Egyetértés
Egyetértés
Öt óra körül értem haza. Az iskolatáskának használt hátizsákom ledobtam az előszobában, ahogy szoktam. Anyám a konyhaasztalnál ült, és könnyeit törölgette. Rám nézett, majd maga elé. Bevizeztem egy tiszta konyharuhát, összehajtottam, kicsit nagyobbra, mint a szemén lévő véraláfutás. Jobb kezemmel tartottam a borogatást, ballal megsimogattam őszes haját. Néhány perc múlva összeszedte magát, felállt és a konyhaszekrényhez lépett. Lisztet vett elő, meg néhány tojást, majd egy közepes tálat. Rám nézett, és mintha enyhén bólintott volna, nem volt egyértelmű, én mégis elindultam a pince felé. Mielőtt lementem volna, megálltam a hálószobaajtónál. Fülemet az ajtóra nyomtam, halk horkolást hallottam. Még egyszer a konyha felé néztem, anya épp egy tojást tört fel. Halkan lementem a pincébe, felhoztam a dobozt, és a konyhaasztalra tettem. Elővettem egy mozsarat, a dobozban lévő granulátumból tettem bele néhány kanállal. Többet, mint amennyire szükség volt. Porrá zúztam, majd anyám mellé álltam. Ő lépett egyet jobbra, hogy én is a félig kész tésztához férjek. Nagyjából a por felét tettem a tésztába. Vártam, hogy folytassa a gyúrást, de ő a konyhai kis tükörben felrepedt száját nézegette. Ujjaimat a ragacsos tésztába nyomtam, és láthatatlanná gyúrtam a beletett furcsa színű port. Nyújtani kezdtem a masszát szép vékonyra, ahogy a mostohaapám szerette. Vékony tészta, sok lekvár csak így ette meg. Kinyitottam két üveg narancslekvárt. Vastagon megkentem vele a tésztát, és még tettem bele némi port. Közben anyám bekapcsolta a sütőt, és mikor elérte a megfelelő hőmérsékletet betette a pitét. Sütemény, és narancsillat járta át a házat. Amikor kész lett, fogott egy nagy, fanyelű kést, amit mindig használt, ha pitét kellett felvágni. Vágott három nagy kockát, és egy kistányérra tette. A maradék port a porcukorba kevertem, amivel alaposan megszórtam a süteményt. Kicsit remegett a kezem mikor elindultam a hálószoba felé a tányérral. Anyám utánam nyúlt, megfogta a vállam. Lassan léptem még egyet, szorítása enyhült, majd elengedett. Lenyomtam a hálószoba kilincsét, és beléptem a szobába. Még hallottam egy pillanatra anyám lassú lépteit, ahogy visszasétál a narancsillat közepébe. Öt percig sem voltam bent. Anyám mellé ültem az üres tányérral a kezemben, amelyen csak néhány morzsa maradt. Rám nézett, remegő hangját alig lehetett hallani, amikor megkérdezte:
-Megette?
–Megette.
Válaszok