Lápi lidérc
Lápi lidérc
A falu szélén, ahol az út már csak sáros ösvényként kanyargott a láp felé, sűrű köd ült az estére. A gyerekeknek azt mondták, ne menjenek oda, főleg Halloween éjjelén nem – de hát épp az tilos dolgok a legizgalmasabbak.
Három jelmezes alak – egy vámpír, egy boszorkány és egy csontváz – lopakodott végig a kertek között. Nevetgéltek, miközben a zsebeikben csörgött az összegyűjtött édesség. Aztán a vámpír, alias Máté, megállt, és a láp felé mutatott.
– Fogadjunk, nem mertek elmenni a hídig! – mondta kihívóan.
A többiek összenéztek. A lápot körüllengő köd most mintha halkan lélegzett volna, a víz felett apró fények táncoltak.
– Azok… micsodák? – suttogta a boszorkány, Luca.
– Lidércek – felelte halkan a csontváz, Bence, akinek nagyapja sokszor mesélt róluk. – Azt mondják, eltévedt szellemek. Vagy valami… rosszabb.
De Máté már elindult. A híd recsegett a léptei alatt, a köd hideg ujjaival simított végig a lábán. A többiek kelletlenül követték.
Ahogy a láp közepére értek, a levegő megváltozott – sűrűbb lett, nehezebb, mintha az idő is lassabban telt volna. A víz fölött fény derengett, és egy alak bontakozott ki belőle: áttetsző volt, mint a füst, a szemei halványan, kékesen izzottak.
– Ki… ki vagy te? – kérdezte Luca.
A szellem elmosolyodott.
– Egykor ember voltam, mint ti. Most csak lidérc vagyok, a láp őrzője. Régen itt élt a falu is, de már csak én maradtam. Halloween éjjelén viszont újra látogatóim jöttek: ti.
A gyerekek hátráltak volna, de a híd mögött a köd már sűrű falat vont.
– Ne féljetek! – mondta a lidérc. – Csak egy dologra kérlek titeket. Ne feledjétek, miért viseltek álarcot ezen az éjjelen. Nem azért, hogy ijesztgessetek, hanem hogy elrejtsétek, kik vagytok, a szellemek elől, akik még keresik a helyüket.
A gyerekek megborzongtak, de a lidérc lassan elenyészett a fényben. A köd felszállt, a híd ismét csak nyikorgott alattuk. Mire hazaértek, a cukorkák megolvadtak a zsebükben, mintha sosem lettek volna igaziak.
Másnap reggel a láp mellett új fények pislákoltak – három apró, kékesen izzó láng.
És a falusiak azt beszélték, a lidércek között újak is megjelentek azon az éjjelen… gyerekek, álarcban. 🎃
Válaszok