A könyv
A könyv
Aki tömegközlekedési eszközzel utazik, néhány percig akaratlanul is valakinek az élete részévé válik. Olykor előfordul, hogy ezek a pár perces találkozások hatással lesznek az életére.
Felszálltam a négyes számú buszra. Hazáig alig pár megálló az út, amit a zsúfoltság miatt állva szoktam megtenni. Meglepődtem, hogy még akadt szabad hely, így leültem egy középkorú nő mellé, aki kedvesen rám mosolygott. Kicsit különcnek tűnt a ruházata miatt, valahogy mégis tetszett. Amint elindultunk, körbejárattam a tekintetem. Szeretem megfigyelni az embereket, és találgatni, kinek, mi lehet a foglalkozása, vajon milyen a személyisége.
Mivel semmi érdekeset nem láttam, kipillantottam az ablakon, közben a szemem megakadt utazótársam ölében valamin. Egy halványan áttetsző nylon táska volt, amiben egy négyzet alakú tárgy körvonala rajzolódott ki. Alakjából ítélve könyvre tippeltem. Ami furcsa volt számomra, ahogy a hölgy a kezével többször is óvatosan, már-már szeretettel végigsimított a sötét felületen. Jómagam is imádom a könyveket. Több könyvespolc tele van a kedvenceimmel, amelyeket időnként gondosan áttörölgetek. Furdalt a kíváncsiság, vajon milyen könyv lehet az, amit ilyen becsben tartanak.
A hölgy észrevehette érdeklődésem a csomagja iránt, mert újra rám mosolygott és elővette a könyvet a táskából. Így már teljes rálátásom volt a borítójára.
– Biblia? – adtam hangot meglepődésemnek, mire ő helyeslően bólintott.
– Ajándék lesz az unokámnak – szólalt meg, és újra megsimogatta a könyvet. Őszintén bevallom, megdöbbentem, valami egészen másra számítottam. Hány éves lehet az unokája, hogy a Bibliát olvassa?
– Még nem olvassa, de remélem, egyszer fogja – válaszolta meg a kérdésem. Ekkor tudatosodott bennem, hogy hangosan is kimondtam, amit gondoltam. Kissé elszégyelltem magam.
– Elnézést, nem akartam goromba lenni – szabadkoztam.
– Semmi baj, fiatalember – legyintett.
– Egyébként tizenkét éves, és nagyon szereti a különleges történeteket, főleg a történelem érdekli. Úgy vélem, ez a könyv minden szempontból jó választás a számára. Maga szokott olvasni? – tette fel a kérdést, amire rögtön meg is adtam a választ.
– Igen, elég gyakran.
– Helyes – bólintott – manapság egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe. Felesleges időpocsékolásnak tartják.
– Sajnos, ez valóban így van – értettem vele egyet.
– El sem tudom képzelni az életem olvasás nélkül.
– Ezzel én is így vagyok. Tudta, hogy a Biblia a mai napig a legolvasottabb könyv?
– Nem igazán vagyok képben a Bibliával kapcsolatos dolgokkal, de azt hiszem, ez nem meglepő.
– Az, hogy semmit nem tud róla, vagy az, hogy ez a legolvasottabb könyv? – nevetett rám, mire én is nevetni kezdtem a kétértelmű válaszon.
– Attól tartok, mindkettő.
– Nem mondom, valóban elég nehéz a nyelvezete, de idővel meg lehet szokni.
– Nem hiszek Istenben – vallottam be -, talán ezért nem is próbálkoztam eddig vele.
– Sokan nem hisznek, ettől függetlenül még nem kell lemondaniuk a benne leírt csodálatos történetek élvezetéről. Amelyek egyébként nagyon tanulságosak. Ha már itt tartunk, véleményem szerint hit nélkül is rendkívüli nevelő hatása van. A hétköznapokban is számtalan idézetet használunk belőle, bár, sokaknak fogalmuk sincs erről. A Biblia tulajdonképpen szeretetre, jóra és igazságosságra nevel. Úgy látom, az én megállóm következik – jegyezte meg, ahogy felnézett. Gyorsan visszatette a könyvet a helyére és sietősen felállt.
– Örülök, hogy találkoztunk – mondta, miközben kiengedtem az üléséről.
– Én még inkább – válaszoltam őszintén. A busz megállt, ő leszállt, én pedig a gondolataimba merülve folytattam tovább az utam hazafelé.
Néhány héttel később munka után betértem a legközelebbi könyvesboltba, újabb olvasnivalót keresve. Ahogy nézelődtem, váratlanul ott álltam a polc előtt, amelyen különböző kiadású és nagyságú Bibliák sorakoztak. Leemeltem egy nekem szimpatikusnak tűnő példányt és a pénztárhoz vittem. Kíváncsivá tett egy idősebb hölggyel való beszélgetés.
Válaszok