Egy lélektani thriller elemekkel átszőtt novella, amely egy barátság tragikus felbomlásának és egy pszichológiai küzdelemnek a történetét meséli el. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki egy hétköznapi helyzetből, amikor Árpád, a racionalitástól eltávolodva, erőszakhoz folyamodik, hogy megtartsa egyetlen barátját.
– És most mesélj nekem, mi történt az erdőben? – Semmi. – Tudsz te ennél többet is mondani. A férjed halott, én lőttem szíven, tele vagy sérülésekkel, eszméletlenül hoztalak haza, úgyhogy ne mond, hogy semmi nem történt. Miért voltatok az erdőben? – Meg akart ölni.
A pinceajtó darabokban lóg a keretben, körülötte vérfoltok, és egy darab… közelebb hajolok, hogy lássam mi az. Egy darab bél, a lány bele, ami a deszka szálkáira van felakadva, onnan lóg lefelé, és lassan csúszik ki a tartalma, ami a padlóra toccsan. Kiszabadult, de ez emberileg nem lehetséges.
A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. – Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
Mostanában egyre többet hallani arról, hogy a földönkívüliek már itt vannak, köztünk élnek, ám olyan jól álcázzák magukat, hogy nem lehet tudni ki az idegen és ki földi ember. Egyszer gondoltam egy nagyot, és különféle főrumokon közzétettem egy felhívást, miszerint földönkívüliekkel ismerkednék.
Átvettük a géped feletti irányítást, ami pontosan egy óra múlva lejár, amely időpont után már nem fogsz hozzáférni. Pontosan 60 perced van arra, hogy a feloldáshoz szükséges kulcsot megszerezd. Ennek a feltétele: Fizess be az alábbi bankszámra számra, $10.000.00 dollárt!
Amit láttak, ezek szerint valóságos volt. Mi van, ha tényleg UFO volt, és elvitték Susant? De nem, az nem lehet, hiszen UFO-k nem léteznek. Vagy mégis?. Mi van, ha ők tették ezt vele? Mi van, ha… Talán el kellene mondani a dokinak. De nem, mert akkor… még a végén bezárnak valami gumiszobába.
a következő pillanatban, egy hangos puffanással mellettem landol. Amikor felpattan ,sikítva rohanjon az ajtó felé, ám az becsapódik az orra előtt, majd nemes egyszerűséggel elterül mellettem. Először arra gondoltam, hogy biztonságot találni, de sajnos nem így történt. Csak elájult.
Alig egy órával később, megint Jack ébreszt fel. Puskával a kezemben ismét az ajtóhoz lépek, felkattintom a külső fényt, majd kinyitom az ajtót, és kilépek a verandára. Sajnos elkövetem azt a hibát, hogy a kutyát nem tartom vissza, így Jack a lában mellett kisurran, és mint az íjból kilőtt nyílvessző, egyenesen a tölgyerdő felé rohan.
A térdelő nem mozdul, ezért aki velem szemben áll, egy hirtelen mozdulattal ott terem a másik mellett, kiveszi a kezéből azt a valamit, ami leginkább egy késre hasonlít, majd a feje fölé emeli, és a fölrepesztő durranást követően, egy kecses hátraszaltóval elterül a kemény padlón. Újratöltöm a puskát, és most a másik felé araszolok.
