Ma éjjel a szokásosnál is nehezebben jött az álom a szemére. Az ágyából figyelte, amint a szellő, különleges táncot lejt a vén platán lombjai között. A szél a szemnek láthatatlan, de attól még, csak teszi a dolgát. Lehet úgy, hogy olykor megfeszülve elválaszt egymástól, máskor meg észrevétlen összeköt. Ilyen képessége is van.
Liza rossz helyen, rossz időben és rossz hajszínnel. Valaki szólhatott a buszsofőrnek, hogy valami nincs rendben, mert a következő megállónál kijött a fülkéjéből megnézni, hogy mi is a fennforgás. – Srácok! Most komolyan? Egy törékeny lányba álltok bele, mert lila a haja? Na, kislány! Szálljon le!
Tudtad, hogy a garnélák szíve az agyukban van? Akkor ők tudják kontrolálni, hogy az agyuk mit gondol és a szívük mit érez. Akkor ők képesek szétválasztani a kettőt? Akkor ők képesek lemondani valakiről, akiről tudják, hogy elérhetetlen? Hasznos és szép kis lelkek.
Ákos ahogy kinyitotta az ajtót hirtelen megpillantott a földön valamit. Négy kis fabábu volt, de mindegyik vérrel volt átitatva. Amikor visszament félrehívta Benit. – Mit szórakozol a bábukkal? Majdnem összecsináltam magam, még jó, hogy nem a csajok találták meg. – Te meg mi a francról beszélsz?- lepődött meg Beni.
Alpár egy futárszolgálatnál dolgozik. Rendkívül művelt, udvarias férfi, akit főként a nyugdíjaskorú emberek becsülnek sokra. Mégis úgy érzi nem igazán teljes az élete. Találkozik régi barátjával, akivel azonnal beszélgetni kezdenek, és Alpár rájön arra, hogy nem minden az, amit eddig a valóságnak elképzelt.
A feleség rájön, ebből a kapcsolatból már nem kér. Tiszta lakás, tiszta ruha, vasalt ruha, öt naponta tiszta ágynemű, napi szinten főzés, mosás, takarítás, bevásárlás, gyereknevelés, és te semmibe nem segítettél.
Sok családi történet megörökítésért kiált annak mondanivalója miatt. Megmosolyogjuk vagy megkönnyezzük őket, de hidegen, közömbösen egyikük sem hagy. Ez a történet a kettő keveréke, libabőrös mosolygást okozott nálam is, amikor hallgattam.
Ez az írásom inkább esszé, mint novella. Egy kis elmélkedés, visszaemlékezés az őszi lombhullás bűvöletében. A végén pedig néhány jó tanács, amelyeket hosszú évtizedek tapasztalatai mondatnak velem.
Egy gyerek számára roppant fontos az interdiszciplináris, baráti kapcsolatok megteremtése, és kialakítása. Amennyiben ez sérül, nem sikrül, csorbát szenved, úgy az adott gyerek egész lelkivilága egyik pillanatról a másikra azonnal romba dőlhet. Történtünk főhőse egy kisfiú, akit állandóan terrorizálnak bandavezér osztálytársai, és egy fogorvosi vizsgálat alkalmával totálisan megfélemlítik őt.
