Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Országbérlet
Tizennégy éve nem utaztam vonaton. Közben felnőttek a gyerekek, meghalt apám, anyám szociális otthonban, kifizettük az eurós hitelt, és a válogatott immár harmadjára is kijutott a foci EB-re.
Új munkahely, új lehetőségek. Újra ingáztam. A főnök közölte, vegyek országbérletet. Kifizeti, zsebbe.
Tök jó, felülök itt, leszállok ott. Plusz ingyen utazok a maszek útjaimra, ahogy az érettségi találkozóra is.
A szakállas hajléktalan Szolnokon szállt fel. Velem szemben ült le. A vonat dugig volt, szagolgathattam Ceglédig. És még horkolt is!
Cegléd után végre átülhettem, pár perc múlva leült mellém András, a kalauz.
– Munkaközi szünet! Mintha nem itt ültél volna…
– Nem bírtam a Torzonborz szagát! Hogy van ennek pénze jegyre?
– Országbérlet! Neki is megéri. Nekünk meg lassan megszűnik az állásunk, de kit érdekel? Bezzeg a koldulás biztos állás. – s a hajléktalan felé tekintett.
A találkozón össz-vissz tízen voltunk, még az ofő sem jött el, beteg lett. Azért sikerült jól érezni magam. Zsolt barátom most is befogadott, nála aludtam.
A másnaposságtól kissé kábán ültem fel a vonatra. Torzonborz Zuglóban szállt fel, tőlem nem messze ült le, szerencsére a bűzt nem éreztem. Ezek szerint Pesten töltötte az éjszakát. A kalauz Ferihegy után jelent meg, láthatóan nem sok kedve volt az egészhez. Torzonborz már aludt, próbálta felkelteni, de nem reagált, erre megrázta, mire a tag váratlanul megszólalt.
– Országbérlet!
Te jó ég, én ismerem ezt az embert! Kovács Karcsiról évek óta nem tudott senki, a felesége halála után teljesen elzüllött. Ő volt a legjobb matekos az osztályban. Hányszor másoltuk a háziját az óra előtt! Nyolcvanhatban együtt néztük a Szovjet-Magyart, a harmadik ruszki gól után elsírta magát. Senki nem cikizte. Az egyetemet is kitűnővel végezte, később tudományos munkatárs lett valahol Németországban.
Csak a kalauz második felszólítására néztem fel.
– Országbérlet. – nyögtem ki.
Amíg keresgéltem, önkéntelenül Karcsi felé néztem, egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Ült még egy ideig, aztán elindult a másik irányba, majd megfordult, mint aki eltévesztette, merre van a WC. Ahogy mellém ért, ismét rám pillantott. Fogalmam sincs miért, elfordítottam a tekintetem, s mereven bámultam ki az ablakon.
Megállt egy pillanatra, majd határozott léptekkel megindult az ajtó felé.
Akiknek még nem az okostelefonemlékeik vannak… köszönöm Huba.
üdv, Gyuri
Szia Huba!Egy újabb rövid novella .ami sajnos időszerű és korkep lenyomata is egykori osztálytarsak .barátok milyen pályát ,eletutat járnak be . Tanulságos írás. Gratulálok! H.Gabor