Az elveszett ajándék

Az elveszett ajándék

– Ugye megveszed nekem azt a szép babát anya? – búcsúzott el csillogó szemmel Emma, amikor édesanyja bezárta maga mögött az ajtót.
– Gyere drágám, mit szeretnél játszani? – érdeklődött a mamája. Emma egy tündéri, nyolc éves kislány volt, aki az édesanyjával és a mamájával élt. Az édesapja négy évvel ezelőtt egy tragikus balesetben életét vesztette. Azóta megváltozott az életük. Eszter, Emma anyja lett a családfenntartó. Fél évvel ezelőtt Angliában kezdett dolgozni egy játékboltban. Nagyon jól keresett, de sokat volt távol a lányától. Eszter úgy gondolta, hogy másfél év alatt össze tud annyi pénzt gyűjteni, hogy itthon elindítsa majd a saját vállalkozását.
Eszter december elején utazott vissza, de Emmának megígérte, hogy hazajön karácsonykor. A kislány mindennap számolta a napokat, mikor újra találkozhat édesanyjával és megkaphatja majd azt a gyönyörű babát, amilyet még soha nem látott.
– Mama, tudod, nagyon várom már a karácsonyt – mondta izgatottan.
– Tudom kicsim, én is – simogatta meg az arcát lágyan.
– Úgy szeretem amikor együtt a család és a karácsonyfán meggyújtjuk a csillagszórókat és örülünk az ajándékoknak – folytatta tovább Emma.
A mamája elmosolyodott a kislány izgatottságán. Bár neki is hiányzott a lánya, de tudta, hogyha elmúlik ez az időszak, könnyebb lesz az életük.
Karácsony előtti héten váratlan telefonhívás érkezett.
– Szia anya! Sajnos a kolléganőm megbetegedett és nem tudok hazamenni, csak 25-én reggel az első géppel. Légyszi mondd meg Emmának, hogy egy nappal később érek haza, de az ajándékot mindenképp elküldöm neki. Nem szeretném, ha emiatt is szomorú lenne.
– Jól van drágám – felelte az anyja- csak vigyázz magadra és várunk haza.
– Emma kincsem valamit el kell mondanom, anya csak egy nappal később jön haza.
– Ó, akkor nem is kapom meg a babát sem? – szontyolodott el a kislány.
– De, azt mindenképpen megkapod- ölelte magához.
Eszter munka után feladta a csomagot, hogy minél előbb megkapják. Az ünnep előtti napokban rengeteg vásárló volt a játékboltban, Eszter hullafáradtan esett be mindig az ágyba. Arra sem volt ideje, hogy felhívja az otthoniakat.
Szenteste előtt egy nappal megcsörrent a mobilja, az anyja volt.
– Ne haragudj drágám, de még nem érkezett meg a csomag.
– A fenébe – bosszankodott- köszi, hogy szóltál anya, mindenképp utánaérdeklődök, hogy mi történt.
Másnap reggel felhívta a futárszolgálatot, hogy megtudja, mi lett a feladott csomagjával. Ők sajnálattal közölték, hogy valószínűleg elkeveredett, de feltétlenül utánanéznek és kézbesíteni fogják.
Emma otthon alig várta, hogy feldíszítsék a fenyőfát és délután legyen amikor az ajándékosztás lesz. Ahogy közeledett az idő, egyre inkább szomorúság vett erőt rajta.
– Mi a baj kincsem? – aggódott érte a mamája.
– Anya – csukott el a hangja Emmának – tudod, azt hittem, hogy milyen jó lesz majd, ha megkapom a babát, de igazából anyát szeretném, ha itthon lenne – tört fel belőle a sírás.
– Semmi baj drágám, holnap már itthon lesz – nyugtatta.
– Tudom – szipogta – de az már nem olyan.
Eközben Eszter a főnökével egyeztetett, hogy az utolsó gépet még el tudja érni.
– Gyere, díszítsük fel a fát és kitalálunk valami szórakozást rendben?
– Jó – bólintott a kislány.
Bekapcsolták a rádiót, ahol karácsonyi zenéket adtak, amit ismertek, azt együtt énekelték, így legalább elterelődött a kislány figyelme.
– Ötórás híreinket hallják – szólt a rádió műsorvezetője – hirtelen jött nagy havazás akasztotta meg a pályaudvarok és légi járművek forgalmát. Jelentős késéssel közlekednek a vonatok és a repülőgépek, vigyázzanak magukra – fejezte be.
– Mama, hallottad?- kérdezte rémülten. – Akkor lehet anya sem tud hazajönni.
– Biztos haza tud. Várj, megpróbálom felhívni.
De a mobilja nem volt elérhető.
– Talán még mindig dolgozik – mondta tétován.
Kis idő múlva kulcscsörgés hallatszott a zárban.
– Emma, – szólt Eszter – kislányom, itthon vagyok.
– Anya – borult sírva Emma az anyja nyakába – de jó, hogy hazajöttél.
– Ne haragudj, hogy nem kaptad meg a babát, de elkeveredett a csomag, ígérem, hogy megveszem neked a következő alkalommal.
– Nem haragszok, az a fő, hogy te itthon vagy, nekem te vagy a legszebb ajándék – ölelte meg az anyját.
Eszter szeméből eleredtek a könnyek a meghatottságtól, amikor hirtelen csengettek. Eszter kinyitotta az ajtót a futárszolgálat embere volt, aki kézbesítette a csomagot.
– Elnézését kérjük a kellemetlenségért, természetes ezt ingyen szállítottuk ki. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk! – mondta búcsúzóul.
Eszter bevitte a csomagot és odaadta lányának.
– Köszönöm anya, de annál jobb karácsonyi ajándékot, hogy itthon vagy, nem is kívánhatnék.