Egy újság kiadója megkér egy vagány újságírót, hogy írjon egy cikket a dél-amerikai őserdőben élő kannibálok étkezési szokásairól. Az odaútról, az ott eltöltött viszontagságos körülményekről, és a visszakerülésről szól ez a szürrealista történet.
Damian és Lexana valamikor egy párt alkottak. A férfi nem is sejtette, hogy a nő, akit szeret teljesen más fajhoz tartozik. Egy váratlan helyzet derített fényt mindenre, amely örökre el is választotta őket egymástól.
Egy óra sem telt el, mikor egy aszott kis tündér lépett az asztalukhoz és egy térképet kínált eladásra, mely az ősi népek egy fémből készült totemoszlopának a helyét jelzi. Hurrak a törpe a fogadó mögött meg is kötötte az üzletet egy-két pofont fizetve a tündérnek a térképért. Még így is elég jó árat kapott érte, ismerve Hurrak mentalitását. Így született meg hármuk szövetsége a kincs felkutatása érdekében.
Sosem gondolta volna, hogy ennyire fogja élvezni a küzdelmet egy másik közelharcossal, egy csapatként. Sőt… Egyáltalán nem számított arra sem, hogy a harc valaha bármilyen jó érzéssel fogja őt eltölteni. Csak egy szükséges dolognak érezte ahhoz, hogy megszerezzék a vacsorájukat, vagy megvédjék magukat.
– Szép estét kívánok, hölgyeim! Azért hívtalak benneteket össze ezen a gyönyörű éjszakán, hogy kedves leányomat a kristály kegyében részesítsem!
A két nap éppen váltotta egymás az égen, az épületekre vékony homály borult, amikor Dargo végigosont az ezüstfehér folyosón Zion laboratóriumáig. Régóta várta az alkalmat, és most, hogy mentorát a központba rendelték, eljött az ő ideje. Mert hiába tudta, hogy ő Zion kedvenc tanítványa, és minden valószínűség szerint őt fogja maga mellé emelni a két ciklus múlva tartandó beszámoltatás után, hogy megossza vele kutatásait, a formiverzum-laborba még felügyelet mellett sem engedte be őt. Úgy gondolta, ennek egyetlen oka az, hogy megőrizzen valamit a tudósokat körülölelő titokzatosságból.
