Az albérlet
Az albérlet
A kisváros csendes volt. Az a fajta hely, ahol az emberek ismerik egymást, de néha idegenek is feltűnnek, és ilyenkor minden új arc beszédtéma lesz néhány napra.
Anna érkezése is ilyen volt.
A nő fiatal volt, csinos, finom vonásokkal. Szinte törékenynek tűnt. A tekintete szelíd volt, a mosolya visszafogott. Senki nem gondolta volna róla, hogy számító és hideg.
Bizony Anna nem volt ártatlan.
Ő nem élvezetből ölt. Nem volt benne semmiféle beteges vágy a vérre vagy a szenvedésre. Számára a gyilkosság egyszerűen eszköz volt, üzleti haszon.
Anna módszere tiszta volt és csendes
Cián. Gyors és szinte észrevétlen.
A lakást egy idős özvegyembertől bérelte ki. Károlynak hívták. Hetven körül járhatott, magas, elegáns férfi volt, aki meglepően jó állapotban tartotta magát.
Udvarias volt. Megnyerő, és ami a legfontosabb volt Anna számára, hogy gazdag.
Anna ezt hamar felismerte.
Eleinte csak udvariasság volt közöttük. Kávé a konyhában. Rövid beszélgetések. Apró figyelmességek.
Aztán Károly tekintete egyre hosszabban időzött rajta és Anna ezt észrevette.Hagyta is, és engedett a flörtölésnek.
Hamar rájött, hogy ez a férfi sok pénzzel rendelkezik.Nagyon sokkal.
És ha a férfi eléggé beleszeret, talán még a vagyonát is ráírja.
Anna türelmes volt. Tudott játszani. Tudta, hogyan kell mosolyogni, hogyan kell egy érintést épp egy pillanattal tovább engedni.
A férfit egyre közelebb engedte magához, és hamarosan egy ágyba kerültek. Anna pedig engedte, hogy legyen ahogy lennie kell, hiszen így került céljához egyre közelebb.
Egy délután azonban valami furcsát vett észre.
Károly nem volt otthon.
A ház csendes volt.
Anna a hallban állt, amikor észrevette, a pinceajtó kulcsa ott lóg a zárban. Pedig korábban még sosem látta ott. Kíváncsiságának nem tudott ellent állni. Lassan kinyitotta az ajtót. A lépcső lefelé vezetett a félhomályba. A pince hideg volt. Amikor leért, Anna megdermedt.
Ez nem pince volt, hanem komplett laboratórium. Az asztalokon üveglombikok sorakoztak. Gázégők, pipetták, tégelyek, üvegcsék és mindenféle porok, kristályok. Számára ismeretlen vegyületek. Anna közelebb lépett.
Néhány üveg fel volt címkézve.
Arzén.
Tallium.
Ricin.
Anna homloka ráncba szaladt. Ezeket nem ismerte. De a gyomra összeszorult. Valami nem volt rendben. Ekkor zajt hallott fentről. Valaki a házban járt, talán Károly érkezett haza. Anna gyorsan felment.
A konyhában Károly ült.
Előtte egy pohár vörösbor és egy másik üres pohár.A férfi kedvesen rámosolygott.
— Találtál lent valami érdekességet?
Anna egy pillanatig hallgatott.
— Ó… csak befőttes üvegeket.
Károly bólintott, miközben mosolygott.
— Ülj le! Igyál egy pohárral velem!
Töltött és koccintottak.
Anna sokáig nézte a bort a poharában. A pincében látottak nem hagyták nyugodni. Aztán a szájához emelte a poharat. De nem ivott csak úgy tett, mintha ivott volna. Amikor Károly kiment a mosdóba, Anna gyorsan a mosogatóba öntötte a bort, de nem volt ideje elöblíteni.
A vörös folt ott maradt a mosogató alján. Károly visszatért,és egyenesen a mosogatóhoz ment. Meglátta.
Mosolygott majd visszaült.
— Na? Milyen a bor? Kérsz még egy pohárral?
— Nem… fáradt vagyok — mondta Anna. — Lefekszem.
Másnap reggel a nappaliban szólt a televízió. Egy nő port törölgetett.
— Joli vagyok, a takarítónő — mondta.
— Anna.
Leültek kávézni.A tévében éppen híreket olvastak be .
Egy bérházban holttestet találtak. A halottkém szerint a halál oka feltehetően tallium mérgezés. Az áldozat haja csomókban hullott ki, mondta a hírolvasó.
Anna megmerevedett.
Tallium.
Pont ezt a szót látta a pincében.Majd miután felocsudott, Jolitól Károlyról érdeklődött, hogy miféle ember.
Joli vállat vont.
— Kedves ember. Gazdag. Már évek óta takarítok nála. Holnap nagy partit ad,nagy lesz a vendégsereg.
Anna aznap egész nap gondolkodott.
Mi van, ha Károly olyan, mint ő? Egy gyilkos. Egy sorozatgyilkos. Ami még rosszabb, talán ő is gyanakszik,rám ? Anna nem tudta , hogy Károly már utánanézett és lecsekkolta őt. És amit talált az érdekes volt. Anna már több városban bérelt lakást. És ahol ő megjelent, ott mindig hagyott maga után egy hullát.
Szóval Károly is elgondolkodott Annán, vajon itt a házban is készül valamire?
Másnap késő délután megérkeztek a vendégek. Rokonok. Barátok. Az asztal roskadozott az ételtől. Sült malac, szárnyasok, bor.
Nevetés a hangulat jó volt.
Károly felállt.
Meglepetésem van számotokra.
Hamarosan érkezik valaki, és ahogy ezt kimondta máris belépett az ajtón egy hölgy, aki a hivatalból jött.
Károly maga mellé hívta Annát.
És elővette a zsebéből két karikagyűrűt.
— Anna… hozzám jössz feleségül?
A vendégek döbbenten néztek. Joli majd elejtette a poharát. Anna csak egy pillanatig habozott. Aztán a férfi nyakába ugrott.
— Igen.
A nő összeadta őket. Hivatalosan is férj és feleség lettek.
Késő éjszaka volt, mire a vendégek elmentek. A ház elcsendesedett.
Már csak hárman maradtak. Károly, Anna és Joli.
Károly leküldte Jolit a pincébe borért.
Amíg ő a mosdóba ment, Anna követte,de csak annyira , hogy Joli ne vegye észre. Anna viszont látta hogy Joli magához vette a Talliumos üvegcsét. Gyorsan visszament, és leült a helyére.
Amikor Joli visszatért, Anna egyedül ült az asztalnál.
— Behoznád a sós süteményt? — kérdezte Joli. Anna kiment a süteményekért.
Joli közben töltött. Három pohárba. Károly is időközben visszatért.
Jóli kezdeményezte.
— Koccintsunk együtt.
Károly helyeselte.
— De mielőtt koccintanánk, van még egy meglepetésem, de ide ketten kellünk.
Károly megkérte Jolit, hogy menjen vele. El is mentek, ekkor Anna gyorsan kicserélte a saját poharát Joliéval.
Néhány perc múlva vissza is jött Joli és Károly, a kezükben három pohár pezsgő. Jolinál egy, Károlynál kettő.
A poharak deresek voltak, le voltak hűtve, hogy hidegen tartsák a benne lévő pezsgőt. Károly annyit mondott:
— Különleges keverék, amit csak különleges embereknek szoktam adni, de először most már koccintsunk a borral, és beszéljük meg ezt az estét, és a nászutunkat.
Joli mosolygott.
— Míg a halál el nem választ.
Koccintottak és mindhárman kiitták a bort. Egy perc sem telt el Joli szeme kikerekedett, a szája habzott, összeesett.
Károly döbbenten nézett Annára.
Anna arca nyugodt volt.
A férfi megszólalni sem tudott.
A következő pillanatban ő is a földre zuhant.
Anna lassan töltött magának még egy pohár bort.
Belekortyolt és mosolygott.
Majd halkan ennyit mondott:
— Igen. Míg a halál el nem választ.
Válaszok