Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Halloweeni ébredés
Közeledik a halloween és ezzel együtt Evie legnagyobb félelme, hogy újból megtörténik azon az éjszakán minden.
Pár éve kezdődött, amikor egy esős halloweeni estén egyedül volt otthon. Egy nagy bögre tejszínhabos forró csokival bekuckózott az ágyába és elmerült kedvenc írójának egyik könyvébe, amikor felriadt valamire. Sötétség vette körül, de érezte, hogy még sincs egyedül. A torkában dobogott a szíve a félelemtől, ahogy próbált körülnézni.
Nem látott semmit, de pontosan tudta, hogy látogatóját nem a jó szándék vezérli. Óvatosan megpróbált felülni, de mintha valami az ágyhoz szegezte volna. Kezei és lábai sem engedelmeskedtek az agyának, mintha ólom nehezedett volna rá. Egyre hangosabban szuszogott, ahogy a rémület eluralkodott rajta. Erőt vett magán és újból megpróbált felülni, amikor érezte, hogy a takarója felemelkedik és hirtelen megfogja valami a lábát és húzza lefelé. Az ijedtség miatt teli torkából sikoltani akart, de a torkán sem jött ki egy hang sem.
Az egész testét egyfajta bénító állapot uralta és agyának egyetlen utasítását sem tudta végrehajtani. Bár önmaga nem tudta irányítani a testét, annál inkább tudta az az ismeretlen valaki aki ott volt.
Evie úgy érezte, hogy valami felemeli és teljes erőből a falhoz csapja. Próbált segítségért kiáltani, de továbbra is néma maradt, mintha elvágták volna a hangszálait. Ismét az ágyán találta magát és iszonyú rémület fogta el, már azt hitte, hogy ez a földöntúli erő magával viszi a pokolba, ahonnan jött, amikor valami halvány fénysugár reményt adott neki és bár nem volt vallásos, de elkezdett egy imát mormolni a fogai között.
Egy hangos csörgés keltette fel Evie-t másnap reggel. Tapogatózva nyomta ki az ébresztőt és megkönnyebbülve kelt fel.
– Az egész csak egy rossz álom volt- nyugtatta magát hangosan.
Bár nyomasztották az elmúlt éjszaka történései, nem foglalkozott vele tovább. Nem is fordult elő egészen a következő halloweeni éjszakáig. Egyre durvább álmok kerítették hatalmába és páni félelem lett úrrá rajta. A mozdulatlanság miatti tehetetlenség kiszolgáltatottá tette a démoni lénynek, amely uralta a tudatát. Már-már azt hitte, hogy kezd megőrülni, amikor egy barátnője tanácsára felkeresett egy alvásspecialistát, aki alvási paralízist állapított meg nála.
– Valószínűleg a túl sok stressz okozza – mondta az orvos. – Felírok egy enyhe altatót, ez segíteni fog és látom, hogy van egy enyhe szívritmuszavara, ezt szedheti nyugodtan mellette.
– Köszönöm doktor úr. Már azt hittem, hogy kezdek megőrülni- hálálkodott Evie.
Eljött ismét a „démon éjszakája”, ahogy Evie magában elnevezte halloween éjjelét.
– Amit látok az nem a valóság, csak egy rossz rémálom, amit a tudatom produkál – mondta ki hangosan a gondolatait Evie. Minél később akart lefeküdni, hogy kevesebb legyen az alvással töltött ideje. Fél tizenegy felé járt az idő mikor Evie kiment a konyhába és bevette az altatót.
Bár a lány fáradt volt, enélkül is el tudott volna aludni, de úgy gondolta, hogy a gyógyszer olyan mély álomba meríti, hogy reggelig fel sem kel.
Visszabotorkált az ágyába és mély álomba merült, félálomban érezte, hogy fázik így magára húzta nyakig a takaróját. Ahogy megfordult a másik oldalára, érezte, hogy lecsúszik ismét a takarója. Utána akart nyúlni, de nem bírta felemelni a kezét.
– Jaj ne – tért magához a lány – már megint kezdődik – gondolta rémülten.
– Ez csak a képzeletem szüleménye, míg a testem fel nem kel – nyugtatta magát.
Ahogy kinyitotta résnyire a szemét, ami szintén óriási erőfeszítésébe került, jeges borzongás futott át rajta. Érezte, hogy a démoni lény őt akarja megint, de az eddigieknél sokkal dühösebb erővel vágta neki a falnak, mintha büntetni akarná, hogy megpróbált túljárni az eszén. A lány menekülni akart, de a démon ismét megfogta a lábát és ledobta őt az ágyra. Evie rettegve várta a következő támadást, tudta, hogy mozdulatlan teste miatt, könnyű prédája a sötét hatalomnak.
Szeméből folytak a félelem könnyei, már azt se bánta volna, ha a démon végez vele, csak legyen már vége a rémálomnak. A gonosz olvasott a gondolatában és fenyegető vigyorral közeledett felé. Evie felkészült a legrosszabbra, amikor megjelent az ismerős fényesség, ami egyre közeledett hozzá. Amennyire tudta a szemét abba az irányba fordította és egy tündöklő szépségű lányt látott.
– Te ki vagy? – kérdezte volna tőle, ha egy hang is kijött volna a torkán.
De a földöntúli szépség mintha csak hallotta volna a gondolatát válaszolt.
– Az őrangyalod vagyok és búcsúzni jöttem- válaszolta a ki nem mondott kérdésre.
– De nem látod, hogy veszélyben vagyok – próbálta mutatni a démont a szemével- nem az lenne a dolgod, hogy megvédj?! – mondta szemrehányóan.
– De azt is tettem. De már nincs többé szükséged rám.
– Ezt hogy érted? – döbbent meg a lány. – Most van igazán csak rád szükségem! – kiáltotta.
– Látod, hogy nem tudok mozogni és a démon rám vadászik – folytatta kétségbeesetten.
– Igen tudom – felelte az őrangyal – de akkor sem tudok már segíteni rajtad.
– Ne hagyj magamra- kérlelte sírva Evie. – Hisz mozdulatlan vagyok.
– Evie látod magad kívülről?- kérdezte az angyal.
– Persze ott fekszem az ágyamban.
– Nem látsz valami szokatlant?- érdeklődött tovább a szépség.
– Nem.
– Nézd meg jól, főleg a mellkasod – unszolta tovább.
– Atyaég! Nem lélegzek. Ez lehetetlen! De hát mi történt? – hüledezett Evie.
– Most már érted? Az altató helyett a szívgyógyszeredből szedtél be a kelleténél többet.-válaszolta szomorúan az őrangyal.
