Megérkeztem
Ezt a novellát a szerző javított/lektoráltként jelölte meg, ezért változtatás nélkül tesszük közzé!
Megérkeztem
Rutinos mozdulatokkal írom be a kapukódot. Az elektromos zár berregése ismerősen rám köszön. Belépek.
Pince szag, panelbukéval. Az orromba ivódott gyerekkoromban.
Azt mondják, hogy az első tizennégy év háromszor lassabban telik. Életünk vége felé meg az évek háromszor gyorsabban peregnek.
Talán igazuk van. Talán brit tudósok matekolták ki ezt is.
Kaptatok fel a lépcsőn. Egyesével. Gyerekként még kettesével.
Innen is érzem, hogy öregszem.
Egyszer nagyon rám jött a rámjönnivaló lent a játszótéren. Gyorsan indultam felfelé. Nem is kettesével, hanem hármasával róttam a lépcsőfokokat.
Felértem.
Folyamatosan kopogtam sürgetőleg, és még mondtam is:
– Apa, siess!
Apám kinyitotta az ajtót. Én ránéztem, és azt mondtam:
– Már nem kell sietni.
Ezen elmosolyodom.
Régi emlékek. Talán igaz sem volt.
Felértem.
Zsebemben kotorászok. Keresem a kulcsot. Megvan.
Kulcs a zárba. Elfordítom.
Anyum éppen a konyhai folyosóról lép ki.
– Megjöttél, kisfiam?
Válaszok