Kétszer egy perc

Kétszer egy perc

Az egyes villamoson

Papa és unokája a középső ajtón szálltak fel. Az öregúr kalapban, a kisfiú címeres sapkában, most kapta a szülinapjára. Élete első focimeccse. Nagypapa lelkesen mesélt, „amikor utoljára megvertük a Fradit, tele volt a nézőtér! Akkor is ez a kalap volt rajtam!”
A következő megállóban a zöld-fehér szurkolóhad megrohamozta a villamost. „Mi vagyunk a legjobbak, hej-hej”, s az eszeveszett ordibálás közben egy dromedár drukker kis híján ráesett a kisfiúra. Nagypapa felemelte a kezét, önkéntelen védve unokáját. A tag lenézett rá.
– Mit akarsz, Te büdös zsidó Soros bérenc? – s röhögve fordult vissza a többiekhez.
A stadion megállójában kiürült a villamos. Ahogy elindult, a kisfiú hangja törte meg a csendet.
– Nagypapa, mi az, hogy zsidó?

Doktor úr, gyógyítsa meg a fiunkat

– Doktor úr, könyörgök, segítsen rajtunk!
– Nyugodjon meg, Kocsis néni! Mondja el, mi történt. Talán Kocsis bácsival történt valami?
– Ááá, ű mán jó’ van, megmon’ták a kórházba’, a kemoterápia után kutyabaja se’ lesz. Kihullik az a pár szem haja, de ammeg má’ kit érdekel!
– Khm, értem. Akkor Kocsis néninek van baja? Kiújult a reumája?
– A francokat se érdekli most a reuma!… Gyurkával van a baj!
– Ezt nem értem, akkor miért nem ő jött hozzám?
– Doktor úr, gyógyítsa meg a fiunkat!
– Kérem, Kocsis néni ne sírjon… Hát mi baja van a Gyurinak?
– Nem is tudom, hogy mongyam doktor úr… Buzi lett a gyerek!

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban elmondani a véleményed!