Udvari koncert

Udvari koncert

A 24-es számú ház omladozó udvarán két nagy bajuszos férfi készülődik az esti mulatságra. A vakolatlan téglafalak tövében rozsdás vödrök és egy félredőlt talicska hever, a kövek között pedig macskák tucatjai kószálnak, mintha az udvar az ő birodalmuk lenne. Görbe Dezső a hegedűjét tartja a kezében, mellette a Hosszú Bajszú a hatalmas harmonikáját igazgatja. Az udvar egyik sarkában egy kopott asztalon pálinkásüveg áll, amelyből már jócskán hiányzik.

– Na, Dezső, szerinted kezdhetjük? – kérdezi a Hosszú Bajszú, miközben még egyszer ellenőrzi a harmonika szíjait.
– Kezdhetjük – feleli Dezső. – De előbb tölts egyet!
A Hosszú Bajszú teletölti a két poharat. Összekoccintják őket, isznak, majd Dezső a vállára emeli a hegedűt.
– Most aztán olyan muzsikát csapunk, hogy még a házmester is táncra perdül!
– Remélem a macskák nem menekülnek el – jegyzi meg a Hosszú Bajszú, és az udvaron szétszóródó állatok felé int.

Dezső körülnéz. A macskák valóban mindenfelől figyelik őket. Az egyik egy faládán üldögél, a másik az asztal lábánál tisztálkodik, egy harmadik pedig mozdulatlanul ül a kövezeten, és olyan komoly tekintettel méregeti a két férfit, mintha ő lenne az egész rendezvény főfelügyelője.
– Látod? – mondja Dezső. – Máris itt a közönség.
– Akkor ne várakoztassuk őket!

A Hosszú Bajszú megszólaltatja a harmonikát, Dezső pedig rákezd a hegedűn. Az első néhány hang még egész biztatóan csendül fel, aztán a muzsika lassan egészen más irányt vesz. A harmonika panaszosan nyekereg, a hegedű élesen visít, az egyik macska pedig úgy megriad, hogy felugrik egy hordó tetejére, majd onnan egyenesen a kerítés felé iramodik.

Dezső azonban mit sem törődik a menekülő állattal. Egyre nagyobb lelkesedéssel húzza a vonót, a Hosszú Bajszú pedig olyan lendülettel harmonikázik, hogy az egész udvar beleremeg. Rövid idő alatt olyan hangzavar támad, mintha egyszerre több kocsma zenekara próbálna egyszerre muzsikálni.
A macskák közül néhány kíváncsian közelebb merészkedik, mások inkább az asztal körül ólálkodnak. Különösen a pálinkásüveg kelti fel az érdeklődésüket.
– Nézd csak őket! – nevet a Hosszú Bajszú. – Még a zene is tetszik nekik.
– Inkább a pálinka illata érdekli őket – mondja Dezső.

A következő pillanatban kivágódik a ház ajtaja, és megjelenik a házmester. Köpeny van rajta, egyik kezében seprűt, a másikban papucsot tart. Végignéz az udvaron, majd dühösen a két zenészhez lép.
– Azonnal hagyjátok abba ezt az őrületet! Mi folyik itt?
A két férfi egy pillanatra sem hagyja abba a muzsikálást.
– Koncert! – kiáltja vissza Dezső.
– Ezt én is hallom! – ordítja a házmester. – Az egész ház tőletek zeng!
– Nem mondhatja, hogy nem szóltunk előre – jegyzi meg a Hosszú Bajszú.

A házmester mérgesen fújtat, és már éppen folytatná a szidalmazást, amikor Dezső felemeli a pálinkásüveget.
– Inkább igyon velünk egyet, házmester úr!
– Én ugyan nem iszom!
– Egy pohártól még nem dől össze a ház – mondja Dezső, és már tölti is tele a poharat.

A házmester vonakodva elveszi. Néhány pillanatig nézi, mintha még mindig azon gondolkodna, hogy visszautasítsa-e, végül azonban felhajtja.
A két zenész kíváncsian figyeli.
– Na? – kérdezi a Hosszú Bajszú.
A házmester megtörli a száját, és az asztalra pillant.
– Van még?
Dezső elmosolyodik.
– Akad.

A férfi ezúttal már maga húz magának egy széket. Leül, és újabb pohárral tölt.
– Ha már úgyis itt vagyok, legalább valami rendes nótát játsszatok!
– Na, végre! – kiáltja Dezső. – Ezt kellett volna mindjárt mondania!

A muzsika újra felcsendül, és ezúttal a házmester sem marad tétlen. Ujjaival az asztalon veri a ritmust, majd hamarosan már a lábával is követi az ütemet. A Hosszú Bajszú egyre lelkesebben harmonikázik, Dezső pedig olyan átéléssel játszik, mintha a világ legnagyobb színpadán állna.
Közben a fekete cica, amely egész este a közelben ólálkodott, felugrik az asztalra. Komótosan odasétál a pálinkásüveghez, majd leül mellé, és úgy néz a társaságra, mintha ő lenne a főnök.
– Na, ő is megérkezett – nevet a házmester.
– Ő nem néző – mondja Dezső. – Ő a zenekarvezető.
– És mit játszik?
Dezső komoly képet vág.
– C-mollt.
A házmesterből kitör a nevetés. A fekete cica erre mintha megsértődne, feláll, és egyetlen mozdulattal feldönti az előtte álló poharat. A pálinka végigfolyik az asztalon.

Egy pillanatig mindenki elhallgat.
Aztán a Hosszú Bajszú nevetni kezd, vele együtt a házmester is, végül pedig Dezső sem tud tovább komoly maradni.
A cica közben méltóságteljesen lesétál az asztalról, és eltűnik a sötét udvar egyik sarkában.
A muzsika hamarosan újra felcsendül, és a 24-es ház omladozó udvarát megtölti a hegedű és a harmonika hangja. Időközben a lakók is csatlakoznak a furcsa társasághoz és jókedvűen dalolásznak a muzsikára. A házmester már rég megfeledkezett arról, hogy eredetileg azért jött ki, hogy véget vessen a zajongásnak. Most együtt nevet a két muzsikussal, miközben a macskák kíváncsian figyelik a társaságot.

Az este végére senkit sem érdekel, hogy a koncert mennyire sikerül tökéletesre. A fontos az, hogy a zene szól, a társaság jól érzi magát, és még a 24-es ház szigorú házmestere is nevetve tölti az estét két különc muzsikus és egy rakás kíváncsi macska társaságában.