A jaguár

A jaguár

– El kéne vinni innen a gyereket.
– Nem lehet. Megpróbáltuk. Fogják egymás kezét és beszélgetnek.
– A nő menthetetlen?
– Igen, mire kivágjuk a kocsiból elvérzik. Az apa azonnal meghalt. Eltört a csigolyája.

A két sokat látott tűzoltó is nehezen tudta megállni sírás nélkül. Dolgoztak, mint a gép, bár tudták, hogy kevés az idő. Az anya és a kisfiú arról beszélgettek, hogy mit fognak csinálni, ha majd elmennek az Adriára.
– Látom, nálad van a jaguárod. Tudod mit? Most apa és anya egy kicsit alszik, pihen, aztán majd azzal fogunk elutazni.
A kisfiú szeme felcsillant.
– Megígéred?
– Igen, csak légy egy kis türelemmel. Addig is fogadj szót a nagyinak. Veszünk majd három búvárszemüveget, és megnézzük a színes halakat. Vannak olyan állatok, amelyek teljesen átlátszók.
A beszéde egyre lassabb lett, majd elhallgatott. Becsukta a szemét.
– Gyere kisfiam, hagyjuk anyát pihenni.
– Jó. A jaguáromat hozhatom? Ezzel megyünk majd nyaralni.
– Persze.

A balesetről senki sem tehetett. A hegyoldalról legördült egy nagyobb kő, ami megdobta a kocsit. A tűzoltók és a mentők hamar kiértek, de a két szülőért semmit sem tehettek. A kisfiú csodával határos módon épen megúszta.
A nagyi vette magához. Ezentúl szinte csak egy témával foglalkozott. Anya, apa meg ő a jaguárral mennek az Adriára. Az autó állandóan vele volt. Az asztalon volt, amikor evett, a kád szélén, amikor fürdött, az ágyban, amikor aludt. Séta közben folyton a kezében tartotta. Más gyerekek is játszhattak vele, de az ajtaját nem nyithatták ki. Árgus szemekkel figyelt. Ha valamelyik kicsi kéz meg akarta fogni a jaguár ajtaját azonnal ráüvöltött.

Nagyi elvitte a család régi barátjához, egy gyermekpszichiáterhez.
– Számára a szülei nem halottak. A baleset után átültek a jaguárba. Az ajtaját azért nem szabad kinyitni, mert akkor anya és apa kiszállnak, és elmennek nagyon-nagyon messze. Anya megígérte neki, hogy a jaguárral fognak elutazni a tengerre. Apa és anya mindig betartotta a szavát. Egyébként tudja mi az a halál?
– Igen tudja, doktor úr. Legalább is szerintem. A baleset előtt néhány nappal volt a szomszéd néni temetése. A lányomék úgy döntöttek, meg kell ismernie az elmúlást is. Tudnia kell mi az, hogy soha.
– A szülők temetését hogy élte meg?
– Nagyon egyszerűen. Mivel ők a jaguárban vannak, így nem lehetnek a földben. Miután hazamentünk, ugyanúgy beszélt az autóhoz, mint eddig. Tervezi az utazást. Doktor úr, visszamehet az oviba? Hiányoznak neki a gyerekek.
– Szerintem igen.
– Van egy komoly probléma. Az autó. Nem lehet elvenni tőle. A szabályok szerint nem lehet játékot bevinni az oviba, legalább is ide.
– Én már láttam nem egy kivételt. Beszélek a főnökasszonnyal.
– Köszönöm.

A doki másnap bement az óvodába.
– Danit alkalmasnak tartom a közösségi életre. Arra kérném, az autót engedje be az oviba. Látom, most is vannak saját dolgok a gyerekeknél.
– Így van. Ezt a szabályt nem vesszük túl szigorúan. Az a kis műanyag motor is otthoni, annál a szöszi kislánynál az a baba is saját. Rengeteg otthoni gyerek-szülő konfliktust megelőzünk ezzel, mert így sokszor könnyebb az otthonról való indulás. A szülők ezért hálásak nekünk, de persze ezzel generálunk egy másik problémát. Amit itt meglátnak egy másik gyereknél, az kell otthon is. Természetesen a játékokért garanciát nem vállalunk. A gyerekekkel megbeszéljük, hogy amit behoznak, azzal játszhat más is.
– Még egy nagyon fontos dolog. Mindenkinek bármikor odaadja, de az ajtajához nem nyúlhatnak. Azt kinyitni nem szabad.
Elmondta a történetet.
– Egyszerűen be kell ragasztani azt a fránya ajtót.
– Már a nagyinak is eszébe jutott. Nem lehet. Időnként bedugja a paplan alá azért, hogy a szüleit fel ne ébressze a fény, és kinyitja az ajtót, hogy friss levegőt kapjanak.
– Értem. Azt tudja-e doktor úr, hogy a gyerekek legalább negyedének még ennél is elképesztőbb fixa ideáik vannak?
– Az én körzetemben is hasonló a helyzet. Ismertem Dani szüleit, ezért kerültem a képbe.
– Még ma beszélek minden kolléganővel, majd ők felkészítik a gyerekeket.
– Köszönöm.

Másnap kitörő örömmel fogadták Danit. Elmesélt mindent. A balesetet, a beszélgetést a mamájával, a szülei átszállását a Jaguárba, a nyaralási terveket.
– Azóta nem is láttad őket?
– Nem
– Nem hiányoznak?
– De, borzasztóan, gyakran sírok is. Viszont tudom, a nyaralás mindenért kárpótolni fog.

Kiderült, két pajtása már járt az Adrián. Dani részletesen kifaggatta őket, sok fogalmat még nem ismert, útlevél, valuta, országhatár. Mindent pontosan megjegyzett, mindennek utána fog nézni. Elmesélték az oda és visszautat. A gyönyörű tájakat, a sok csodaszép autót. Az élményt, amikor először meglátták a tengert. Ő eddig csak a Balatonon járt, és nem tudta elképzelni, hogy nem látni a túlsó partot. Az égszínkék vizet, le lehet látni nagyon, nagyon mélyre Az egyik srác ott tanult meg rendesen úszni. Ő már kezdetleges módon valamit haladt a vízben, de az arca többet volt lent, mint fent.

– Na, ez nem megy – nevetett a barátja. – A sós víznek nagyon rossz íze van, muszáj kiemelned a fejed.
Nagy vita alakult ki az átlátszó testű víziállatról. A két srác látott ilyet, neki a mamája mesélt erről, de a többiek nem akarták elhinni.
A többiek tiszteletben tartották az akaratát. Egyetlen egy kísérlet történt, az egyik kötözködő srác keze megérintette a jaguár ajtaját. Magas fejhangon felüvöltött, és kikapta az autót a kezéből. Az autó egyébként nagy sláger volt, mert ilyet még egy srác sem látott. E tájp jaguár magyarázta Dani, már nagyon, nagyon régen nem gyártják. Volt kettő és négyüléses fajtája is.

Sok mindent megtanult. Sok-sok idő az út odáig, sokkal több, mint az oviba vezető utazás, mi az a térkép, mik a legfinomabb kaják, legjobb üdítők. Ha majd apuék felébrednek, lesz csodálkozás.
Amíg a gyerekek aludtak, a főnökasszony tartott egy rövid értekezletet.
– A következővel kerestek meg, Emlékeztek a Vadócz Ilusra?
– Persze, ő az, aki egy ritka betegségben elvesztette a szeme világát. Aranyos kislány volt.
– A központ kérdi visszajöhet-e?
– Őhozzá különleges képesítés kell.
– Nekem van – szólt közbe az egyik fiatalabb óvónő.
– Úgy tudom a vakok ovijába kezdett járni.
– Igen, de nem tudott beilleszkedni. Ő rendelkezett olyan dolgokkal, amikkel a többiek nem. Vizuális emlékekkel. Bármit kezdett el mesélni, perceken belül minden kisgyerek sírt. Mesélt a színes csúszdákról a strandokon. A sárgáról, amiről egyenesen lehetett lecsúszni, a pirosról, ami már kanyarodott is. A víz mindegyiken folyt lefelé, mert megégetné a gyerekek popsiját. Mesélt a színes virágokról, madarakról. A többieknek ebben az élményben soha nem volt részük. Emlékeztek, gazdag szókincse volt.

Egyhangú döntés született. Szeretettel várják. Vettek olyan eszközöket, amikkel a bútorok éles szélét le lehet tompítani. A gyerekek óriási lelkesedéssel adtak tippeket, hová kellene szerelni ezeket. A fiatal óvónő tartott egy rövid tanfolyamot a társainak is és a gyerekeknek is. Amikor megérkezett, majd szétszedték. Egyszerre akartak megmutatni mindent. Az óvónők lecsillapították a kedélyeket és fokozatosan ismertették meg vele az újdonságokat. Arra még jól emlékezett, hogy melyik helység hol van. Okos kislány volt. Hamarosan együtt fújta a dalokat, versikéket a többiekkel. A katasztrófa az ötödik napon történt. Dani mellett ücsörgött és megkérte mutassa meg neki a csoda autóját.

Amikor megkapta, szokás szerint végig akarta simogatni, de ahogy az ajtó felé közelített, Dani ráüvöltött.
– Hagyd, hozzá ne nyúlj!
A kislány ijedtében elejtette a jaguárt. Elkezdett lefelé görbülni a szája. Nem értett semmit.
– Ha kinyitod az ajtót, kiszállnak a szüleim és soha többé nem látom őket.
– Az én szüleim nem ülnek semmilyen autóban, mégsem látom őket soha többé.
Már hangosan sírt. A két óvónő riadtan nézett össze. Elfelejtettek szólni Ilusnak Dani hóbortjáról.
– Miért kiabálsz velem? Én soha nem bántottalak.
A kisfiú egy önkéntelen mozdulattal átölelte a kislányt.
– Ne haragudj, ne haragudj, ne haragudj!
Még néhány cuppanós puszit is nyomott Ilus könnyes arcára. Elkezdtek beszélgetni. Két sorsüldözött kisgyerek. Az egyiknek lenne mivel csodálni a szülőket, de nincs kit, a másiknál fordítva.
– Itt van, de kérlek, az ajtót ne nyisd ki.
– Rendben, megígérem.

Ezentúl sokat voltak egymás társaságában. Az egyik fiú kitalált egy versenyt a Jaguárral. Minden nap valaki otthonról hoz egy autót és versenyezni fognak. Egy lejtő tetejéről elengedik a hozott autót és a jaguárt. Amelyik előbb leér, az győz. Minden versenyen Ilus szorosan Dani mellett ült és fogta a kezét. Borzasztóan izgult. A jaguár rendre kikapott. A kislány nagyon elkeseredett.
– Semmi baj, azért lassabb, mert egy hosszú hajszál tekeredett a tengelyére.
– Ha akarod, hazaviszem. Apa majd kiszedi.
– Köszönöm, nem kell. Így senki sem irigyli tőlem.
A kislány felnevetett.

Az egyik szundi alatt eltűnt az autó. Dani is, a barátai is, az óvónők is hiába keresték, Dani vigasztalhatatlan volt. Soha többé nem találkozhat a szüleivel, még Ilus sem tudta megvigasztalni. Elment a mosdóba. Az ő fülei már sokkal érzékenyebbek voltak, mint az átlag, így a falon át is hallotta, hogy két srác arról beszélget, hová dugták az autót. Megvárta, amíg a csapat kimegy az udvarra, aztán a pihenő helyiségben benyúlt a takarók alá. Ott volt az autó, kitapintotta, hogy az ajtói nyitva vannak, gyorsan becsukta őket és boldog arccal vitte barátjához. Az ujjai már nagyon kifinomultak voltak. Megsimogatta Dani arcát. és érezte azt a hatalmas megnyugvást, boldogságot, ami Dani arcán átsuhant. Ettől az ő szívét is végtelen öröm töltötte el. Bár ő nem árulkodott, az óvónők rájöttek kik a tettesek, nem ez volt az első eset.

Ilus szüleinek figyelmét nem kerülte el lányuk hangulat váltása, mint ahogy Dani nagyija is egyre többet hallott egy vak kislányról. Volt három nap, amikor Ilus anyu jelezte, hogy pár perccel később fog érkezni az oviba. Mire odaért, a kislány már átöltözve várta. Kiderült, nemcsak az óvónők érdeme, hanem egy Dani nevű kisfiúé is. Ő akarta begombolni a kabátját, befűzni a cipőjét. Nagyi és Ilus szülei összeismerkedtek.

Mind a hárman látták, hogy ez nem sima ovis szerelem. A két kisgyerek egymás életének szerves részévé vált. A három nevelő rettegve várta az ovis kor végét, mert hiszen muszáj lesz őket szétválasztani. Egyelőre más gond merült fel. A nagyi ízületei kezdték felmondani a szolgálatot, egyre nehezebben mozgott. A boltba még csak-csak elment, a szomszédok is segítettek neki, de az ovi már messze volt. Mivel Ilusék két utcával arrébb laktak, így Ilus anyu a lányával elment Daniért, irány az ovi, aztán ugyanez vissza. Néhány hét múlva a nagyi rosszul lett, amikor a szomszéddal beszélgetett. Elvitte a mentő. Nem hozta vissza.

Danit Ilusék magukhoz vették, hiszen már egy ideje családtagnak tekintették. Tudták, ez nem lesz ilyen egyszerű, mert az állam a kiskorú védelmében beleszól abba, hogy hol, milyen körülmények között gondoskodnak róla. Ráadásul komoly vagyona van, hiszen ő örökölte a szülei és a nagyi lakását is. Ilusékat ez egyáltalán nem érdekelte. Tudták, a kisfiút egy időre mindenképp elviszik, amíg valahol, valakik el nem döntik a sorsát. Ezt nem lehet elkerülni. Azonnal elindították az örökbefogadást vagy gyámság alá helyezést. Amikor megjelent két nő Daniért, a kisgyerekek olyan szorosan ölelték át egymást, hogy a hivatalnokok nem tudták szétválasztani őket. A szülők nem segítettek nekik, így eredmény nélkül távoztak. Tudták jól, ez persze nem megoldás, a kisfiút el kellett vinni egy állami intézetbe. Újra felmerült a régi probléma.

Mi lesz a jaguárral? Nem viheti magával, de erről meg kellene győzni. Végül is Ilus találta meg a legjobb érvet.
– Látod, még az oviban is eltűnt, pedig ott szerető óvó nénik és barátok vettek körül. Ahová mész, ott nem ismersz senkit. Anya és apa megígérte, mindig meglátogatunk, ahányszor csak lehet. A jaguár mindig nálam lesz. Tudod jól, nálunk senki nem nyitja ki az ajtaját.
Végül is a jaguár maradt. A két csajszi nem tudta visszatartani a könnyeit. Apa megsimogatta őket.
– Elindult a procedúra. Ezt végig kell várnunk – mondta.
– Ránk bízta az ő világának legnagyobb kincsét. Ez tudod mit jelent?
– Tudom. Feltétel nélkül megbízik bennünk. Ezt meg kell szolgálnunk, az egyik egyetemi évfolyamtársam valamilyen szinten bekapcsolódott a politikába. Írok neki.

A környezettanulmány, a nagyi szomszédainak kikérdezése, Vadóczék szomszédainak kikérdezése mind egy irányba mutattak. Az árva kisfiú jó helyen lesz, megfelelően fognak gondoskodni róla. A politikus ismerős megszerezte az árvaház kameráinak felvételeit. Ezeken jól lehetett látni azt az örömöt, ami elöntötte őket minden látogatáskor. A kisfiú egyik kezében egy autót szorongatott, a másikkal el nem engedte volna egy vak kislány kezét.

A többiek állandóan azt szajkózták, nem jön érted senki. Itt maradsz, mint mi. Majd pont egy öt éves vak gyerek fog kivinni. Nem törődött velük. Az az ötéves vak kislány már megoldotta élete egyik legnagyobb problémáját. Ezt is meg fogja oldani. Így is történt.
Újra együtt voltak. Két imádni való felnőtt, Ilus és ő. Anyának és apának fogja hívni őket, majd ha az igaziak visszajönnek, akkor ráér gondolkodni az elnevezéseken. Vadócz anyu csodálatos ebéddel várta. Az egyik nagyszobát kettéválasztották. Kialakítottak két gyerekszobát.

– Tudod egy két év múlva a fiúknak és a lányoknak illik külön szobában aludniuk.
Dani ezt nem értette, de nem is érdekelte. Itt volt az új családjában, az ágya mellett az éjjeliszekrényen ott állt a jaguár. Most is tervezgetett.
– Ha majd felébredtek, megismeritek Ilust és a szüleit, ők csodálatos emberek, nagyon szeretem őket. Testi, lelki jó barátok lesztek, és együtt megyünk az Adriára. Az igaz, hogy a jaguár négy személyre kényelmetlen, de nem baj, azzal jöttök ti, az első ülések kényelmesek. Ilusék Fordjával megyünk mi. Időnként úgyis találkozunk valamelyik pihenőben. Akkor átülünk hozzátok.

Már csak néhány hónap volt hátra az ovis korból. A két gyerek tudta, hogy onnantól nem tudják az egész napot egymás társaságában tölteni. Az ovis pszichológus szerint mind a ketten bőven alkalmasak az iskolai oktatásra. Az egyik vasárnapi ebédnél alaposan átbeszélték a dolgot. Iskolába jutás, illetve hazajövetel. A két iskola és apa munkahelye rugalmasan állt a dolgokhoz, anya főnöke viszont nem. Nem volt hajlandó átállni rugalmas munkaidőre, pedig ez semmilyen hátránnyal nem járt volna a cég működésére. Egy kis kft volt, amiben anya nagyon fontos szerepet játszott. Anya habozás nélkül felmondott, pedig nagyon jól keresett. A kft hetek alatt becsődölt.

Az iskolába egyszer vitte be a jaguárt. A gyerekeket az osztályfőnök felkészítette, hogy mit nem szabad csinálni. Az egyik nagyobb fiú csak azért is az ajtó felé nyúlt, Dani felüvöltött és habozás nélkül nekiugrott, mire kapott egy hatalmas pofont. Daniék házában lakott egy ikerpár, egy fiú és egy lány, akikkel már az oviba is együtt járt. Most egyszerre kezdték a sulit Danival, a gyerekek már régen ismerték Dani heppjét. A kislány – Ilus legjobb barátnője – fúriaként csapott le az agresszív kölyökre, a tesója azonnal követte. Dani megkönnyebbülve állapította meg, hogy az ajtó nem lett kinyitva.

Dani jobbnak látta otthon hagyni a jaguárt, hiszen tudta jól, otthon nem lesz vele semmi baj. Mind a ketten jól tanultak, már az oviban sejteni lehetett, hogy nagyon értelmes gyerekek. A kisfiú már teljesen beilleszkedett a Vadócz famíliába. Rengeteget beszélgettek minden nap. Volt miről, a két iskola óriási élményt nyújtott a kicsiknek. Hatalmas lendülettel tanult olvasni. Már tudott az útikönyvek létezéséről. A házban lakott egy 17 éves nagylány, könyvmoly. Sok mindent elmagyarázott. A kis könyv, amit a határon lebélyegeznek, a pénz, amit át kell váltani. Ezekről már apa is sokat beszélt. A nagylánnyal a gyerekek elmehettek könyvesboltba, antikváriumba. Kicsit beavatta őket a digitális világba is. Az iskolában már hallott erről valamit, de a fiúk mindenféle zöldséget hordtak össze. Őt a számítógépes játékok nem igazán érdekelték. Ennek egyébként anya és apa nagyon örült. A TV-ért sem volt oda, hiszen Ilussal nem tudta volna megbeszélni azt, amit látott. A komputer-világban két dolog fogta meg. A sok-sok térkép, amit meg lehetett nézni, a másik, rengeteg mesét, dalocskát meg lehet hallgatni, sőt ráírják valamire és újra meg újra elő lehet venni. Ilus számára ez csodálatos dolog. A gépet majd ő kezeli. Az ő írásukban kevés a mesekönyv. Anya és apa rengeteg mesét mondtak, felolvastak. A régi óvodás dalokat is szívesen elővették. Ezekhez persze újak is társultak. Rendületlenül hajtotta magát az olvasás tudományának elsajátításában. A szülőket is állandóan nyaggatta.
– Nem jó, ha sokkal előrébb tartasz, mint a többiek, mert unatkozni fogsz az órákon.
– Lehet, de megígérem, nem fogom zavarni a tanítónénit.

A nagylánytól kapott egy ritka mesekönyvet, az volt a címe: Napos, holdas paripa, szlovák népmesék. Beleolvasgatott, egyet sem ismert. Anya este elővette, de ő megkérte, hogy ne olvasson fel belőle, majd ő szeretné megismertetni Ilussal. Kapott egy hatalmas puszit. Aztán anya szemébe berepült egy porszem.

Ha egyedül volt, leült törökülésben az ágyra, maga elé tette a jaguárt és gyakorolta az olvasást. Egyre kevesebbszer szorult segítségre. Ilus szülinapján aztán volt óriási meglepetés a kislány számára, Dani olvasott fel néhány mesét a kapott mesekönyvből. Nagyon büszke volt a fiúra, mert tudta, az elsősök még messze nem tartanak itt. Elkezdte tanulni a kislánytól a magyar Braille olvasást.

Karácsonykor apáék bejelentették, nyáron irány az Adria. Dani alig várta, hogy elmesélje a jaguárnak, ha együtt nem is tudunk utazni, ott mindenképp találkozunk. A két szülő elhatározta, a nyaralás után beszélni kell egy gyerek dili dokival. Most már iskolás, fel kell ébreszteni.
Egy ideig az utazást komoly veszély fenyegette. Együtt sétáltak, amikor egy biciklis futár ezerrel száguldozva a járdán, fellökte a kislányt. Mentőt kellett hívni és kórházba szállítani. Agyrázkódása nincs, a röntgen szerint belső szervek nem sérültek, volt az első diagnózis. Néhány napig még benttartják, biztos, ami biztos, de két csontrepedéssel és jó néhány felületi sebbel megúszta a kalandot. Egészséges, fiatal szervezet, másfél hónap, és néhány piros csík kivételével nyoma sem lesz. Dani nem hitt neki, hiszen szinte az egész kislány be van pólyázva. Vigasztalhatatlan volt.

A suli jelezte, hogy Dani elszökött az iskolából. Reggel bejött anyával, ahogy szokott, aztán a szünet alatt eltűnt. Anya szétaggódta magát. Csak egy helyen lehet. Rohant a kórházba. Dani a kislány kezét fogta és éppen arról mesélt, hogy előző nap volt egy nagyon fontos focimeccs, ő három gólt rúgott. Hazafelé anya egy szót sem szólt. A fiú rádöbbent, hogy nagyon nagy butaságot csinált. Miközben a beteg kislány jó kezekben van, őérte, az egészséges fiúért aggódni kellett. Lassan kiperegtek a könnyei. Anya kezét elkezdte puszilgatni, aztán az arcához szorította.

– Ugye soha többé nem csinálsz ilyet?
– Ígérem.
– Ilus egy hét múlva otthon lesz.
– Ez igaz?
Újabb puszi halmok jöttek.
A doki tartotta a szavát. A kislányt haza lehetett vinni, bár a gipszek persze maradtak. Az arca, keze, lába tele volt kék foltokkal, hegekkel.
– Mondd, Dani, nagyon csúnya vagyok?
– Dehogy. Te vagy a legszebb kislány a világon.

Persze jöttek a puszi hegyek. Anya elmosolyodott, hiába, a nő hatévesen is nő.
Eljött a nagy nap. Irány az Adria. A futár már csak rossz emlék. Néhány halvány folt jelezte a biciklissel való találkozást, de ezek is eltűntek előbb-utóbb. Dani karácsonyra kapott egy tablet pc-t. Anya és apa csak átlag felhasználók, de a lány a házból sokat magyarázott, és felvett rá néhány Szabó Gyula által mondott mesét. Szerették Halász Judit hangját is.
– Kisfiam, erre felvettem egy videót. Majd a strandon megnézzük.
– A jaguárt vihetem?
– Természetesen.
– Merre fogunk menni?

Apának eszébe jutott, hogy Dani már túl van jó néhány térkép tanulmányozásán és legalább egy úti könyvön. Véresen komoly arcot vágott.
– Gyere, nézzük át együtt.
Így is történt, anya mosolyogva nézte, ahogy a két férfi megtervezi az utazást. Ilus az első szavaknál azt várta, hogy apa viccesre veszi az egészet, de nem így történt. A megbeszélés komoly hangnemben zajlott le, büszke volt Danira.
Elindultak. Dani hátizsákjában ott lapult a tablet és természetesen a jaguár. Az út nagyon jó hangulatban zajlott le. A kisfiúnak be nem állt a szája. Mindent elmesélt Ilusnak, amit látott.
– Gyerekek, itt lassan fogunk menni, valamilyen biciklis felvonulás van.
Dani el is kezdte a közvetítést.
– Hú, Ilus, micsoda fura szerkezetek gurulnak mellettünk. Itt van mindjárt az első, a kerekeknek nincs tengelyük és küllőjük.
– Mi az a küllő? A tengelyt tudom, hogy mi.
– A tengelyt kötik össze a gumival, olyan vékony pálcikák.
– Ja, igen, már emlékszem, végül is, ha nincs tengely, akkor minek a küllő.
– Okos kislány, hogy milyen igazad van!
– Egyáltalán, hogy gurul?
– Nem tudom.
– Hát gyerekek, ezt én sem tudom, én is most látok ilyet először.
– Na, ilyet már fényképen láttam. A két kerék nem egyforma. Az első sokkal, sokkal nagyobb, mint a hátsó. Az első majdnem akkora, mint egy ember, ezen van egy ülőke, itt ül a vezető, a hátsó kerék akkora, mint egy nagyobb tányér.
– Hűha, hogy szállnak fel rá?
– Velocipédnek hívják és hát bizony segítség nélkül nagyon nehézkes meglovagolni – kapcsolódott be anya is a beszélgetésbe.
– Ez megint egy fura valami. Az emberek nem ülnek rajta, hanem fekszenek.
– Tessék?
– Hanyatt fekszenek, mint amikor szundizunk vacsi után. A pedál az első kerék felett van
– Akkor az nem bicikli, hanem szundicikli. Olvasólámpa van mellette?
Jót nevettek.
– Rekunak hívják. Országúton nagyon kényelmes és praktikus, városban már nem annyira.
– Miért, apa?
– Nehézkesebb a kanyarodás.
– Na, ilyet már élőben is láttam, tandemnek hívják, Ilus, képzelj el egy normál biciklit, csak ezen nem egy ember ül, hanem egymás mögött kettő, vagy három, akár öt is.
– Melyik teker?
– Ahányan ülnek rajta.
– Még szerencse, hogy nem azzal a nagy kerekűvel találkoztam, hogy néznék ki egy kaja futárral a fejemen?

Alig hagyták el a biciklis felvonulást, újra lassítani kellett.
Egy kamion pótkocsija vészesen megdőlt, lassítva haladt.
Dani ezt is részletesen leírta Ilusnak.
– Te olyan jól mesélsz. Így szinte ugyanazt látom, amit te.
Azt nem láthatta, hogy Dani kidörgöl két könnycseppet a szeméből.
Ezt látva, hallva a két szülő megszorította egymás kezét.

Átvették a szobát, Dani megfogta Ilus kezét és megmutatott neki minden helységet, aztán irány a víz. A szállónak volt egy komolyabb méretű gyerek medencéje is. A kislány már az első percben reklamált.
– Én az Adriára jöttem. Ez édes víz.
Érezni lehetett a hangján, hogy nincs ellentmondás, nem volt mese, irány a tenger. Apa kézen fogta Danit és alaposan felderítették a hotelhez tartozó tengeri strandot. Profi vendéglátók voltak a szálló tulajdonosai. Kisgyerekek számára is kiépítettek egy homokos, sekély vizű strandot. Béreltek nyugágyakat és napernyőket. A szállóban kaptak leírást az apály, dagály viszonyokról. Ilus megfogta Dani kezét.
– Gyere, menjünk úszni.
– Én is megyek – mondta apa.
– Persze.

Bóják jelezték a víz mélységét. Bementek addig ahol nekik derékig ért a víz. Dani nem merte elengedni Ilus kezét.
– Így hogy ússzak, te buta fiú?
Elindult, négy árgus szem figyelte minden mozdulatát. Nagyon jól úszott. Dani megállapította, hogy sokkal jobban, mint ő. Ha megközelített egy bóját, apa gyengéden irányba állította. Hülye vagy Dani, dohogott magában. Amíg otthon voltál, kellett volna gyakorolnod. Így hogy akarsz vigyázni rá? Úszás után a térdig érő vízben kézen fogva sétálgattak és beszélgettek. Jött a dagály, Dani riadtan látta, hogy néhány hullám a part felé közelít. Az egyik kikapta a kezéből a kislányt és néhány métert a part felé sodorta. Rémülten szaladt utána, Ilus a homokban ücsörgött és hangosan nevetett. Lehuppant mellé és ő is nevetni kezdett.
– Gyertek együnk, anya lehozott néhány szendvicset és üdítőt.
Kaja után Ilus megszólalt.
– Anya, most néhány napra meg kell szakítani a nyaralást.
A szülők csak néztek, Ilus arca halál komoly volt, de a szája széle jelezte, hogy valami poén jön.
– Ezt az amatőrt meg kell tanítanom, úszni.
Jót nevettek.
– Dani lehoznád a tableted? A portán csak bemondod a szoba számot és odaadják a kulcsot.
Kicsit gyakorolták az angolul kiejtendő számot.

Leültek szorosan egymás mellé. Dani középre, egyik oldalára anya, a másik oldalára Ilus. Apa a háta mögé térdelt és a tabletet Dani ölébe tette, aztán elindította a videót. A filmen Dani tavaly nyári balatoni nyaralása volt az igazi szüleivel, rengeteg nevetéssel, pancsolással, vidámsággal. Van egy csónak, ami persze felborul, a vízipisztoly nem működik, a búvárszemüveg szíja elszakad. A kisfiú ezt már sokszor látta, de a baleset óta egyszer sem. Ilus keze megkereste az övét és megszorította, ő tudta mi van a filmen. Anya átölelte a vállát.

– Látod, végül is anyuddal és apuddal eljutottál az Adriára. Az igaz, nem ők hoztak téged, te hoztad el őket.
Visszamentek a szállodába. Elfogyasztották a vacsit, és lefeküdtek aludni.

Másnap reggel a szülők benéztek a gyerekek szobájába. Ugyanaz a látvány fogadta őket, mint minden reggel. A két kicsi mélyen aludt. A kislány feje mellett egy plüssmaci, amit még Danitól kapott az oviban. A kisfiú feje mellett a jaguár. Mégsem volt minden ugyanaz. A kicsi kocsi ajtói nyitva voltak.

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban elmondani a véleményed!