Az édesanyám születésnapjára írtam ezt a rövid novellát. A történet főszereplői létező személyek, de maga a történet kitalált, illetve azokból a sztorikból merítettem és írtam tovább amiket ők meséltek nekem gyerekkoromban. Így az ő emlékükre is készült ez az írás.
Dúl a háború, egy sebesült katona gyalogosan indul útnak, hogy a sérülését ellássák. Útja során találkozik két kislánnyal, akik elviszik magukkal a nagyijuk házába, ezzel megmentve az életét. A nagyi hamar átlátja, hogy ez a találkozás nem lehetett véletlen. Vajon milyen szálak kötik össze a lányokat és a katonát?
Talán egy nap éppen te leszel az, aki kiszabadul innen és ekkor majd másnak kell átadnod az üzenetet, hogy kapaszkodjon abba az átkozott indába. Ha pillanatnyilag úgy érzed, a reménytelenségből nem következhet más, csak tragédia, legalább annyi célod legyen, hogy másokban léleklenyomatot hagysz.
