A széltoló
A széltoló
Történt egyszer, hogy bedöglött a Szél, és sehogy sem tudott beindulni. Többször is próbálkozott fújni, de apró sóhajtásokon kívül más nem sikerült neki. Gondolkodott, hogy mit is csináljon, mert ilyen még nem fordult elő vele az életben. Fontos helyre hívták. Egy viharhoz kellett volna csatlakozni, hogy aztán összefonódva, orkánná változva tegyék a dolgukat. Szóval, nagyon ciki lett volna, ha nem ér oda időben.
Belibegett hát a pályaudvar melletti kocsmába.
– Halihó, fiúk! Szükségem lenne egy széltolóra! Az istennek sem bírok beindulni! Tudna segíteni valaki?
– Sajnos mi mindannyian csak naplopók vagyunk! – felelték amazok odabent, miközben tovább kortyolgatták a csapolt sörüket.
– A legnagyobb széltoló a Jani, de ő tegnap berúgott és még ilyenkor alszik és bazinehéz felébreszteni.
Nem látott más lehetőséget, felhívta hát a Szél az öccsét, a Szellőt, hogy segítene-e?
A hívásra először szellő se rezdült, de aztán később bejelentkezett.
– Éppen az ország másik végében lengedezek és innen egy nap alatt érnék csak vissza!
– Volna valami ötleted, hogy mit tegyek? – kérdezte a Szél – Nem akarok szégyenben maradni a Viharnál!
– Tudod mit? Próbáld ki a huzatot! Abból még kikerekedhet valami légmozgás!
Szerencsére a pályaudvarra éppen berobogott egy vonat. A Szél örömmel látta a lehúzott ablakokat és már tudta, hogy a vonaton van huzat. Odasurrant hát, és elmondta a Huzatnak, hogy mi a bánata.
– Gyorsan kell cselekednünk! – mondta a Huzat – még mielőtt a vonat megáll, mert különben megszűnök!
Így aztán a Huzat a Széllel együtt Jani házához surrant és addig csapkodta az ajtókat-ablakokat, míg Jani felébredt és káromkodva kikászálódott az ágyból. Mikor megtudta mi a baj, egy igazi széltolótól illően azonnal intézkedett! A Huzattal meghúzatta, ő meg nekifeszült és tolta, tolta nagy erővel.
Végül a Szél először csak szellentett kettőt-hármat, majd nagy nehezen beindult, aztán kettesből hármasba kapcsolt és úgy elporzott, ahogy az egy széltől elvárható!
Jani meg csak a fejét csóválva dörmögött maga elé.
– Ez még csak meg sem köszönte a szívességet!
Aztán elvigyorodott.
– Bár az igaz, hogy cserébe huzatot kaptam!
Válaszok