Gyilkos szövetség 1.rész

Gyilkos szövetség

2. rész, 3. rész

Erzsébet izgatottan készült az esti fogadásra. Születésnapi meglepetést készített elő fiának, Gábornak. A konyhában Katalin, a házvezetőnő adta az utasításokat a személyzetnek. Katalin volt Erzsébet fő bizalmasa már harminc esztendeje.Erzsébet hatvanas évei elején járt. Magas, karcsú alakján kifogástalanul állt a sötétkék kosztüm, melyet hosszú gyöngysor nyaklánc és hozzá illő karkötő tett még elegánsabbá. Tartásában érződött egyfajta felsőbbrendűség mindenkivel szemben, aki nem volt egyenrangú vele. Ebbe a körbe tartozott menye, Szofi is, akit nem tartott megfelelőnek fia számára. Szofi elég öntörvényű, határozott nő volt, akit nem érdekelt sose az emberek véleménye, ment a saját feje után. Gábornak a lány szépsége mellett pont ez a pimaszsága tetszett meg és szeretett bele. Szofit pedig a férfi higgadtsága és a belőle áradó erő vonzotta.

Katalin alacsony, kissé telt alakja jelent meg Erzsébet dolgozószobájában.
– Már minden elő van készítve a vacsorához. Akkor vacsora után a kék porcelán csészékben szolgálom fel a kávét. Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük.
– Köszönöm Katalin. Rád mindig számíthatok – mosolyodott el halványan Erzsébet. – Majd a gyógyszeremet teával kérem lefekvéskor – utasította.
Katalin távozott, készült a vendégek fogadására.
A vacsorára hivatalos volt még Erzsébet barátnője, Rita és annak lánya, Tímea, aki Gábor exe volt. Tímea még mindig nem volt közömbös a férfi iránt és ezt minden egyes alkalommal éreztette is.

Már csak az ünnepelt hiányzott a fogadásról, mikir csilingelő nevetéssel belépett Szofi, akit Gábor szorosan átölelt.
Erzsébet egy pillanatra dühösen pillantott a párra mielőtt megszólalt:
– Ejnye drágám tudod, hogy csak rád vártunk? – dorgálta kedvesen, ügyet sem vetve, hogy nem egyedül érkezett.
Szofi sóhajtott egyet, már megszokta, hogy anyósa nem akar tudomást venni róla, de próbált udvarias maradni.
– Miattam késtünk, igaz szívem? – kacsintott pajkosan férjére. Gábor elmosolyodott és megcsókolta anyját.
– Ugyan, anya, úgy látom, hogy nem unatkoztál – célzott a vendégekre.
– Már alig vártalak Gábor, gyere itt van egy hely, olyan régen beszélgettünk – szólalt meg Tímea.
– Köszönöm, de..– próbálta visszautasítani a férfi, de az anyja közbevágott.
– Persze, nyugodtan foglalja csak ott helyet, Szófia biztos nem haragszik – nézett gúnyosan menyére.
– Ugyan dehogy – mosolygott Szofi.
– Látod, majd ideül mellém a feleséged, legalább lesz alkalmunk beszélgetni.

Szofi arcán egy pillanatra lefagyott a mosoly. Tudta, hogy nem jelent jót, ha beszélgetni akar anyósa.
A vacsora elég feszélyezetten telt, de úgy tűnt Erzsébet elégedett.
A vacsora végeztével Erzsébet kiment a konyhába, mielőtt felszolgálták a kávét.
Katalin behozta a kávét, csak Erzsébet, Tímea és Szofi kért. Katalin gondosan kirakta a kávét majd a cukrot és tejet.

Szofi imádta a kávét két cukorral és tejjel, akár az anyósa. Ebben az egyben egyeztek csak.
– Elkészítsem a kávédat? – kérdezte udvariasan anyósától.
– Persze, kedvesem- válaszolt nyájasan. – Úgyis ki kell mennem a konyhába egy pillanatra.
Szofi megdöbbent anyósa túlzott kedvességétől, de úgy vélte, hogy a vendégek miatt viselkedik így.
Szofi először anyósának készítette el, de véletlenül három cukrot tett bele a kiöntött kávéba. Gyorsan kicserélte az övére, amelyet most már csak két cukorral és kis tejjel ízesített.

Erzsébet sugárzó mosollyal köszönte meg a kávét.
Pár perc múlva Erzsébet tósztot akart mondani fiának. Felállt, de egy pillanatra megszédült.
– Kedves mindenki! – kezdte. – Mint tud…tudját – kezdte kapkodni a levegőt, majd összeesett.
Gábor anyjához ugrott és gyorsan meglazította ruháját.
– Hívjon valaki mentőt! – kiáltotta ingerülten.
A döbbenettől először Szofi tért magához és remegő kézzel tárcsázta a mentőt. A többiek meredten figyelték, ahogy Erzsébet egyre nehezebben veszi a levegőt.
– A..ká..v – suttogta erőtlenül, szívéhez kapott, majd teste elernyedt.

Katalin a hirtelen hangzavarra besietett, majd elsápadva tördelte a kezét, ahogy meglátta Erzsébetet. Rita hisztérikus sírásba kezdett, míg Tímea színpadiasan ájuldozni kezdett, hogy mindenféleképp Gábor nyugtassa meg. Egyedül Szofi viselkedett a körülményekhez képest higgadtan.
A kiérkező orvos már csak a halál beálltát állapította meg. Míg várták a rendőröket igyekezett mindenki a helyén maradni, ahogy a mentőorvos tanácsolta nekik.
Konrád felügyelő nem sokkal később érkezett a helyszínre.

Ahogy belépett, a doki félrehívta és elmondta, hogy valószínűleg szívroham végzett az áldozattal. Bár a doki annyit megemlített, hogy Erzsébet utolsó szavával a kávéra utalt, de valószínűsíthető, hogy a kávé kissé összezavarta a szívritmust.Mivel a hivatalos eljárás szerint, úgy tűnt, hogy nem merült fel idegenkezűség, Konrád felügyelő részvétet kívánt Gábornak, majd távozott. A helyszínelőknek meghagyta, hogy a kávéscsészét a biztonság kedvéért vizsgálják meg.
A doki szerint majd a boncolás után kiderül, mi okozhatta a hirtelen halálát az asszonynak.

Konrád felügyelő épp reggeli méregerős kávéját iszogatta, mikor megcsörrent a mobilja.
– Helló doki! Na mi újság? – kérdezte kedélyesen.
– Tudod, a tegnapi halott nőnek a szervezetében elég nagy adag szívgyógyszert találtunk.
– Akkor nem…
– Bizony, valószínűleg megölték. Mégpedig elég gyorsan hatott, a gyilkos dózis pár perccel azelőtt kerülhetett a szervezetébe. Tudni kellene mit evett vagy ivott előtte – vágott a felügyelő szavába a doki.
– Hát, akkor azt hiszem, hogy felkeresem az áldozat fiát. Kösz doki.
Konrád felügyelő fél óra múlva már Gáborék nappalijában ült. Szofi kávéval kínálta, amit el is fogadott egy csészével.
– Sajnálattal kell közölnöm önökkel – kortyolt egy nagyot kávéjából, mindig utálta, hogy gyilkosságot kell közölnie –, de az édesanyját megmérgezték.
Szofi és Gábor is döbbenten meredt a felügyelőre, mintha elsőre nem is fogták volna fel a hallottakat.
– De hát..ezt nem értem.. és ki – szólalt meg először Gábor.
– Ezt szeretném kideríteni. Fel tudná idézni azt az estét a lehető legpontosabban?
– Öö… persze… Szóval, már mindenki ott volt édesanyámnál, csak mi hiányoztunk – kezdte Gábor.
– Csak te – csúszott ki önkéntelenül Szofi száján. – Elnézést – mondta fülig elvörösödve.
Konrád elfojtott egy mosolyt magában, végülis tetszett ez a természetes reakciója Szofinak.
– Szóval, ott volt Rita, anyám barátnője és a lánya, Tímea aki khm… az exem.
Konrád meghökkent egy pillanatra, de szorgalmasan jegyzetelt tovább.
– Leültünk, Katalin, a házvezetőnőnk behozatta a vacsorát, majd vacsora után nem sokkal kávét hozott be, de csak anyámnak, Szofinak és Tímeának. Utána lett rosszul… – hallgatott el.
Szofi gyengéden a férjére tette a kezét.
– Közben nem evett vagy ivott mást?
Gábor megrázta a fejét.
– És ön, hogy emlékszik az estére? – fordult Szofi felé.
– Hát… ahogy Gábor mondta, mi érkeztünk utoljára. Volt egy kis vita, mert Tímea, az exe mindenáron azt akarta, hogy mellé üljön Gábor. A férjem szabadkozni kezdett, de Erzsébet közbeszólt és így én ültem az anyósom mellé. Kissé feszélyezve éreztem magam, de Erzsébet láthatóan nagyon elégedett volt. Majd vacsora végeztével kiment a konyhába. De ekkor már megkaptuk a kávét, én meg is kérdeztem, hogy készítsem-e el neki, mert ebben az egyben egyetértettünk, hogy hogy szeretjük a kávét.
– És miután megitta utána lett rosszul? – nézett érdeklődve a párra.
– Igen… – mondta kissé bizonytalanul Szofi.
– Nem is mondtad, hogy te csináltad meg anyámnak a kávét – szólt szemrehányóan Gábor.
– Hát… hát nem gondoltam, hogy ez fontos – dadogta zavartan a nő. – Csak nem képzeled, hogy én tettem bele valamit? – sápadt el Szofi.
– Nem feltételezünk egyelőre semmit – vágott közbe Konrád. – Annyit tudunk, hogy amit a halála előtt fogyasztott abban lehetett.
– Várjon – hallgatott el egy pillanatra Szofi. – Bele akartam rakni a cukrot, egyet bele is tettem, de odajött Tímea és kivette a kezemből a cukortartót, amíg belekanalazta magának a cukrot, majd visszaadta. Majd véletlenül még kettőt tettem bele, de tudtam, hogy Erzsébet egyből észrevenné, ha édesebb a kávé, így kicseréltem az enyémmel, amit még nem készítettem el és abba raktam a két cukrot és tejet.
– Hogy mondta? – kapta fel a felügyelő a fejét. – Kicserélte a kávéscsészéket?
– Igen… – bólintott Szofi.
A felügyelő összeráncolta a homlokát, ez nála mindig a feszült figyelmet jelentette. Nem akarta megijeszteni Szofit, de fel kellett tennie a kérdést.

Ha tetszik ez a novella, ne felejtsd el csillaggal értékelni, vagy hozzászólásban elmondani a véleményed!