Minek mindent tudni, avagy mindenki lehet okos

Minek mindent tudni, avagy mindenki lehet okos

Mi

A közelmúltban egy kisebb beszélgetős társaság verődött össze a játszótéren. Ez magában még nem lenne nagy dolog, sőt nem is az. Mi szülők, nagyszülők vagy éppen nagytesók, tehetősebbeknél babysitterek, a folyamatosan figyelő, őrző-védő tekintetünk mellett, van úgy, hogy csak elkezdünk beszélgetni az akármiről. Ilyenkor, mint egy szóláncjáték jönnek elő a világ legfontosabb dolgai és egyéb érdekes témák a mindennapokból. Például, hogy a tanárnő miért nem szereti a sárga szigetelő szalagot, vagy épp az, hogy a messzi sziget tengerpartján találtak egy bálnatetemet. Aztán még az olyan eget rengető, és társadalmunkat eléggé megosztó problémák megvitatását sem hagyjuk ki, mint például, a tálcás, műanyag dobozos, vakum fóliás és a klasszikusan csak nejlon zacskóba dobott friss csirkemellfilé minőségének gyengülését, amíg jó esetben, másfél óra alatt haza érünk vele, nyáron a tömött buszon vagy személygépkocsival a délutáni csúcsforgalomban. A témáinkat az akármi és a bármi jellemzi legjobban, az is amire most Te kedves olvasó gondolsz, igen, mi azt is szóba fogjuk hozni, de lehet, hogy már meg is tettük.
Na de vissza a bálnákhoz és a véletlenekhez, mert ez valóban megtörtént, különben a mai napig nem tudnám, hogy milyen okos vagyok.

Én

Előtte azért még tudni kell rólam, hogy egyedülállóként, vagy ahogy én szoktam mondani egyedül élőként, viszonylag sokat nézek tévét, mert az a világot hozza a szobába, és ezért, valamint a biztonság kedvéért át is raktam a nagyobbik szobába, hogy minden beférjen.
Tanulni, azt sohasem szerettem, mert minek. Vagy tudja az ember vagy nem. Megtanulunk beszélni, mert azt kell, megtanulunk járni, mert szükségünk lesz rá, megtanulunk élni, mert nem akarunk idő előtt kilógni a sorból, és sorolhatnám sokáig a hasznos megtanulandó dolgokat. Azt viszont, hogy az a kedves Pitagórász úr mit akart azzal, hogy egy derékszögű háromszög leghosszabb oldalának – amit gyorsan nevezzünk is el mondjuk átfogónak, hogy egyszerűbb legyen megjegyezni – négyzete megegyezik a … bla-bla-bla. Tehát! Most figyelj: ha egy háromszög derékszögű, akkor a leghosszabb oldalára emelt négyzet területe a másik két oldalra emelt négyzetek területének összegével egyenlő. Na és akkor puff, mi van, mi? Esküszöm, hogy az elmúlt közel ötven évben nem volt rá szükségem.
Különben meg ott van az internet, ahol aztán tényleg minden ott van, pl. Pitagórász tétele is; tudom, onnan másoltam.

Tévé és internet

Amikor a tévében meglátok, meghallok valami – számomra – érdekes dolgot, nem egyszer rákeresek az interneten is. Így történt ez a bálnákkal is. Különösebben nem akarok én az ott olvasottakkal mindenáron előhozakodni, okoskodni meg pláne nem, mert biztos van, aki jobban tudja, ráadásul le is írja azért, hogy én azt valamikor el tudjam majd olvasni.
Arról viszont én aztán egyáltalán nem tehetek, hogy mindig az az érdekes számomra, ami másnak nem, vagy nem annyira. Mentségemre szolgáljon az, ha én tudok valami meglepőt, akkor az valaki másnak is érdekes, illetve fontos volt, hogy leírja; tehát nem vagyok egyedül.

Bálna és kérdések

Szóval, amikor épp ez a bálnatetemes sztori jött szóba, Klárika (már majdnem néni) nem bírta feldolgozni az információt. Kis csapatunk minden erejét bevetve próbálta elfogadtatni és megnyugtatni, hogy sajnos ilyen előfordulhat, még ha ritkán is. Klárika csak ide-oda mozgatta értelmes fejecskéjét, és benne lötykölődött a megmagyarázhatatlan.
– Azért én azt nem tudom megérteni, hogy szegény bálnát hogyhogy nem vette észre senki ott a parton? A bálna nagyon nagy állat, biztos vagyok benne, hogy sok idő kell neki, amíg meghal. Szerintem – folytatta, és ez már megoldásgyanús volt – az is lehet, hogy valaki mégis csak látta, hogy ott van, de nem mert odamenni hozzá megkérdezni, hogy nincs-e valami baja.
Na, ennél a pontnál jutott eszembe az elmúlt heti tévés ismeretterjesztés, és az azt követő internetes keresgélésből szerzett páratlanul fontos tudásanyag, amivel megpróbáltam lezárni egy részt a délutánból. Zárójelben jegyzem meg, kicsit kezdett kellemetlenné válni az egész, pontosabban az, hogy véletlen se nevessük el magunkat. Megvártam a kellő pillanatot és jöhetett az okosdöfés.
– Klárika drága, azt tudja-e, hogy a kék bálna a legnagyobb testű a bálnafajok között, ráadásul a leghatalmasabb faj, amely a Földön valaha is létezett?
– Jesszusom; kék?! …akkor az is biztos beteg…
– Úgy higgye el, egy kifejlett példány akár a harminc méteres hosszúságot is elérheti, és közel kettőszáz tonna is lehet a súlya.
– Kétszáz? …és az csak egy?
– Bizony csak egy és kétszáz…
– Honnan tudja ezt Csaba?
– Tudom – mondtam kissé flegmán; bolond lennék elárulni, hogy ezt elvileg mindenki tudhatja, csak valamiért átugrunk rajta.
– És még azt is képzelje el, az a nagy bálna nem iszik tengervizet, hanem az anyagcsere folyamatai révén tápláléka zsiradékjából vonja ki a szervezete számára szükséges vizet.
– Ne mondja, még ezt is tudja! Hát maga egy igazán okos ember, nem gondoltam volna, ne haragudjon, le a kalappal, most sokat nőtt a szememben. Nagyon okos!

Ennyi. A mai jó cselekedetem is megvolt, persze elsősorban magam felé, és majd Klárika is szép lassan, a maga tempójába feldolgozza ezeket a hihetetlen fontos információkat.
Lezárva az egészet, nem kell nekünk az a hülye derékszög izé, meg tételek, minek tudni azt a sok verset vagy azt, hogy “Minden vízbe mártott test annyit…” nem is folytatom, felesleges; más úgyis tudja. Nekünk meg ott az internet.
Bőven elég, ha minden hétre keresünk egy nagyon-nagyon fontos infót valamiről, és azt megfelelő időben, a megfelelő helyen kapjuk elő a tarsolyunkból. Ezzel ügyesen meg tudunk élni akár egy hétig is, de már gondoljunk a következő hétre, és keressünk valami meglepően fontos okosságot a… …a valamiről.

Jut eszembe, azt tudtad, hogy J. S. Bach-nak első házasságából hét, a másodikból tizenhárom gyermeke született, de közülük csak … érte meg a felnőtt kort? Hm? Vajon mennyi?

A pontos számra tessék rákeresni az interneten, hátha egyszer még jól fog jönni.

…és egy baráti jótanács: ha már megvannak az efféle infók, valami jó helyre írjátok fel, és unalmas óráitokban olvasgassátok, nehogy valamelyik „hülye”, két-három hónap múlva visszakérdezzen rá…