Egy írónő erotikus álma

Egy írónő erotikus álma

Szép vagyok, csinos vagyok, tetszem neki, kíván engem. Lazulj már el, te liba!
Merő egy görcs vagyok.
Mitől tartasz? Hogy felöltözve nem ismer meg? Van még olyan testrésed, amit nem tártál fel, tüzetesen, a kamera előtt, ribanc!?
Nyugalom, van még idő.

Sétálok a megbeszélt hely felé, hagyom, hogy átjárjanak a hangulatok, gondolatok. Egész héten ezt a percet vártam. Fantáziákat szőttem, hogyan fog megtörténni a fényes, hatalmas esemény.
Szerencsétlen pasi. Már előre sajnálom.

Hogyan is tudná megugrani egy romantika és erotika zsánerben alkotó írónő magasztos elképzeléseit. Ő nem egy regényhős, aki úgy ugrál, ahogyan én megírom. Egy hús vér férfi, ember, és nem biztos, hogy a hibái is csak a sármját emelik, mint a főhőseimnek.
Mégsem ez aggaszt jobban. Ez egy első randi egy olyan pasival, akivel mellbevágó kémia van köztünk, ami virtuálisan tökéletesen működik. Hónapok óta virtuális szeretők vagyunk: egyetlen mondattal felizgat, két mondat után felajánlkozom, a harmadiknál már dugunk. Na, ez a virtuális valóság.

Nőből vagyok, abból is a gyógyíthatatlanul romantikus fajtából.
Túl sok időm volt arra, hogy felruházzam olyan tulajdonságokkal, amelyek csak az én képzeletemben léteznek. Most viszont rám fog szakadni a nagy, natúr valóság. Most jön az, hogy választ kapunk a kérdésre: élesben is működik-e ez közöttünk?
Húzom az időt, pedig semmire sem vágyom jobban, mint végre megpillantani, de majdnem ugyanennyire vágyom arra, hogy ne törjön össze az álomkép, ami oly szépséges, hogy belezúgtam.

Mégis, miről fogunk beszélgetni? Mi van, ha meglát, és sarkon fordul? Elég szórakoztató vagyok? Leszek olyan szexis, mint a ‘neten? Meg tudom hálálni a fáradozását legalább egy gyengécske orgazmussal, vagy úgy befeszülök, hogy hozzám képest egy döglött hal is pornó Oszkárt nyerne az alakításával ?

Nos, ez a jövő zenéje. Viszont jelenleg az életemért küzdök: a szívem ki akar ugrani a mellkasomból, sehogy sem tudok elég levegőt a tüdőmbe préselni, remeg kezem lábam. Abban sem vagyok biztos, hogy elérek a sarokig.
– Sera! – szólít meg egy ismerős hang.
Megtorpanok. Mire megfordulnék, már ott áll mellettem ő.
– Dante!
Ennyit sikerül kinyögni, viszont ezt megismétlem néhányszor.
– Szia! Korábban értem ide, és megszomjaztam. Gyere, ülj le – mondja, és egy közeli asztalhoz kísér.
Itt van ez a presszó… vagy nem is tudom, mi ez. Lényeg, hogy százszor elmentem már mellette, mégsem jutott eszembe, amikor a randit megbeszéltük. Most viszont életmentő, hogy néhány lépéssel közelebb van, mint a sarok.
– Iszol valamit? – mosolyog rám.
– Amit te iszol – lehelem – ihatok belőle?
– Igyál csak – nyújtja felém a poharát mosolyogva.

Beleiszok az italába, bármi is az, rettentően jól esik. Bensőséges a poharából inni, olyan, mintha a száját érezném. Felnézek rá a pohár fölött, ő pedig engem néz azzal a kínzóan sötétzöld szemével.
– Dögösebb vagy élőben, bár, nem gondoltam, hogy a kamera képeket még lehet überelni – kacsint rám egy féloldalas mosoly kíséretében.
Elolvadok. Lenyűgöz a pasi: a mozdulatait, hangjának telítettem öblös mélye, szégyentelenül szabálytalan, dús ajka íve. Markáns arcvonásait kisfiús mosoly teszi ellenállhatatlanná, és persze az, ahogyan néz.
– Megkötözhetlek? – mondom ki az első gondolatom, ami eszembe jut.
– Szeretném!

(Jó válasz!) Várjunk csak…élőben is ugyanúgy működünk? Megvolt a két mondat, és máris felajánlkoztam? Nem kérdés, ez a pasi a kurva énemet hozza elő belőlem.
– Add a kezed! – búgom.

Vékony szalagot veszek elő a táskámból, és a mutatóujját összekötöm a gyűrűsujjával, laza csomóra és masnira.
– Indulnunk kellene – reagálja le a ténykedésem vágytól fűtött hangon.
– Túl messze van – sóhajtom párás szemmel, nedvesedő bugyival.
– Tudok közelebb – bólint, majd feláll és a kezét nyújtja, amit gondolkodás nélkül elfogadok.

***

– Nem fog sérülni a lelked? – rebegem a helyiséget szemlélve, ahová hozott.
– Baszok rá – dörmögi olyan rekedt hangon, hogy azt be kellene tiltani.
Nyelve a számban, két tenyere a popsim alatt.
Hatolj belém, vagy itt halok meg a kocsma kurva mosdójában! – könyörgök gondolatban, ő pedig haladéktalanul teljesíti a kimondatlan kívánságot.

Szakad rólam a veríték. Úgy csókol, úgy ölel, mint hímes tojást, olyan finoman mozog bennem, annyira óvóak a mozdulatai, hogy elered a könnyem.
– Hogy tudsz ekkora élményt adni egy kocsma WC-jében? – hüppögöm a fülébe kéjesen.
– Hogy lehetsz olyan édes, mint a méz? – zihálja.

Gondolatok morzsái sem maradnak a fejemben, minden apró sejtem őt érzékeli.
Nincs már agyam. Képtelen vagyok elszakítani a tenyerem a mellkasától, tág pupillákkal csodálom, túrom a sötét szőrt. Nézem a szemét, jönnek a szavak, nem tudom, honnan, nincs hatalmam felettük.
– Dante…csak veled vagyok ilyen..ezt csak veled érzem, érted?…Senki mással…megveszek érted, Dante…ez itt mind a tiéd…érted?.. Csak a tiéd.
– Az enyém vagy, Sera… érted?..Csak az enyém..az én kurvám. Élvezz el nekem, szívem! – nyögi, a testem pedig szót fogad neki.
Mézédes álmomban az ő öröme is beteljesül. Reggel mosolyogva, pulzáló orgazmussal ébredek fel.