A főnök kiabál

A főnök kiabál
Sára
Megint kiabál! A kollégák sápadtan ácsorognak, még a hangadó Krisztián is, aki el van szállva magától, hogy ő aztán mindent is jobban tud. Na, ezt most pont elbaszta, nem kicsit, a főnök tajtékzik.
– Hogy a picsába tudtad ennyire elkúrni? – túr a hajába idegesen Ákos, a főnököm. – Baszd meg, komolyan oda kell állnom melléd, és megmutatni, hogy a faszomba kell levenni egy méretet? – üvölti Krisztián arcába. – Baszhatom a kukába a legyártott elemeket!
Remeg a lábam és azon gondolkozom, hogy minden feladatot megcsináltam-e határidőre, amit kiadott. Félek tőle, és lenyűgöz a tekintélye. Ő az egyetlen férfi, akitől függök, rajta múlik a megélhetésem, hatalma van fölöttem. Iszonyú dögös a pasi, főleg amikor kiabál és még csúnyán is beszél, akkor totálisan beindulok rá. Veszélyesen vonzó, folyamatosan ő jár a fejemben, gondolatban már számtalanszor szexeltem vele.
Még mindig kiabál, nem képes lenyugodni, a nem normális Krisztián meg visszaszól neki.
Aztakurva, nagyon ideges! Nekem meg pont ma kellett elkésnem. Abban reménykedem, eltereli a figyelmét az elbaszott alkatrész, és kitölti a dühét a kollégán.
– Tele a faszom, mindenki leszar itt mindent! – kiabál a pasi – Az lesz a vége, kibaszom a fél társaságot! Tele a fiókom önéletrajzokkal, nincs pótolhatatlan ember, remélem, elég világosan beszélek!
Az irodán végig morajlik egy megszeppent “igen”, de a főnöknek ez nem elég.
– Nem hallom! Kristálytiszta?! – dörren ránk.
Sikerül megtalálnunk a hangunkat, és hangosabban tudatjuk vele, hogy teljesen megértettük.
Jelentőségteljesen néz végig rajtunk, egyikünk sem képes néhány pillanatnál tovább tartani vele a szemkontaktust. Ezzel, egyelőre megelégszik, és mielőtt hátat fordítana, és visszamenne az asztalához, egy intéssel jelzi, hogy mára vége a lebaszásnak, induljon mindenki a dolgára.
– Sára marad! – hallom a hátam mögül a főnököm határozott hangját, és kimegy az erő a lábamból.
„Basszameg!” – gondolom magamban – „Most biztos, hogy kirúg, megmondta a múltkor, ez volt az utolsó késés, amit még elnézett nekem.”
Megszeppenten visszalépek, ácsorgok az ajtóban, ő pedig leül az asztalához, és szigorúan néz rám.
– Csukd be az ajtót! – szól rám ellentmondást nem tűrően.
A torkomban dobog a szívem, becsukom az ajtót, ha lenne annyi bátorságom, kilépnék rajta, és hazamennék. Ehelyett egyik lábamról a másikra állok, és mindenfelé nézek, csak éppen a férfira nem.
– Hogy a picsába nem tudsz időben beérni a kibaszott munkahelyedre? – szól hozzám fojtott hangon, szétveti az ideg, de legalább már nem kiabál.
Felemeli a kezét, jelezve, még nem vár választ, a laptopján keres valamit.
– Szerencséd, hogy elküldted a kimutatást, amit kértem – mondja kissé megenyhülve.
Ákos
Faszán indul ez a hét! Nem elég, hogy egész hétvégén az idióta Krisztián miatt szoptam, most még ez a liba is. Észre se venném, ha nem buktatná le magát a szerencsétlen egy héten háromszor. Ötletem sincs, hogy vegyem rá, hogy tartsa be a munkaidőt, már az is eszembe jutott, hogy direkt csinálja, hogy magára vonja az érdeklődésemet.
– Sára, szeretsz kettesben lenni velem? – kérdezek rá.
Ácsorog az ajtóban, a cipőjét nézegeti, és motyog valamit az orra alatt, amiből semmit nem értek. Felállok az asztaltól, és odamegyek hozzá, megemelem az állát, hogy lássam a szemét.
– Kérdeztem valamit! – szólok rá erélyesen.
– Szeretnék, igen – feleli bizsergető hangon, csillog a szeme, nyel egy nagyot, és megnedvesíti az ajkát.
Végignézek rajta. Nem egy nagy történet, nem csoda, hogy nem keltette fel az figyelmemet, kicsi cici, lapos popsi, ráadásul nagyon fiatal. Mit kezdjek vele?
– Sokszor fantáziálok rólad – sóhajtja, és nem lehet félreérteni a hanglejtését.
Fasza, nem tudtam, mi hiányzott még mára!
– Mondd el, hogy miket – mosolygok rá, és mutatom, hogy üljön le.
Szembe vele az asztalnak támaszkodom, összefonom magam előtt a karom, és rá figyelek, ő viszont, szemmel láthatóan, zavarban van. Ó, ez viszont bájos, kifejezetten tetszik, sőt, izgatónak találom.
– Csak bátran – kacsintok rá, és kezd érdekelni a dolog.
– Attól tartok, ki fogsz nevetni – mondja szégyenlősen.
– Miért tenném? – felelem hökkenten.
– Mert sokkal jobb vagy pasiba, mint én nőbe – közli velem.
– Értem, akkor segítek egy kicsit. Bejövök neked, szívesen szexelnél velem, de nem vagy biztos benne, hogy én benne lennék-e – foglalom össze, ő pedig bólint.
Egy hosszú másodpercig csak nézzük egymást, aztán az ajtóhoz lépek, és ráfordítom belülről a kulcsot.
– Akár meg is mutathatod azokat a fantáziákat – mondom halkan, egyértelmű hangsúllyal.
Sára
Felállok a fotelból, és odalépek hozzá. Bátortalanul végigsimítok izmos karján és sóvárogva bámulom a száját. Elmosolyodik, és átöleli a derekam, aztán a szemérmetlenül cakkos ívű, telt ajkával leheletfinoman puszilgatni kezdi a szám. Nem kapkod, megadja a módját a csókolózásnak.
Először az alsó ajkam veszi az ajkai közé, aztán a felsőt, és csak ezután kapom meg a nyelvét a számba, amivel lassú, érzéki mozdulatokkal simogatja az enyémet. Most ismét az ajkaimat csókolja, majd újra a nyelvével simogat, nekem pedig megolvad a belsőm a gyengédségtől.
Egyik kezével végigsimít az arcomon, majd megemeli az állam, és a hüvelykujjával lágyan simogatja.
Még mindig bátortalanul érintem a testét, alig akarom elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. A karjáról a mellkasára vándorol a kezem, egy pillanatra kinyitom a szemem, és rápillantok az arcára, a reakcióját figyelem.
Megérzi, hogy bizonytalan vagyok, megfogja a mellkasát éppen csak érintő kezem, és végigvezeti a felsőtestén.
– Szabad a vásár – sóhajtja a fülembe bátorítón, és ezzel mintha elfújták volna, úgy párolog el minden eddigi bizonytalanságom.
Kapkodva gombolom rajta az inget, iszom a szememmel kidolgozott felsőtestét, tapasztom rá a tenyerem, aztán a szám és a nyelvem is, ő pedig egyre gyorsabban és egyre mélyebbről veszi a levegőket.
Tobzódok a mellkasát borító sötét szőrben, csípőjéhez nyomom az ágyékom, és mintha őrölnék vele, úgy mozgatom.
A férfi keze a derekamról lejjebb vándorol, végigsimít a popsimon és még szorosabban húz magához. Határozott mozdulattal magának háttal fordít, keményen meredező erekcióját a fenekemhez feszíti, és egyik kezét a bugyimba csúsztatja.
Meglepett, de elégedett sóhaját hallom a fülemben, kihúzza a kezét a bugyimból, amit csalódottan veszek tudomásul, de azzal a mozdulattal már gombolja is a blúzom, és a textil alól előbukkanó vállamra tapasztja a száját. A ruhadarab a földre hullik, majd gyakorlott mozdulattal kapcsolja ki a melltartóm, és a fehérnemű is lekerül rólam. Miközben ajka a nyakamon és a vállamon tobzódik, mindkét kezével a mellem simogatja, gyöngéd érintésére a bimbóm gombbá merevedik, és fokozottan érzékennyé válik. Bátortalanságom felülírja izgalmam foka, szembefordulok vele, meztelen felsőtestem a mellkasához dörgölöm, és most én csókolom meg őt.
Végigsimogatja a testem, én pedig a mellkasát és a hasát fedezem fel a számmal, olyan szinten felizgat a teste, hogy minden vágyam továbbhaladni, kioldani az övet, kigombolni a nadrágot, lehúzni a cipzárt és elveszni a fanszőrzetében.
Ákos
Miből lesz a cserebogár? Ejha! Nem feltételeztem, hogy pornográf fantáziákat sző velem a lány, ám igencsak úgy tűnik. Érezhetően tapasztalatlan, ebből adódóan ügyetlen, de van olyan dolog a szexben, amit nehéz elrontani, főleg nem akkora adag lelkesedéssel, amivel ő hozzááll.
Mit csináljak veled, kicsi lány?
Megfogom a karját, és felsegítem, aztán magamhoz húzom, és gyengéden megcsókolom. Simogatom a popsiját, a combja belső felét, aztán felnyúlok a bugyijáért, és nagyon lassan lehúzom róla. Leülök a fotelba, az ölembe ültetem, ő pedig őrlő mozdulatokat tesz az ágyékomon. Finoman simogatom, számba veszem az egyik bimbóját, és leheletfinoman megszívom, majd a másikat. Gyengéden szopom a kemény bimbót, már annyira érzékeny, hogy minden érintést sokszorosan érzékel, ezért csak éppen hogy érintem a nyelvemmel.
Reszkető kézzel gombolja a nadrágomon a gombot, húzza le a cipzárt. Az arcát nézem, és azon gondolkozom, hogy láttam-e már nő szemében, hogy ilyen eszeveszetten vágyik rám. Megemelem a csípőm, és segítek neki a vetkőztetésemben, amikor éles hang hasít a csendbe.
Mindketten összerezzenünk, Sára zavarodottan néz rám, és nekem is kell néhány másodperc, amíg eljut a tudatomig, hogy a telefonom időzítője szólalt meg, figyelmeztetve a perceken belül kezdődő értekezletre…