Testvéri összetartozás

Testvéri összetartozás

Mónika és Tomi boldogan játszottak a tengerparti homokban. A négyéves kislány, nagy igyekezettel próbálta a kislapátjával megrakni a műanyag kisvödröt, hogy várat építsen. Tomi, a hatéves nagytestvér, mosolyogva segített neki. Szaporán rakta egymás mellé a tornyokat, közben mesélt a húgának egy kalózhajóról, ami rengeteg kinccsel az ő váruk kikötőjében fog kikötni, ők meg majd kiszabadítják a foglyokat, köztük a gyönyörű hercegnőt is.
A vár nőtt, egyre magasabb lett, Mónika kagylókat gyűjtött, hogy díszítse a várat, Tomi, egy papírszalvétából zászlót csinált. A vár elé kisebb kagylókból kiraktak egy M, és egy T betűt, hogy mindenki tudja, ki tulajdonában van a vár. A kislány hangosan nevetett, ahogy a késő délutáni napfény megcsillant a kagylókon. Tomi büszkén nézte az építményt.
A szülők intettek, ideje hazamenni. Tomi felemelte a kisvödröt a játékokkal, majd elindultak kézen fogva a húgával. Néhány lépés után visszanéztek. Egy erősebb hullám csapott a partra, elmosva félig a várat. A testvérek összenéztek, majd jött az újabb hullám. A gyerekek nevettek. Tudták, hogy ott a holnap, és talán szebbet, nagyobbat építenek.
Legbelül a szívük mélyén azt is tudták, hogy a testvéri szeretet, az összefogás, a lehetetlenre is képes.

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban elmondani a véleményed!