Boszorkányölő.com 2. rész

Konrád az irodájában ülve próbálta összerakni az információkat.
Tudta, hogy Kovács hazudik, és biztos volt benne, hogy a sógora is rájött a szeretőjére. De a feleségét akkor sem ő ölte meg, mert az alibije megdönthetetlen volt. Többen is igazolták, hogy a felesége halála előtt már napokkal elutazott, és csak a halála után tért vissza.
Meg különben is – folytatta gondolatait – a többi áldozattal is ugyanúgy végeztek, mint a szerencsétlen nővel. Talán csak egy szerencsétlen véletlen, hogy pont az ő feleségét ölték meg.
De mi van a sógorával?– tűnődött tovább. Eddig csak nőket ölt meg a gyilkos, kivéve az utolsó áldozatot. Mindenképp nála lesz a megoldás – elmélkedett tovább, mikor megcsörrent a mobilja.
Ádám volt az informatikus.
– Helló, főnök! – kezdte. – Van egy jó hírem. Azt hiszem, hogy a fickó tényleg rájött valamire. Ugyanis regisztrált egy oldalra, Boszorkányölő.com és ott pont olyan rituális gyilkosságok szerepelnek, amelyekben te is nyomozol. Talán az oldal működtetője áll mögötte.
– Akkor nyert ügyünk van! – kiáltott fel Konrád. – Az IP cím alapján be tudod azonosítani, hogy kié.
– Na, és ez lett volna a rossz hírem. Darknetet használ, onnan pedig szinte lehetetlen megállapítani a címet.
Konrád lelkesedése egy pillanat alatt alábbhagyott.
Dühösen nyitotta fel laptopját és írta be az oldal nevét: Boszorkányölő.com
Először vibrálni kezdett a kép, mintha nem lenne elérhető, majd pár másodperc múlva megjelent a felirat:
„Belépés csak 18 éven felülieknek! Elmúltál 18 éves? Igen Nem”
Konrád rákattintott az Igen-re majd megjelent a képernyőn egy újabb felirat.:
„Ha továbbmész nincs visszaút. Igen Nem”
Utána regisztrálni kellett és ezzel a felhasználói névvel és kóddal lehetett belépni.
Konrád ismét az Igen-re kattintott, majd megjelent a felület. Sötétkék háttérből előbukkanó boszorkány alak tűnt fel és mutatta a felugró ablakokat, amelyek közül választani lehetett.
A nyomozó lélegzetvisszafojtva olvasta az írást a rituális boszorkánygyilkosságokról és a jelentkezési lapot, ahol jelentkezni lehetett a következő áldozatra, akiről minden egyes információ a rendelkezésre állt, mint egy nyitott könyv. A reggeli felkelésétől kezdve az esti ágyba fekvéséig az összes napi rutinja és elérhetősége láthatóvá vált.
Most kezdte megérteni, hogy ezek nem rituális gyilkosságok, nem egy őrült szekta gyilkolászása, hanem egy nagyon is hidegvérű gyilkosságsorozat, ahol a kiválasztott áldozatot úgy ölik meg, hogy ne legyen senkihez sem köthető.
Tudta, hogy csak úgy leplezheti le, ha beszáll a játékba.
Jelentkezett ő is, a „boszorkányölésre”, és várta az utasítást.
Nem kellett sokáig várnia, mert fiókja üzeneteiben megjelent egy kis villogó boríték, amelyben leírták az időpontot és a helyszínt, hogy hová kell mennie és hogy kell véghezvinnie a gyilkosságot.
Konrádnak – bár már sokat látott – végigfutott a hátán a hideg, ahogy olvasta a levelet.
A végén odabiggyesztett mondattól pedig elsápadt:
„Ha elvégzed a feladatod, jöhet a te boszorkányod.”
Még maga is meglepődött, olyan hirtelen csapta le a laptop tetejét, ahogy ezt elolvasta.
Ádámnak odaadta a gépét, hátha valami értékes információt ki tud sajtolni belőle.
A megadott időpont másnap estére esett, amikor is a leendő áldozat hazafelé tartott az edzésről.
Konrád a megadott helyen várta a nőt, aki épp be akart szállni a kocsijába, mikor odalépett hozzá.
– Konrád felügyelő vagyok, hölgyem! – vette elő igazolványát. – Velem kell jönnie, mert valaki az életére tör.
A nő elsápadt, de beleegyezően bólintott.
Beszálltak Konrád kocsijába, aki a rendőrségre hajtott vele. Már két órája ott volt, mikor befutott egy hívás, egy aggódó férfi kereste a feleségét, aki nem érkezett haza az edzésből. A nő meglepődött, amikor közölte vele Konrád, hogy a férje bejelentette az eltűnését.
– Furcsa, pedig ma elutazott, honnan tudja, hogy nem mentem haza? – kérdezte döbbenten.
Konrád szeme összeszűkült erre a kérdésre és kezdett derengeni valami.
– Hogy mondta? – kérdezett vissza. – A férje elutazott ma?
– Ö… igen. De előfordult máskor is, viszont akkor nem hívta a rendőrséget, ha nem talált otthon, hanem felhívott mobilon – nézett rá a kijelzőjére. – De nem hívott – mutatta a nyomozónak.
– A férjének van laptopja?
– Persze, de jelszó van rajta. Azt meg nem tudom. Tudja, én megbízom benne.
– Semmi gond – miközben szólt az informatikusnak, hogy próbáljon meg rácsatlakozni az internetjére.
Ákos kis idő múlva már fel is törte a jelszót, és belépett a laptopba. Nem sokáig kellett keresgélnie és megtalálta, hogy a férfi is regisztrált a Boszorkányölő.com oldalra és ő tette fel a feleségéről az információkat.
Az asszony elhűlve hallgatta a nyomozót, nem akarta elhinni, hogy a férje meg akarta öletni.
– Pedig mooost leett volna – szipogta – a huszadik házassági évfordulónk.
– Sajnálom, hölgyem – érzett együtt vele Konrád –, de azt hiszem, hogy jobb, hogy kiderült. És talán így elkaphatjuk az igazi gyilkost is, aki emögött áll.
Konrád kiadta a parancsot a férfi elfogására, akit pár óra múlva már be is vittek.
Amikor a férfi meglátta a nyomozónál a feleségét elsápadt, és mindent töredelmesen bevallott.
Mondta, hogy pénzt fizetett egy számlára, és utána lehetett csak a feleségét felrakni a következő áldozatnak.
A nyomozó leellenőriztette a számlaszámot, melynek tulajdonosa a Honlap Kft.
Konrád felkapta a fejét erre.
– Hát persze! Honlap! – csóválta a fejét. – Kovács honlapokat készít és valószínűleg jártasabb az informatikában, mint ahogy azt elsőre gondoltam.
Gyorsan felkapta kabátját és elviharzott Kovács lakásához.
A lakásból kiszűrődő hangok, arra engedtek következtetni, hogy nincs egyedül. Konrád hosszasan nyomta a csengőt, mire kinyílt az ajtó.
Kovács megdöbbent a nyomozón, főleg mikor a vele érkező két rendőr ellentmondást nem tűrően bementek a lakásba.
– Lefoglalom a laptopját és velem jön a rendőrségre kihallgatásra.
Kovács elsápadt és dadogva kérdezte:
– De… hát miért?
– Annak a sorozatgyilkos ötletnek a kidolgozásáért és pénzszerzéséért, amelyet azért talált ki, hogy megölje a feleségét, de úgy, hogy maga ne keveredjen gyanúba. Zseniális húzás volt egy honlap készítése, ahol a férjek megölték a másik feleségét, így sosem derült volna ki, hogy ki tette. Majd mikor az ő feleségeik kerültek sorra, fizettek és utána kerültek fel a halállistára. Csak egy dologgal nem számolt, a sógorával. Aki nem hitte el, hogy nem maga ölte meg a feleségét. Főleg, hogy látta is magát a szeretőjével. Ekkor nyomozni kezdett és rátalált a honlapra.
– Nem tudja bebizonyítani – sziszegte dühösen most már Kovács, bár keze enyhén remegett.
– De, ugyanis én vállaltam a soron következő áldozat meggyilkolását, és talán szerencsém volt, hogy a férj akkor telefonált, amikor a felesége ott volt a rendőrségen és furcsállta, hogy a férje a rendőrséget hívja aggódva, hiszen elutazott és nem is kellene tudnia, hogy nincs otthon. Innen már gyerekjáték volt elkapni, és ő mindent bevallott.
Kovács megtörten hallgatta a nyomozót és tudta, hogy lelepleződött.