Diákkorom első meghatározó olvasási élményét Nemere István: A fantasztikus nagynéni című könyve jelentette. Az olvasás iránti rajongásom azóta is töretlen és ebben Nemere Istvánnak fontos szerepe volt. Ez a rövid írás tisztelgés az író előtt, a saját érzéseim „szemüvegén” át.
Egy naiv, felkészületlen újságírónő faggatja Nemere Istvánt. Teljesen figyelmen kívül hagyja a könyveit, amiket lehet, hogy nem is ismer, nem olvasott. Leragad a mennyiségnél, az álnevek használatánál és az eszperantó nyelvnél.
A kívülállók nem szólalnak meg, mindhárman a gyereket nézik, akinek most már patakokban folyik a könnye. A nő, aki az ajtóban áll, meglepetten szemléli a lejátszódó jelenetet, de mivel kíváncsi arra, hogy mi történik, kijön a házból, és megáll a kapun belül. Ránéz Gabrielre, aki most a kézfejével törli le az arcáról a könnyeket. – Ki vagy te? – kérdezi tőle a nő.
