Septum
Septum
Xedá holdja épp félúton járt, csodás, árnyas színekbe öltöztetve a kisbolygó felszínét. A nagyrészt sivár terület déli részén sziklás hegyek, vulkanikus kráterek, barlangrendszerek váltották egymást, míg az északi részt teljes egészében egy forró, fortyogó fekete szuroktenger vette körül. Az itt élő száműzöttek csak „temetőnek” hívták, hisz a forró fekete halált senki sem élte még túl.
Septum az egyik sötét barlang mélyén húzta meg magát, mint többszáz sorstársa. Mindannyiójukat haszontalannak minősítették a Föld nevű bolygón, ahol eddig vígan elvoltak a matematika, fizika, számítástechnika, pénzügy világában, roppant hasznosnak érezve magukat. Ennek egy pillanat alatt lett vége. Az MI bekattant és rájuk küldte a Deletet, minden számot végleg törölve és száműzve a Xedára.
A múlton való merengéséből, egy hatalmas robaj rántotta vissza a jelenbe, s ahogy eltűnt a barlang oldala, aminek eddig támaszkodott, ő is menekülőre fogta. Mellette több száz apró szám húzott el, nyomukban mindent lezúzva, óriás léptekkel jöttek az Ötök. Így nevezték el az öt kannibállá vált Ezres számot. Az Ötök rettegésben tartották a száműzötteket, akit utolértek azt felfalták, magukba olvasztották, így nőttek egyre nagyobbra. Lassan már nem volt hová menekülni, hisz a szuroktenger biztos halált jelentett, a síkságon meg nem tudnak elrejtőzni, mivel alig maradt ép barlang. Elmenni esélyük se volt, vagy mégis?
Egyik nap aztán Septum úgy döntött, hogy véget vet a megpróbáltatásainak, a félelemnek, kilátástalanságnak. Egykedvűen, mindent feladva állt a hatalmas számok útjába, hogy őt is felzabálják, beolvasszák magukba. Ahogy így állt, elképzelt karjait kitárva a végzete felé, furcsa dolog történt. A bolygó felszíne hullámzani és mozogni kezdett, kártyavárként döntve le lábaikról a rajta élőket. A nagy Ötök is úgy dőltek el, mint egy krumpliszsák, ki jobbra, ki balra.
Eközben valamelyik számlikvidáló bolygóról újabb szállítmány érkezett a kissé ingatag és formálódó Xedá légterébe, és mint a szemetet, egyszerűen kiszórták a feleslegessé vált számokat a rakterükből.
Talán ez, talán valami sorsszerűség játszott közre, de a bolygó túlterheltsége miatt atomjaira kezdett hullani, s minden rajta tartózkodó elfeledett, meggyötört, kihasznált szám átkerült egy párhuzamos univerzumba, ahol nagy becsben tartják máig őket.
Válaszok