A Boszorkánysziget
A Boszorkánysziget
Vidám, négyfős társaság indult útnak halloweeni bulira a Boszorkányszigetre. A két fiatal pár már hetek óta készült egy jó kis borzongásra. A bérelt ház , ahol tölteni akarták a bulit, egy kis szigeten állt, csak csónakkal lehetett megközelíteni vagy komppal, ami reggel és este egyszer közlekedett.
A tulajdonos direkt erre az alkalomra kicsit felturbózta a házat a fiúk tudtával.
Hologrammal kivetített kísértetek jelennek meg a falakon, időzítővel ellátott hangrögzítőket dugott el a szobákban, amelyeken sikolyok, ajtónyikorgások hallatszottak. Természetesen a Halloween nincs töklámpás nélkül, így a bejáratnál elhelyezett rémisztő faragványok fogadták az odaérkezőket. Oli és Gergő már alig várták, hogy lássák a csajok sikoltozós arcát, amikor beköszönt a kísértetek órája.
Ági és Brigi jókedvűen szálltak be a motorcsónakba, amellyel a tulajdonos átvitte őket a szigetre. Megbeszélték, hogy két nap múlva értük jön. Jó mulatást kívánt nekik, cinkosan rákacsintva a fiúkra búcsúzott el tőlük.
Már kezdett a nap nyugovóra térni, de még, mint egy narancssárga töklámpás világított, amikor a szigetre értek. A fák őszi színekben pompáztak, ahogy a lemenő nap sugarai rájuk vetődött, sejtelmes homályba burkolózva várták az arra érkezőket. A házhoz egy keskeny út vezetett az erdőn át. A fiatalok nemsokára észrevették a töklámpások pislákoló fényét.
– Tudjátok, hogy itt tényleg boszorkányokat öltek meg? – kérdezte a többieket Ági.
– Valójában inkább boszorkányperek helyszíne volt- folytatta tovább – sok embert vádoltak meg boszorkánysággal és küldték őket a máglyára. Állítólag még most hallani lehet a halálsikolyaikat.
– Akkor vigyázz magadra, nehogy te is így járj boszikám- incselkedett vele Oli, a párja.
A többiek jót derültek rajta, miközben odaértek a házhoz. A hangulatos kis faházban már ropogott a tűz a kandallóban, amely bevilágította a helyiséget. A vacsora kellemesen telt, közben rémtörténetekkel szórakoztatták egymást. Lassan közeledett az éjfél és a fiúk tudták, hogy nemsokára elindul a “halloweeni kísértetjárás”.
Valami megreccsent a fejük felett és nyikorogva kinyílt a bejárati ajtó. A lányok rémülten néztek a hang irányába, de nem láttak semmit.
– Biztos a huzat- nyugtatták magukat a csajok.
Újabb reccsenő hang érkezett a padlás felől, a fiúk úgy döntöttek, hogy “megnézik” a hang forrását. Természetesen tudták mi okozza, csak Ágiékat akarták magukra hagyni.
Ahogy Olivérék elhagyták a szobát a lányok lélegzet visszafojtva várták, hogy visszajöjjenek a srácok. Ahogy az óra elütötte az éjfélt, velőtrázó sikoly törte meg a csendet. A két lány ki akart rohanni a szobából, de ekkor az ajtóban megjelent a hologram kísértet, amitől sikítófrászt kaptak. Oli és Gergő alig bírták ki röhögés nélkül, amikor visszamentek megnyugtatni barátnőiket.
– Talán egy kicsit többet ittatok a kelleténél csajok- mondta Gergő nekik, ahogy elmesélték kalandjukat.
– Higgy amit akarsz láttuk, amit láttunk – válaszolt sértődötten a barátnője Brigi.
Végül a fiúk bevallották, hogy ez az ő bűnük, ugyanis megkérték a házigazdát, hogy rendezze meg ezt a kis színjátékot.
– És ha infarktust kapunk az ijedtségtől?! – kérdezték szemrehányóan, de már megkönnyebbülten.
– Na várjatok, ezt még megkeserülitek! – fogadkoztak a csajok.
Hajnali két órakor tértek nyugovóra, míg alig szenderedtek el a fiúk, amikor Brigi kiáltására riadtak fel.
– Mi történt?!- kérdezte kábán Gergő.
Brigi csak mutatni tudta, kinyújtotta kezét Ági irányába és suttogva dadogta:
– A szemét, nézd a szemeit…
Gergő és Oli, aki időközben kijött, ránéztek Ágira és elsápadtak. A lány szemei vörösen világítottak a sötétben, mint az izzó parázs.
– Ha látnátok magatokat – nevette el magát Ági. – Ez csak világítós kontaktlencse.
– Oké ezt megérdemeltük- mosolyogtak el a fiúk.
Másnap reggel Oli ébresztette Gergőt és Brigit.
– Nem találom Àgit – kezdte zaklatottan.
– Oké haver, megbeszéltük, hogy nem szivatjuk tovább egymást – reagált rá Gergő.
– Az istenit – csapott az ajtóra Oli- ez most komoly.
Gergő és Brigi is szinte egyszerre ugrott ki az ágyból és öltözött fel egy perc alatt.
– Szerintem nézzünk ki a partra, hátha a komppal át akar menni a túloldalra.
Oli beleegyezően bólintott és már indultak is. Mire kiértek a mólóhoz, már csak azt látták, hogy átért a komp.
– Próbáltad hívni?- jutott eszébe Gergőnek.
Oli tagadólag rázta a fejét és már csörgette is a számot.
– Francba ki van kapcsolva – mérgelődött.
– Hívjuk fel a tulajt, hogy értünk tud- e jönni, addig megkeressük, oké? – vázolta fel tervét Gergő.
Oli és Gergő elindult a lány keresésére, Brigi pedig visszament a szállásra, ha Àgi mégis visszatérne a házba, akkor értesítse a fiúkat. Brigi nekilátott összecsomagolni, amikor zajt hallott a háta mögött. Megfordult és ijedtében felkiáltott, Ági állt az ajtóban ruhája piszkos és szakadt volt.
– Úristen mi történt veled? – kérdezte aggódva barátnőjét.
Elmesélte, hogy reggel korán kelt és gondolta kiszellőzteti a fejét egy kicsit. Ahogy sétált az erdőben észrevett egy kőoszlopot rajta felirattal.
– Képzeld azt olvastam, hogy egy boszorkány emlékoszlopa, benne egy kereszttel, ami állítólag a boszorkányé volt és sötét erők uralják. A felirat szerint aki megérinti az átkozott lesz.
– Ugye nem fogtad meg?- kérdezte félve Brigi.
– Persze, hogy megfogtam. Szerinted, ha lenne valami átok rajta ott hagynák állni?!- nevetett fel Ági.
– De mitől lettél koszos és szakadt el a ruhád?
– Ó, semmiség – legyintett.- Ahogy indultam vissza, véletlenül kibicsaklott a bokám és pechemre pont egy tüskés bokorra estem. Hívni akartam Olit, de nem volt térerő.
– Örülök, hogy nincs semmi bajod, hívom is a fiúkat, a hogy jól vagy.
Oliék szinte szempillantás alatt ott termettek.
– Már ma hazamegyünk – jelentette ki Oli Áginak.
– Maradjunk még – kérlelte Ági- úgyis ki van fizetve, majd szólok a tulajnak, hogy inkább a reggeli komppal hazamegyünk, így jó nektek?- nézett reménykedve rájuk.
– Jó a kedvedért, de reggel megyünk – egyezett bele Oli.
A nap hátralévő része eseménytelenül, békésen telt. Vacsora után a lányok bementek a fürdőszobába, hogy felfrissítsék magukat. Kisvártatva egy rémült sikolyt hallott Oli és Gergő, akik fejvesztve rohantak be utánuk. Brigi magán kívül volt a félelemtől, ahogy reszkető kézzel Ági felé mutatott:
– A szemei – nyögte ki.
– Ezt mégegyszer nem vesszük be, ezt a kontaktlencsés trükköt- nevettek fel egyszerre.
De Brigi rázni kezdte a fejét, hogy ez nem trükk.
– Itt van nálam – és kinyitotta reszkető kezeit, amelyben ott voltak a kontaktlencsék.
Olivér és Gergő rémülten nézték Ági vörösen parázsló szemeit, aki egy kis dalt dúdolt magában:
“Négyen jöttünk a csónakkal,
vissza senki sem megy a komppal,
a testünk örökre itt marad,
mert a boszorkány átka hat”.
Egy hét múlva újabb vendégek érkeztek a Boszorkányszigetre. A háztulajdonos kikötéskor találkozott a komp kapitányával akivel beszélni akart, meg szerette volna kérni egy szívességre.
– Helló! Megkérhetnélek, hogy a mostani vendégeket is vissza tudnád hozni holnapután reggel, mint a múlt heti négyfős csapatot? – érdeklődött.
A kapitány megdöbbenve válaszolt:
– Senkit nem hoztam el a szigetről már tavaly óta….
Válaszok