Egy kisfiú utolsó éjszakája a gyermekotthon falai között… Amikor az ajtó kinyílt, a szíve zakatolni kezdett. Egy fiatal nő lépett be a terembe, mosolyogva. Leült mellé az ágyra, átölelte és megpuszilta. A kisfiú belélegezte új anyukájának édes, bársonyos illatát.
Ezt a novellát még ősszel írtam. Az első hideghullám ihlette, amelyet azóta több is követett, most pedig már igazi cidri van. Január 1. Olyan gondolatokat osztok meg, amelyek idén talán valóban hideg telet vonzanak be, és akkor annyi a baciknak is. Ezúton kívánok mindenkinek egészségben, bőségben, örömökben gazdag, boldog új évet!
Emma egy nyolcéves csaerfes kislány, aki nagyon várja a karácsonyt. Édesanyja, Eszter külföldön dolgozik egy játékboltban és megígérte a lányának, hogy megveszi neki a legszebb babát, amilyet még sose látott. Eszter karácsonyra haza szeretne menni, de kollégája váratlan betegsége miatt tovább kényszerül ott maradni.
Az édesanyám születésnapjára írtam ezt a rövid novellát. A történet főszereplői létező személyek, de maga a történet kitalált, illetve azokból a sztorikból merítettem és írtam tovább amiket ők meséltek nekem gyerekkoromban. Így az ő emlékükre is készült ez az írás.
Az özvegy, szegény Naca néni öreg cicájával készül a legszebb ünnepre, a karácsonyra és várja haza egyetlen fiát. De vajon a fia útja hazavezet? Lehet boldogan ünnepelni szegényen?
Ez a történet egy dalmatáról szól, aki kölyökként került hozzám. Igazi vadóc kislány volt Defny, aki csintalanságai ellenére rendkívül sok örömet, vidám perceket és szeretet adott nekünk. Azonban egy hirtelen jött súlyos betegsége pillanatok alatt megváltoztatott mindent.
A nő lelkesen készül az első gyertya meggyújtására, a várt csoda meg is érkezik, a nyomasztó körülmények ellenére!
Emlékezés édesanyámra a születése napján. Különleges írás, mert a bőrébe bújok egy történet erejéig. Hét éve nincs már közöttünk, de a szeretet iránta örök. Jó szívvel ajánlom ezt a novellát mindazoknak, akik szerették, és akik szeretik az írásaimat!
A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. – Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
Az elválás nagyon nehéz és hosszú folyamat, ami az idő múlásásal sem válik könnyebbé. Nem tudhatjuk lesz a viszontlátás, vagy örökre elengedjük a másik embert. Csak szeretettel, a boldog pillanatokat órizve lehet lezárni egy kapcsolatot.
