Féktelen fohász
Féktelen fohász
– Na, mutassa!
A kurátor átnyújtotta a papírlapot, az igazgató pedig két csipesszel óvatosan az asztalra helyezte.
– De nehogy megint egy szarvasmarha-állományról szóló, pár százéves számadás legyen!
– Már leltároztam, igazgató úr, és a radiokarbonos kormeghatározás is megtörtént. Hozzávetőlegesen harmincezer éves. Ami különlegessé teszi, hogy magyarul van.
– Kérem! Este van, késő van. Ne ugrassuk egymást!
– Nézze csak!
Az igazgató nagyot ásított, majd elkerekedett a szeme.
– Ez még semmi! Csak várja meg, hogy mi áll benne! Itt a fedlap is hozzá.
Az igazgató falta a betűket, ahogy olvasni kezdte az adatokat. Elemi erővel tört fel benne a szakma.
Béry Múzeum Fotótár
Leltári szám: DR.2026.25.1.
1. Alapadatok és Megnevezés
• A tárgy neve: fohász
• Tárgyszó: ismeretlen kultúra
2. Tudományos és Formai Leírás
• Leírás / Határozás: egy darab papírlap, rajta egy oldalas szöveg
• Anyag és technika: íróanyag ismeretlen
• Méretek: M: 40 cm, Sz: 30 cm.
3. Eredet és Kontextus (Proveniencia)
• Kora / Datálás: ismeretlen, cirka 30.000 év
• Készítő / Iskola: ismeretlen
• Származási hely / Lelőhely: Kráter-tó
• Gyűjtő / Ásatásvezető neve: behozta Császár Edina régész
4. Állapot és Elhelyezés
• Állapot: kopott
• Raktári hely (Szekrénykataszter): műtárgyraktár, III. terem, B polc
• Leltározó neve és a leltározás dátuma: Bauman Ernő kurátor, 2026. augusztus 24.
Az igazgató hajtott egyet, és ekkor megérintette a papírlapot.
– Ugye nem valami szektás baromság, amit vérrel írtak emberbőrre?
A kurátor megrázta a fejét.
– Nem. Az íróanyag, mint ahogy a fedlapon is írtam, ismeretlen. A papír viszont egy sima papírlap.
– Harmincezer éves papírlap. Aham, jól van. Azt hittem, most november van, nem április első napja, de ezek szerint tévedtem.
A kurátor dühösen az asztalra csapott.
– Kérem! – túrt bele a hajába, hogy lenyugtassa magát. – Csak hadd olvassam fel, könyörgök!
– Ezt a baromságot! – motyogta az igazgató. – Gyerünk, akkor olvassa!
Y’ihm Dimn a Névnélküliekhez
Y’ihd Dimn nektek, mérhetetlen Névnélküliek,
kik tomboltok odaát, és a halált szülitek.
Y’ihd Dimn nektek, kik eónokon át léteztek,
Csillagokat faltok, és isteneket esztek.
Y’ihd Dimn!
– Mi az a Y’ihd Dimn? – remegett az igazgató hangja.
– Nem tudom! Dicsőség nektek, valami ilyesmi lehet. Ismeretlen szóösszetétel, még csak hasonlóval sem találkoztam idáig. Kizárólag a szövegkörnyezet alapján tudok tippelni – a kurátor elnyomta a cigarettáját, és egyből egy következőre gyújtott. – Még van tovább, olvasom:
A véres Salgothar napja jöjjön el, és ordítunk,
Ti vajúdtátok a létezést, ti tépjétek fel torkunk.
Y’ihd Dimn!
Maerna, Névnélküliek! Vérrel születik az igazság,
Nem tudjuk a nevetek, bolygófalóké a vigaszság.
Y’ihd Dimn! Y’ihd Dimn!
– Hagyd abba! És ne dobolj közbe! Megőrjít ez a dobhang! -zihálta.
– De én nem is dobolok, igazgató úr! Kérem, csak olvassa! A következő versszak mi vagyunk! A múzeum! Hogy a mai napon, mi ketten, itt és most olvassuk ezt a fohászt! És maga megöl engem! Micsoda képtelenség! Kérem, csak olvassa tovább! Olvassa végig!
Az igazgató úgy rugaszkodott el a székből, mint egy prédára támadó ragadozó.
– Hagyd abba!!! Y’ihd Dimn! – és mélyen a kurátor torkába harapott.
Velőtrázó sikoly ébresztette a Béry Múzeumban kiállított tárgyakat. Nem sokkal később a kiérkező rendőrök ugyanabban a látványban részesültek, mint a portás, aki még mindig sokkos állapotban volt. A kurátor kitépett torokkal feküdt a földön, mellette négykézláb az igazgató, mint egy megvadult kutya. A vértócsát nyalogatva egyre csak azt hajtogatta:
– Y’ihd Dimn, Névnélküliek! Y’ihd Dimn, Névnélküliek!
A fedlap ott feküdt a földön, vérben ázva. De az ismeretlen fohász nyomtalanul eltűnt. Y’ihd Dimn!
Válaszok