Munkahelyi románc
Munkahelyi románc
Harper a belvárosi kávéház hátsó bejáratán lépett be. Feloltotta a villanyt, az üzlethelységet bevilágította a spotlámpák fehér fénye. Mindig ő ért be elsőként. Az öltözőbe ment, hogy felvegye kényelmes, fekete, lapos talpú cipőjét az utcai helyett.
Ellenőrizte kinézetét a tükörben, igazított kontyban összefogott, barna haján. Megvizsgálta reggel gondosan felhelyezett sminkjét. A mai, egy különleges nap volt számára.
A munkát a konyhában kezdte, mint minden nap. Maga elé kötötte barna, a kávézó logójával ellátott kötényét. Kivett két új fekete gumikesztyűt a dobozból, felhúzta és nekiállt szendvicseket készíteni. Ráhelyezte őket a fa vágódeszkára, aztán kirakta a pultba.
Betett a sütőbe egy adag mini kakaós csigát, barackos párnát meg pogácsát.
Beállította a sütőn a hőmérsékletet és az időt.
Elővette a friss süteményeket a hűtőből, szépen elrendezte őket a tálcán, majd azokat is kivitte a pultba.
A kávégéphez lépett, feltöltötte illatos, barna kávészemekkel, a tartályt feltöltötte vízzel.
A mosogatógépből kiszedte a tegnap este ott felejtett csészéket, poharakat, alátéteket és evőeszközöket.
A sütő hangos sípolással jelezte, elkészültek a pékáruk. Felhúzott a kezére egy hőálló kesztyűt, kinyitotta a sütő ajtaját. Forró levegő áramlott ki belőle, kellemes illattal árasztva el az üzletet. A forró tepsiket betolta egy kocsira, ahol hűlni hagyta.
Kiment a kávézó elé, a friss áprilisi levegő jólesőn hűsítette arcát. A felkelő nap narancssárgára festette az ég alját. A város ébredezett, a távolból egy mentőautó szirénája harsant fel. A főúton kezdett beindulni a forgalom, egyre több autó torlódott fel egy-egy piros lámpánál. Aki tehette, inkább a tömegközlekedést választotta. A villamos éppen ekkor állt meg a megállóban. Az emberek fel és leszálltak, majd sietősen továbbhaladtak a dolgukra. Szerette nézni a reggeli várost, valahogy olyan nyugalommal töltötte el. A levegő párás paplanként nehezedett a házak fölé.
Szétnyitotta, letörölgette az asztalokat, székeket.
Bement, párnákkal a kezében egyensúlyozva tért vissza, ráhelyezte azokat a székek ülőfelületére.
Végül a raktárba ment, hogy ásványvizet és üdítőt hozzon. Fel kellett töltenie a hűtőt.
Megemelte őket, aztán majdnem eldobta, mikor valaki megszólalt a háta mögött.
– Jó reggelt, szépségem!
Harper szúrós tekintettel fordult a hang irányába.
Munkatársa volt az.
Vállával lazán az ajtónak támaszkodott. Kék szemét egyenesen rá meresztette. Egy-két kósza, sötétbarna tincs lógott a szemébe. A borosta, amit mostanában növesztett, igazán jól állt neki, sokkal érettebb, markánsabb lett
Harper egy másodpercre szemeit az ajkain felejtette. Elképzelte, milyen lehetne megcsókolni, aztán szégyenlősen elkapta tekintetét és leszúrta magát, hogy hogy juthat ilyen az eszébe.
Korábban Noah sokat flörtölt vele. Évődésük azonban kezdett unalmassá válni. Egyikük sem tette meg azt a bizonyos első lépést. Meg amúgy sem tudta komolyan venni, hiszen az összes nővel, aki a kávéházba betette a lábát, így tett.
– Jó reggelt, Noah! A szívbajt hoztad rám.
– Csak nem rossz a lelkiismereted?
– Egyáltalán nem. Te meg mit keresel itt ilyenkor? Nem jellemző rád, hogy ilyen korán bent vagy.
– Ebben a hónapban én akarok lenni a hónap dolgozója. – villantotta rá tökéletes fogsorát.
– Talán, ha nem egész nap a telefonodat nyomkodnád, lehetne esélyed.
– Te pedig megtanulhatnál kicsit lazítani, nem lennél mindig ilyen morcos. – vonta fel szemöldökét Noah.
– Ha nem kéne folyton helyetted dolgoznom, míg te üzeneteket írogatsz, akkor talán nekem is jobb kedvem lenne.
– Majd észben tartom.
Harper félrelökte az ajtóból és kifelé indult volna, ám Noah megállította.
– Hagyd, majd én!
Munkatársa kivette a kezéből a vizeket és a hűtő felé indult. Lehunyta a szemét és vett egy mély lélegzetet, aztán odalépett mellé és segített neki feltölteni a hűtőt.
Pakolás közben Noah észrevett egy morzsát Harper hajában.
– Szabad? – kérdezte, felé nyújtotta kezét és egy mozdulattal kihalászta a darabot.
– Köszi. – hebegte Harper.
Noah vágyakozó tekintettel nézett rá, mire ő zavartan felállt és otthagyta.
Pontban fél nyolckor Noah átfordította az ajtóban a táblát a nyitva feliratra. A kint várakozó egy-két vendég, akik eddig telefonjukba mélyedve várták, hogy kinyissanak, most beléptek és elfoglalták az asztalokat.
Harper felvette a rendelésüket. Noah a kávégépet kezelte, sorra készítette a forró, fekete italokat. Mindegyik mellé egy kis tasak cukrot és egy kekszet készített ki.
Harper omlettet sütött az egyik vendég kérésére, majd a kért szendvicseket tette tányérra.
Végül fogta, az egészet egy nagy tálcára pakolta és kivitte az asztalokhoz.
A reggeli hajtás megindult, folyamatosan érkeztek az újabb vendégek. Volt, aki elvitelre kérte a rendelést, volt, aki itt fogyasztotta el. Harper papírzacskóba csomagolta a vendégek kívánságait. Szalvétáért nyúlt, ám abban a pillanatban Noah is, így kezük egy pillanatra találkozott. Harper elmosolyodott.
– Bocsi.
Munkatársa, azonban semmit sem reagált. Csak csinálta tovább a dolgát, mintha misem történt volna. Máskor is viselkedett már furcsán, de ma különösképpen.
Noah fél szemmel Harpert figyelte, aki éppen egy férfit szolgált ki, aki valami vicceset mesélhetett, mert a lány jóízűen nevetett rajta. Nézte finom mozdulatait, ahogy kisimít egy kósza tincset a szeméből, ahogy gyors mozdulattal felfirkantja a papírra a rendelést. Már tervezte egy ideje, hogy randizni hívja. Valami vonzotta Harper-hez, egy láthatatlan erő, ami nem engedte, hogy kiverje őt a fejéből.
Noah annyira elmélyülten figyelte, hogy észre sem vette, mikor a víz túlcsordult a poháron, lassan tócsává terült szét a pulton, majd végigfolyt a szekrény oldalán, egészen a padlóig.
– Francba!
Fogott pár papírszalvétát és elkezdte feltakarítani. Harper visszament a pulthoz, hogy összekészítse a rendelést, közben odavetette Noah-nak.
– Milyen szórakozott vagy ma!
– Nem tehetek róla. Elvonod a figyelmem. – kacsintott rá.
– Mindenre van magyarázatod, ugye?
– Még szép.
Kivitte a férfi rendelését, egy sima Espresso-t és egy szelet mandulás süteményt.
Visszament a pultba, Noah-hoz fordult.
– Figyelj, ki kell ugranom a mosdóba, tudnád tartani a frontot?
– Persze, menj csak.
A délutáni órákban egyre jobban felmelegedett odakint a levegő. A kávézót is elérték a nap sugarai. Legtöbben inkább kint foglaltak helyet és fogyasztották el kávéjukat magában, vagy valamilyen sütemény kíséretében.
Felváltva tartottak egy rövid szünetet, míg ők is magukhoz vettek pár falatot. Harper is úgy érezte, szüksége van egy élénkítő kávéra, így mikor lett egy kis ideje, készített magának egyet. Elkeverte benne a cukrot, majd lenyalta a kanalat. Noah megbotlott, majdnem elveszítette az egyensúlyát – ahogy meglátta Harper mozdulatát -, végül sikerült megkapaszkodnia. Gondolataiban millió formában lefuttatta már, mit tenne, ha kettesben lennének.
Egy hosszú hajú, szőke lány foglalt helyet kint az egyik asztalnál. Arca gyönyörű, amin a sminkje csak dobott még egy lapáttal. Telt ajkai élénkpirosra rúzsozva. Ruhája tökéletesen passzolt mindenhol. Harper irigykedve nézte, bárcsak őrajta is így állnának a ruhák.
– Gondolom, szeretnéd te kiszolgálni. – mondta némi éllel a hangjában.
Noah megrándította a vállát. Kiment, odaállt a nő elé, beszélgetni kezdtek. A szőke egyfolytában mosolygott és a hajával babrált. Noah a tolla szárát rágta, majd jegyzetelni kezdte a rendelést. A végén a nő kivette munkatársa kezéből a tollat, kért egy papírt és felfirkantott rá valamit.
Harper körbeforgatta szemeit, fejét ingatta. –” Tipikus” – gondolta.
Kis idő múlva Noah visszatért a rendeléssel és egy telefonszámmal. Amit Harper orra előtt lobogtatott.
– Te sosem változol. Javíthatatlan vagy. – ráncolta össze Harper a szemöldökét.
– Tehetek én róla, hogy ilyen jóképű vagyok?
– És persze cseppet sem beképzelt, ugye?
Noah ismét csak a vállát rándította, majd kivitte a szőke rendelését, egy Latte Macchiato-t, természetesen mandulatejből.
Közeledett a zárásidő, a kávézó lassan kiürült. Harper a koszos edényeket a mosogatógépbe pakolta. Elindította a programot. Összeszedte a szemeteket, ki akarta dobni, mikor megakadt a szeme egy ismerős cetlin a kukában. A szőke lány telefonszáma. Egy darabig bámulta, majd rádobta a sajátját, összefogta a zsákot és kivitte a gyűjtőkonténerhez.
Együtt rendet raktak a kávézó előtt, végül Noah leszámolta a kasszát és a bevételt hátravitte a széfbe. Ő addig felmosott.
Az öltözőbe menet megkönnyebbült, hogy ennek a napnak is vége. Kinyitotta a szekrényét, egy boríték lapult a táskája mellett.
– Boldog Születésnapot!
Hátrafordult. Eddig észre sem vette, hogy kollégája is itt van.
– Honnan tudtad, hogy ma van?
– Kértem egy kis segítséget.
– Ez mi?
– Nyisd ki!
Felbontotta a borítékot, egy Imagine Dragons koncertjegy lapult benne. Noah-ra emelte csodálkozó tekintetét.
– Miből gondoltad, hogy szeretem őket?
– Takarítás közben mindig a számukat dúdolod.
– Dúdolok felmosás közben? – Arcán vörös pír futott végig. – Nem is tudom, mit mondjak.
– Mondjuk, hogy eljössz.
– Még jó. Nagyon köszönöm! – Egy hirtelen ötlettől vezérelve, Noah nyakába borult. Érezte parfümjének fás, fűszeres illatát, amitől különös vágy hullámzott át rajta.
Noah két keze közé fogta Harper arcát, ajkait lassan az övéhez érintette. Nyelvével lassú körkörös mozdulatokat írt le Harper szájában. Aztán a falnak támasztotta, szenvedélyesebben kezdte csókolni, Harper szíve a torkában dobogott.
– Héj, mit művelsz? – szakította el magát egy pillanatra Noah öleléséből.
– Nyugi, senki sincs itt.
Noah mélyen a szemébe fúrta tekintetét, ujjával végigsimított az arcától egészen a pólója aljáig. Keze besiklott alá, a vékony csipkemelltartón keresztül cirógatni kezdte a mellét. Fülcimpáját ajkai közé vette, majd a mögötte lévő területet kezdte csókolni. Harper testén forróság hullámzott át, szája megnyílt, halk sóhajok hagyták el azt. – „Ez őrület” – suhant át az agyán, ezelőtt még sosem csinált ilyesmit. Beletúrt Noah hajába, aki lefelé kezdett el kalandozni a testén. Nem állt meg a nadrágjánál, kigombolta azt, megérintette alsóneműjét. Érezte, hogy Harper teste reagál érintésére, finoman összerándul, így félrehúzta a bugyiját és finoman masszírozni kezdte. Egyre hangosabb sóhajok hagyták el a száját, Noah nevét suttogta. A gyönyörhöz vezető út felé haladva, testét jóleső bizsergés kerítette hatalmába.
Nyílt a hátsó ajtó, amin kollégájuk lépett be, ők pedig villámsebességgel rebbentek szét.
