Alkoholista apa, túlzó pofon, s a szörnyek máris életre kelnek, hogy megkeserítsék Tamara éjszakáit. Az eső egyre hevesebben esett, az árnyak a falakon nagyobbra nőttek, a hálószoba melege jeges hidegre váltott, Tamara arcára ráfagyott a kitörni készülő sikoly…
Evie úgy érezte, hogy valami felemeli és teljes erőből a falhoz csapja. Próbált segítségért kiáltani, de továbbra is néma maradt, mintha elvágták volna a hangszálait. Ismét az ágyán találta magát és iszonyú rémület fogta el, már azt hitte, hogy ez a földöntúli erő magával viszi a pokolba, ahonnan jött, amikor valami halvány fénysugár reményt adott neki és…
Felébredek. Formák vesznek körbe. Ismerős, mégis idegen alakzatok. Vágyom a nemlétezőre, de már nem taszít az anyag. Keresem az árnyékot. Megváltozott, mélysége lett, alakja. Mégis ő az egyetlen állandó a változásban. Képeket mond. Képeket, amelyek tompítják az ismeretlenből támadó torz alakzatokat.
