Az írás arra mutat rá, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetet hányféleképpen látják az emberek. Alapkép: pénztárnál fizet egy nő, lassan mozog. Mögötte a vevők rászólnak. Miért viselkedik így a nő? Jogosan szidják a mögötte állók? Képesek vagyunk a saját világunkból kinézni és észrevenni másnak a problémáját? Együttérzés, gömbelmélet, amit a novella bemutat.
Egy család karácsonyi története, tulajdonképpen tipikusnak mondható. A gyerekek messze kerültek a szülői háztól, a mama magára maradt. Eljön az az idő, amikor a fiatalok fontolóra veszik, hogy nem utaznak haza az ünnepekre, mást választanának. Vajon hogyan döntenek végül? Felveszik a modern világ ritmusát, és síelni mennek inkább vagy visszahúzza őket a szívük a szülői fészekbe? A választás sosem könnyű.
A családi kötelék egy életre szól, sőt azon is túl. Egy gyermek számára az elmúlás megértése feldolgozása nagyon nehéz. Egy szerető, biztonságot adó családban az idő múlásával azonban megtanulható. A rohanó világ ellenére is szabad, sőt kell szeretni, gyászolni, emlékezni.
Amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk, mérhetetlen nagy fájdalommal jár. Ha beszélünk róla, majdnem olyan, mintha ott lenne közöttünk. Milyen volt amikor nevetett. Amikor tanácsot adott.
Egy százszavas novellához nem sokat tudok írni. Próbáltam valami mást, mint romantikát kihozni egy szép évszakból.
Két család utazik egy hosszú, izgalmakkal, lerobbanásokkal, és perpatvarokkal teli nyári vakációra Olaszországba, amikor is váratlanul az egyik családi matuzsálem autó – amit előzőleg természetesen -, átvizsgáltak bemondja az unalmast, és egyszerűen lerobban. A családfő acsarkodó káromkodások közepette kénytelen valami szükségmegoldást találni, mire végre tovább indulhatnak.
Van mikor nincs tovább, legalábbis te igy érzed. amikor egyedül maradsz, elveszitve mindent és mindenkit. Mégis a sors életre itél. Történetem egy árván maradt lélekröl szól. Egy találkozásról, a szeretet és a remény lehetöségeiröl.
Elérkezett a várva várt nagy találkozás. Terézia szíve megnyugodott, István is megérezhette végre az anyai szeretetet. Józsi papa titkára is fény derült. Minden jó, ha a vége jó. Ennek a történetnek jó vége lett, és az élet megy tovább…
A Kék-hegyekben, a nyári vihar közeledtével Luca és Mia, gyermekkori barátok, egy régi kunyhóban találkoznak. Luca kétségekkel teli szívvel írta meg üzenetét, amelyben felfedi, mennyire hiányzik neki Mia. Miközben a vihar dübörög, a fiatalok szembenéznek érzéseikkel, és rájönnek, hogy barátságuk sokkal mélyebb, mint gondolták.
