A bosszú

– Ugyan már – nevetett fel. Hosszú szőke hajzuhataga a vállára omlott. – A férjem semmit sem sejt. Azt hiszi, hogy a legjobb barátnőmnél vagyok – cirógatta meg a férfi arcát. Ádámon jóleső borzongás futott végig Nóra érintésétől.
Már későre járt, a munkaidő már rég véget ért, mire Nóra összeszedte magát és elhagyta az irodát.
Ádám még ottmaradt, a nő illatát még sokáig érezte, és elmosolyodott, ahogy felidézte szenvedélyes románcukat.
Hirtelen kinyílt az iroda ajtaja, Ádám felnézett, de már nem volt ideje megszólalni. Két lövés dördült, a teste élettelenül borult az asztalra. A lövések tűpontosak voltak. Egyik a szívébe, másik a fejébe.
Konrád felügyelőt a kora reggeli órákban értesítették az esetről. A takarítónő találta meg, aki még sokkos állapotban volt.
– Tudtam, hogy baj lesz – tördelte idegesen a kezét a takarítónő.
– Ezt hogy érti? – kérdezte a felügyelő.
– Két napja véletlenül láttam egy fenyegető levelet Ádám úr asztalán. Természetesen nem olvastam el, de leesett, és amikor felvettem, csak annyit láttam, hogy megkeserüli, ha nem hagyja békén a feleségét. Pedig Ádám úr is nős volt, szegény Klára asszony.
– Köszönöm, sokat segített.
A nyomozó ezután az áldozat feleségéhez ment.
– Jó reggelt, asszonyom! Konrád felügyelő vagyok, sajnos rossz hírt kell közölnöm. A férjét ma reggel holtan találták, lelőtték.
Klára asszony arcán a megdöbbenés és a hitetlenkedés futott át.
– De miért? – dadogta.
– Ezt szeretném én is kideríteni. Nézze, lehet nem a legalkalmasabb pillanat, de tudta, hogy a férjének szeretője volt?
Klára asszony bólintott. Felesleges lett volna tagadni.
– A férjemnek nem ez volt az első kilengése. De a maga módján szeretett, bár én már szóba hoztam neki a válást. De ő hallani sem akart róla. Tudta, hogy minden az enyém, a szüleim után örököltem. Neki ez kényelmes volt, de nem bírt a vérével. Én viszont már nem szerettem. Mikor az a nő, a szeretője felkeresett, neki is elmondtam, hogy válni akarok, és nem érdekel a viszonyuk.
A nyomozó meglepődött a hallottakon.
– Szóval a férje szeretője felkereste? És miért?
– Valószínűleg rá akart beszélni, hogy hagyjam el a férjem. De arra nem számított, hogy nekem is ez a szándékom.
– És mikor járt itt? – érdeklődött tovább.
– Két napja. Elég feldúltan távozott.
– Még egy kérdésem lenne, ön hol volt tegnap este?
– Itthon. Egy barátommal vacsoráztam, de kilenckor már itthon voltam.
A felügyelő elkérte a barát címét, hogy leellenőrizze az asszony állítását. Konrád ezután Nórát kereste fel.
– Konrád felügyelő vagyok és Nógrádi Ádám ügyében nyomozok.
Nóra sápadtan engedte be, nyúzottnak tűnt, az amúgy kifogástalan szépségű nő.
– Ugye a férjemet nem vonja bele? – aggódott.
– Sajnálom, de van egy névtelen levél, amelyben megfenyegették Ádám urat, hogy megkeserüli, ha nem hagyja békén a feleségét. Így feltételezhető, hogy a férje tudott önökről.
– Pedig óvatos voltam mindig. Csak akkor találkoztunk, ha a férjem is üzleti úton volt. Bár most, hogy mondja, aznap este korábban érkezett meg. Miután Ádámtól eljöttem, még beugrottam egy barátnőmhöz, aki az alibimet biztosította, amíg mi együtt voltunk Ádámmal – csuklott el a hangja.
– Nem gondolta, hogy a férje tud a viszonyukról?
A nő először tagadólag rázta a fejét, majd tétován megszólalt:
– Most jut eszembe, mintha az íróasztalán egy magánnyomozó iroda névjegykártyáját láttam. Akkor lehet… – hallgatott el, mint aki most döbbent rá, hogy miért is kellett a férjének ez.
Konrád felügyelő elkérte a magánnyomozó számát.
Tőle azt a felvilágosítást kapta, hogy valóban az asszony után nyomozott, és miután megszerezte a szerető címét, utána megbízója le is állította a további nyomozást.
Nóra férje, István, határozott, magabiztos férfi volt, aki nem tűrt ellentmondást. Az irodája is modern stílusú, de mégis volt benne valami katonás. Konrád felügyelő az asztalon lévő képre pillantott, amely Nórát és a férjét ábrázolta egy lövészeti egyesületben.
A férfi észrevette, ahogy a felügyelő a képet nézi és egy pillanatra elérzékenyült.
– Itt ismerkedtünk meg, Nóra volt a legjobb sportlövő a klubban. Tetszett, ahogy magabiztosan lőtt. De hagyjuk is – köszörülte a torkát zavartan.
– Nézze, uram, találtunk egy fenyegető levelet, amelyet ön írt az áldozatnak.
– És ha így van? Attól még nem öltem meg. Bár megérdemelte volna, de csak rá akartam ijeszteni – hangzott a határozott válasz.
Konrád felügyelő még megtudta, hogy mire a felesége hazaért addigra már ő otthon volt, mivel egy üzenetet kapott a feleségétől, hogy baj van.
Valami nem hagyta nyugodni a felügyelőt, így újból felkereste az özvegyet.
– A legutóbb azt mondta, hogy Nóra, a férje szeretője dühösen távozott. Hiszen ha ön válni akart, akkor ez neki kapóra jött.
Az asszony egy pillanatra elgondolkodott, ahogy felidézte magában a Nórával folytatott beszélgetést, mielőtt válaszolt volna.
– Talán meglepődött. Lehet a férjem azt állította, hogy nem akarok válni. Valószínűleg úgy gondolta, hogy ha a férjem elválik, akkor minden vagyon a férjemé. Tudja, ő nagyon is szerette mutatni, hogy gazdag. De azzal már kevésbé hencegett, hogy ez nem az övé jogilag.
Konrád felügyelőnek kezdett összeállni a kép, már csak egy utolsó mozzanata volt az ügynek. Felhívta Nóra alibi barátnőjét, aki azt állította, hogy csak egy percre hívta fel, hogy elindult hazafelé, ha véletlenül ellenőrizné a férje.
Nemsokára már a gyilkos előtt állt.
– Letartóztatom Nógrádi Ádám meggyilkolása miatt – és már kattant is a bilincs Nórán, a szeretőn.
– Mégis mit képzel? – háborodott fel a nő. – Miért öltem volna meg?
– Mert becsapta önt. Azzal áltatta, hogy a felesége nem akar válni tőle. Amikor pedig elment Ádám úr feleségéhez, ő pedig azt állította, hogy pont a férje nem akar válni, mert akkor oda lesz a megszokott kényelmes élete.
Ekkor jött rá, hogy Ádám úrnak semmi vagyona nincs, és ez haraggal töltötte el. Mikor meglátta a férje asztalán a magánnyomozó számát, rájött, hogy a férje nyomoztat maga után. Ezek után kivárta, hogy újból elmenjen a férje üzleti útra, amiről viszont, hamarabb hazajött , mivel ön üzent neki, hogy baj van. De csak így akarta hamarabb hazacsalni, hogy ráterelje a gyanút, hogy ő lőtte le féltékenységből. De maga ment vissza az irodába, ahol lelőtte. A lövések halálpontosak voltak, és a férje mondta, hogy ön nagyon jó sportlövő volt.