Bip bip bip mondta a telefon

Bip bip bip mondta a telefon

A gyilkosság egy MÁV telephelyen történt Budán, a vasúti sín mellett. Ez az épület volt a vasúti távközlés központja. Több telefonközpont, vagy száz vivőfrekvenciás készülék és egy modern digitális telex központ helyéül szolgált. Itt javították az NA berendezéseket, telex gépeket. Valamennyi MÁV állomás innen kapta a pontos időt. Az utcáról az épületbe a sóhajok hídján vezetett az út. A telep elég meredek út mellé épült. Az épületbe a bejárat a magasabb részen volt, ezért kellett a híd a munkahelyek eléréséhez. Ez azért fontos mert Colombár hadnagynak az első észrevétele a híd korlátjához köthető. Egy jó minőségű bicikli lógott rajta. Mint kiderült, az áldozaté. Valaki tréfás kedvében volt. Kíváncsiságból megnézte a bicikli kikötését. Ez nem volt tréfa. Hasonló poénnal már máshol is találkozott, de eddig mindenhol pillanatok alatt kibontható csomókat, kötéseket alkalmaztak. Itt komolyabb meló a jármű kiszabadítása.

Az látszott, hogy nappal könnyű bejutni. A sóhajok hídjának elején egy alig elrejtett gombbal lehet kinyitni a kaput, a bejárati ajtó nappal nyitva van. Nagy forgalmú munkahely. Javított vagy javítandó műszereket hoznak, visznek. A kb 35 főnek taxis hozza a kaját. Külsős cégek is sűrűn megfordulnak itt. Szinte biztos, hogy száznál több ember ismeri a bejutás módját. A gyilkosság délután történt, ekkor már csökken a forgalom. A melósok egy része is elindult haza.

Az áldozatra a földszinten dolgozó kollégák találtak rá 16:50-kor. Ő az emeleten dolgozott a telex központban. 16:10-kor biztos, hogy élt, mert foglalt volt a telefonja. A lentiek hívták, hogy kész a kávé. A kagyló a helyén volt amikor rátaláltak, tehát valakivel beszélt, amikor hívták, nem azért volt foglalt, mert mellétették a kézibeszélőt.

Colombár memorizálta ezeket a dolgokat és elkezdődött a rutinmunka, bár nem volt szokványos gyilkosság. Az áldozatot megkínozták mielőtt meghalt. A szája le volt ragasztva, égő cigarettanyomok voltak a karján. Az biztos, hogy amit a tettes tudni akart, az nem szóbeli információ. Ámbár ez végül is nem olyan biztos, lehet, hogy valamit leírattak vele. Colombár kikérdezte a telefonos kollégákat, lehet-e tudni kivel beszélt utoljára.
– Hadnagy úr, ez egy régi rotary telefonközpont. Nem logol semmit. Ha megszakad a kapcsolat, akkor lehetetlen végigkövetni a vonalat. Ez egy forgalmas központ. A forgó gépek már régen más állásban vannak.

Az adott időpontban öten tartózkodtak az épületben. Az áldozat, a két telefonos és két külsős. A négy palinak megdönthetetlen alibije volt. Együtt pakoltak le egy teherautót.
Colombár egyszerre beszélgetett el velük.
– Munka közben láttak-e valamilyen mozgást a sóhajok hídján?
Egyhangú nem volt a válasz.
– Elképzelhető-e, hogy valaki bejött a tudtukon kívül?

– Igen – felelték. A figyelmük a munkára koncentrálódott, sok, és értékes áru jött. Az is előfordult, hogy ketten a kocsin voltak, ketten az épületben.
Hát ez remek. Gondolta a hadnagy. Elbúcsúzott és hazament.
Az is lehet, hogy a gyilkos nem besurranó, hanem már eleve az épületben volt. Ott dolgozó vagy egy külsős és egyszerűen elbújt, amikor a többiek hazamentek. Másnap jön a munka dandárja.

Tomita felügyelő másnaposan ébredt. Előző este a zenész tesójával ünnepelt egy fesztivál sikert. Még Európában szokott rá a reggeli kávézásra. Lassan iszogatta, amikor rémült arccal berontott az egyik beosztottja. Ezen az emberen még soha nem látott érzelmeket. Akkor sem, amikor kisfia született, vagy amikor nyert egy komolyabb összeget valamilyen szerencsejátékon.
– Halottak a metróban… sok, sok halott – makogta. Az irodában megszólalt minden telefon. Bekapcsolták a tv-t. Újabb kolléga jött be riadt arccal, még két vonalon vannak áldozatok.1995 Március 20, 8 óra, rögzítette automatikusan az agyában a dátumot a felügyelő. Összesen öt vonalat ért gáztámadás.

Az A777, az A720S, az A725K, a B701, a B711T szerelvények utasai kerültek a célpontba. Minden intézmény, hivatal példamutatóan reagált. Az állomások környékét a rendőrség azonnal lezárta. Pillanatokon belül megjelentek a sereg és a polgári védelem vegyészmérnökei. Két környező vegyi üzem is oda küldte a gázbalesetek elhárítására kiképzett szakembereit. A tűzoltóság is megjelent az oxigénpalackkal rendelkező osztagával.

– Mi nem megyünk – döntött Tomita -, vannak ott elegen.
– Azonnal nézzetek utána van-e az állomásokon, illetve a szerelvényeken kamera. Ha van, máris kérem a felvételeket. Van-e statisztika ezeknek az állomásoknak a forgalmáról? Vannak-e fontosabb kormányzati, katonai létesítmények a közelben? Voltak-e konkrét célpontok, emberek vagy csak véletlenszerűen estek áldozatul ezek a szerencsétlenek. Minden halott pontos adatait kérem! Elsősorban munkahely és beosztás szempontjából.

Összesen 12 ember halt meg. A szakemberek pillanatok alatt kiderítették, hogy szarin gáz végzett velük. A könnyebb vagy súlyosabb sérültek száma több, mint 5000.
– Te, Akamo mindent kiderítesz, mi ez a gáz! Mik az alkotóelemei, hol lehet beszerezni, milyen körülmények között lehet gyártani?! Vedd fel a sereggel a kapcsolatot. Én úgy tudom, valamilyen harci gáz, de nézz utána pontosan! Ezek nem köztörvényes bűnözők. Hiriato, te gyűjts össze az ismert terrorista, vagy terrorista gyanús csoportokról minden adatot. Csapd hozzájuk a vallási szektákat is. Minden ismert magányos lázadót, anarchistát, szimpatizánst hozzatok be. Ezt a szart használták-e máshol is? Minden nagy nemzetközi szervezettel azonnal felvenni a kapcsolatot. Pontosan nézzetek utána mennyire aktívak még a „komoly” ultrabalos szervezetek. A RAF, a Vörös Brigádok, a szeparatista ETA stb, stb. A komcsik bukása után ezek támogatás nélkül maradtak, de lehetnek maradványaik itt, ott.

Egy órán belül már nagyon sok adat állt a rendelkezésükre. Kamerafelvételek voltak, ezekből kiderült, hogyan követték el ezt a bestiális tettet. A szarint folyékony állapotban, egy lezárt nylon zacskóban vitték a kocsiba. Becsomagolták egy újságpapírba, adott pillanatban leengedték a padlóra és egy esernyő hegyével kiszúrták, amikor nyílt az ajtó. Azonnal kiszálltak és gyorsan felmentek a lépcsőn. Maszkot viseltek, ez Japánban természetes a nagy autóforgalom miatt. Sokan így védekeznek a kipufogógázok ellen. Azt lehetett látni, hogy mind az öt elkövető ázsiai. Átlagos ruházat, magasság, öt férfi. Pillanatok alatt eltűntek a nagy tömegben. Ilyenkor óriási a forgalom. Kettő még feltűnt a lépcsőn és ennyi.

A szarin vegyi fegyver. Rendkívül erős idegméreg, szerves foszfor vegyület. A 687-es ENSZ határozat tömegpusztító fegyvernek minősítette és betiltotta 1993-ban.
A halottak között nincs magas beosztású egyén. Diák, nyugdíjas, titkárnő, műszerész, átlag japánok.

Nincs fontos hivatal a környéken. Egyértelmű a dolog, nem konkrét célt szemeltek ki. Véletlenszerűen a minél nagyobb pusztítás volt a cél. A rendőrökben forrt a düh. Mindenki bent volt. Még a szabin levők is bejöttek. Tomita nem csinált beosztást, ezeket még fegyverrel sem tudná hazazavarni. Mindenkire rábízta, hogy ki meddig bírja. Aki kidőlt elmondta valamelyik társának hol tart, és lefeküdt valamelyik kanapéra. Rengeteg fotelforradalmárt, neomarxistát, anarchistát, hőbörgőt, lázongót hallgattak ki, eredménytelenül. Ez mondjuk várható is volt. Ez a banda jól szervezett, gazdag, nem a Don Quijote típusokból szedi a tagjait.

Az európai terrorszervezetek elsorvadtak. Anyagi forrásaik megszűntek, társadalmi támogatottságuk radikálisan csökkent.
A következő hírtől teljesen ledöbbent a csapat. Az eddigi ismeretek szerint egyetlen helyen használták ezt a szert. Japánban, egy évvel korábban Macumoto városában. Egy helyi lakost találtak bűnösnek. Nyolc halott és több száz sérült áldozat volt. A gyanúsított lakásán nagy mennyiségű foszfor tartalmú műtrágyát találtak. A tettes egyszerűen kiengedte a levegőbe a gázt egy nagyobb lakóépület mellett. A zsaruk memóriájában ez üzemi balesetként maradt meg. Az első hírek erről szóltak.

Tomita elővette ezt az ügyet. A tokiói esettel ellentétben itt voltak személyek, akik valahol, valakinek a bögyében lehettek. Három büntetőbíró volt a halottak között. Rengeteg ügyük volt, sok embernek léphettek a tyúkszemére.

Másnap műszakkezdésre már ott volt Budán. Így hívta mindenki ezt a munkahelyet. Összehívta a csapatot az étkezdébe. Be akarta szívni ennek a munkahelynek a hangulatát. Már mindenki tudta mi történt. Először is bemutatkozott.

– Balambér hadnagy vagyok. Mindenki Colombárnak hív. Ez két dologból tevődik össze. Van egy kutyám, a tv sorozatból jól ismert. A másik az arcomról látszik. Az ős, ős őseim a Gangeszben áztatták a bütykeiket. Ez most nem kihallgatás. Szeretném megismerni önöket és az áldozatot.

Kíváncsian figyelte az arcokat, elsősorban a nőkét. Sajnálatot, riadalmat, félelmet látott, de olyat nem, mint amikor egy nő elveszti a párját, szerelmét. Helyi szerelmi szál kilőve.
Úgy nézett ki, hogy PeTi-t kedvelték. Az áldozat, Pető Tivadar. Néhány éve jött. A hely magját az 50-es korosztály alkotta. Szinte egyszerre kezdtek az épülettel. Jó társaság. Időnként jöttek fiatalok, mindenki be tudott illeszkedni. Ilyen PeTi is. Értelmes, jó humorú tag. Utakat szervezett Bécsbe. Seftelgetett, ő fizette a benzint, bevásárolt a Tabor strassen aztán irány valamelyik nagyobb bazár. Csak neki volt Metro belépője, így addig ingázott a kijárat és a bejárat között, amíg mindenkit bejuttatott a boltba. Jó szervező volt. Több kollégája is neki köszönheti, hogy reális áron jutott C64 kiegészítőkhöz.

Ennek utána kell nézni. Lehet, hogy valamelyik kereskedő üzletét komolyan zavarta.
Azt is hallotta, hogy bedolgozott a magyar tv-hez. Akkoriban forrásban volt a magyar politika. Lehet, hogy látott, hallott valamit, amit nem kellett volna.
A kollégái gyorsan utánanéztek ennek a két témának. Ügyes, de pitiáner üzletelő volt. Az átlag fölött keresett, de nem sértett semmilyen felségterületet. A tv-ben a bühne csapat tagja volt. Ez a tv hierarchiában igencsak alul található. Díszletszállítás, építés, bontás. Politikai műsorhoz köze nem volt.

Tényleg nem kihallgatás volt. A csapat elkezdett nosztalgiázni. Colombár nem vágott közbe. Többen együtt mentek nyaralni Bulgáriába. Itt nem az Adria vagy a riviéra volt a divat. Árut beszerezni Berlinbe jártak. Könnyű dolguk volt, évente egyszer minden országban ingyen használhatták a helyi vasutat. PeTi is így jutott el Párizsba. Az egyik csapat járt Berlinben. Vettek egy kisebb betonkeverőt. A kalauz rájuk szólt, hogy árut csak a csomagtartón lehet szállítani. Szétszedték és felrámolták. Persze senki nem ült alá.

A nap végére Colombárban kialakult egy kedvező kép. Egy jó hangulatú, egymást segítő csapat. Nincs komoly konfliktus sem a dolgozók, csoportvezetők, sem az idősebb üzemvezető között. Sokan vannak, tehát időnként lehetnek súrlódások, de ez nem megy sem a munka, sem a hangulat rovására. A helyi tréfákból soha nem volt sértődés. Az újak mindig átestek a távközlős poénokon. Először meg kell ismerned az R1 központ működését. Mi az? Eregy fiam, mondd meg a Józsinak, ma este ő fizeti a fröccsöt. Vagy a műszerészvizsga. Drága barátom mi az, az egy vonalas csengő? A fiatal csak bambán néz. A villamoson van, amit a kalauz megrángat minden indulás előtt. Lehetne sorolni. Az egymás mellett ülő nők cipőfűzőjének összekötése, a forrasztó kolléga asztala alá befújt cigaretta füst vagy a bicikli kikötés. Mindig nevetés lett a vége.

Colombár jól érezte magát, egyik viccet sem ismerte, de vissza kell térni ahhoz a tragédiához, amiért itt van. PeTi közvetlen főnökével körbejárta az épületet. Több helyiségben is el lehetett bújni. Megtudta, hogy Tivadar 16 órától elkéredzkedett. Miért volt itt? Megvan, ezért volt durva módon kikötve a biciklije. Itt akarta valaki tartani, mert szükség volt rá valamiért.
Az indítékhoz semmivel sem jutott közelebb.
Az is kérdés, a gyilkos a tett után hogy jutott ki? Vagy megint elbújt?

Tomita több ember között osztotta el a bírók ügyeit. Volt mindenféle eset. A fő profiljuk a gazdasági téma volt. Cég kontra cég, a város kontra cég, magánember kontra cég. Tomita szerint a tavalyi nyomozás eredménye zsákutca. A merénylet halottai között volt a feltételezett tettes felesége is. Az illető személyiségének elemzése után Tomita arra jutott, hogy ha tényleg meg akarta volna ölni az asszonyt, sokkal egyszerűbben oldja meg. Abban is biztos volt, ez a pasi nem akart volna ilyen mértékű pusztítást véghezvinni. Ráadásul a kivitelezés több ember összehangolt munkáját feltételezi.
Kiválogatták azokat az ügyeket, amikben a veszteseket nagy anyagi kár érte. Aztán azokat is, amikben ugyanaz a cég többször is a vesztes oldalra került. Ez csak egy megérzés volt, de végül is bejött. Kíváncsiságból azokat is, amelyekben az egyik fél nem ebbe a városba van bejelentve. Egyetlen cég szerepelt mind a három adatbázisban. Az Aum.

Aum, Aum, ízlelgette a nevet. Ismerős valahonnan. Elővette a kigyűjtött anarchista, szélső balos, szélső jobbos, vallási csoportok listáját. Telitalálat. Egy anarchista, kapitalizmus ellenes, Amerika ellenes szekta. Ideológiájuk hasonlít a 80-as években, 90-es évek elején működő RAF-hoz, a Vörös brigádokhoz, a magányos unabomberhez. Kapcsolatot nem tudtak kimutatni az Aum és ezek között. Ezekben az aktákban nem szerepel gazdasági tevékenység, de a vezető neve ugyanaz, aki a macumotoi bíróságon több pert is elvesztett. Asahara Soko. Az Aum tevékenységi köre nagyrészt vegyipari jellegű. Műtrágya, rovarirtó szer. Soko erős, akarnok egyéniség az akták szerint. Borzasztó nehezen tűri a vereséget. Macumotoban több pert is elvesztett. A lakosság megakadályozta, hogy üzemet építsen a városban. Belefér a karakterébe az ilyen végtelenül mocskos bosszú. A technikai háttere is megvan hozzá.
– Mindent tudni akarok erről a bandáról – adta ki az utasítást Tomita.

A telex részleg két helyiségből állt. A kezelő és a központ. Hori a telexes művezető megmutatta mind a kettőt. A kezelőben volt egy telexgép és egy komputer, amin a napi rutinvizsgálatokat futtatták le. A klimatizált helyiségben volt a központ. Itt volt az MTTY-nak hívott készülék is, amin keresztül a kezelő kommunikált a digitális eszközzel. Ez egy tasztatúra és egy nyomtató. A nyomtató papírtekercsre dolgozott. A kezelő itt ad parancsokat a központnak, magyarázta a tg-s művezető. Óraátállítás, trönkök kivétele, visszaadása, stb, stb. A nyomtató mindent rögzít.
– Hoppá, hol a tegnapi tekercs?
– Mi történt? – érdeklődött Colombár.
– Tegnap reggel 8 óra körül cseréltünk szalagot. Biztos, hogy nem telt meg. Hol van?
Leültek Hori irodájában. A művezető kezdte a beszélgetést.

– Tudnia kell, hogy a barátom volt. Régóta ismerjük egymást.
– Akkor talán tud segíteni. Van-e bárki, volt-e bárki, aki ennyire gyűlölte?
– Nem tudok róla. Nem sok munkahelye volt, de mindenhonnan békésen távozott. A magánéletére azt tudnám mondani átlagos, átlátható. Nincsenek viharos szerelmi ügyek. Nincsenek konfliktusok szomszédokkal, üzletfelekkel, volt kollégákkal. Az üzleti életben becsületesen tevékenykedett. Egy két jövedelmet nem vallott be, mint annyi sok ezer magyar. Minden termékére garanciát vállalt. Néha itt is kijavított ezt, azt, de csak akkor, ha ezzel nem hátráltatott helyi feladatokat. Délelőtt hallhatta, megoldott néhány olyan dolgot a kollégáknak, amire ők nem lettek volna képesek.
– Ha a magánéletben nem találunk indítékot, marad a munkahely.
– Ezt hogy érti?
– A munkájában hozzájuthat-e valami olyan fontos információhoz, amiért még gyilkolni is érdemes?
– Hűha, ezen gondolkodnom kell.
– Ez egy digitális központ. Mennyire lehet utánanézni a tegnap 16 óra utáni történéseknek? Sőt az egész nap forgalmának. A hiányzó tekercs is érdekes momentum.
– Még ilyenre soha nem volt szükség. Kérek egy napot.

Másnap minden zsaruirodában ugyanaz volt a téma. A tokiói gáztámadás. Ledöbbent mindenki. Az európai, amerikai, spanyol, ír terrortámadásoknak mindig kitűzött áldozatai voltak. Politikusok, üzleti hatalmasságok, rendőrök, katonák. Minden terror elítélendő, de az ilyen céltalan tömegmészárlás végképp. Ráadásul a fegyelmezett Japánban.

Újra elment Budára. Jó hírrel fogadták. A kapcsolat lista lekérhető. A rossz hír az, hogy óriási lista. A MÁV óriási mennyiségű terméket szállít minden nap. Mindent telexen dokumentálnak. Komoly megrendelő a honvédség. A reptereket minden nap el kell látni üzemanyaggal. Szállítani kell a bevonulókat, a leszerelőket. Hadgyakorlat lesz, Sok-sok technikát, embert kell eljuttatni egy bizonyos helyre. Hatalmas megrendelő az ipar. A bányák, a kohászat, a gépipar, a vegyipar. Export, import. Végtelen a sor.

– Találtam egy érdekes dolgot – kezdte Hori.
– 15:55-kor Tivadar benyúlt az adatbázisba. Nem tudom miért. Nem szoktunk ilyet csinálni. Valamit kitörölt. A papírtekercsen látni lehetne a beütött parancsokat.
– Ezért nincs meg a tekercs. Biztos, hogy 15:55? Nem lehet az, hogy átállították az órát, aztán vissza.
– Nem. Az időátállítás rendszerszintű beavatkozás. Nem lehet eltüntetni a nyomát.
– Minden melléknél lehetséges az ilyen törlés?
– Nem. Nagyon sok fontos melléknél nem. Mondok egy példát. A minap esemény történt. Egy műtrágyagyárba vittünk volna egy szerelvényt. Egyik kollégának gyanús volt az egyik vagon. Látott egy lyukat az egyik kocsi oldalán és mintha valami szagot is érzett volna. Azonnal jelezte a főnökének. Beindult a protokoll. Telefonálás, telexezés. Minden esemény után írásos nyomnak kell maradnia. Azonnal intézkedtek a kocsi kivételéről és lakóterületen kívüli félreállításáról. Onnan egy ismeretlen cég szállította el. Ha jól emlékszem valamilyen foszfor szállítmányról volt szó. Ez nem olyan egyszerű, mint egy konvojból kiemelni egy kamiont. A csomagoló cég persze ránk fogott mindent, a vagonrendező hibát vétett. A telexek bizonyították, hogy még meg sem mozdítottuk a szerelvényt miután ők levonultak. Épp az ilyen esetek miatt sok kiemelt mellék minden kapcsolása tárolásra kerül. A levelezés tartalma nem. Ezt az adott irodákban kell lefűzni, dokumentálni.
– Ezek szerint ez a törölt kapcsolás valamilyen jelentéktelen dolog volt.
– Így van. Most folynak például a leltározások, felmérések. Nagy forgalmat generálnak. Ha overflow üzenetet kapnánk, akkor lenne lehetőség ezeket kitörölni, hogy ne terheljük a rendszert. Ilyen még nem volt, jó ez a masina. Kizárt, hogy 15:55-kor ilyen előforduljon. A vasútállomások felmérik a leselejtezett bútorokat, elhasznált tisztítószereket. Hány félreállított vagon van és mióta, azt is például hány fát vágtak ki az állomás területén. Felmérik a számítástechnikát, a raktárakban porosodó dolgokat. Mi is négy helyre küldtünk adatokat.
– Igaz az, hogy amikor önök 50 darab szénkefét rendeltek a telexgépekhez, egy túlbuzgó, spórolni akaró kolléganő ötöt rendelt. A szenet nem kell annyit kefélni felkiáltással.
Hori nem szokott hazudni, inkább mosolyogva hallgatott.
– Akkor az biztos, hogy a vegyi szállítmány témában minden információhoz hozzájutok?
– Megadom az iroda elérhetőségét.
Kíváncsian nézett a rendőrre.
– Tokió?
Most a zsaru hallgatott.

Ez az ügy teljes prioritást kapott, így Tomitának komoly apparátus állt a rendelkezésére. Jöttek az Aum múltjáról az adatok. A tagok megtartásának komoly eszközei voltak a különböző tudatmódosító szerek.
Eddig a hatóságok nem tudták bizonyítani, de néhány bűncselekményt valószínűleg bedrogozott állapotban az Aum emberei hajtottak végre. Ha képbe is kerültek még a hazugságvizsgáló gép sem mutatott az esetükben semmit.

Tomitának feltűnt egy fogalmazásbeli különbség két gyanúsított vallomása között.
– Nem követtem el semmit.
– Nem tudok róla, hogy bármit is elkövettem volna.
A másodiknál tudat alatt valami mocorog. Felkérte Hideto professzort, aki egy idő után eredményeket tudott felmutatni. Hipnózissal hozta fel a mélyre ásott emlékeket.
Az Aum már 1989-ben hajtott végre gyilkosságokat, amit akkor nem tudtak rájuk húzni. Szakamoto Cucumit és teljes családját kiirtották, mert az ügyvéd elkezdte piszkálni a piszkos gazdasági ügyeiket.
Az olvasást egyik beosztottja szakította félbe.

– Bocs főnök, érkezett egy megkeresés a magyar rendőrségtől. A helyi vasútnál volt egy szokatlan esemény egy foszfor szállítmánnyal kapcsolatban. Szeretnének információkat a szarinnal kapcsolatban. Ők erről csak az egyetemen tanultak elég felszínesen. A katonák sem okosabbak.
– Végre egy keleti tiszt, aki nem szégyelli bevallani, hogy valamiről hiányosak az ismeretei. Mindent, ismétlem, mindent adjatok át, amit mi tudunk. Gyártási technológia, tünetek, szállítási feltételek, felhasználási módok. Én is kérek mindent, milyen eredményre jutnak.

Colombár elszörnyedve olvasta a japánok által küldött anyagot. Hányinger, szemfájdalom, elsötétülő látás, miózis, hasmenés és végtagzsibbadás az első tünetek. Mi az a miózis? Pupilla probléma. Ez a gáz a szemet támadja elsősorban. Minden információt természetesen azonnal eljuttatott a megfelelő szervekhez. A gyilkosságot nem vették el tőle, mert a helyiekkel nagyon jó kapcsolatot alakított ki. A háttérben a gépezet beindult.

Mint minden reggel, első egy társalgás Horival a tg-s vezetővel egy jó kávé mellett. Természetesen a japánokkal történt eszmecserét nem említette.
– Tudja, mi az érdekes? A dokink kicsit előbbre tette a gyilkosságot, bár a foglalt vonal magáért beszél.
16:10-kor még élt. Eddig mire jutottunk? A tettes Tivadar segítségével megtudta, hogy létrejött két telexgép között egy kapcsolat. A levél tartalmát nem látta.

– Így van. A barátom halála árán megtudott egy konkrét időpontot. Ez arra tökéletesen elég, hogyha bejut az ottani irodába, az irdatlan papír halmazból pillanatok alatt meg tudja keresni azt az egy lapot, ami őt érdekli. Tivadarra azért volt szükség, mert a tettes nem tudta kezelni az MTTY-t.
– Igen. A biciklijét lekötötte, így ő nem tudott elmenni a megállapodott időben. Ezt a tettes nappal bármikor megtehette. Nagyon zsúfolt nap volt. Kérdés, ennek lehet-e bármi köze a foszfor szállítmányhoz?
– Nem tudom. A foszfor vonat magasan kiemelt szállítmány volt. Árgus szemekkel figyelték a vasutas kollégák. Rajtunk kívülálló okok miatt egy vagonnyi áru mégis eltűnt.
– Szeretnék mindenkivel beszélni egyenként.
– Rendben.

Sikertelen volt. Azzal próbálkozott, hogy mindenkinél előbb, utóbb megemlítette a japán Aum céget.
Semmilyen reagálást nem tapasztalt senki arcán. Biztos volt benne, hogy egyikük sem ismeri ezt a nevet. Végül is sikerült megtalálni a céget, amelyik a mellékvágányról elszállította a vegyi anyagot, legális cég. Rendelkeztek útvonalengedéllyel. A műtrágyagyárba szállították a menetlevél szerint. Volt valami furcsaság a menetlevélen, de lehet, hogy csak a sofőr mutyizott. A gyár nyilvántartása sem volt éppen precíz. Repült is az illetékes. Még nem zárták le az ügyet. Az európai társszervezetek fokozott figyelemmel kísérték a dolgok állását.

Az ebéd utáni kávét egymás társaságában fogyasztották el. Hori és Colombár összetegeződtek.
– Azt tudjuk, hogy a foszforvonat minden mozgását dokumentáltátok, ezen módosítani nem lehet. Elképzelhető-e, hogy az eltüntetett jelentéktelen adat összefüggésben van ezzel a szállítmánnyal?
– Nem tudom. Ilyen mélységig nem látok bele a teherfuvarozás ügymenetébe.
Elintézett egy két telefont.

– Igen elképzelhető. Például az ilyen áru szállítására alkalmas vagonok száma, helye nem magas prioritású adat. Vagy például a vagonok típusa, biztonsági besorolása sem.
– Tehát még mindig nem tudjuk kizárni, hogy Tivadar halálának köze van a vegyi szállítmányhoz – szögezte le Colombár.
– Te, figyelj csak, a volt barátom eredeti szakmája kapcsolás technikai műszerész, vagyis telefonközpont szerelő. Nem sok van az egész országban. Rotary és crossbar központokat szerelt. Jó műszerész volt. Érdekes dolgokat mesélt. Ma az ebéd alatt beugrott egy sztori, amit tőle hallottam. Az egyik szerelésvezető nagyon jó oktató volt. Ő alatta megtanult mechanikai és elektronikai fogásokat is. Miután az egyik központon lezajlott az utolsó vizsgálat is, ezt tömeghívásnak hívták, még volt idő az átadásig. Volt három inas, mindegyik kapott egy-egy feladatot. Tivadar feladata nagyon egyszerű volt. „A” készülékről hívja fel „B” készüléket. A két készülék ott volt egymás mellett. Nem tudta felhívni. Állandóan foglalt volt, pedig nem beszélt rajta senki.

Colombárnak felcsillant a szeme. Végighallgatta a történetet és kialakult benne egy terv.
Elmondta újdonsült barátjának
– Ez simán megoldható. Szólok Tominak, ő telefonos, a neje pedig rendezős. A rendező köti össze a készülékeket a központtal. Kérek még egy készüléket. Dugalj van itt több is. Mikor akarod véghezvinni?
– Ahogy a kollégáid elkészülnek. Ez egy színház, tehát rendezzük be a színpadot, és tervezzük meg az előadást.

Négy széket egymás mellé tett háttal az ajtónak. Ne lássák, ki jön be váratlanul.
Colombár megkérte a négy embert, aki a gyilkosság idején, a helyszínen volt, hogy jöjjenek be a tg-s művezető irodájába. A pasik meg is jelentek.
– Te a jobb oldali két ember arcát figyeld, én a másik kettőt.
Két telefon volt az asztalon. Az egyiken Colombár elég sokat beszélt.
– Elnézést uraim, de sok az ügyintézés. Meggyilkoltak egy drogdílert.
Újabb hívás. Aztán a másikon is elintézett valamit.
– Ez helyi telefon – ha van valami, hívjatok a 108-on. Az egyik kutya talált valamit.
Körbenézett. Senkit nem izgatott ez a hír.
– Tehát vegyük át még egyszer. Elnézést kérek, de ez így működik.
Újra végighallgatta a már jól ismert sztorit. Az adott időben ki, mit csinált.
Egyszer csak berontott egy fiatal örmi, kezében egy hosszú vonalon lógó telefonnal és végtelenül riadt arccal. Főnök mi van itt, látom, hogy szabad a 108, mégsem tudom felhívni, állandóan foglalt. Ő nem volt beavatva a játékba.

A négy pasiból három értetlenül bámult. A negyedik egy pillanatra nem tudott parancsolni az arcának. Látta Colombár arcán a győzelmet, ahogy a szemük összeakadt. Igazi játékos volt. Felemelte a kezét.
Hori szívéről egy nagy kő esett le. Nem vasutas, az egyik külső cég embere volt.

Tomita megkapta magyar társától, hogy meddig jutottak. A gyilkossági ügyet megoldották, de a szállítmány útja még mindig nem volt világos. Az viszont jó hír, hogy eddig sehol sem vetették be. Sem a magyar, sem más európai terror elhárító szervezet nem ismert olyan csoportot, amelyik ilyen pusztító támadást képes lett volna kivitelezni.

Ők jól haladtak. Rengeteg adat jött össze az Aum-ról. A vezetőjük Messiásnak hívatta magát. Bosszúálló, nárcisztikus, fanatikus személyiség. A szekta anyagi hátterét jó néhány kétes üzlet biztosította. A Messiás a gazdagabb tagok pénzét simán lenyúlta.

Hideto professzor hipnózisos módszerének köszönhetően jó néhány régebbi ügy is megoldódott. Megtalálták a labort ahol a mérget előállították. Ausztráliában egy birkafarmon. Elég bizonyíték jött össze ahhoz, hogy az egész bagázst bezsákolják. Beindult a kuli munka. Kihallgatások, minden felmerülő adat ellenőrzése, tanúk begyűjtése. Kirajzolódott egy beteg elme tevékenysége. Azt gondolta, a nép Amerikát vádolja majd és kirobban a harmadik világháború. Megtisztul a világ a kapitalizmus mocskától.

Szerencsére a japán társadalom volt olyan érett, hogy nem egy másik ország aknamunkáját, hanem egy elmebeteg állat tevékenységét látta a merénylet mögött. Most már figyelme nagy részét Európa felé fordította. Bízott a magyar nyomozóban. Rövid, velős beszámolók. A gyilkos lebuktatása kifejezetten szellemes megoldás. A technikai részt nem értette. Egy öreg szaki magyarázta el neki. Ötven évvel vannak az ottani technika előtt. Arra büszke volt, hogy a MÁV új telex központját a japán NEC gyártotta. A COCOM listát valahogy kijátszották, de ez kit érdekel.

– Tomita felügyelő jelezte, hogy a teljes gázosító banda vizsgálatiban van. Biztos benne, hogy már nem kerülnek szabadlábra még ideiglenesen sem. A sitten fognak megrohadni. A legalaposabb vizsgálat sem mutatott ki európai kapcsolatot.
– A mi pasinkkal mire jutottatok? Ha nem titok – kérdezte Hori.
– Nagyon dörzsölt. Amikor a telefonos trükkjét előadtam neki, kíváncsian nézett. Az általa meggyilkolt műszerész régi története buktatta le. Ha „A” hívja „B”-t és az nem veszi fel, akkor „C” hiába hívja „B”-t. Foglaltat kap. Az áldozata visszatért igazságot tenni.

– Azt elárulta, mit töröltetett ki szegény Tivadarral a központ adatbázisából?
– Amikor a terrorelhárítás kezdte faggatni, látszott, hogy egy kicsit beszart. Egyelőre tartja magát. Nem mondott semmit. Az ösztöneim azt súgják, nincs köze a foszfor vonathoz. Holnap fogok beszélni a sofőrrel, aki elszállította a műtrágyagyárba az anyagot. A nagyfiúk úgy ráijesztettek, hogy teljesen bezárkózott. Hiába, a nagyfiúk nem értenek az emberekhez. A mi pasink részletesen elmesélt mindent, mit és hogyan csinált. Tivadar cigarettás kínzásáról úgy beszélt, mint egy gyerek, aki kitépi egy légy szárnyát. A miértről viszont hallgat. Biztos vagyok benne, hogy fél.

– Utánanéztem. Ki lehet deríteni melyik recordot törölte ki Tivadar. De ez több hónap. Több tucat MÁV hivatal sok ezer lefűzött anyagát kell összevetni a központ eltárolt adatbázisával. Tucatnyi ember több havi munkája. Erre se nekünk, se nektek nincs emberetek.
– Azt lehet-e figyelni melyik irodába megy be illetéktelen?
– Nem hiszem. Mi nem vagyunk felkészülve adatlopásra, kémkedésre. Az sem biztos, hogy külsős az, aki meg akar szerezni valami információt.
– Ez igaz. Tehát rajtunk, zsarukon múlik a siker. Így is óriási köszönettel tartozom nektek. Egy dolog biztos, sajnos még mindig nem zárható ki 100 százalékosan a terrorista szál. Itt a munkát befejeztük. Elbúcsúzom a csapattól. Örülök, hogy megismertelek.
– Én is. Ha bármit megtudsz, kérlek, hívj fel!
– Rendben.
Colombár tartotta a szavát. Felhívta Horit.
– A sofőrrel nem jutottam semmire. Úgy ráijesztettek, hogy dili doki kezeli. Még a családjával is csak minimálisan kommunikál.
– Éppen most akartalak hívni. Megvan mi volt az a lyuk a tartálykocsi oldalán. Már két hete megrendelték a karbantartóktól a befoltozását. Néhány hete volt egy borszállítmány egy szőlészetből egy palackozóba. Valamelyik leleményes vasutas kifigyelte. Éjszaka odalopakodott egy amerikánerrel és nemes egyszerűséggel megfúrta a vagont. Még a nem használt wc tartályokban is bikavért tároltak. Az a szag, amit a kolléga érzett egy régebbi valaminek volt a szaga. Foszfor nem lehetett, mert egy bivaly erős ballonnal dupla falú tartálykocsivá alakítottak minden vagont.
Colombár két óra múlva megint telefonált.

– Vége. A terror részt lezártuk. Az első, hogy küldök egy üzenetet Tomitának. Egy véletlen segített. Folyt a szokásos kihallgatás, amikor benyitott egy kolléganőm. Szőkére volt festve. Bomba jól nézett ki. Én önkéntelenül megjegyeztem: ez a szőkítés óriási ötlet volt. Elhűlve láttam, hogy a gyilkoson ugyanaz az arckifejezés jelent meg egy pillanatra, mint a te irodádban. Benyitott egy kolléga a gazdasági osztályról. Meglátta a gyilkosomat, egy egyezményes jellel kihívott a folyosóra. Te, én ezt ismerem valahonnan. Minden kitisztult. Az olajszőkítő banda néhány vagont elhagyott szerte széjjel az országban. A Tivadar segítségével kiderítették, hol lehet ezt az információt megszerezni, hol vannak a vagonok.
– Utánanézek és visszahívlak.

Egy óra múlva csörgött Colombár telefonja.
– Az adott irodában kinyomtatva, lefűzve ott a telex. Pontosan felsorolva hol, mennyi és mióta tárolt vagon van egy-egy állomáson. Az egy átjáró ház. Bárki tudott fotót csinálni az anyagról. A központ adatbázisában a kapcsolásnak nyoma sincs. Szegény barátom ezt törölte ki, mielőtt meghalt.
– Óriási az öröm, hogy a terrorfenyegetettség elmúlt. Tomita néhány hónap múlva Európába jön. Szeretne találkozni velem egy magyaros kajáldában. Gyere el te is, komoly szereped van a sikerben.
– Köszönöm, boldogan.

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban elmondani a véleményed!