Az előző napot valódi pihenéssel töltötte, és kissé ünnepi díszítést varázsolt a házába. Boákat rakott és fényes piros és arany gömböket akasztott rá. Fenyőágakat tett az ablakokba, kívülről is, és fényfűzérekkel tette hangulatosabbá.
– Szép estét kívánok, hölgyeim! Azért hívtalak benneteket össze ezen a gyönyörű éjszakán, hogy kedves leányomat a kristály kegyében részesítsem!
Nem volt értelme győzködnöm. Nyilvánvalóan nem olyan lány volt, amilyennek gondoltam, vagy szerettem volna, hogy legyen. Magára hagytam, felvettem kabátomat és elindultam hazafelé az októberi hideg szélben…
Másnap, miközben Dominik az újabb adag kolbászt sütötte, Evelin csomagolt. Halk karácsonyi zene szólt a hangszóróból. Amíg nem akadt dolga, a férfi elhevert az ágyon, és a készülődő feleségét figyelte.
Fátyolos tekintetünk néha összekapaszkodott, a részvét, és sajnálat könnyei csillogtak a szemünkben. Aztán szinte szégyenkezve sütöttük le pillantásunkat, a tehetetlenség és kilátástalanság szele legyintette meg az arcunkat, és taszított minket szomorúságba.
Dr Jekyll vagy Mr. Hyde vagyok? Nem tudom eldönteni, mert mindkét egyéniség az én részem. Dr. Henry Jekyll személyisége szinte angyalinak mondható, amennyiben összehasonlítjuk Mr. Edward Hyde-dal. Mindkettő ugyan az a személy, ám a jellemük teljesen más.
Most viszont, mintha egy idegen bolygóra csöppent volna. Idegen, ismeretlen világba, ahol elveszettnek érezte magát. Cikket kellett írnia a vidéki élet szépségeiről, neki, aki még a külvárosban sem járt soha.
– Mint tudja, – kezdte monológját Fellegváry úr- a Törkölytaposó Tröszt igazgatói asszisztenst keres. Roppant összetett és szerteágazó tudást igénylő beosztásról van szó. Miből gondolja, hogy ön az ideális jelölt a munkakör betöltésére?
Felébredek. Formák vesznek körbe. Ismerős, mégis idegen alakzatok. Vágyom a nemlétezőre, de már nem taszít az anyag. Keresem az árnyékot. Megváltozott, mélysége lett, alakja. Mégis ő az egyetlen állandó a változásban. Képeket mond. Képeket, amelyek tompítják az ismeretlenből támadó torz alakzatokat.
Elővettem a telefonomat, és miközben a várva várt ital elfogyasztása céljából a törzshelyem felé ballagtam, megnyitottam a galériát, és betöltöttem a nem sokkal azt megelőzően készített fényképet. A torkom azonnal összeszorult, amint a készülék betöltötte a fotót. Nem akartam elhinni, amit láttam
