Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A lottónyertes
Kiss Béla egy átlagos kinézetű, kissé kopaszodó, pocakos férj és apa. Felesége szintén egy átlagos kinézetű molett, kedves arcú, tökéletes háziasszony, Nusika. Mind a ketten az ötven felé közelednek. Két átlagos kamaszgyereket nevelnek, akik átlagos középiskolában tanulnak. Az átlagos család, egy átlagos kisvárosban, tucat Kádár-kocka házban, átlagos jövedelemből, átlagos életszínvonalon él.
Kiss Béla és Kiss Béláné. Nusika szereti a pontos napirendjüket, a tisztaságot, a takaros házukat, a sok virágot, konyha kertjüket, de még a munkájukat is. Ők szeretik az átlagos életüket, a megszokott rutinjukat.
Kiss Béla hajnali négy óra harminc perckor kel, minden egyes hétköznap. Felteszi a kotyogós kávéfőzőt a gáztűzhelyre, amibe előző este Nusika bekészítette a vizet és a kávét. Aztán még pizsamában kicsoszog az újságért, önt egy csésze kávét, elolvassa az újságot, gondosan megnyálazza az ujját minden egyes lapozás előtt. Hátulról előre halad, először megnézi az időjárás előrejelzést, az apróhirdetéseket, a gyászjelentéseket, a horoszkópját, végül a híreket. Ő ezt szereti, az újságot lapozni kényelmesen, nem az interneten száguldani a hírek között. Kiss Béla nemcsak átlagos, de a megszokás rabja is.
A ráérős olvasgatás és kávézgatás után gyors zuhanyzás, borotválkozás, elpakolja a reggelijét, amit előző este Nusika szintén gondosan elkészített neki. Melegít még egy csésze kávét, beviszi feleségének az újsággal együtt a hálószobába, ezzel ébresztve fel őt.
Kiss Béla elindul a munkahelyére, hogy pontosan hat óra előtt öt perccel ott álljon munkakezdésre készen az esztergapadja mellett. Nusika fél hétkor ébreszti a gyerekeket, hogy pontosan nyolc óra előtt beérjen az irodába, a fiúk pedig az iskolába. Így indul az átlagos napjuk, hogy aztán átlagosan folytatódjon…
Kiss Béla két órakor, a munka befejezése után megebédel a gyár étkezdéjében, három óra öt perckor már otthon, a hálószobában tölti a másfél órás sziesztát. A fiúk késő délután érnek haza a suliból, edzésről, Nusika pedig öt óra öt perckor fut be szatyrokkal felpakolva. Nusikának indul az átlagos második műszak, vacsorát főz, mos, pakol, előkészíti a másnapi kávét, reggelit.
A pihenés után Kiss Béla a kertben dolgozgat, bütyköl mindenfélét a ház körül. Hét órakor minden este a család ott ül a vacsoraasztal mellett, Nusika isteni főztjét eszik, a fiúk elmesélik mi volt a suliban, az asszony pedig beszámol, hogy ki bosszantotta fel az irodában, kinek segített az ügyintézésben, milyen pletykákat hallott. Kiss Béla nem szokott mesélni a munkájáról, de örömmel hallgat.
Kiss Béla szereti nézni és hallgatni az ő átlagos családját. És szereti a kisvárost, ahol élnek, a házat, a kertet, a horgászást, sőt legjobban a kertben ülni szeret egy pohár bor mellett.
Itt szokott álmodozni, nem átlagos álmokat.
Álmodozik arról, hogy nyer a lottón és akkor milyen csodás, nem átlagos életük lesz… Vásárol egy gyönyörűséges, medencés villát a Rózsadombon, a Balaton mellett, a horvát vagy olasz tengerparton, a fiainak lakásokat, luxus és sportkocsit. Vitorláshajót is vesz, arról fog horgászni, aztán sok ékszert Nusikának, lesz bejárónő, csak étteremben fognak vacsorázni. Kiss Béla ha nyer a lottón vesz mindenkinek bármit, amit csak akar.
Ugyanis Kiss Béla minden szerdán munka után hazafelé jövet megáll a trafikban, hogy megjátssza állandó számait, a felesége, a gyerekek, saját születésnapját, és a házszámukat. Gondosan ügyelt rá, hogy soha ne felejtse el, nehogy úgy járjon, mint az apja, aki egyszer mulasztotta csak el, de éppen akkor ütött volna meg egy jelentős nyereményt.
Milyen más életük lehetett volna akkor!
Átlagos hétfő hajnalon Kiss Béla feltette a tűzhelyre a kotyogós kávéfőzőt, behozta az újságot és először a lottószámokat nézte meg. Kiesett a kezéből az újság, a kávékortyot félrenyelte, amikor a felesége, fiai, saját születésnapja és a házszám állt a nyertes számok helyén.
– Akkor nekem most telitalálatom van?! Én vagyok a lottónyertes?! Úristen!! – Kiss Bélát kiverte a víz, aztán dideregve fázott. Az öt szám ott volt, tényleg ott volt, feketén-fehéren. Sápadtan, akadozva kapkodta a levegőt.
– Hihetetlen! Hihetetlen! Mennyit is nyertem? Kétmilliárd forint! Kétmilliárd! Az hány nulla? Nem tudom elképzelni! Az a világ összes pénze?!
De az érzés, ami egyre inkább hatalmába kerítette nem a boldogság volt, hanem a félelem, a kétségbeesés, a pánik. Próbálta felfogni mi történik vele, hogy mi fog…
– Fel kell ébreszteni a családot, elmondani nekik, felmondok a munkahelyen. Számlákat kell nyitni, vagy bőröndben hozzam el a pénzt? Hány bőrönd kell hozzá? Keressek ingatlanost? A villák, a lakások…De nem is ismerem Budapestet, nyelveket meg nem beszélek. Akkor Nusika is már ma felmond?! Bejárónő, étterem…Többet nem fog finomat főzni? Nem lesz több közös, nyugis, átlagos vacsora? A fiúkkal mi lesz, miket akarnak vetetni, hova akarnak majd utazni? Gyors sportkocsival száguldozva baleset éri őket?! És én mit fogok csinálni gazdagon? Horgászok, alszom sokat, utazunk. Nem fogok unatkozni? Élvezem majd? Mi lesz a házunkkal, a kerttel? A paradicsomokat ki szedi le és Nusika virágait? Mennyi pénz is az? Élek addig még, hogy el tudjam költeni? – és a sok-sok nulla egyre súlyosabban nyomta a vállát.
– Mit kezdek ennyi pénzzel? Jó lesz? Akarom én ezt egyáltalán, végig tudom csinálni? Milyen emberek leszünk, hogyha bármit megvehetünk? Boldogabbak leszünk?
Kiss Béla a komód fiókjából kivette a lottószelvényt, megbűvölve nézte a számokat rajta, aztán újra az újságot vette a kezébe.
– Kétségtelen! Én vagyok a lottónyertes! – és kezében a szelvénnyel elindult a fürdőszobába, ott azt apró, pici darabokra szabta, behajította a wc kagylóba és ráhúzta a vizet, aztán lehúzta még egyszer és még egyszer. Nézte, sokáig nézte a forgó örvényt, ellenőrizte, hogy a legkisebb darabot is elnyelte-e?!
Amikor erről meggyőződött, megmelegítette a kávét Nusikának.
– Az élet olyan csodálatosan átlagos! Így teljes! – mosolygott rá a feleségére, amikor felébresztette és a szokásoktól eltérve szájon is csókolta, aztán Kiss Béla, az átlagos ember, elindult dolgozni,mint más átlagos napon.