Hűs, világban..
Hűs, világban..
Huss, suhant el a böjti hajnalban a jelenés. Fogyóban volt a Hold, ott tarolt a futóhomokon sápadt fénye, s az avaron. Már a fáradt vad se búg, csak aludni nyúlik el pázsit-baldachinján a fűz árnyékának. Néha fel-felszagol a mézes, harmatos légbe, harapja, issza levét, majd visszabukik pézsma kobakja és szuszog. Minden lélegzete kipattog a fűre, szertegurul, szinte hangtalan rázza le a gyémántcseppjeit a zöld lándzsa-levélnek, kergetőzve, aprócska csillámport szórva a levegőbe egyszarvút fest. Ott van, igen, ráveti a Hold fénye a fűz oldalára, majd egy bagoly szárnycsapása felhajtja a lombba, ahol a játék megelevenedik a csalitban,s a konok sötét morog ágas-bogas bajsza alatt. A vidám lilliputi kis mitugrász siserehad ide-oda pattogva rajzolja tele sötét lakmuszát. Van ott kis lendkerekes autó gőzös fából, homokvár-forma, pepita bugócsiga, és egyre csak, egyre telik a zizzenős korona. Mikor aztán felsejlik a narancs ébredés napkeletről, akár a tűz világítja meg az azúr tengert, a csillagok aludni húzódnak vissza , csak egy hullik még. Hullik gyorsan, végigpillant , tekintete elbicsaklik egy zerge-patakon, ami szökell a köveken, aztán elcsúszik a fövenyen, be a fűz alá, hogy megcsiklandozza a vad orrát, megcsípje a füle hegyit, és magával lopja álmát.
Válaszok