“A sors útjai kifürkészhetetlenek”. Ugye ismerősen hangzik? Ebben a írásban olyan találkozás története olvasható, amely lehet, hogy megtörtént, lehet, hogy nem. Ha történetesen megtörtént, az a véletlenek műve, vagy ok és okozat végtelen láncának törvényszerű eredménye?
Nagylány lettem, álmodoztam. Elképzeltem azt, amit mások meséltek. Külön világom lett. Azt akartam, valós legyen, amit elképzelek. Így elkezdtem leírni álmaim. Minden írásomban van egy álom, egy beteljesületlen szerelem. Ott van, egy pici én.
Albert első éves egyetemista és nagyon szeretne végre rendes, normális barátságokra szert tenni, mindamellett a kínzó, és sanyargató önbizalomhiánnyal is szükséges megbirkóznia. Szerencsére hölgy csoporttársai közül vannak sokan, akik megértik, együttérzenek vele, és akad is, aki szerelmes lesz belé.
Egy brutális gyilkosság áldozata lesz a helyi ügyvéd fia. A temetőben találnak rá vérbe fagyva. A gyanúsítottak köre egyre szűkül, mivel az áldozatról is kiderül, hogy van a múltjában rejtegetnivaló. Még a sír is ahol megtalálták, azt sugallja, hogy bosszú áldozata lett. De ki ölte meg és miért?
A történet főhőse E./1. személyben meséli el, hogy miként látogatta meg volt osztálytársnője, aki őszintén bevallota neki, hogy őszintén szerelemmel szereti a férfit, és hogy elvált volt férjátől, aki fűvel-fával megcsalta.
Egyperces gondolatok egy libbenő tollról, arról, amit jelképez – szárnyalhasson szabadon és tisztán. Nagyra törő gondolatok jelképe, égiekkel kacérkodó magányos vándor. Egyedül nem tud repülni, társak kellenek, hogy egy szárny részeként a magasba emelkedhessen és szárnyaljon, mint a gondolat, szabadon és tisztán.
Egy házasságban mind a két fél véleménye homlokegyenest különbözhető, de ahogy mondani szokás minden esetben muszáj a kompromisszumot megtalálni, és fenntartani; legalább is, amíg még lehetséges. Az életkor előrehaladtával kóros alváshiány lép életbe.
S. József nyugdíjas teremőr egyedül ült a késő esti villamoson, amely külvárosi végállomása felé haladt. Csak egy álmos, kövér pók mászott az útirányt jelző táblán, mintha csak azt keresné, hogy melyik állomásnál kell leszállnia. Az álmos, kövér pókok azonban ritkán olvasnak jól, talán ezért is, mikor a villamos egy váltón nagy zökkenéssel haladt át…
Rózi egy 7 éves kislány, aki szerény körülmények között él egy tanyán a családjával. Mindig csak álmodozik, mert kisebbrendűnek érzi magát mint a városi gyerekek, de a történetben beigazolódik, hogy senki sem kevesebb attól mert szegényebb családban nevelkedik. A történet rávilágít arra, hogy a szerénység és egyszerűség nem egyenlő a szegénységgel.
Az “egyke” gyermeknek sem fenékig tejfel az élet. Habár mindene meg van, mégis hiányzik neki valami, illetve valaki. Kérése születésnapjára teljesül. Hogy hogyan az kiderül a történet végén.
A történet főhőse E/1. -személyben meséli el kisebb keringési, infarktusos zavarainak a történetét, miközben precíz-pontos képet ad szűkebben vett külvilágáról, és a benne ténykedő szereplőkről.
