Veszélyes illúzió

Veszélyes illúzió

Árpi arcát gyengéden meglengette a beáradó szél. Kora nyárias idő, május eleje volt. Jók ezek a dízel vonatok, gondolta magában. Gyorsak, kényelmesek és tiszták. Kicsit feljebb húzta az ablakot, hogy ne csapódjon nagyon hátra a légáramlat. Mögötte egy nyugdíjas csoport ült, kedélyesen beszélgető nénikék és bácsikák. Előtte a négyes ülésen csöndben bóbiskolt, legalábbis úgy tett négy arabnak látszó férfi. Árpi nem volt antiszemita, de valahogy sosem szívlelte ezt a nációt igazán. Pedig egyszer rákényszerült, hogy huzamosabb ideig egy légtérben legyen velük. Egy fővárosi kulturális parkban dolgozott, mint Biztonsági Szolgálat vezető, de ott kellett hagynia, mert egy külsős biztonsági cég „rátette a kezét” a területre.
Kénytelen volt elvállalni egy biztonsági váltás vezető állást az Iszlám Kulturális Központban. A jelentkezéskor ki is törölte az izraeli kötődésű kiképző központban eltöltött idejét az önéletrajzából. Ez visszalépés volt a karrierjében, de a sors gyors döntés elé állította. Nem dolgozott ott csak 1 évig, de arra elég volt, hogy konyhanyelv szinten megtanuljon arabul. Írni nem tudott, arra már nem volt se kedve, se energiája.
Árpi éppen zenét hallgatott, headset volt a fülében. Elindult a WC felé, de amint az arabok közelébe ért, egy mozdulattal kikapcsolta a készüléket, mivel azt látta, hogy már nem alszanak, hanem suttogva beszélgetnek. Na, kipróbálom, mennyit kopott az arab tudásom, gondolta. A szokásos cipő bekötés trükköt alkalmazta, hogy legyen ideje hallgatódzni. Azt hitték, hogy a zenét hallgatja, ezért fesztelenül kommunikáltak. A mosdóba behúzódva is tisztán hallotta a beszélgetésüket. A Qetris Airways légitársaság ügyfélszolgálati munkatársainak „adták ki magukat „és érdekes módon Fülöp- szigeteki vendégmunkásokról eszmecseréltek. Még a filippínók leendő munkahelye is szóba került, a Smart Display Company magyarországi telephelye. Az ő munkáltatójuk is jól fizethetett, mert lakóhelyükként egy frekventált helyen lévő luxus apartmanházat említettek, amit még meg kell keresniük. Most már ki kellett mennie Árpinak a WC-ből, nehogy túl feltűnő legyen, meg be is értek egy állomásra. Ez igazán sikeres” akció” volt, pár perc alatt rengeteg információ birtokába jutott! Hogy mire lesz jó azt még nem tudta Árpi, de egy kicsit megnőtt az önbizalma, az arab nyelvtudása egész tűrhető szinten volt még. Azért szöget ütött a fejébe, hogy vajon mi köze lehet araboknak a filippínókhoz, meg egy légitársaságnak egy elektronikai kivitelező, összeszerelő üzemhez.
Közben kapott egy SMS-t, „az ajándék csomagja úton van, a nyomon követéshez kattintson az alábbi linkre” Mi van? Először is, jó régen rendelt már akármit is, az meg egyáltalán nem jellemző, hogy csak úgy ajándékot küldözgessenek. Biztos, ami biztos, mielőtt bármire is rá klikkelt volna, felhívta az illetékes szállító cég ügyfélszolgálatát. Persze, hogy nincs semmilyen tétel kézbesítése folyamatban…Ha megerősítette volna a rendelést, az szépen telepített volna egy kalóz alkalmazást a telefonjára, aztán minden személyes adatát megszerezték volna! A rohadékok!
Árpi Security Supervisorként dolgozott egy Szolgáltató Központban. Ott aztán megtalálható volt minden, egészségügyi szűrés, munkaügyi központ kirendeltsége, utazási iroda, nagykövetség, bankfiók, exkluzív ruha üzlet és még sorolhatnánk. Árpi felügyelte a tűz- és riasztó rendszert, hozzá tartozott a Recepciós és a Biztonsági szolgálat is. Kisebb mértékben az üzemeltetési feladatokba is bele kellett folynia, de csak a hivatali munkaidő után és akkor is csak úgymond észlelési, jelentési kötelezettsége volt. Az esetleges meghibásodások elhárítását megfelelő szakszemélyzet végezte.
Árpinál foglalkozási ártalom volt, hogy nyitott szemmel járt, és feltűnt neki mindent olyan dolog, ami csak egy kicsit is eltért a megszokottól.

Nagy volt a nyüzsgés a Smart Display Company Hungary recepcióján. Külföldi vendégmunkások érkeztek több hullámban, ráadásul sok volt köztük, aki csak a saját anyanyelvén beszélt. A legtöbb ukrán nemzetiségű volt, de akadt köztük a Fülöp- szigetekről és Vietnámból is. Az üzemet nemrég adták át, nagyméretű programozható LED kijelző táblákat, fényújságokat szereltek össze a hatalmas csarnokokban.
A recepciós megkönnyebbült, amikor megjelent egy közvetítő, aki az angolon kívül beszélt ukránul is, és szót értett a távol keleti és egyéb nációkkal is. Csak az volt a különös, hogy az illető első látásra arabnak tűnt…. Dehát egye fene, a lényeg, hogy percek alatt rendbe szedte a munkára jelentkezőket, és mire megjelent a HR manager, már ki voltak töltve a megfelelő nyomtatványok is.
Abdal-Ati erősen törte a magyart, látszott, hogy nemrégiben jött az országba. Ágnes, a Recepció vezetője a nap végén elismerően nyilatkozott a HR vezetőnek az arab munkaközvetítőről, aki jelezte, hogy rendszeresen elő fog fordulni az SDCH-nál, amíg a külföldi munkások felvétele zajlik.

Árpi még középiskolás volt, amikor megjelent egy „toborzó” és jelentkezőket gyűjtött egy katonai főiskolára. A felvételi háromnaposra volt hirdetve. Jó bulinak ígérkezett, tízen igent mondtak rá, köztük Árpi is. Ott azért már nem volt annyira őszinte a mosolyuk, elméleti, fizikai és pszichológiai felmérés „hegyekkel” találták szembe magukat. A tízből nyolcukat elő felvételi listára tették, Árpival egyetemben, akinek még egy kis „hátszele” is akadt. A toborzást végző fiatal tiszt ugyanis szintén a küzdősportok szerelmese volt, így nagymértékben támogatta Árpi felvételét a főiskolára. Aztán eljött a nyilatkozat tétel napja. Árpi és öt társa megrettent a további megmérettetéstől, valamint a családjuk szociális és anyagi helyzete miatt inkább a munka világába való „menekülést” választották az érettségi után. Az ember általában fiatal, 17-18 éves korában nem tud még felelősségteljes döntést hozni a jövőjét illetően. Hát Árpi sem tudott. Most 51 éves fejjel átgondolva a történteket, átkozta magát amiért akkor megfutamodott. Mert milyen a sors fintora, pár évvel később, apósa unszolására, aki éppen a katonai akadémián tanult, aláírt egy két éves szerződést, mint „továbbszolgáló tiszthelyettes”. Na, akkor verte a falba a fejét, amikor teljesítette azt a „missziót”. Ha elvégezte volna a főiskolát, akkor már kb. főhadnagyi rangban lehetett volna, hivatásos tiszti beosztású, és nem, a mai értelemben vett szerződéses, beosztott tiszthelyettes.
A két év letelte után nem hosszabbította a penzumot, visszatért a civil életbe. Pedig felajánlották, hogy tegye le a zászlós vizsgát és legyen hivatásos katona. De akkorra Árpinak már elege lett a fegyveres szolgálatból. Mit ad Isten, három évvel később váratlanul kapott egy újabb felkérést, legyen egy kiemelt állami intézmény Fegyveres Biztonsági Őrségének a Parancsnoka. Először nem vállalta el, de aztán az utolsó pillanatban mégis igent mondott rá. Ez végre egy jó döntés volt! Tizenegy évig töltötte be ezt a beosztást. Ebből eredően rendelkezett fegyveres, rendvédelmi gyakorlattal és tapasztalattal, amit jól tudott kamatoztatni a jelenlegi beosztásában, hiszen a Kereskedelmi Központban Ő felügyelte, a fegyverszobának is rendszeresített Diszpécser helyiségből az egész komplexumot.
„3-as járőr keresi a Diszpécsert” – hangzott az URH rádióból.
– Vételen – jelentkezett Árpi.
„panaszkodnak a dolgozók az üzletsoron, hogy zavarja őket a hangos kopácsolás, fúrás”
– Mindjárt utána nézek – mondta Árpi. Belenézett az aktuális munkavégzési engedélyekbe. Ez felettébb érdekes, 07.00- 09.00 és 17.00- 22.00 között engedélyezett a „hangos” munkavégzés, a Qetris Travel iroda kivitelezési munkálataihoz. Nem ezt említették a vonaton az arabok? Vagy az Qetris Airways volt? Utána fog nézni, mindenesetre 8.30 volt, úgyhogy még egy fél órát zajonghattak a melósok. Azért felment megnézni (a Diszpécser helyiség a -1 szinten volt) Az iroda nyitása már arra a hétre volt irányozva, ezért sürgölődtek annyira a kivitelezők. Előtte egy ruha tisztító üzemelt ott, csak át kellett alakítani a profilt. A járvány alatt sok üzlet bezárt, szinte havonta új kereskedő próbálkozott a megélhetéssel.

Ágnes remélte, hogy a mai nap nem lesz olyan zsúfolt, mint az előzők. A SDCH termelési osztálya sürgette a HR részleget, hogy a lehető leghamarabb töltsék fel a hiányzó helyeket az össze szerelő egységnél, ezért volt olyan nagy roham a napokban. Még jó, hogy ez az Abdal-Ati tolmács-recruiter levett sok terhet a válláról. Ahhoz képest, hogy arab, egész jóképű, Konstatálta Ágnes, amikor a férfi reggel ismét megjelent az aulában. Kisebb csoporttal jött megint, és hamar szétszórta a jelölteket. Utána a büfé felé vette az irányt, majd megjelent a kezében két pohárral. Odament a recepciós pulthoz, rámosolygott Ágnesre, -hoztam Neked is cappuccino, jól fog esni? Kérdezte, és az egyik poharat lerakta a jelenléti ívek mellé. Ágnes nagyon meglepődött, nem volt ilyesmihez hozzá szokva. Itt mindenki csak rohant és nem igazán törődött a másikkal. Ezért hát gyorsan a pult alá süllyesztette a frissítőt és egy halk köszönömöt rebegett. Abdal széles mosollyal konstatálta az „elfogadást” és máris az újabban érkezőkkel kezdett foglalkozni.

A Terrorista Ellenes Egység irodájában elég feszült légkör uralkodott. Új alegység vezető érkezett „felülről „Többen is megpályázták a helyiek közül is a Taktikai és Műveleti Alegység vezetői posztot, ennek ellenére egy „ejtőernyős” kapta meg. Csak annyit tudtak róla, hogy idáig külhoni missziókat irányított a Közel-Keleti térségben. A napokban rendezkedett be, az elődjével ellentétben ő nem tapétázta ki az irodája falát mindenféle diplomával, egyedül egy nagyméretű fotó díszelgett középen, amin kezet fog a Zen Bu Kan Kempo Karate magyar származású alapító nagymesterével. A kép tanúsága alapján Bedő alezredes 5.dan mester fokozattal rendelkezett.
Az alezredes megtartotta az alakuló értekezletet. – Uraim, tisztelt kollégák! A legfontosabb dolgokat gondolom már tudják rólam, nem is a személyem a fontos, hanem hogy egy kisebb strukturális átalakulást fogok végrehajtani. Az alegységen belül létre fog jönni egy un. Légiós Sejt, nevezzük ezentúl LS-nek. Az új egység felállítását indokolják a mostanában gomba mód szaporodó, olyan külföldi beruházások, amelyek nagyszámú idegen országbeli munkavállalót alkalmaznak. Ezek a munkások szinte minden szűrő nélkül áramlanak be az országba, csak a létszámuk van limitálva. Az idegen rendészetnek nincs arra kapacitása, hogy teljeskörű biztonsági átvilágítás alá vesse ezt a réteget. A mi feladatunk az lesz, hogy a közel félszáz létesítményben jelen legyünk, legalább 1-2 fővel, természetesen fedett státuszban. Ehhez kapunk megfelelő speciális kiképzőket, akik a meglévő állományból jelentkezőket át képzik, felkészítik a feladatra. Tudom, nekünk nem ez a fő profilunk, de most egy nemzetközi prevenciós program keretében teljesítenünk kell ilyen irányú küldetést is! Természetesen együtt kell és fogunk is működni az érintett Titkosszolgálatokkal, ez az én feladatom lesz. A jelentkezéseket a hét végéig várom, írásos és utána személyes formában is.
A bejelentést néma csend követte először, utána felháborodott felhangok, de azok már csak a folyosón hallatták magukat.

Árpi egyedül tartózkodott az ügyeleti helyiségben. Először úgy volt, hogy kap egy monitoros kollégát segítségnek, de végül egyszemélyes maradt a beosztása. A földszinti recepción lévő kollégák is szemmel tartották az egész épületet, és majdnem ugyanannyit láttak belőle, mint a Diszpécser. Kivételt képeztek a Nagykövetség előtere és egyéb szigorított működési protokollal rendelkező területek. Intelligens beléptető rendszere volt az Üzletközpontnak, minden áthaladást, ami bizonyos szintű jogosultsághoz volt kötve rögzített és kivetített egy monitorra. Ha valaki olyan területre” tévedt” ahová nem volt engedélye belépni, a rendszer pirossal megjelölte, kidobta a fényképét és egy figyelmeztető hanggal jelezte. Ha ez többször előfordult, vagy olyan érzékeny zóna volt, ami miatt intézkedést igényelt, akkor Árpi odaküldte az egyik járőrt, hogy vizsgálja ki az eseményt. Egyébként csak akkor kellett ezzel a rendszerrel még foglalkozni, ha utólagos elemzésre volt szükség valamilyen „akcióval” kapcsolatban. Szóval, az ügyeletes Diszpécsernek mindenről tudnia kellett ami történik az épületben, különös tekintettel a Rendkívüli Eseményekre…
Bár a Váltásvezetők és a Központi Recepció vezető sok terhet levettek a Diszpécser válláról, azért mégis minden felelősség az övé volt. Ehhez képest a fizetése meg sem közelítette egy átlagos managerét a Centerben. Kénytelen volt még alkalmanként plusz munkát vállalni, a 24- órás szolgálatot követő 2 pihenőnap valamelyikén. Ez azért nem volt rendszeres, akármit nem is vállalt el, kiemelt díjazású rendezvényeknek vállalta el a biztosítását, és csak, mint részlegvezető.

A TMA kommandósai nem tolongtak az új beosztásra. Őket akciókra, éles bevetésekre képezték ki, nem ilyen konspiratív feladatra. Habár kaptak ilyen jellegű oktatást is, de csak alapszinten. A közelharc, taktika és egyéb fegyveres műveletek tartoztak a fő feladataik közé. Némelyiküknek volt speciális túsz tárgyaló, harctéri egészségügyi vagy különleges tűzszerészi képzettsége is. Bedő alezredes egyelőre 10 főt keresett, a Felsőbb parancsnokság által kijelölt öt objektumba. Az előzetes titkosszolgálati prognózisokat és az üzemek specifikációját is figyelembe véve, 8 férfire és 2 nőre volt szüksége jelenleg.
Bedő alezredest sürgette az idő, még 1 női ügynök-kommandós hiányzott, akit az SDCH- ba szándékozott kihelyezni. Mivel ez még csak egy induló üzem volt, ide 1 főt tervezett bejuttatni, méghozzá a HR Osztályra, asszisztensi beosztásba. Sok hely nem volt még betöltve, úgyhogy még válogathatott is, de ezt a részleget látta a legalkalmasabbnak a konspirációhoz. A jelöltek közül viszont nem nagyon volt lehetősége szelektálni, kevés olyan jelentkező volt, aki megfelelő lett volna minden szempontból. Ide- oda tologatta a személyi dossziékat, amikor megakadt a szeme az egyik, újoncnak számító „harcoson”. Adél öt hónapja volt tagja az állománynak, kommunikációs és adatelemző volt az alap képzettsége. Aikido önvédelmi sportot űzött, és kitűnőre vizsgázott minden előírt fegyvernemből. Bedőt kocsit aggasztotta ugyan Adél tapasztalatlansága, de a referenciái alapján alkalmasnak tűnt a feladatra…

Ágnes már nem volt eladó sorban, a 40- és éveit taposta, egyedül élt egy másfél szobás panellakásban, a macskájával. Hízelgett neki az arab tolmács figyelmessége, de fenntartásai voltak a Közel-Keletről származó férfiakkal szemben. Meg úgy általában a hímnemű egyedekkel. Nehezen ismerkedett, nem csoda, hogy csak a macskájával osztotta meg eddig az otthonát és a magánéletét. Persze nem kell minden ilyen származású emberben egyből a terroristát látni, kicsit el is szégyellte magát az előítélete miatt. Jó megjelenésű, udvarias, dolgos ember ez az Abdal-Ati, és ellentétben a közhiedelemmel, nem nézi le a nőket, legalábbis Őt nem, sőt…

Ágnes izgatottan kezdett fészkelődni. Már tíz óra is elmúlt, és Abdal-Ati még nem tette tiszteletét az üzemben. Befejezte volna a munkások közvetítését? Ezt egy szóval sem említette a múltkori közös kávézás során. Igen, már ott tartottak, hogy együtt fogyasztották el a koffein adagjukat reggelente, amikor az arab megérkezett. Ágnes direkt kiengedte még a haját is, amit általában feltűzve szokott hordani. Majdnem a derekát verdeste, a már ősz szálakkal tarkított hajzuhatag. Gondolta, kicsit feltűnőbb jelenséggé varázsolja át magát, ami nem volt rá egyáltalán jellemző. Mérges volt és kiábrándult, most már nem is volt kedve cappuccinózni.

Adél kicsit félszegen lépett be az új főnök irodájába, igaz az elődjénél is csak egyszer járt, még a felvételekor. – üljön le, Utasította az alezredes. Felkészült a beépülésre, hadnagy? – igen uram, készen állok, Felelte Adél. Közben Bedő jól szemügyre vette a leendő G. I. Jane-t. Rövid, szinte fiús barna haja volt, magas, nyurga, de izmos alkattal. Első látásra meg férfinak is elment volna, de közelebbről már kirajzolódtak a nőies arcvonások. – hadnagy, igyekezzen minél fesztelenebbül viselkedni, ahogy tanulta a kiképzés alatt is. Ott most nem rendőr lesz, hanem egy civil alkalmazott, legalábbis az ott dolgozók számára. Heti jelentést kérek, természetesen, ha történik, vagy tudomására jut valami érdemleges, akkor azonnal. Fegyvert nem vihet magával, azt tartsa a lakásban. Ha valamire szüksége van, a szokásos csatornákon keresztül leadhatja az igényeit. Még egy tanács, ne létesítsen senkivel bizalmas kapcsolatot, de túl távolságtartó se legyen, próbáljon megtalálni mindenkivel szemben egy középutat!

Árpi leváltatta magát az egyik váltásvezetővel, kiment kicsit levegőzni. Vissza térve végig sétált az üzletsoron, kíváncsi volt, milyen lett az új utazási iroda. Qetris Travel, hirdette nagy vörös betűkkel a cégér az üzletet. Árpi benyitott az üzlettérbe és bemutatkozott. Felhívta a bent tartózkodó két hölgy figyelmét, hogy még nem adták le a tűzkazettát, amit rendkívüli esemény bekövetkeztekor kell az ügyeletes Diszpécsernek használni, természetesen jegyzőkönyv felvételével és a meghatározott személyek értesítésével egyetemben. Az alkalmazottak kicsit meglepődtek a szigorú fellépésen, de belátták, hogy ez a szabály az ő érdeküket is szolgálja. Az értesítendők listáján, az egyik jelen lévő hölgy neve mellett szerepelt egy feltehetően arab név is.
– Abdal-Ati úr a területi vezető – magyarázta az alkalmazott. Nem itt dolgozik, ritkán fog elő fordulni az irodában.
.
Hantos Adél hadnagy egész jól beilleszkedett, a titkárságon örömmel fogadták a lelkes, új munkaerőt. Nagy volt a fluktuáció, nem sokan bírták huzamosabb ideig a feszített munkatempót, állandóan cserélődnek az emberek az összeszerelő üzemben, de a kivitelezők is állandóan létszám hiányban szenvedtek. Ide főként szakképzett, elektronikában jártas munkatársat kerestek. Haladni kellett a korral, a fényreklámok, reklámújságok, óriás méretű kivetítők telepítése, karbantartása nagy odafigyelést és szakértelmet igényelt. A külföldi munkavállalókat szinte csak a szalag munkánál tudták alkalmazni, ritkaságszámba ment, ha olyan csoport érkezett, akik között elektromérnök is akadt. A legutóbbi transzport viszont elég meglepő eredményt produkált, a tíz főből három is úgy nyilatkozott, (vagyis a közvetítőjük helyettük, mivel a filippínón kívül semmilyen más nyelvet nem beszéltek) hogy több éves gyakorlatuk van fényújságok telepítésében.

A belvárosi apartmanház legfelső emeletén két arab férfi beszélgetett. Az egyikük óvatosan elhúzta a függönyt, és kilesett mögüle. Pont a főtérre nyílt az ablak, nagy volt a nyüzsgés odalent, a város legismertebb sétálóutcája innen indult. Visszalépett az ablakból, – Minden oké, sikerült a kapcsolatfelvétel az üzemben? – kérdezte a köpcösebb. – Alakul – felelte a magasabb. Van még időnk, nem szabad túl feltűnően viselkednünk, biztosra kell mennünk!

Bedő alezredes elégedetten dőlt hátra a kényelmes bőr fotelben. Minden fedett ügynököt elhelyezett a titkosszolgálatok által megjelölt üzemben. Egyelőre semmit mondó jelentéseket kapott, de most a megelőzésen volt a hangsúly, egy nagyszabású EUROPOL akcióban nyújtott segítséget a TEE, azon belül az általa vezetett alosztály. Nem mintha azt kívánta volna, hogy történjen valami rendkívüli terrorcselekmény, de azért valahol az alezredes éhezett sikerre az új beosztásában. Leginkább a női ügynökeiben bízott, Kelemen Eszter főhadnagy volt az utolsó, akit pont ma sikerült beépítenie egy Számítástechnikai Konszern biztonsági osztályára. Ő is az új szerzemények közé tartozott, nem csoda, hogy megpályázta ezt a küldetést, a fiatalabbak kiugrási lehetőségnek is tekintették valószínűleg ezt a „missziót”.
Miután kiderült, hogy a kiválasztott ügynökök másfélszeres „gázsit” kapnak majd, egyből megnőtt a jelentkezők száma, de Bedő alezredes befejezte a toborzást. Elkezdődött a kiválasztott személyek továbbképzése, amire 1 hónap volt mindössze tervezve.

Ágnes óránként felhívta a HR Osztályt, hogy lesz-e aznap toborzás. Már az agyukra ment, nem tudták mire vélni a buzgalmát. A recepciós ismét „kinyalta” magát, adott még egy esélyt a plátói vonzalma kibontakozásának… Abdal-Ati is elegánsabb volt a szokottnál, most egymagában érkezett, vagyis egy kísérője volt, egy hatalmas virágcsokor, amit rögtön átnyújtott Ágnesnek. A recepciós fülig pirult meghatottságában, alig kapott levegőt, de hamar bevitte a teakonyhába és egy nagy méretű pohárba állította. – hát ez? hebegte. – virág lenni szép, mint Ágnes, Mondta az arab és enyhén meghajolt Ágnes elött, aki majd elolvadt a gesztustól. Bár csak három hete, hogy a tolmács rendszeresen megfordult az üzemben, Ágnes már alig várta, hogy történjen valami. Az sem zavarta, hogy szinte semmit sem tudtak egymásról, mert évek óta nem fordult elő, hogy bárki is ennyi kedvességgel, figyelmességgel halmozza el. A rózsaszín köd, amiben úszott, hamarosan a tolmács karjaiba vezette, és azon vette észre magát, hogy újra és újra egy vidéki panzió szobájában találja magát, az arab csődör szorításában. Már nem is emlékezett rá, hogy milyen érzés „szeretve” lenni és csak hagyta magát sodortatni az élvezet mámorában. Most is kéjesen nyögdécselt és vonaglott a férfi diktálta rohamokban, huncut mosollyal rendelte alá magát a percenként változó pózoknak. Elveszítette az idő érzékét, azt akarta, hogy sose érjen véget ez a kéjutazás. Vadul dobálta a haját, eszeveszetten morzsolgatta felváltva a mellbimbóit és közben kieresztette a karmait a férfi domború mellkasán. Elfeledkezett az idáig sajgó derekáról is. Hasra vágta magát és az égnek emelte a korához képest formás fenekét, – most ide! Nyöszörögte elhaló hangon. Abdal-Atinak nem kellett kétszer mondani, a „szomszédban” is tiszteletét tette méretes szerszámával.

A Center 4 részre, un. toronyra tagolódott. A közös területekhez, az üzletsorra, a bankfiókba, étkezdékhez stb. minden dolgozónak volt jogosultsága belépni, de a saját tornyán kívül a többibe nem. A vendégek is specifikus visitor kártyát kaptak, csak a földszinti beengedő ponton jutottak át vele, a regisztráció után. A fogadó félnek le kellett jönnie értük a torony aljába, mivel a liftek is csak a megfelelő engedéllyel rendelkező kártyával működtek, az ISO/ IEC 27001-es nemzetközi biztonsági szabványoknak megfelelően.
Árpi szolgálata elég eseménytelenül telt, eltekintve egy- két hiányos kivitelezési listától, amik miatt meg kellett tagadnia a nyilvántartásból lemaradt munkások belépését és így a munkavégzését is az épületben. Hirtelen megszólalt a tiltott területre való bejutási kísérletre figyelmeztető hang és megjelent a piros sáv is a listában. A rendszer feldobta a „behatolást” megpróbáló személy nevét, munkahelyét és arcképét is a protokollnak megfelelően. Árpi elképedt arccal meredt a monitorra, a vonatról ismerős arc tekintett rá, az egyik suttogó arab férfi! Az Abdal-Ati nevet írta ki a rendszer, ami korábban már szerepelt a Qetris Travelnél, a Rendkívüli Eseménykor értesítendők, valamint a tűzkulcs felvételre jogosult személyek listájában. Bár a vonaton elhangzottak nem utaltak semmi konkrét veszélyt jelentő dologra, az mindenképpen figyelemreméltó volt, ahova bejutni próbált a férfi. A Pascalchem irodái felé vezető folyosó érzékelője jelezte a bejutási kísérletet. Abba a részbe még Árpinak sem volt engedélye belépni, csak a tűz kulccsal lett volna lehetséges. Ami persze jegyzőkönyv köteles, nem is szólva arról, hogy az annyira spéci zóna, hogy külön riasztó rendszere van, a jelzések egyszerre jelennek meg a cég országos központjában és a Diszpécseri helyiségben. A biztonsági előírás szerint 2 perc volt megadva, meggyőződni az alarm okáról, és az arról szóló jelentést egyből továbbítani kellett a Központjukba… Elvileg műtrágya gyártással foglalkozott a cég, más információ nem állt rendelkezésre róluk. Mivel csak egyszeri próbálkozás történt, behatolás vagy egyéb rendkívül esemény nem, nem küldte oda a járőrt, már azért sem, hogy ne szerezzen az illető tudomást arról, hogy kiemelten kezelik ezt az incidenst…

Abdal-Ati és a két ukrán munkavállaló türelmetlenül ácsorgott a Micro Integration Kft. aulájában. Már vagy fél órája vártak egy munkaügyi dolgozóra, aki segít nekik a programozók felvételi procedúrájában. Abdal-Ati angolul kommunikált a számítástechnikai szakemberekkel, próbálta nyugtatgatni őket, bár maga is majd szétrobbant az idegességtől. Végre előkerült az alkalmazott és elindulhatott a felvételi procedúra.

Árpi kapott egy mellékes munka felkérést, az egyik exkluzív szálloda báltermében lesz egy nemzetközi biztonságtechnikai cégnek konferenciája, ott kellene vigyázni a rendre. Persze nem egyedül, hanem egy csapat tagjaként. Árpit gyakran hívták ilyen helyekre, ahol a jó megjelenésen kívül szükség volt a nyelvtudására is. Most pont szabadnapos volt a jelzett időpontban, így el tudta vállalni, a napidíj is megfelelt neki. Általában ugyanazok a kollégák dolgoztak másodállásban ezeken a rendezvényeken, úgyhogy Árpi is elég sokat ismert közülük. Rolanddal, aki a Központi Bankban volt Szolgálat vezető, mindig meg szokták vitatni az aktuális szakmai problémákat, kirívó eseteket, de ezek mindig szigorúan megmaradtak kettőjük között. Árpi megemlítette Rolandnak az arab férfi esetét. -egyszerű a történet, Mondta Roland, ha gyanús a pali, üsd be a nevét a fordító alkalmazásba, kíváncsi vagyok mit fog kiadni! Árpi így is tett, rögtön megkapta az eredményt, az Abdal-Ati név azt jelentette: Allah szolgája.
– Na látod, ez biztos kamu név – mondta Roland. Még ha ez is szerepel az igazolványában…
Már ezért megérte eljönni ide, gondolta Árpi. Eddig se volt tiszta neki a pali, de Roland ezzel most szöget ütött a fejében.

Ágnes még mindig örömmámorban úszott, bár most már ritkábban járt be az „álompasija” az üzembe és a titkos légyottok is rendszertelenné váltak. De az eddigi „szexuális életéhez” képest ez akkor is csúcsnak számított. Az új HR- es kolleginával, Adéllal jó volt a kapcsolata, sőt még alkalmi nyelvleckéket is vett tőle.

Kelemen Eszter főhadnagy még csak ismerkedett a felügyeletére bízott területtel a Micro Integration vállalatnál. A biztonságtechnikai részlegen kellett „szakértenie” Mivel a TMA-nál is ellátott hasonló feladatokat, mint összeköttetésért és információ biztonságért felelős tiszt, ez sem okozhatott neki problémát. A programozói területre nemrég vettek fel két ukrán vendégmunkást, abba nem kellett neki közvetlenül belefolynia, csak a kapcsolati hálót tartotta fenn. Eszternek jóval nőiesebb volt a megjelenése, mint Adélnak, szintén barna haja volt, de hát középig érő, amit lófarokban hordott az Intézetben. A termete is más volt, jóval alacsonyabb volt Eszternél, viszont dúsabb idomokkal rendelkezett.

A köpcös arab, Abdus-Salam türelmetlenül várta már a társát, éhezett az új hírekre. Addig is el teázgatott a luxus apartmanban, fel alá járkálva, kezében a csészével. Végre megérkezett a társa, Abdal-Ati is. – na, hogy állunk, Kérdezte a köpcös. – mondtam már a múltkor is, a megfelelő emberek, a megfelelő helyen vannak. A kapcsolatot felvettük, akivel kell, az információ áramlás rendben lesz. – De titokzatos vagy – károgott Abdus-Salam. – Annál jobb minél kevesebb részletet tudsz. Neked nem ezzel kell foglalkoznod, a Te dolgod a helyszíni biztosítás lesz – mondta Abdal-Ati.

A Pascalchem helyi biztonsági vezetője, Déri Ádám, az elmúlt heti biztonsági riportot lapozgatta a Center „B” torony 5. emeletén.
– Nem kaptunk jelentést, jegyzőkönyvet a múlt hét keddi napról? – kérdezte a helyettesét.
– Miért, miről kellett volna?
– Nem történt semmi félre ütés vagy egyéb riasztás, ami intézkedést igényelt volna?
– Olyan nem – mondta a helyettese. De a rendszer jelzett egy bejutási próbálkozást a folyosón.
– Hány alkalommal?
– Csak egyszer.
– Azért nézzük vissza a kameraképeket. Lássuk csak, ez úgy néz ki, mint aki eltévedt, tétován kódorog össze, szerintem ne foglalkozzunk vele! Ha ugyanez a manus még egyszer előfordul itt és így, akkor lekérjük az adatait a Diszpécsertől. Különben a központ felé elkészült az értékesítési kimutatás? A H-szekció milyen néven szerepel benne? – kérdezte Déri.
– Fonio 12 tétel szám alatt.
– Rendben, ez maradjon így még kb. két hétig, utána változtassunk tétel szám nevet – zárta le a beszélgetést a biztonsági vezető.

Bedő alezredes csapata riasztást kapott a Katasztrófavédelem Központi parancsnokságától. Gyanús eredetű robbanás történt egy külvárosi raktár épületben, nem utalt semmi gázrobbanásra vagy egyéb balesetre. Ezért a Katonai Tűzszerész Szolgálatot értesítették először a Tűzoltók, akik olyan anyag maradványokat és egyéb gyanús tárgyakat találtak, amelyek feltehetően a TEE, azon belül a TMA hatáskörébe tartoztak.
Az illetékes egység lezárta az érintett területet, kordonokkal és személyi állománnyal is. Szerencsére elég messze volt a lakott területektől, így nem volt szükség kitelepítésre. Bedő átvette a helyszínt a Tűzszerészektől, átbeszélték gyorsan az eddig talált maradványokat. Az alezredes utasította az embereit, hogy vegyék fel a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, tudnak-e tervezett bontási munkálatokról, amik robbantással is járhattak. A szakemberek ugyanis olyan robbanószer maradványokat találtak, amelyeket használnak az iparban és a hadászatban is. Ezek a szemcsék Ciklonit-ra utaltak. Miután a helyi hatóságok megerősítették, hogy semmiféle ipari jellegű robbantás nem volt tervezve a területre, maradt a harcászati felhasználók köre…A helyszínelő csoport centiméterről centiméterre átvizsgálta a területet, már amennyi maradt belőle. A raktár épülethez tartozott egy külső kiszolgáló udvar, amelynek volt egy zártabb szerkezetű része is. Annak az állagát csekélyebb mértékben érintette a robbanás. Valószínűleg egy kis hiba csúszhatott a „számításokba”, vagy valamiért sietniük kellett az elkövetőknek és oda már nem jutott elég robbanószer. Az épebben maradt rész szemléjével kezdték a kutakodást. Valószínűleg ezen a területen valamilyen kommunikációs iroda féle lehetett, erre utaltak az elszenesedett elektronikai maradványok. Az egyik kereső kutya talált egy un. szenesvödröt, amiben iratokat égethettek el. De nem minden lett teljesen a tűz martalékává… Sikerült megmenteni és össze illeszteni néhány papírdarabkát. A mondat foszlányokból a „calc” és a „gen” szó töredékek maradtak meg.

A Pásztor Aréna teljesen kihalt volt, csak az éjszakás járőrök rótták a körüket. Az Operátor feje le-lebukott az álmosságtól. Most még megtehette, csak a következő héttől indul be a hajtás. Elkezdődik a beépítése a ILLUSIONS SHOW-nak, el fog tartani kb. 1 hónapig. Meg kell majd nyitni a felső nézőteret is, be kell férnie közel 50.000 embernek! – Jó buli lesz – gondolta Áron. Lesz egy csomó zenész fellépő is a menő illuzionisták mellett, és az egyik legismertebb műsorvezető viszi majd a prímet. Legalábbis ezt sugallták a városszerte kirakott plakátok. Csak a sztár fellépő, Bill Goyne neve volt publikus, aki az Évszázad Hipnotizőre cím birtokosa. A többiekét még homály fedte…Direkt csigázzák a tisztelt publikumot. Biztos a Sheldon Security fog felelni a rendezvény biztosításáért, mint mindig.
Saját biztonsági embere csak 10 fő volt az Arénának, a nappalos, éjszakás járőrök, a Biztonsági vezető, a helyettese, egy nappali technikus, aki felügyelte az egész létesítmény üzemeltetését, beleértve a gépészeti, elektromos, klíma berendezéseket, a hangosítást és a vizuális megjelenítést is. És végül, de nem utolsó sorban Áron a Biztonsági Operátor. Éppen ezért, mivel ez csak egy alap létszám, szükséges a nagyobb rendezvényekhez a külső csapat, ami általában ugyanazokból a vállalkozókból áll. Ha meg kell nyitni a legfelső karéjt is akkor plusz kivetítőkre lesz szükség, ezt is a bejáratott szolgáltatók biztosítják majd.

Bedő alezredes azt az információt kapta a kódfejtő részlegtől, hogy egyelőre zsákutcába jutottak, a vegyészeti csoporthoz lett továbbítva a szöveg maradvány, miután a „calc” a Calcium és a „gen” az Oxigen vagy Hidrogen vegyületekre „hajaztak”
Amikor a vegyészek értesítést küldtek az eredményről, Bedő ugrott egy „cukaharát”
A szövegben ez állt:
• 1. hipotézis: Calcium+Oxigén= CaO, azaz Kalcium-oxid
• 2. hipotézis: Calcium+Hidrogén= CaHPO4, azaz Dikalcium-foszfát
Mindkét hatóanyagot elsősorban a Pékárukban használják, mint stabilizátor, állagjavító és térfogat növelő.
Most mi van? Egy illegális Péküzem romjait tárta fel a Terror Elhárító Egység Taktikai és Műveleti Alegysége, amit ciklonit segítségével robbantottak fel? Ez nonszensz…

A G-Systems toronyházat már átadták 2 hónapja, de még mindig nem üzemelt teljes gőzzel. A dolgozók 85%-a költözött be még csak, és bizony elég sok hiányosságot tárt fel a Garanciális Átvevő Bizottság is. Még mindig nem találtak három normális, szakmailag maximálisan felkészült Épület Felügyeleti Diszpécsert, akik 24- 48- órás műszakváltásban el tudták volna látni a 31 emeletes Telekommunikációs Székház műszaki ügyeletét, üzemeltetési feladatait. Vagyis két fő már felvételre került és amíg a 3. kollégát nem találták meg, 24-24 órás váltásban dolgoztak. Olyan szakemberekre volt szükség, akik rendelkeznek gépészeti, villanyszerelő, klíma kezelő és lakatos végzettséggel, gyakorlattal, és emellett a Felügyeleti Rendszer programozási és kezelői teendőit is el tudják látni. A feladat persze nem volt mindennapi, 1 mozgójárda, 2 panoráma, 6 expressz, 6 normál, 2 teher és 1 étellift biztosította a halvány kék színben pompázó monstrum, „égbe” törekvő dolgozóinak és vendégeik közlekedését. 2 étterem, 4 büfé, 1 uszoda, 1 tetőtéri napozó és több relaxációs helyiség nyújtott minden igényt kielégítő kikapcsolódási lehetőséget a toronyházat igénybe vevők számára.

A TEE Sajtó osztályát ostromolták az újságírók, mindenkit a raktárban történt robbanás érdekelt, mivel eddig még morzsákat sem kaptak róla az Egységtől.
Bedő feje szét akart robbanni a dühtől. Sehol sem álltak a maradványok megfejtésével, az eddigiek nem vitték előre az ügyet. A raktár környékén nincsenek térfigyelő kamerák, persze senki nem látott, hallott semmit a robbanás előtt. Erre itt vannak ezek a „hiénák”, akik már nem nyalják be a szokásos szöveget, hogy „a folyamatban lévő nyomozás érdekeire hivatkozva nem adhatunk további információt „hiszen még semmilyet se adtak.

A Centerben szerencsére nem történt mostanában semmi rendkívüli esemény, igy Kántor Gabriella Kommunikációs Igazgatónak sem akadt túl sok teendője. Ezért is mondott igent egy Napilap kérésére, hogy egy újságíró gyakornok dolgozhasson mellette. Adott neki egy olyan nesze semmi fogd meg jól feladatot, hogy járjon körbe a Centerben és tartson közvélemény kutatást, olyan hangulatjelentés félét.
Laura el is kezdte a „körútját”. Amint kinyílt a lift, akkor vette észre, hogy az véletlenül levitte a -1 szintre. Már éppen vissza akart menni, amikor meglátta a feliratot: Diszpécser helyiség
Akkor kezdek itt – gondolta Laura, és bőszen hozzáérintette a visitor kártyáját az ajtó melletti leolvasóhoz. Az még szépen bepirosodott! Árpi látta a kamerán keresztül a fiatal hölgyet, de megvárta a következő lépést. Egy DoorPhone volt a kártya olvasó mellett, a látogató kénytelen volt azon keresztül bebocsátást kérni, mivel abba a helyiségbe csak kevés embernek volt jogosultsága soron kívül belépni, kizárólag a Center Biztonsági Igazgatójának és a 3 Diszpécsernek.
– Miben segíthetek? – szólt ki Árpi a videó telefonon.
– Kántor Gabriella megbízásából készítek egy környezettanulmányt, Vígh Laura újságíró gyakornok vagyok az Urban Public napilaptól.
– Üdvözlöm, ide sajnos nem jöhet be, ez egy zárt terület. Amennyiben érdekli a Biztonsági Szolgálat tevékenysége, holnap reggel hét órakor, amikor végzek, állok rendelkezésére, a fsz.- i Recepciós pultnál – felelte Árpi.
– Nagyszerű, akkor addig bejárom a többi részét a Centernek, holnap reggel ott leszek -mondta Laura.
Másnap reggel tényleg ott „díszelgett” a megbeszélt helyen és időpontban a fiatal újságíró hölgy. Árpi tájékoztatást adott a Biztonsági Épület Felügyelet tevékenységéről, már, ami publikus volt a „halandók „számára. Kiemelte a munka monoton és fokozott stresszel járó jellegét, ami rányomja a bélyegét a hangulati jellemzőkre. Laura érdeklődéssel hallgatta a beszámolót. Árpi figyelmeztette, hogy van még a Centerben hasonló terület, ahova nem érvényes a sima visitor kártyája, érdemes ezekre a helyekre előzetesen engedélyt kérni, időpontot egyeztetni. Nem volt nehezére Árpinak ez a tájékoztató, mert igen szemrevaló, bájos jelenség volt a kis gyakornok. Csak hát a kora szerint pont a lánya lehetne….

Az Urban Public főszerkesztősége egy méhkashoz hasonlított, látszólag cél nélkül szaladgált és telefonált mindenki valahová. Csak az ügyeletes szerkesztő volt mindig naprakész, ő tartotta kezében a szálakat. Most éppen a raktárban történt robbantási incidensből akart volna egy ütős sztorit ki kanyarítani, de egyik „informátora” sem tudott idáig érdemi információval szolgálni, mivel a TEE vizsgálta az ügyet. Ott még nem sikerült „téglát” elhelyezni…De nem adta fel, valahogy másképp kellene megközelíteni a kérdést. Nagy volt a verseny a napilapok között, az Internet térhódítása miatt be kellett vetni minden praktikát, hogy elsőként jussanak érdemi információhoz az újságok. Ezek között voltak legálisak és nem teljesen legálisak, etikusak. Baróti Gáspárnak eszébe jutott az új gyakornok, akinek az előnyös megjelenését ki lehetne használni. A kommandósok ugye általában fiatalemberek, akik között csak akad olyan, aki remélhetőleg nem fog tudni ellenállni Laurácska bájainak és hátha kikotyog valami infót…A főszerkesztő arról tájékoztatta, hogy a nevezett hölgy éppen a Centerben gyakornokoskodik, de napi egy- két órára „kölcsön vehető és „a cél tudniillik szentesíti az eszközt.

Abdal-Atinak már nem volt szüksége Ágnes információira, úgyhogy fokozatosan leépítette kettejük kapcsolatát. A recepciós először igencsak zokon vette a bimbózó szerelem megszűnését, de mivel a tolmács már más területen tevékenykedett, kísértés sem volt a légyottok újra élesztésére.
Az arab elsősorban a Micro Integration háza táján tüsténkedett, ez volt most a fő csapásirány.

Bedő alezredes az „alvó ügynökök „jelentését tanulmányozta, amikor egy megjegyzés felkeltette a figyelmét. Eszter főhadnagy megemlítette, hogy a két legújabb külföldi munkavállaló közül az egyik ukrán programozót kiszervezték a Micro Integration Kft. állományából a G-Systemshez, mint Vezető Épület Felügyeleti Diszpécser. Bedő ismerte a céget, kiemelt beruházás keretében épült, és stratégiai helyett töltött be a hazai telekommunikáció terén. Ez volt idáig az egyetlen említésre méltó momentum az összes megfigyelt helyről. De azok a szótöredékek még mindig izgatták, amiket a robbantás helyszínén találtak, és nem jutottak velük még mindig eredményre. Átvizsgálták már az összes albán pékség dolgozóit, de nem akadt fenn senki a rostán.

A Pascalchem export részlegére megérkezett a legújabb rendelés, az egyik legértékesebb tétel a Fonio 12- es volt, a megrendelő a Qetris Travel volt. Déri Ádám Biztonsági vezető csak megszokásból nézte át a listát, az értékesítés nem az ő asztala volt. Nem emlékezett már, hogy mi volt ez a tétel, ezért utána akart nézni, de sehol nem találta az állandó anyag rendelések között. Aztán eszébe jutott a múltkori beszélgetés a helyettesével, nyomban fel is hívta. Megkapta a választ rögtön, a H- szekció szerepel ezen a tétel szám alatt még 1 hétig. De mit kezd ezzel az anyaggal egy utazási iroda?

Árpi kérdezte a járőröket, hogy látták -e Laurát „kóborolni” az épületben, de nemleges választ kapott. – Hol lehet ez a lány? Az nem létezik, hogy ennyi idő alatt már végzett a közvélemény kutatással!

Laura, az új megbízása szerint a TEE bázisától nem messze lévő uszoda előterében tartózkodott. Az üveg portálon keresztül rálátása volt a távozó kommandósokra. Persze őt az érdekelte, aki kiegészítésként meg igénybe vette a Sportkomplexum uszoda szolgáltatását is. Szerencsére akadtak olyan ifjú titánok, akiket nem elégített ki a kötelező erőnléti edzés, hanem levezetésként meg úsztak egy pár hosszt. Laura felkészülten érkezett, nem túl csábos, de azért figyelemfelkeltő úszódresszt vett fel. Igyekezett a „harcosok „közelében levő sávokban úszni, megadva az esélyt, hogy minél hamarabb felfedezzék…
Nem sokáig maradt észrevétlen, többen is „rárepültek”, elkezdődhetett az óvatos információ gyűjtés….

A Brown Scorpions járatai elindultak időben, miután megkapták a szokásos eligazítást. Mindig csak az indulás előtt tudták meg az aznapi helyeket és útvonalat. Minden páncélautóban GPS volt, ezért nem kellett bejelentkezniük, a diszpécser folyamatosan nyomon követte a szállítmányokat. Rendkívül esemény bekövetkeztekor először a pánik gombot kellett aktiválni, ezután a diszpécser rögtön ellenőrizte, hogy merre jár az autó és felvette vele a kapcsolatot. Az aktuális heti beosztást rendezte éppen az ügyeletes diszpécser, közben oldal jegyzeteket készített. – De mi lesz jövő héten? – gondolkodott hangosan. Állandó létszám hiányban szenvedtek, nem volt valami népszerű ez a szakma, főleg a sofőröké. Monoton, veszélyes, fegyveres, és alulfizetett…
Meghirdették már többször a sofőr állást, de nem nagyon tolongtak, és akik eljöttek azok közül is kevesen feleltek meg minden feltételnek. Minden szerdán volt felvételi nap, kíváncsi volt, milyen lesz az aznapi „felhozatal”.
Hát nem „csalódott”, 8 fő jelentkezett, abból 2 felelt meg, az egyik még hezitált, azt mondta még alszik rá egyet. Maradt egy jelölt, az is valami külföldi volt, de minden engedélye, vizsgája rendben volt. Mondjuk ezirányú gyakorlata csak 1 év volt, de kitűnők voltak a referenciái, az International Law Enforcement Academy iskolájában végezte a vagyonvédelmi tanulmányait. A végén még ő lesz a befutó…

Laurának nem esett nehezére az ismerkedés a „keményfiúkkal”, kidolgozott testűek, jópofák voltak, csak nem könnyen nyíltak meg. Az egyiküknek, Dávidnak azért kicsit megeredt a nyelve és mesélt a robbanás helyén talált cetliről is Laurának. A „calc” és „gen” töredékekről a lánynak is a kémiai elemek jutottak eszébe, aztán ez így átment a humor kategóriába a Pékségek miatt, és jót nevettek rajta. Laura úgy látta, hogy további infókat már nem fog megtudni, és nem akart feltűnést kelteni, ezért egy időre off-olta az uszodai látogatásokat és visszatette a székhelyét a Centerbe.

Abdus- Salam terepszemlét tartott, bár még korai volt konkrét intézkedéseket tennie. Azért a terület nagysága, földrajzi elhelyezkedése, a biztonsági erők létszáma megadta a főbb támpontokat a terv végrehajtásához…

Abdal-Ati- nagyon várta már a telefont, már késő este volt. Végre megcsörrent a készülék.
– Rendben van az eszbi elhelyezése? – kérdezte az arab.
– Igen, minden simán ment – mondta a hang.
– Mindenki felkészült a feladatra?
– Igen – hangzott a határozott válasz.
– Rendben, legközelebb én jelentkezem – mondta Abdal-Ati és lerakta a telefont. Várt még egy hívást, nemsokára ismét rezgett a készülék
– Rendben van az eszdzsi ledobása? – kérdezte.
– A helyén van – felelte a női hang. Abdal-Ati ugyanúgy zárta le a beszélgetést, mint az előzőt. Kinézett az ablakon az ég felé, Allah Ahbar kiáltotta….

Bedő alezredes Adél hadnagy jelentését olvasta, az szerepelt benne, hogy az egyik filippínó kölcsönzés keretében át lett adva az SDCH-tól a Brown Scorpions pénz -és érték szállítási RT.- nek. Sokoldalú lehet, gondolta Bedő, elektronikai műszerész, páncélautó sofőr. De tudta, hogy azon a területen nagy ember hiány van mindig, meg ez a legújabb trend, hogy a sofőrök a távol keletről jönnek, lásd a buszokon.

Árpi nagy örömmel konstatálta a monitort szemlélve, hogy Laura az Üzletsoron kóvályog. Gyorsan leváltatta magát egy „cigiszünetre” ami persze jelképes volt, mert nem dohányzott. Bement az egyik ajándékboltba, ami mellett látta Laurát, és teljesen „véletlenül „egymásba botlottak. – Maga hogyhogy itt-kérdezte Laura meglepetten-Mondtam a múltkor már, hogy tegeződjünk-bosszankodott kicsit Árpi. Nekem is kell egy kis lazítás, és Te, hol tartasz? -Nemsokára végzek, vettem egy kis kaját itt az állateledel boltban-mondta Laura- Fene a gusztusodat-mondta Árpi megütközve- Nem magamnak, te kis buta-mosolyodott el Laura és megfricskázta Árpi orrát- Artúrnak vettem, a kutyámnak. -Ja értem-könnyebbült még Árpi- És milyen fajta? – Szálkás szőrű tacskó-vigyorgott Laura, jót vidulva Árpi még mindig hitetlenkedő ábrázatán.
– Én is kutyás vagyok – mondta Árpi, igyekezve visszanyerni a magabiztosságát.
– Rosszul hazudsz – vidult Laura. Fogadjunk, hogy nincs is kutyád!
– Hát igaz, hogy nincs, de jobban szeretem őket, mint a macskákat – próbálta kimenteni magát Árpi a kínos helyzetből.
– Bizonyítsad be, ha elfogadja Artúr ezt a kaját tőled, akkor elhiszem, hogy” kutyás” vagy – kacsintott Árpira Laura. Árpi, ahogy mondják, se köpni, se nyelni nem tudott hirtelen.
– De tudod, hogy én csak holnap reggeltől érek rá – rebegte Árpi.
– Nem baj, ez száraz kaja, megvár holnapig, idejövök korán, elmegyünk megetetni Artúrt, holnap úgyis szabadnapos vagyok – mondta Laura kajánul. Árpi erre már csak bólogatni tudott.

Bedő alezredes eszeveszett tempóban száguldott a megadott helyszínre. Mindenre felkészült csak erre nem. A helyszínelők már serényen dolgoztak a fehér kezeslábasukban, mire odaért. Bedő azonosította a hullát, Kelemen Eszter főhadnagy volt az! Az alezredes kérdőre nézett az orvos szakértőre -Ma éjjel 2-és 4 óra közé teszem a halál időpontját a máj hőmérséklete alapján, de mivel a hideg folyóban találták meg, pontosabbat csak a boncolás után tudok mondani, ez vonatkozik az okára is. Előzetesen fulladásra gyanakszom, de rengeteg a külsérelmi nyom is, látszik, hogy erősen küzdött-mondta határozottan az orvos. Bedő a fejét rázta- Istenem, de fiatal volt még…
Valószínűleg a tettesnek, vagy tetteseknek nem volt elég ideje rendesen rögzíteni a nehezéket Eszter testére, leoldódott, így feljött a víz felszínére, ezért találták meg a horgászok. Bedő még egyszer átnézte a legutolsó jelentést, amit küldött, ami az ukrán vendégmunkásról szólt, akit áthelyeztek G-Systemshez. Egyelőre ez volt ez egyetlen támpont! Bár rögzítettek gépjármű nyomokat is, de valószínűleg lopott az autó. Mindenesetre a helyszínelők végezték a szokásos munkájukat. Bedő alezredes azonnali jelentést kért a többi beépített emberétől, de nem volt semmi említésre méltó. Később megjött a halottkém hivatalos jelentése, a halál oka fulladás, de csukló törés, többszörös bordatörés, belső vérzés is szerepel az előzetes sérülések között. A körme alatt találtak hámszövet maradványokat, valószínűleg a küzdelme közben szerezte. Ki tudtak vonni belőle DNS-t, de nem szerepelt az adatbázisban. A terepjáró valóban lopott volt, ujjlenyomatot nem találtak.

Árpi és Laura végrehajtották a kutya be-etetési műveletet. Artúr először bizalmatlan volt, de hamar megbékélt Árpival és elfogadta a falatokat. Kiderült, hogy nagyon hasznos „kis jószág”, jár szarvasgomba kutató képzésre, és már talált is kisebb mennyiséget. Kellemesen telt az idő az idomító párosnak, annyira, hogy még egy közös ebéd is belefért. Bár Árpi nem volt odáig oda a kínai kajáért, most hagyta magát rábeszélni és nem bánta meg, az az édes- savanyú – csípős valami egész ízletes volt. Közben jót cseverésztek, Laura annyira feloldódott, hogy még az uszodai információ szerző akcióját is elmesélte, igaz ebben közrejátszott az ebéd alatt elfogyasztott koktél is. Árpi elcsodálkozott a lány leleményességén, kicsit meg is ijedt, hogy ilyen fondorlatos „nőszeméllyel” van dolga. Dehát az újságíró szakma már csak ilyen, mindent be kell vetni a cél érdekében…Árpi megjegyezte a Laura által említett szótöredékeket, szerette az ilyen típusú rejtvényeket. Látta az elbúcsúzáskor, hogy a partnere kicsit már megbánta, hogy ennyire szószátyár volt, de Árpi biztosította őt, hogy már csak a foglalkozásából eredően is, bizalmasan fog mindent kezelni.

Baróti Gáspár szerkesztőt nem elégítette ki a Laurától kapott információ, ezért visszaküldte a „terepre”. A gyakornoknak nem sok kedve volt ismét eljátszani a bájos naiva szerepét, dehát a betanulás áldozatokkal jár…

A TEE házkutatást tartott Eszter lakásában, de egy-két utazási prospektuson kívül, ami a Qetris Travel és a Luxor Tours kiadványa volt, semmi mást nem találtak. A mobil telefonja sem lett meg. Bedő ügyészi engedélyt kért, hogy a mobil szolgáltatótól ki tudják kérni Eszter legutóbbi beszélgetéseit. Azon töprengett, vajon mi célból és mikorra tervezett utazást a Közel-Keletre az ügynöke?

Alakult a Pásztor Aréna beépítése, a nézőtér teljes megnyitása már készen volt, csutakolták a székeket. Mindegyiken lesz majd egy meglepetés ajándék és a sorszámuk is szerepet fog játszani majd az előadás során. Még hiányoztak az óriás kivetítők amik a legújabb technológiával készültek és 8K minőségű kép élményt produkálnak. Ezt külső kivitelező, az SDCH fogja szállítani, felszerelni és üzembe helyezni. Az Aréna telt házra számított és ennek megfelelően extra bevételre is. Elek Sándor igazgató úgy szervezte meg a Brown Scorpions pénzszállító céggel, hogy a műsor vége felé már elszállítják az addig összegyűlt bevételt. Bár sokan elővételben veszik meg a jegyüket, de azért a helyben értékesített és a büfék által termelt készpénz is jelentős összeget fog kitenni.

Bedő alezredes megkapta Eszter telefon beszélgetéseit. Hát nem volt őszinte a mosolya…Ezek szerint valakit „ledobott” valami „eszdzsi” helyre. Akit hívott, az eldobható mobilt használt, lenyomozhatatlan. De kinek dolgozott Eszter? Vajon azelőtt, vagy azután lett áruló, hogy jelentett az áthelyezett ukránról? Mindenesetre a G-Systemshez el kell látogatni! Úgyis kíváncsi volt arra az új toronyra.

Dado már a hatodik fuvarját csinálta a Brown Scorpionsnál. Megszokta a tonnákat „hurcolni”, hiszen a rakományon kívül az önsúly is jelentős volt a páncélzat miatt. A Fülöp szigeteken is jobboldali a közlekedés, az ottani kaotikus körülményekhez képest az európai viszont sétagaloppnak számít, így Dao könnyen bele szokott a belvárosi környezetbe is. Elfogadták a kollégák is, igaz a nyelvi nehézségek gondot okoztak az elején, mivel Dao a filippínón kívül csak angolul tudott, azt sem folyékonyan. A GPS és a fegyveres kisérő is segített neki eligazodni. Így már gördülékenyen ment a munka.

Árpinak nagyon jó kedve volt, kilátás volt másnapra egy újabb „randevúra „Laurával. Nem igazán tudta, hogy mit akar ettől a kislánytól, egyszerűen jól érezte magát vele. Úgy döntött engedélyez magának egy kis levegőzést. Leváltatta magát és kiment a Center elé. Ni csak, ki lépett be az épületbe, az arab bámészkodó, az az Abdul vagy Abdal, a fene tudja ezeket megjegyezni. Felkeltette Árpi kíváncsiságát, ezért visszament az előtérbe, és óvatosan az arab nyomába szegődött. A férfi először bement a Qetris Travel irodájába, nem sokkal később beült az Üzletsoron lévő kávézóba. Ránézett az órájára, szemmel láthatóan várt valakire. Na ezt még megvárom, kivel fog találkozni, Gondolta Árpi. Vett egy kakaós csigát a pultnál és leült nem messze az arab asztalától.
Megjött a „vendég”, aki nem volt más, mint Déri Ádám, a Pascalchem biztonsági vezetője. Abdal-Ati körülnézett és jelezte Dérinek, hogy távozzanak. Valószínűleg olyan mondandója volt, amihez nem volt a helyszín megfelelő. Az arab fizetett és sietve kimentek. Árpi visszatérve a Diszpécseri helyiségbe megnézte a külső kamera felvételét, ami a parkolót figyelte. Egy sötétkék autóba szálltak be, amiben még egy férfi ült.
Másnap Artúrral elmentek kirándulni. Most nem találtak szarvasgombát, viszont Laura újabb információkat kotyogott ki, amit a kommandóstól tudott meg. Ezeket még a szerkesztőnek sem mondta el. Mikor az utazási prospektushoz ért, amit Eszternél találtak, Árpinak leesett a tantusz…
Mivel még nem állt össze a teljes kép, Árpi elő vette a „rejtvényt”. Laurával még egyszer elmeséltette, hogy mire utaltak a nyomok a robbanás helyszínén. Ciklonit maradványok + a szótöredék, az arab, aki kapcsolatban áll a Pascalchem-mel és a Qetris Travelnél állítólagos területi vezető. Na mármost mivel foglalkozik a Pascalchem? Elvileg műtrágya gyártással és értékesítéssel. Ott, ahol ilyen vegyi anyagok vannak, ott lenni kell másnak is, ami érdekli az arabot. Biztos nem homokot szállít a sivatagba… Árpi beütötte a keresőbe, hogy Ciklonit: azt eddig is tudta, hogy használják az iparban és a hadászatban, önmagában ritkán, inkább un. szekunder anyagként, robbanóanyag keverékekben gyutacsként. Azt viszont nem, hogy másképp is nevezik: RDX vagy Hexogen!!!
Mi van, ha a töredékek nem szó, hanem mondat töredékek: a „cal” nem a Calcium, hanem a PasCALchem, a „gen” nem az Oxigen, hanem a HexoGEN töredéke….
Árpi megkérte Laurát, hogy ezekről a feltevésekről továbbra se szóljon a szerkesztőknek, cserébe megígérte, hogyha sikerült felgöngyölíteni ezt az ügyet, akkor Ő lehet az, aki elsőként tudósíthat majd róla! Laura örömében Árpi nyakába ugrott és átölelte. Árpi egy másodpercig megtartotta a „nemes terhet” majd zavartan lefejtette magáról. Laura is belepirult a műveletbe és gyorsan elterelte a szót.

Bedő alezredes és csapata „tiszteletét tette a G-Systems székházában. Az ukrán vendégmunkás nem volt bent, éjszakai ügyeletbe osztották be. Bedő tájékoztatást kért az épület védelmi tervéről, az őrök, a diszpécserek feladatairól. Az ukrán volt a 3. diszpécser, végzettségénél fogva rá tudták bízni a Felügyeleti rendszer átprogramozását, mivel az előzőben több hiba mutatkozott. Vagyis eddig semmi gyanús körülmény nem merült fel vele kapcsolatban. Mivel a halála előtt Eszter felhívta rá az alosztály figyelmét, ezért Bedő elrendelte a megfigyelését, de egyelőre nagyon óvatosan, hogy nehogy gyanút fogjon.

Árpiék arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg az arab a Pascalchem- től kapta a ciklonitot és a raktárban történt robbanás egy próba robbantás lehetett. De mi lehet az igazi célpont? Kezdett komolyodni a dolog… Árpi elemében érezte magát. A meggyilkolt ügynök az utazási irodán keresztül is kapcsolatban lehetett Abdal-Atival, és ezek szerint rendszeresen jelentett neki. De mi lehet még a kapcsolat a Micro Integration, a G-Systems és a „ledobott” ember között, aki a „helyén” van? Csak az, hogy az egyik ukrán mérnököt “építették” be a toronyházba a két vendégmunkás közül. De mi célból van a helyén? Ah, ezek mind csak találgatások. Vagy mégsem? Csak nem a székházból akarnak tényleg „pokoli tornyot” csinálni, mint a régi klasszikus filmben.
Árpi megkérte Laurát, hogy egy kicsit szaglásszon körbe a Qetris Travel-nél, mivel is foglalkozik tulajdonképpen ez az arab? Ott még úgysem volt a gyakornok hangulat jelenteni…

Bedőnek eszébe jutott Adél régebbi jelentése a filippínóról, aki a Brown Scorpions-nál lett páncélautó sofőr… mivel a többi ügynök nem jelentett semmi hasonló mozgást, ezen is el lehet indulni. De mi lehet a kapcsolat a G-Systems és a pénzszállító cég között, már, ha van egyáltalán?

A Pásztor Aréna külső körlete már kész volt a Show- ra, az utolsó sepréseket végezték a kertészek, takarítók. Május végéhez képest egész hűvös volt, 14 fok körül. Áron a biztonsági operátor éppen a technikussal egyeztetett-Te figyelj már, az egyik melós pont az mondta, hogy hólabda, amikor bejöttem. Hónak se híre se hamva, nem kéne ezeket megszondáztatni? – Nem hólabda, hanem holadna, azt mondta az az orosz-javította ki a kollegáját a technikus- Az azt jelenti, hogy hideg van, fázik- Itt már magyar szót csak elvétve lehet hallani, a nagy része vendégmunkás. -Most jött meg a névsor az egyik kivitelezőtől, az SDCH-tól, az is tele van külföldiekkel- Bánom is én-mondta Áron, az a lényeg, hogy időre kész legyen minden.

Adél hosszasan bámulta magát a tükörben. Rossz előérzete volt, gondolt egyet, elővette a hajnyíró gépet és az amúgy sem hosszú haját akkurátusan lenyírta közel egy centiméteresre. A végeredményt befestette őszre. Öregedett így vagy tíz évet. Felvette a legfiúsabb és ódivatúbb szerelését, vállára kanyarította a kis oldaltáskáját, amiben minden irata benne volt. De már nem volt ideje kilépni a fürdőszobából, az ablakon keresztül berepült valami, fülsiketitő zajjal és vakító fénnyel. Az utcáról csak a hatalmas detonációt hallották, a szét repülő szilánkokat megvilágította egy skarlátvörös fény. A robbanást tűz váltotta fel, ami kezdte elborítani az egész első emeletet. A tűzoltók viszonylag hamar kiértek, de az épületbe nem tudtak bemenni a sorozatos utó robbanások miatt. Felülről kezdték oltani oldalkosaras gépjárműről, több vízsugárral. A katasztrófavédelmi egységek lezárták az egész környéket. Bedőéket is riasztották, az alezredes rosszat sejtett a cím alapján, mivel a hadnagynő abban az utcában lakott. SEMTEX H nyomait találták a tűzszerészek, ennek a felét a ciklonit alkotja. Viszont a hadnagynő maradványait nem találták meg.

Laura jót cseverészett a Qetris Travel-es csajokkal, annyit megtudott tőlük, hogy Abdal-Ati foglalkozik munkaerő közvetítéssel is, többek között az SDCH-nak és a Micro Integration Kft.-nak is segít toborozni külföldi munkavállalókat. Árpi azt már tudta Laurától a kommandósok „csipogása” által, hogy az SDCH-ból a Brown Scorpions-hoz, a Micro Integration-tól a G-Systems-hez lettek kölcsön adva Fülöp- szigeteki, illetve ukrán vendégmunkások. Ezek szerint ezekben mind benne volt a keze ennek az arabnak, addig legalábbis biztosan, hogy elhelyezte őket az anyavállalatoknál.

Abdus-Salam lassan tovább gurult a terepjáróval, mintegy 4 háztömbnyire a robbanástól. Látta a folyamatosan villogó kék lámpákat és a hatalmas zűrzavart. Még idejében indult el, a többi autó már bennrekedt a lezárásban. De még látni akarta a „művét”. Piros lámpához ért, nem akart feltűnést kelteni, ezért szabály követően megállt. Hirtelen betört az utas felőli ablak és egy véres kéz nyúlt be rajta, majd miután kinyitotta az ajtót, kést szegezett az arab torkának – Indíts – mondta Adél.
– Hogy a p.csába élted ezt túl – nyöszörögte Abdus-Salam.
-Tudod, az öntöttvas fürdőkád még a rohadék bombádtól is megvédett. A tűzfal és a tűz lépcső pedig segített kimenekülni azépületből. Szemetek, most, hogy már mindent elvégeztem, már rám nem volt szükség, úgy jártam volna, mint Eszter! Tűnjünk el innen, indítsál! Az arab rálépett a gázra, utána egyből a fékre, amitől Adél előre zuhant és elejtette a kést is. Abdus-Salam még „rávert egyet” az alélt és most már csupa vér nőre és elhajtott a területről. Vele most már gondosabban „törődött” a férfi és szakszerűen kötözte rá a nehezéket, a folyóparton. Az éjszaka csöndjét felverte ugyan egy kicsit a test csobbanása, de az elhagyatott szigeti öbölben ilyenkor a kutya sem járt…

Laura mindent elmesélt Árpinak, amit megtudott a Centerben. Klasszikus nyomozó páros lettek, vagy talán annál is több.
Az egyik megbeszélésük alkalmával, Árpi legénylakásában, egy kellemes vacsora és némi vörös bor elfogyasztása után, Árpi nekiszegezte a kérdést Laurának – Ha most történik köztünk valami, az kötelez valamire a jövőben? Laura elmosolyodott, majd egy kis tétovázás után megszólalt – Szerintem semmire – azzal letette a kezéből a poharat és átfonta a karjait Árpi nyakán – Kedves Sherlock, megszabadítana a ruháimtól? Árpinak nem kellett kérvényt benyújtani, határozott, mégis kicsit remegő kézzel fejtette le a pólót Laura feszes testéről, közben ő is megszabadult a sajátjától. Az alsó szekció követte a felsőt… Árpi gyengéden belecsókolt a lány fülébe. Beletúrt a szőke tincsekbe és feltúrva a hajat, folytatta az apró csókokat a tarkóján. Előre hajtotta Laura fejét, a pompás aranyló hajzuhatagon megcsillant az ablakon beszökő napsugár. Árpi nem tudott betelni a szinte tökéletes női test látványával. Gyengéden megdöntötte az egész testet, és hátulról megmarkolta a himbálódzó melleket. Újra és újra érezni akarta kezében vágya tárgyait. Szinte észrevétlenül csempészte be bájdorongját Laura teljesen „felkészült „kéjbarlangjába. A lány apróra gyömöszölte össze a párnáját, apró, szinte síró hangokat hallatva. Árpinak össze kellett szednie minden gondolat elterelő képességét, hogy ne legyen idő előtti a végkifejlet.

Bedő éppen egy öngyilkos jelölt megmentéséről tért vissza a csapatával, amikor ismét a Katasztrófavédelemtől hívták. Amatőr könnyű búvár palánták újabb holttestre bukkantak az egyik népszerű sziget öblében. Az alezredes rémálma teljesült be, elvesztette a másik női ügynökét is. Adél fejét sebek borították, az ő halálát is fulladás okozta. A harisnyájában eldugva egy papír foszlányt találtak, amin a tinta rendesen elmosódott. Csak pár szót lehetett kiolvasni, nem volt összefüggő a szöveg: barna, torony, fül, illúzió….
Na, ez még rosszabb, mint az előző volt, amit a raktárban találtak. Vajon neki akart utolsó jótéteményként üzenni Adél? -gondolkodott Bedő.

A G-Systems irodaház megtelt az irodistákkal, teljes gőzzel üzemelt már a székház. A HR igazgatóhelyettes még egy hirdetést adatott fel az asszisztensével, Host/Hostess pozíció betöltésére. Egy látogató központ is működött a 20. emeleten, ott mutatták be a telekommunikációs vállalat történetét, fejlesztési törekvéseit. Oda kerestek még recepcióst, tárlatvezetést is ellátó hostesseket. A biztonsági csoport is aktivizálta magát, minden pénteken tűz riadó próbát tartottak, lepróbálták az összes műszaki berendezés, hang és fényjelzők, liftek, vészkijáratok, beengedő pontok megfelelő működését tűzjelzés, illetve áramkimaradáskor. Elvileg felkészültek minden eshetőségre.
Végül a TMA békén hagyta az ukrán diszpécsert a munkahelyén, csak a munkaidő utáni mozgását figyelték, de idáig nem találtak semmi gyanúsat. A másik légiós telephelyét is meglátogatták, meg is lepődtek a Brown Scorpions-nál. Bedőék megnyugtatták a pénzszállító cég vezetőit, hogy ez csak rutin ellenőrzés, átfogó átvilágítást végeznek minden Biztonsági Szolgálatnál az EUROPOL kezdeményezésére. A vállalat szolgálat vezetője dicsérte az új külföldi munkaerőt a gyors beilleszkedése és megbízhatósága tekintetében.

Adél telefonjainak lehallgatása után, a két meggyilkolt, áruló ügynököt a TMA pótolta két férfi kommandóssal, felhívva a figyelmüket a fokozott óvatosságra, éberségre.

Laura most már tényleg utoljára ment el a Sport komplexumba, nem akarta már tovább szédíteni a kemény legényeket, meg hát Árpi sem nagyon kultiválta már ezt a tevékenységét. Leúszott pár hosszt, még jól is esett. Pár infót megszerzett még, aztán végleg elköszönt a kommandósoktól, külföldi munkára hivatkozva. Ők úgy tudták, hogy egy modell ügynökségnek dolgozik.

Árpi örült az új „rejtvénynek”, hiszen az előzővel is boldogult. Most nem töredékek, hanem teljes szavak voltak a papíron, igaz elmosódva, de azért valamennyire értelmezhetően. Vagyis össze rakva őket, már nem volt annyira egyértelmű a helyzet, sőt.
„barna, torony, fül, csak illúzió” …Ez megint egy kódólt üzenet?

Abdal-Ati gúnyosan méregette Abdus-Salam ábrázatát – Majdnem kifogott rajtad az a némber!
– Befogod – csattant fel Salam. A végeredmény a lényeg, minden szálat elvarrtam. Amit kellett feltérképeztem, a technikai feltételek adottak, rajtam már nem fog múlni a siker!
– Rendben, a többi az én dolgom – mondta Abdal-Ati. Nemsokára kezdődik a tánc!

Kántor Gabriellához a Center sajtó főnökéhez volt hivatalos Laura. Nem tudta mi a célja a meghívásnak, hiszen már végzett az ottani munkával.
– Foglalj helyet, üdítőt, kávét? – invitálta kedélyesen Laurát a média főnök.
– Egy kávét elfogadok – mondta megilletődve Laura.
-Úgy tudom, a héten letelik a gyakornoki időd az újságnál.
– Igen, pénteken – mondta a kislány.
– Szép munkát végeztél itt a Centerben, lenne egy ajánlatom a számodra. A Pásztor Aréna kommunikációs központjában lenne egy szervezési és PR munkatársi pozíció. Nem gyakornoki, hanem főállás. Az ottani projekt manager keresett meg, hogy tudnék-e valakit erre a posztra, és rád gondoltam – mondta Gabriella.
Laura szemei kikerekedtek a meglepetéstől – Hát, ha megfelelőnek talál rá, akkor örömmel vállalom!
– Akkor nem is kell erre több szót vesztegetnünk, hétfőn jelentkezzél a HR osztályon, addigra én értesítem őket az érkezésedről, azért a kávét idd meg nyugodtan!
Laura repesett az örömtől, bár már leadta a jelentkezését a G-Systems székházába a Recepciós-Hostess állásra, de azt le fogja mondani, ez a mostani sokkal jobban passzol a képesítéséhez és nagy előrelépést jelent a karrierjében. Igaz nem kifejezetten újságíró munka, de nagy fejlődési lehetőség egy ekkora komplexumban ellátni a reklám és marketing feladatokat. Ráadásul két hét múlva lesz az arénában a Illusions Show, belekapcsolódhat a folyó munkálatokba!

Árpi nagy örömmel hallotta a hírt Laurától. Most már elmondhatta neki, hogy akkor három napig egy helyen fognak dolgozni, ugyanis Árpi elvállalta a közreműködést a Sheldon Security-nél, a Show előkészítő, rendezvény biztosítási és lebontási napjaira. Kivett 3 nap szabadságot, ez jó pénz lesz, Rolandék is mennek, akikkel a Szállodai melót is csinálta.

Kolosi Ervint nemrég nevezték ki a G-Systems HR managere-nek. Persze itt majdnem mindenki új volt, az új székházzal nem csak az épület, hanem a management is kicserélődött. Most a helyettese kitalálta ezt az új beosztást a recepciós mellé, a Látogató Központ Hostesst. Mint később kiderült, a felső vezetés akart valami extra szolgáltatást. Átlapozta a jelentkezők önéletrajzát. Bosszankodott, mert pont az a kis újságíró hölgy mondta vissza az állást, akit ki akart választani. Azért ide ki is kell valahogy nézni, amellett, hogy legalább három nyelven kell tudni elmondani a bemutató szöveget és válaszolni is a feltett kérdésekre. Azért nem adta fel, legalább beugrósként hátha vállalná vészhelyzetben. Félretette Vígh Laura resuméját, és tovább keresgélt. Már csak pár nap volt hátra a hivatalos átadásig és rengeteget vendéget vártak. Addigra fel kell töltenie a létszámot a Látogató Központban. Még jó, hogy a Diszpécserek megvannak, minden technikai berendezésnek tökéletesen kell működnie!

Bedő alezredesnek nagy szerencséje volt, hogy mindig nyugodt családi légkör fogadta, bármikor is keveredett haza. Fia, András egyetemista volt, felesége Zsóka titkárság vezető egy Közhasznú Alapítványnál. Rendszerint Bedő ért haza legkésőbb a munkából, de ezt már a család megszokta, vagyis próbálta elfogadni. – Gábor, mikor érkezik már meg a kiszemelt helyettesed a Közel -Keleti régióból? Kérdezte Zsóka. -ha minden a tervek szerint alakul, akkor még a héten jelentkezik nálam, Válaszolt a férje. – akkor talán valamivel kevesebb teher fog rám hárulni és többet tudok veletek lenni, Azzal átölelte a feleségét és egy csókot lehelt a homlokára.
Minden kívánsága így teljesülne a TMA Alosztály vezetőjének. Egy agilis, kisportolt, koránál kicsit idősebbnek látszó fiatalember állt előtte, feszes vigyázz állásban.
– Pihenj, százados – mondta Bedő elismerően. Hány éves is maga?
– Jelentem 28!
– És ebből mennyit töltött külszolgálatban?
– Négy évet, uram.
– Figyeljen ide Fenyvesi, szükségem van a Közel-Keleti tapasztalataira, ezért is kérettem át önt erre az alosztályra. Jómagam is ott szolgáltam hosszú évekig. Nekem ilyen, több nyelvet beszélő, főleg arabul értő és beszélő, intézkedő képes, harcban edzett kollégára van szükségem, aki alkalomadtán át tudja venni a vezetői teendőket is. Természetese ehhez azért még bizonyítania kell az erre való rátermettségét!
Fenyvesi Gergely mindenre számított, csak erre nem! Jobban nem is kezdődhetett volna a hazatérése.

Luc, alias Lukács illuzionista pontosított a médiumával, Évával, művésznéven Eve-vel. Aprólékosan átbeszélték még egyszer a gondolatolvasó mutatványt – Tehát, lesz a színpadon egy sorsológömb, annyi szám golyó lesz benne, ahány számozott ülés lesz az Arénában. Először, az általam előkészített, 32 lapos kártyapaklit elosztod 4 db 8 lapos oszlopra. 1, 2, 3, 4. számú tornyoknak lesznek elnevezve. Meg fogod pörgetni a gömböt, a kihúzott golyóval egyező számú széken ülő néző fogja megadni, hogy melyik toronyból vegyél ki egy lapot. Arra nagyon figyelned kell, hogy csak a belsőjéből vehetsz ki, a tetejéről és az aljáról NEM! A következő kisorsolt néző fogja megmondani, hogy melyik oszlop tetejére tedd a kiválasztott kártyát! Ezután egymásra fogod pakolni a tornyokat, szintén egy kisorsolt személy fogja megmondani, hogy a 3 másik oszlopból melyik kerüljön a kezedben lévő tetejére és melyik az aljára, és melyik kerüljön legfelülre! Ha mindez lezajlott, csak akkor fogod a kezembe adni a paklit. Ennyi lesz a teendőd! Mindenben segíteni fog a Műsorvezető is!

Árpi össze dugta a fejét Laurával, megvitatták, hogy mit is tudnak valójában. Sherlock és Watson lázas munkában volt!
– Tehát, Abdal-Ati betelepíti az embereit az SDCH-hoz és a Micro Integration-hoz. Onnan a TMA áruló ügynök, Adél áthelyezi az egyik filippínót a Brown Scorpions-hoz, a másik áruló ügynök, Eszter, átküld egy ukrán munkást a G-Systems-hez. Valószínűleg az arab vagy arabok, mivel a vonaton négyen voltak, elvarrja a szálakat, meggyilkolja a már feleslegessé vált TMA-ba beépített ügynököket.
Mi lehet a kapcsolat a két vállalat között, ahol most a vendégmunkások tevékenykednek, egyik, mint Diszpécser, másik, mint pénzszállító Sofőr?
Ott van a robbantás, amiből maradt a szótöredék, aminek szerintem a Pascalchem és a Hexogen a megfejtése. Ezek arra utalnak, hogy a feltételezett elkövetők a Centerben székelő vegyipari cégtől szerezték be a Ciklonit-ot, másnéven Hexogen-t. Mivel tulajdonképpen semmi értékes és senki sem sérült meg a robbanásban, valószínűleg ez csak egy próba volt. A legújabb rejtvényt Adél hagyta a fehérneműjében, a barna, torony, fül, csak illúzió…Vajon mit akar ez jelenteni és mire készülnek ezek a gazemberek, vagy terroristák? Gondolkodott ismét hangosan Árpi és közben alaposan szemügyre venni a kislányt. Úristen, mit akarok én ettől a hamvas virágszáltól? Meg fogom mondani neki, hogy vegyük úgy, mintha nem történt volna semmi köztünk, és folytassuk úgy tovább, mint kollégák egy nyomozásban. Mert most már nyakig benne voltak ebben a csöppet sem veszélytelen és szövevényes ügyben!

Bedő utasítására Fenyvesi százados bejárta még egyszer azokat a helyszíneket, amik érintettek lehetnek a történetben. Az Eszternél talált prospektusok felkeltették a figyelmét, ezért mindkét utazási irodát felkereste, hátha talál valami nyomot. Először a Luxor Tours háza táján szaglászott, de nem talált semmit. A következő a Qetris Travel volt.

Laura még mindig nem tért magához az örömtől, hogy Gabriella felkínálta neki ezt az állást. Tökéletesre sikerült a bemutatkozása a Pásztor Aréna kommunikációs központjában, de még hátra volt egy apróság, orvosi alkalmassági vizsgálatra kellett mennie. Szerencsére a Centerben ezt el tudta végezni, utána beugrott a sajtófőnökhöz még egyszer megköszönni a segítséget. Oda sandított az utazási iroda felé, hátha meglátja az arabot arra ólálkodni. Csalódnia kellett, az iroda majdnem üres volt, csak egy fiatalember állt az információs pultnál. De ő viszont nem okozott csalódást, már a külsőjét tekintve.
Laura odalépett az utazási iroda bejáratához, mintegy tétovázva, hogy belépjen-e. Várta, hogy a megnyerő külsejű fiatal férfi megszólítsa. Nem kellett sokáig várnia, Gergely széles mosollyal kitárta előtte az ajtót – Szép hölgyeké az elsőbbség! Laura bár várta ezt a gesztust, mégis meglepődött, hogy be is következett
– Köszönöm, de még gondolkodom, hogy bemenjek – e-mondta félszegen.
– Én sem vagyok még biztos magamban – mondta Gergely. Mi lenne, ha mielőtt bemegyünk, egy kávé mellett megvitatnánk az elvárásainkat? Laura beleegyezően bólintott, és már el is foglalták egy asztalt a pár lépésre lévő Kolibri Café bárban. Elindult a „kémia” közöttük, először ténylegesen az utazási célpont volt a téma, de utána kiderült, hogy van egyéb közös érdeklődési kör is. A fitnesz, mozi, és érdekes módon a fotózás is szerepelt mindkettőjük repertoárjában. Bár Gergely nem rendelkezett túl sok szabadidővel, annak ellenére, hogy elvileg előre tudta a havi beosztást. De mindig akadhat bármi rendkívüli esemény, amikor azonnal rendelkezésre kell állnia. Meg itt van még a pakliban ez a jövőbeni vezetői helyettesítő beosztás is, amiért azért még bizonyítania illik.

Árpi megkapta a diszpozíciót a Pásztor Aréna rendezvényére. Mozgó járőr és Supervisor lesz, azaz ő lesz a váltó ember minden felállított ponton és szükség esetén az erősítés, döntést hozó vezető is. Május 30- án lesz a Illusions Show, már előtte egy nappal, és utána egy nappal, azaz összesen három napig kell helytállnia, 8-23 óra között. – Kemény lesz, de szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző remélhetőleg! Laura is nagyon készült, bele vetette magát a marketing feladatok lezárásába, még egy-két sajtóorgánum jelenléte bizonytalan volt a rendezvényre. Árpi kereste az alkalmat, hogy mikor tegye a „szoros” kapcsolatukat lapátra. Legbelül tudta, hogy el kell engednie a lányt, de közben vérzett a szíve…

A toronyház készen állt az első látogatócsoport fogadására. Eredetileg május 26-ra tervezték a bemutatót, de rengeteg, váratlan technikai hiba adódott az Épület Felügyeleti központban, ezért át kellett tenni 30-ra. Ki kellett küldeni az új időpontot tartalmazó meghívókat az utolsó pillanatban, de biztosra kellett mennie a managementnek, egy ilyen kiemelt beruházásban épült székházban nem fordulhat elő semmilyen malőr, főként nem a hivatalos megnyitó ünnepségen.
Kolosi Ervin most már belátta, hogy szükség lesz a kisérő hostessekre, de még mindig bajban volt. Bejelentkezett egy ukrán és egy spanyol csoport is, a meglévő recepciósok és kisegítők pedig „csak” angol, német és orosz nyelven beszéltek. Még két nap volt az ünnepségig, nem vallhat szégyent. Újra elővette a fiókjából az újságíró lány CV-jét. Ő volt az utolsó mentsvára.

Abdal-Ati még egyszer áttanulmányozta a tervét. Percre pontosan ki van minden dolgozva. Dao szépen becsempészi a gyógyszereket a megfelelő kollégák ételébe, ezzel biztosítva, hogy 30-án ő legyen egyedül a hadra fogható sofőr.

Havrilo már előzetesen végrehajtotta a technikai „puccsot”, az üzemzavarral átütemeztette a megnyitót 30-ra a G-Systems székházában. A felügyeleti rendszerprogramozó tudásával teljesen nélkülözhetetlenné tette magát a toronyházban, a vezérkártyájával szabad bejárása volt mindenhová.
A „nagy napra” mindenki felkészült, már majdnem minden és mindenki a helyén volt. Apró simítások voltak még hátra, azokat majd Abdus- Salam elintézi.

Gergely lázasan készülődött, végre volt egy szabadnapja, a sajtós kislánnyal készült moziba menni. Azt sem tudta mi a film címe, a Tó plázában sem járt még, dehát ezek olyan egyformák. Laura elképesztően nézett ki, magabiztosan lépett oda a fiúhoz, bár lelkiismeret furdalás gyötörte, amiért igent mondott erre a találkozóra. De már ő is érezte, hogy Árpi nem lehet több, mint egy jó barát, társ, mentor. De ez a srác. Alighogy kiléptek a plázából, csörgött Gergely mobilja, egy ismerős, de elkeseredett hang szólt bele, a szám ismeretlen volt -Százados, azonnal találkoznunk kell, tudja merre van a Tó pláza?
-Alezredes úr, pont most léptünk ki onnan!
-Nincs egyedül ezek szerint, várjon meg, vagy tudja mit, így kevésbé lesz feltűnő, várjanak meg az emeleti teaboltban, ott leszek 15 perc múlva!

Gergely és Laura egy félreeső asztalnál foglalt helyet, de amúgy sem volt senki rajtuk kívül ebben a késői órákban, a zárásig még 30 perc volt. Bedő alezredes szokatlanul megviselten és ápolatlanul csatlakozott a duóhoz – Önök együtt vannak? – Iigen – mondták egyszerre, bár kissé határozatlanul, mivel váratlanul érte őket ez a kérdés.
– Jó, hagyjuk a felesleges köröket – mondta Bedő. Elrabolták a feleségemet, annyit mondtak csak a telefonba, hogy később jelentkeznek, eszembe se jusson értesíteni a Kollégákat! Fogalmam sincs kik ezek és mit akarnak tőlem. Még jó, hogy a fiam nem volt otthon amikor Zsókát elvitték. Egy tippem van, a mostani ügynök gyilkosságokkal lehet kapcsolatban ez az egész, mert még azt mondta a telefonáló, hogy „tegyem magam takarékra” vagyis egy ideig szüneteltessek minden akciót!

Laura a találkozó után egyből felhívta Árpit, hogy találkozniuk kell. Árpi már kint volt az Arénában, a beépítési nap volt, meg a főpróba. Laurának aznap nem volt konkrét teendője a Show-val kapcsolatban, csak az előadás estéjén kellett ügyelnie, hogy minden rendben menjen. De így kénytelen volt az előestéjén is elmenni a helyszínre, ráadásul kapott még egy érdekes telefont is, úgyhogy volt mit megosztani Árpival.
-Valamit el szeretnék mondani – kezdte Árpi.
– Ezt most hagyjuk, nem kell semmit mondanod, már az elején tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar kapcsolatot létesíteni – intette le Laura Árpit. Most teljesen más miatt kell beszélnünk.
Elmesélte a teázóban történteket. Bár Bedő a lelkükre kötötte, hogy senkinek egy szót se, dehát Árpi a barátja és kinevezett „nyomozó társa” volt!
Árpi el volt képedve. Az eddig is világos volt, hogy sötét erők munkálkodnak a háttérben, de ezek az alakok most már előtérbe is helyezték magukat.-ez még semmi, ráadásul felhívott az az igazgató a G-Systems-től, hogy holnap du. feltétlenül szüksége van rám 17-19 óra között, mert nincs aki fogadja az ukrán és spanyol vendégeket!-mondta Laura izgatottan- Háromszoros „ gázsit” kínált fel, annyit mint egy heti fizetésem!- Elvileg még utána ide tudsz jönni fél 8-ra, ami teendő lesz a Show-val kapcsolatban azt még így is meg fogod tudni oldani, feltéve, ha lesz rá idegrendszered!-mondta Árpi.

Tömött sorok vártak a bejutásra a Illusions Show-ra a Pásztor Aréna bejáratainál. Még korai lett volna a beengedés, a nézők székeire még pakolták a személyes ajándékokat. A nagy nevek vonzották a közönséget, Bill Goyne az évszázad Hipnotizőre címet viselte és a magyar származású illuzionista Luc is az élvonalba tartozik a világ bűvészei között. A közkedvelt rádiós-tévés műsorvezető, Sebestyén Tamás viszi a prímet, ami garantálja a jó hangulatot. Fellépnek énekes tehetségkutató versenyek győztesei is a fő attrakciók között. A kezdés 21.00-kor lesz.

Kolosi igazgató megkönnyebbült amikor Laura jelentkezett és elvállalta az alkalmi Hostess szerepet a toronyház Látogató Központjában 30-án du.-ra. Így már minden rendben lesz, gondolta és felhívta a Diszpécser szobát. – Ki lesz holnap nappal szolgálatban?
– Havrilo lesz este ameddig szükséges – hangzott a válasz.
-Az jó, ő nem csak kezelő, hanem programozó is, hiba esetén bármit el tud hárítani – reflektált az igazgató.

Árpi már rótta a köröket az Arénában, elkezdődött a közönség beengedése. Ellenőrizte, hogy mindenki a helyén van-e, az URH rádióösszeköttetésen keresztül és vizuálisan is. A rendezvény biztosító csapaton belül volt egy kis külön csoport, a GBE, a Gyors Beavatkozó Egység. A többi, öltönyös kollégától eltérően, GBE tagjai úgy néztek ki, mint az amerikai Zöldsapkások, a különleges erők tagjai.
A feladatuk az volt, hogy rendkívüli esemény előfordulásakor lássanak el védelmi, kimentési műveletet. Ők is a helyükön voltak, a készenléti helyiségben, úgymond eldugva, senkit nem akartak megriasztani a kinézetükkel, jelenlétükkel.

Dao a terv szerint járt el, szinte az összes sofőr nonstop a WC-re járt, persze rajta kívül. Nem volt más lehetőség, ő volt diszponálva 30-ra sofőrnek, elszállítani a Pásztor Aréna bevételét. Ez egy rendkívüli járat volt, este 10- órára igényelték. A másik fegyveres kocsikisérő kolléga is elég új volt még a Brown Scorpions- nál, de más nem nagyon vállalta ezt a késői fuvart. Még volt bőven idő az este 9 órai induláshoz, Dao kicsit gyakorolta a „szerepét”, a pontos helyszínt egyeztette Abdal-Atival.

Gergely próbálta lenyomozni az elrabló hívását, de eldobható mobilt használt. Váltságdíjat nem kért, valószínűleg az az elsődleges célja, hogy Bedőt és csapatát kiiktassa a következő időszakra. A robbantás és a két ügynök halála utáni nyomozás egyelőre holtponton volt, a jelenlegi helyzetben Bedő átadta az ügyet a Nemzeti Nyomozó Hivatalnak, egyéb más veszély elhárítási feladatra hivatkozva. Egyébként sem találtak idáig semmi konkrét, támadásra, vagy terrorcselekményre utaló nyomot, a Ciklonit maradványokon kívül. A legutóbbi „rejtélyes üzenet” sem hozott közelebbi megoldást.

Laura öt órára megjelent a G-Systems-nél, nagyon örültek neki. Kapott egy nyakkendőt céges logóval és kitűzőt is. Két másik hostessel együtt lesznek a fogadó bizottság. Még el kellett olvasnia a bemutató szöveget, hiszen nem is ismerte sem a helyet, sem a cég történetét és a konkrét tevékenységét sem.

Bedő fel alá járkált a szobában. Felhívta Gergelyt hátha van valami haladás. Semmi. Az emberrablók sem jelentkeztek újra. Szét akart robbanni a tehetetlenségtől. Még egyszer felhívta a századost – Gergely, szedjen össze két csapatot. Az eddigi nyomok két helyre vezetnek, a Brown Scorpions-hoz és a G-Systems-hez. Ezekhez a cégekhez lettek átirányítva a vendégmunkások. Bár semmi terhelő adat nem merült fel idáig sem a filippínó sofőr sem az ukrán diszpécser körül, más nyomon nem tudunk elindulni. Szerezze meg a pénzszállító útvonalait erre a hétre és nézzen utána, hogy lesz-e valami rendezvény a toronyházban mostanában. Semmi feltünés, civil, fedett akciók legyenek. Az emberrabló, vagy rablók nem sejthetik meg, hogy mégis intézkedéseket tettem a figyelmeztetésük ellenére. És az Isten szerelmére, találja meg a feleségemet!

Este 9-órára megtelt a Pásztor Aréna, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Áron vette észre, hogy az egyik óriás kivetítő fénye a többiétől eltér. Ezt gyorsan korrigálni kellett, az egyik filippínó technikus, aki ügyeletben volt a kivitelezők közül, a helyszínen állított rajta, akrobata mutatványnak is beillő mozdulatokkal. A közönség már izgatottan várta a műsort, a külföldi sztárfellépők mellett neves hazai zenei produkciók is színesítették a programot.

Valóban népes delegációk érkeztek a G-Systems-hez, egymást érték a csoportok. Laura nem unatkozott, nemcsak a Látogató Központot látta, a VIP vendégek tehettek egy nagyobb körutat is az épületben, beleértve a Diszpécser központot is. Őket is neki kellett kalauzolnia a vezérigazgató helyettes társaságában. A különleges alkalom miatt nemcsak Havrilo volt egyedül szolgálatban, mint épület felügyeleti operátor, Dénest is berendelte Kolosi. Az ukrán erre nem számított.

Árpi belépett a nézőtérre, elkezdődött a műsor. Gondolta egy kicsit bele néz, kint már nyugalom volt, mindenki elfoglalta a helyét.
Megszólalt a hangszóró: – Tisztelt hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel az est házigazdáját, Sebestyén Tamást! Belépett a fiatal műsorvezető, nagy ováció közepette. Megvárta míg elül a taps,
– Jó estét, jó látni, hogy ennyien összejöttünk, remélem bírni fogja a legfelső lelátó is és a végére nem leszünk kevesebben tízezer nézővel. Nagy derültséget követően folytatta
– Bemelegítésként hallgassák majd meg Vékony Csaba listavezető slágerét, utána az Artistaképző Intézet utolsó éves hallgatói fognak előadni egy lélegzetelállító produkciót, jó szórakozást kívánok!

Árpi leellenőrizte az összes felállítási helyet, ideje volt ismét egy kis lazításnak, újra meglátogatta a show-t.
-Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel a világhírű Luc illuzionistát, aki megsúgom, hogy egy magyar származású művész, így nem lesznek nyelvi nehézségek a mutatvány során. Én is közreműködő leszek, de mielőtt elkezdnénk a műsort, szeretném a színpadra szólítani Dr. Mészáros Kálmán közjegyző urat is, akinek nagyon fontos szerepe lesz az este folyamán – mondta a műsorvezető. Belépett egy alacsony, szemüveges férfi, jelentőségteljesen meghajolt és félreállt. A közönség megtapsolta, és még idejük sem volt felocsúdni, amikor a színpad másik oldalon megjelent egy magas, fekete hátra fésült, hullámos hajú férfi, az oldalán egy csillogó, kék ruhában pompázó hölggyel.
– Tisztelt közönség, Luc vagyok és én fogom a mai estén elkápráztatni önöket. Ebben a segítségemre lesz a nélkülözhetetlen asszisztensem Eve! A hölgy pörgött egyet, majd földig hajolt, szőke hajzuhataga a földet söpörte.
– Most átadom a szót Tamásnak, én félre fogok állni, a következő teendőket ő fogja egy ideig ismertetni és levezényelni.
– Tisztelt hölgyeim és uraim! Rendhagyó produkcióban lesz részünk, ugyanis önöknek kedves publikum is nagy szerepe lesz a következő mutatványban. Szeretnék nagy figyelmet, pontosságot és nem utolsó sorban fegyelmezettséget is kérni!
A közönség meglepődött és kissé meg is illetődött, de pisszenés nélkül várták a fejleményeket.
Tamás folytatta az instrukciókat – Legelőször is megkérem Eve-t, hogy az előzetesen a közjegyző úr által leellenőrzött fekete szem kendőt és fejhallgatót, amiből folyamatos zene fog szólni, helyezze fel a művész úrra! Miután ez megtörténik, Luc nem fog se látni, se hallani semmit abból, ami a színpadon történni fog. Valamint egy ujjal sem fog tudni hozzáérni ahhoz a kártyacsomaghoz, amit a bájos médiumunk megmutat majd önöknek. De hogy emeljük a tétet, megkérem a biztonsági szolgálat négy tagját, hogy kísérjék a művész urat a várakozó szobába, amit természetesen végig kamerák fognak követni és önök látni fogják a kivetítőn.
Miután ez megtörtént, Eve leemelt egy pakli kártyát a színpadon lévő fekete asztalról, felemelte a nézők felé, majd visszahelyezte a helyére.
-Most akkor már csak mi látjuk és halljuk, hogy mi zajlik a színpadon, természetesen a közjegyző úr szigorú ellenőrzése és közreműködése mellett – mondta Tamás. Megkérem Eve-t, hogy ossza 4 részre, oszlopra az asztalon lévő kártyapaklit.
Megtörtént.
– Most Eve minden oszlop elé helyez egy számot, azokkal megjelölve őket, 1-es, 2-es, 3-as és 4-es torony. Tamás odalépett a sarokban lévő, fekete lepellel latakart másik asztalhoz, és felfedte a tartalmát. Egy nagy sorsológömb volt rajta, amiben annyi számozott golyó volt, ahány ülés volt a nézőtéren. A hangszórókból halk, sejtelmes zene kezdett el szólni. Tamás megkérte a nézőket, hogy bár Luc semmit sem hall az abból, ami a színpadon történik, mostantól egy szó sem hangozzék el a részükről, néma csendben legyenek és mindenben kövessék az ő utasításait.
– Megkérem Eve-t, hogy forgassák meg a gömböt, közjegyző úr pedig emeljen ki belőle egy számot. Természetesen ő sem szólalhat meg!
A zene még hangosabban és sejtelmesen lett. Kálmán felmutatta a kihúzott számot, a 97-es, volt. -Megkérem, hogy néma csendben, a jelzett ülésen lévő hölgy, vagy úr fáradjon ide a színpadra. Ez a jelenet még ötször megismétlődött, végül 4 nő és 2 férfi állt a színpadon, Tamás, Eve és Kálmán mellett.
-Most arra kérem az első kiválasztott nézőt, hogy a kezével mutassa meg hogy hányas számú toronyból legyen kivéve egy darab kártyalap. A hölgy felmutatta két ujját, amit a kamera követett, így a kivetítőn mindenki láthatta. Ezután Eve a kezében tartotta a 2-es számú oszlopot és másodikként kisorsolt néző kivett belőle egy kártyalapot, úgy, hogy lefelé tartotta és senki nem látta, hogy melyik az, így tette, színével lefelé az asztalra
– Megkérem Dr. Mészáros Kálmán közjegyző urat, hogy tegye az asztalra a kezében lévő ládikát, mutassa meg a kameráknak, hogy csak egy üres papírlap van benne. Helyezze a közepébe a kiválasztott kártyát színével még mindig lefelé. Vonuljon a jobb sarokba a dobozkával, nézze meg a kártyát úgy, hogy ne vegye ki a dobozból, csak fordítsa meg! Írja fel a papírra a kártyát. A papírt hagyja a ládikában, a kártyalapot, színével lefelé helyezze az asztalra. A ládikát kérem lakatolja le és hagyja a hátsó asztalon, hogy mindenki láthassa. A 3. kisorsolt néző mutassa a kezével, hogy melyik torony tetejére kerüljön a kiválasztott kártya. Eve odahelyezte, úgy, hogy senki nem látta a színét, csak a tetejét a lapnak. A 4. néző megszabta, hogy melyik oszlop kerüljön az Eve kezében lévő pakli tetejére, a következő néző, hogy melyik kerüljön az aljára és a legutolsó pedig azt, hogy a legutolsó a torony tetejére, vagy aljára, mindezt persze a magasra emelt, vagy lesüllyesztett kézmozdulatával. Az így elkészült kártyapaklit Eve színével lefelé természetesen, ahogy a mutatvány során végig tartotta, elhelyezte a középen lévő asztalra. A zene abbamaradt, néma csönd lett, közben a segítők elfoglalták a helyüket. Ekkor bejött újabb négy biztonsági őr, és most, miután az ő szeme lett bekötve és fejhallgatóval is felszerelték, a közjegyzőt kisérték egy másik helyiségbe, amit a kamerák követése által szintén láttak a nézők az osztott kivetítőn.
Miután a Kálmán elfoglalta a helyét, szigorúan néma csendben, a várakozó helyiségből a színpadra vezették Luc-ot. Eve levette róla a szemkendőt és a fejhallgatót. Tamás szólalt meg újra – Tisztelt nézőink, most már kicsit fellélegezhetünk, átadom a színpadot Luc művész úrnak! Vastaps közepette a bűvész meghajolt, majd elkezdte a produkciót.
– Hölgyeim és uraim. A mutatvány eddig történéseibe semmi beleszólásom nem volt, egy hagyományos magyar kártya szolgáltatta az előadás alapját és önök pedig, remélem teljesen fegyelmezetten és pontosan végrehajtották Tamás és Eve kéréseit. Ha így tettek, akkor nagyon jól tudják, hogy nekem fogalmam sem lehet, hogy melyik oszlopból, milyen kártya lett kiválasztva, melyik oszlop került utána a tetejére, melyik az aljára és legvégül, hogy felülre vagy alulra az utolsó torony.
Kezébe vette a paklit és kör alakba kipakolta egyesével gyorsan a lapokat. Szinte ügyet sem vetve a szét terített kártyákra, meg szólította ismét a közönséget – Tisztelt publikum! Önök most azt híhetik persze, hogy felsőbb hatalmak segítségével hajtom végre a mutatványt. Erről szó sincs, a gondolatolvasó képességemet fogom felhasználni. Megkérem Tamást, hogy vezettesse a színpadra a közjegyző urat a biztonsági urakkal, de mielőtt ideérne, önöknek is lesz egy feladata. Nyúljanak a székük aljához, egy kis rekeszben, amit tolózár rögzít, elhelyeztünk egy tabletet. Kérem vegyék elő és kapcsolják be. A képernyőn egy kártyalap fog látszani, a színével lefelé. Sikerült mindenkinek? Köszönöm szépen, most megkérem Tamást, hogy Dr. Mészáros Kálmán közjegyző urat kísérje ide mellém.
Eve leszerelvényezte Kálmánt is.
-Ismét lát és hall mindent, a Közjegyző úr, de most nem is ezekre lesz szükségem, hanem a koncentráló képességére! – mondta Luc. Kérem, hogy álljon nekem háttal, a színpad másik végébe, oda, ahol a lezárt ládika van, a kiválasztott kártya nevét tartalmazó papírral Nagyon erősen koncentráljon arra a kártyalapra, amit felírt a papírra. Teljes csöndet kérek! Amikor azt fogom mondani, hogy „Touch”, kérem a tisztelt nézőket, hogy érintsék meg a tabletjükön a kártyalapot! Egy légy zümmögését se lehetett hallani, közben ismét megszólalt halkan a sejtelmes zene. Eltelt körülbelül fél perc, Luc felkiáltott -Touch! A nézők egyszerre a kártyalapra ütöttek a tableten, de nem történt semmi, ugyanúgy lefordítva maradt.
– Semmi-kiáltozta a publikum. Luc egy határozott kézmozdulattal lecsendesítette őket.
– Közjegyző úr biztosan jól emlékszik a felírt kártyára, nem akarja még egyszer megnézni?
– Nem szükséges – mondta Kálmán határozottan.
– Akkor próbáljuk újra, kérem levenni a zenét – mondta Luc. Ismét halálos csend lett, Kálmán koncentrált, Luc úgyszintén. Tizenöt másodperc múlva ismét felkiáltott az illuzionista -Touch! A nézők rápattintottak a képernyőre, amin megfordult a lap, a piros felső volt! Tamás megkérte a közjegyzőt, hogy nyissa ki a ládikát és mutassa fel a kamera felé a benne lévő papírlap mindkét oldalát. Az egyik fele üres volt, a másik felét lassan fordította Kálmán a kamerák hoz, „PIROS FELSŐ „szerepelt rajta. A nézők felállva tapsoltak, perceken keresztül. Luc, Tamás, Kálmán és Eve egymás kezét megfogva hajolt meg többször a közönség elött.
Tamás törte meg az ovációt – Kedves nézőink, remélem idáig jól szórakoztak, köszönjük a hathatós közreműködésüket, most tartunk egy rövid szünetet, fogyasszanak a büfékben és vissza várjuk önöket további szenzációs produkcióinkkal!

Havrilo megkérte Dénest, hogy tartsa a frontot egy darabig, ellenőriznie kell az egyik fan coil-t mert hibát jelzett. Dénes átült Havrilo helyére.
Még a végén hasznára válik, hogy nincs egyedül, Gondolta az ukrán. Így még könnyebb lesz elhelyezni a tölteteket, úgyis csak 9 óra után lesz aktuális. Mindenki a Látogatókkal van elfoglalva, nyugodtan tevékenykedhet.

Dao és Vilmos elindultak az Arénába a bevétel begyűjtő járattal. Ott már folyamatban volt a pénz feldolgozása, még a büféktől várta az értéktár a készpénz kötegeket. Mire odaértek már majdnem össze volt minden készítve, de a zsilipben várakozniuk kellett. Dao értesítette Abdal-Ati-t a késedelemről SMS-ben, aki ezt továbbította Havrilo felé. Össze kellett mindent pontosan hangolniuk, a „caos” hadművelet indításához.

Laura alig várta már, hogy a rohamnak vége legyen és eljusson az Arénába, legalább a show utolsó részére, ami körülbelül 11- kor kezdődik. Nem erről volt szó, csak jöttek a csoportok egymás után, már este 10 óra volt. A kisérés közben találkozott az ukrán operátorral és érdekes módon az épület több pontján is. – Vajon mi dolga lehet szinte minden emeleten, a fitnesz és a tetőtéri napozó területén is?

Véget ért a szünet, a nagyérdemű a büfék megszállása után ismét elfoglalta a helyét. Várták a fő attrakciót, a világhírű Hipnotizőr, Bill Goyne produkcióját, de előtte még hátra volt egy hazai pop zenekar koncertje, ezzel is csigázva a közönséget. Árpinak nem sok dolga volt, mindenkit leváltott már, a Diszpécseri helyiségben a monitorokon keresztül pásztázta az épületet. Hirtelen feltűnt neki az ügyeletes filippínó, aki a -1 szinten, a gépészeti helyiségek környékén „ólálkodott”. Elvileg azon a területen neki semmi dolga nem volt és jogosultsága sem belépni azokba a helyiségekbe. Kizárólag az elektromos kapcsoló térnél lehetett volna tennivalója, de arról viszont Áronnak tudnia kellett volna. Árpi most már ideges volt, hogy Laura nem ért még át a toronyházból. Elindult a szerelő szint felé, hogy megnézze, mit művel a Fülöp-szigeteki vendégmunkás. Azon a részen nem volt felállított őr sem.

Tamás uralta ismét a színpadot – Kedves nézők! Folytatódik a show, vagyis következik az évszázad Hipnotizőre, Bill Goyne Amerikából!
Bill már nem volt fiatal, egy ősz hajú joviális úriember benyomását keltette. Philadelphiában született, hipnoterapeuták ezreit képezte ki világszerte. Az utolsó világ körüli turnéja végső állomása volt a Pásztor Aréna.
Bill angolul konferált, Tamás szinkron fordította a nézők felé.
A nyelvi nehézség miatt olyan médiumokra volt szükség, akik jól tudtak angolul vagy külföldi nemzetiségűek voltak, mivel a művésznek közvetlenül kellett kommunikálni a vállalkozó személlyel. Szerencsére sokan váltottak jegyet Európából is hiszen ez volt az utolsó állomása a shownak.
A hipnotizőr előre bocsátotta, hogy aki vállalja a szereplést, alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy önként vetette alá magát a „kezelésnek”.
Elsőként olyan jelentkezőt kért Bill, akinek volt valamilyen meghatározó gyerekkori traumája. Azt nem kellett elmondania, hogy mi volt az. Egy középkorú belga nő volt az első médium.
Bill lefektette az ágyra.
– Kérlek, próbáld elengedni magadat, az idegrendszered most aludni fog.
– Pihensz, lemerülsz a belső tudatalatti világodba, egy mélyebb szintre kerülsz, most elveszíted a valós idő fogalmát, el lazulsz fizikailag és érzelmileg is.
Látszott, hogy Lina valahol az alvás és az ébrenlét állapota között lebeg, gépiesen hajtotta végre Bill utasításait és készségesen válaszolt a kérdésekre.
– Kislány vagy Lina, iskolába indulsz. Örömmel mész?
– Nem, nem akarok oda menni!
– Miért, milyen óra lesz ma?
– Ének óra lesz, jaj, félek!
-Mitől félsz, nem szeretsz énekelni?
– De szeretek, csak nem mindig találom el a hangokat!
– Nem olyan baj az, senki sem születik énekesnőnek!
– De baj, mert Ferre bácsi megbüntet!
– Hogy büntet meg?
Lina kezdett izgatottan viselkedni, becsukott szemmel feküdt, de fel-fel emelkedett beszéd közben a teste.
– Leon és Noor áldással büntet a tanár úr.
– Miért büntet?
– Azért, mert nem jól követem a kottát és hamisan is éneklek néha.
– Énekelj Lina most nekem!
– Nem akarok, hamis vagyok, büntetést kapok!
– Azt mondtad áldást ad Ferre, akkor attól miért kell félni?
– Leon és Noor egy bot, azzal áld meg a tanár bácsi.
– Hogyan „áld” még vele?
– Leonnal a fejemet üti, Noor-ral a gyomromat, amikor tévesztek.
– És gyakran csinálja ezt Ferre?
– Igen, minden órán, jaj, nagyon fáj! – kiáltotta most már hangosan Lina.
– Jól van Lina, most elveszem először Leont a tanár bácsi kezéből és a tiedbe adom. Most fogd meg két kézzel és törd ketté a térdeden. Egy pillanatra fájni fog a lábadnak, ezért gyorsan csináld! Rajta!
Lina kezei felemelkedtek, mintha markoltak volna valamit, majd egy hirtelen mozdulattal lecsapódtak.
– Eltörtem, nem is fájt! -kiáltotta.
– Most elveszem Ferre kezéből Noor-t, és ugyanúgy átadom a tiedbe. Az előbbi jelenet megismétlődött.
– Rendben, most már nem lesz többé se Leon, se Noor “áldás”, nyugodj meg Lina. Énekelj valamit nekünk!
– Mit énekeljek, félek hamis lesz!
– Nyugodj meg, nem lesz hamis, és ha mégsem lesz tökéletes, akkor sem fog senki sem bántani!
Lina először halkan, majd egyre hangosabban kezdett énekelni, valószínűleg népdal lehetett, de a belga nyelvet nem sokan értették.
-J ól van Lina, nagyon szép volt, menjünk el már az iskolából, úgy, már haza is értünk. Minden rendben van, biztonságban vagy! Kezdesz ébredezni, kiszáll az álom a fejedből, tisztul a tudatod, nyílik a szemed, magadnál vagy. Lassan felülsz és rám nézel.
Lina úgy tett, ahogy Bill „parancsolta”. Óvatosan körülnézett, majd elnevette magát – Úristen, de sokan vagytok!
A közönség álló tapssal tisztelte meg a belga hölgyet.
– Lina, hogy érzed magad?
– Mintha egy kő esett volna le a szívemről.
– Megtennél valamit? Énekelnél nekünk még egy számot?
– Igen, nagyon szívesen, Azzal rázendített egy divatos mai angol sláger dallamaira, tökéletes hangnemben és ritmusban. A közönség azon része amelyik ismerte a dalt, együtt énekelte vele. Bill külön megtapsolta Linát és a helyére kísérte.
– Na látják, úgy néz ki sikerült Lina elfojtott gyerekkori traumáját a felszínre hozni és segíteni neki feldolgozni, sőt túltenni magát rajta!
A közönség újra tapsviharban tört ki!

Zsóka kezét és lábát gyorskötözővel rögzítette Abdal-Ati. Egy elsötétített, dohos helyiség sarkában, a földre ültette le. Két nap telhetett el már, amennyire Zsóka meg tudta saccolni az időt. Amikor mosdóba kellett mennie, az arab levágta a lábáról kötözőt, utána visszarakta. Enni is kapott idáig napi egyszer, egy fél palack víz is volt a lábához rakva. Zsóka próbált zajokat azonosítani, eddig kevés sikerrel. Amikor kommunikálni akart a fogva tartójával, az csak annyit szólt hozzá angolul, hogy” no move, no speak, no trouble”, vagyis, ha nem lesz izgága, nem lesz baj. Azért nem adta fel., Amikor hallotta, hogy csapódott az ajtó és motorzúgás féle is távolodott, próbált az ablak felé kúszni, hátha valami zörejt tud azonosítani. Ismétlődő, erőteljes puffanásokat és gépek mozgását vélte hallani, mintha valami rakodóhely közelében lett volna. A szeme hozzászokott már a félhomályhoz. A kisablak magasan volt és mocsok borította. Zsóka agya lázasan kalapált. Rendőr felesége volt, össze kellett szednie magát és arra törekedni, hogy kiszabaduljon minél előbb. Egy ócska szekrény állt a sarokban. Odaszökdelt és kinyitotta az ajtaját. A belseje üres volt, de egy teljesen matt, koszos, beépített tükör borította a hátlapot. A könyökével betörte, de úgy, hogy a szilánkok ne repüljenek ki a szekrényből. Az egyik vaskosabb üvegdarabbal elkezdte csiszatolni a lábán lévő kötözőt. Vérzett a keze, de nem hagyta abba. Utána a már szabad lábfejei közé szorította be a szilánkot és a kezén is elvágta a gyorskötözőt. Megdörzsölte az elgémberedett végtagjait és megitta a maradék vizet. Eltüntette a szekrénybe a madzag maradványokat, keresett egy élesebb, hosszabb üvegdarabbot és a pulóvere ujjába rejtette. Vissza ült a sarokba, össze gömbölyödött, mint egy labda, felhúzta a térdét, a kezeit és a fejét is rájuk hajtotta. Egy óra is eltelhetett. Hallotta, hogy valahol kinyílt egy ajtó és léptek zaja törte meg a csendet. Egy másik, köpcös arab lépett be a szobába- Látom te lenni nyugton, ez így rendben. Közelebb hajolt Zsókához, hogy jobban szemügyre vegye, mivel nem ő kötözte meg, hanem Abdal-Ati. A nő kezeivel megtámaszkodott a földön és mintha rugókon ült volna, páros lábbal fejbe rúgta az arabot. Az hátratántorodott és az egyensúlyát elvesztve a szekrénynek esett. Zsóka két kézzel megragadta a fejét, és többször belehúzta a térdeibe felváltva. Abdus-Salam felnyögött és elterült a földön, de maradék erejével még megragadta a mellette elrohanni készülő Zsóka bal lábát. A nő előre bukott és beverte a fejét a kijárati ajtó küszöbbe. Az arab próbált feltápászkodni, de Zsóka a maradék erejével a nyakába szúrta a pulcsijából előhalászott üvegdarabot. Salam összerogyott és hiába próbálta a vérzést elállítani, az ütőeréből fröcskölt a vér. Zsóka fején is elég mély volt a küszöb okozta seb, erősen szédült és hányingere volt. Kitámolygott az ajtón, félszemmel az arabra tekintett, aki már az utolsókat hörögte. Zsóka elhányta magát a látványtól és a kimerültségtől, de minden erejét összeszedte és igyekezett minél távolabb kerülni a helytől. Aztán hirtelen meggondolta magát és visszament az arabhoz. Kikutatta az élettelen férfi zsebeit, és magához vette a mobilját. Kitámolygott a levegőre, körül nézve konstatálta, hogy jó volt a megérzése a helyet illetően. Idegességében nem jutott eszébe a férje telefonszáma, ezért a segélyhívót tárcsázta-kérem, segítsenek, egy szeméttelepen vagyok, valahol a külvárosban, elraboltak és megsérültem, egy magas, össze firkált kémény van tőlem jobbra. Ahogy ezt kimondta, kiesett a készülék a kezéből és hátra zuhant az egyik szemétkupacra, elvesztve az eszméletét.

A pénz szállító autó elindult az Arénából az addig összegyűlt tetemes mennyiségű pénzzel, Dao titokban leadta a jelet Abdal-Atinak. Az arab örült is meg nem is. Abdus-Salam-nak már rég a megbeszélt helyen kellett volna lennie, de mintha elnyelte volna a föld. Kénytelen volt másra bízni az akció vezetését, most már nem volt ideje foglalkozni se vele, se a túsz kérdéssel. Még az volt a szerencse, hogy mindenki tudta a dolgát, hiszen hónapok óta erre készültek!

Laura végre elindult csarnokba, közben egyre Havrilo járt a fejében. Hirtelen az isteni szikra kigyulladt a fejében: rájött, hogy miért és mitől akarták távol tartani az alezredest!
A Barna: a Brown Scorpions-ra utal, a Fül a Fülöp- szigeti vendégmunkásokra, és ezek szerint a Torony és mindezek csak elterelés, az igazi célpont az Illúzió, vagyis annak a helyszíne, a Pásztor Aréna. Hívta Árpit, hogy figyelmeztesse, de a készülék azt válaszolta, hogy nem kapcsolható. Hát ez, hogy lehet, Gondolta Laura, Árpi sosem kapcsolja ki a telefont, rendezvény biztosítási feladatnál is csak lenémítja.
Laura nem tudhatta, hogy Árpi éppen az Aréna műszaki szintjén tartózkodik, ahol gyenge a térerő.
Gyorsan fel akarta hívni Gergelyt, ő meg foglalt volt. Mivel csak feltevése volt, nem akart pánikot kelteni, folytatta az útját az Arénába, de nagyon izgatta a dolog.

Riasztották a TEE-t, hogy tűz ütött ki a G-Systems épületében és robbanások is hallatszanak. A százados gyors eligazítást tartott az egységeinek, a toronyház alaprajzát nézték át. Már úton voltak, amikor jött az újabb hívás, hogy megtámadták a Brown Scorpions pénzszállító kocsiját, ami a Pásztor Aréna bevételével tartott a bázisra. Pont reggel nézte át a cég heti tervét, de rengeteg úticél volt feltüntetve, az Aréna szállítási tétele egyáltalán nem volt jelentős, a sok előrendelt és már átutalással kifizetett jegy miatt. A jelzett területre küldte a másik készenléti egységet. Bedő, Bedő, jól belerántottál a közepébe, Gondolta magában. Az összes hadra fogható tűzoltó, tűzszerész és kommandós a toronyházhoz, illetve a rablás helyszínére lett vezényelve.

Az Aréna folyosón senki sem közlekedett, mindenki az utolsó produkciót hallgatta, kivéve egy hölgyet, aki a csecsemőjét vitte bebugyolálva a kezében és a 2.szektor vészkijárata felé igyekezett. Az ott posztoló rendezvény biztosító kíváncsian figyelte – Arra hova tetszik menni?
– Sehova kedves uram, vagyis a pelenkázót keresem.
– Hát rossz irányba megy – és elkezdte volna magyarázni a helyes utat, amikor a nő a kezét kibontotta a pelenkából és a baba helyet egy sokkolót vett elő, amivel lebénította az őrt. Gyorsan kinyitotta a pánik rúddal belülről a vészkijárati ajtót, beengedte Abdal-Ati-t és társait, akikkel közösen becipelték a biztonsági embert egy használaton kívüli ruhatári helyiségbe. Az arab átadott egy kisméretű automata fegyvert a nőnek is. Elkezdődött a tánc.

Bedő már a harmadik kávéját itta amikor értesítették a városi kapitányságtól, hogy megtalálták a feleségét. Észt vesztve ült kocsiba és hajtott a kórházba.
Pont a felesége kezét szorongatta, amikor Laura hívása zökkentette ki az asszony pátyolgatásából. – Elnézést kérek alezredes úr, a százados úr adta meg régebben a számát. – Tudom, hogy nem a legjobbkor hívom, amikor a felesége miatt aggódik, de …- Mondja gyorsan, pont az ágya mellett állok, már nincs veszélyben – szakította félbe Bedő. Laura vázolta az elméletét. Bedő Zsókára nézett, a nő rámosolygott – Én már jó kezekben vagyok, menj, mentsd meg a hazát!

Árpi mire leért a -1 szintre, eltűnt a filippínó. Átkutatta a gépház környékét, nem találta sehol. Áron addig a monitorokon kereste, rádióösszeköttetésben voltak folyamatosan. Árpi a biztonság kedvéért be akart menni a Klíma helyiségbe is, de zárva volt. Azonnal felrohant a Diszpécseribe és együtt kutattak tovább a munkás holléte után. Közben Laura is elérte telefonon, neki is elmondta a teóriáját, azt is, hogy mivel Gergelyt sem érte el, felhívta Bedő alezredest. Árpi addig is riasztotta a „zöldsapkásokat”, a GBE-t, hogy diszkréten kezdjék el az egész objektum átvizsgálását. A csapat egyik fele a Biztonsági vezetővel, a másik a helyettesével, a harmadik az egyik nappalos járőrrel indult el. Árpi egyelőre Áronnal és a technikussal a Diszpécseriben a monitorokon követték az eseményeket. Árpi alig várta már, hogy Bedő megérkezzen.

Az utolsó műsorszám következett, a legutóbbi tehetségkutató verseny győztes zenekarának koncertje. Alig kezdődött el, Abdal-Ati lépett a színpadra a női társával, a kezükben egy-egy UZI-val. A levegőbe lőttek mindketten egy sorozatot, a döbbent zenekart lezavarták a színpadról.
-Mielőtt bárki is menekülni próbálna, nézzenek a nézői kijáratokhoz – mondta a nő magyarul, és körbe mutatott. Minden lépcsőnél egy marcona fegyveres állt, kezükben egy-egy kézigránáttal – Mindenki hajtsa előre a fejét és ne mozduljon! – folytatta a nő, és megismételte angolul is.

Árpi elhűlve nézte a „horrorfilmet” amit a kamerák közvetítettek. Bedőt beengedte közben az egyik járőr az objektumba. Az alezredes felvette a kapcsolatot Gergellyel. Egyelőre teljes volt a káosz…

Abdal-Ati egyedül hagyta a színpadon a nőt és körbe járta az öltözőket. Először benyitott Luc-hoz-Maga is húzza meg magát-mondta tört magyarsággal. Nem kellett kétszer mondania, a mágus amúgy is halálra volt rémülve a fegyverek zajától. Majdnem az összes fellépőt bezárta, az utolsó a VIP öltöző volt. Benyitott, de először nem látott senkit. Beljebb lépve egy ágyba ütközött, ami le volt takarva egy fekete lepellel. Felrántotta a takarót, egy mozdulatlan férfit talált ott. Hátra hőkölt, aztán rákiáltott – Leszállni maga, róla! A férfi lassan felült, de még mindig csukott szemmel. Az arab hátrább lépett és ráfogta a géppisztolyt – Nem jönni közel, én lőni! A férfi lassan kinyitotta a szemét és megszólalt,
-Légy tudatában, hogy eltűnik belőled a feszültség és elengeded magad!
Abdal-Ati megrökönyödve nézett rá, de a férfi folytatta,
-Most koncentrálj a kezedre, érezd, hogy elernyednek az izmaid!
Az arab kezdte gyengének érezni magát.
-Most koncentrálj a lábaidra, érezd ahogy kimegy belőlük az erő, érezd ahogy a levegő áramlása egyre jobban ellazít!
Abdal-Ati nekitámaszkodott az ajtónak.
-Egyre kellemesebben érzed magad, egyre mélyebb és mélyebb a relaxáció!
Amint ezt kimondta Bill Goyne, az arab össze csuklott, mint egy rongybaba. A hipnotizőr felvette a földről a géppisztolyt, óvatosan kikémlelt, kiment az öltözőből a folyosóra és elindult megkeresni a Biztonsági vezető irodáját. Nem jutott sokáig, belebotlott a nappalos járőrbe, aki beirányította a Diszpécseri helyiségbe. Itt volt a harcálláspont, ahonnan mindent figyelemmel tudtak kísérni.

A terrorista nő közben fennhangon beszélt a publikumhoz – Önök hamarosan tanúi lesznek annak, hogy az al-Káida harcosai milyen hatalmasok és legyőzhetetlenek. A közönség pisszenni sem mert, az utasításnak megfelelően lehajtott fejjel, görnyedten ültek a helyükön. Annyira váratlan, félelmetes és megdöbbentő volt az egész támadás, hogy senkinek sem jutott eszébe megkísérelni a menekülést. A fekete ruhába burkolózott, állig felfegyverzett, kézigránátot markoló, üvöltöző, levegőbe lövöldöző harcosok és a színpadot jelenleg uraló terrorista nő látványa mindenkit lebénított.

A százados tűzszerészei lépésről lépésre átvizsgálták a toronyházat, már amennyire tudtak haladni a fel-fel lobbanó tüzektől. Azt már konstatálta Gergely, hogy nem ez az épület a támadás fő célpontja, mivel akkor kezdődtek a robbanások amikor már szinte senki nem volt bent, a biztonsági személyzetet kivéve, és nem találtak jelentős mennyiségű robbanószert sem. Természetesen az ukrán operátor, Havrilo is kereket oldott. A Bedővel való egyeztetés után a százados azonnal az Arénába csoportosította át a csapatát, csak a tűzoltók és a helyszín biztosítók maradtak. Az egész bevetési egység a tűzszerészekkel együtt azonnal a show helyszínére indult.

A 2. Egység az Arénától 5 km- re talált rá a teljesen üres és kiégett pénzszállító autóra. Hűlt helye volt az állítólagos támadóknak és a személyzetnek is, pedig a riasztás után pár perccel már a helyszínen voltak. A százados utasította a csapat parancsnokát, hogy rendelje oda a helyszínelőket és ők pedig forró nyomon kezdjék meg a kocsi sofőrjének és kisérőjének a felkutatását, valamint adjanak ki nemzetközi elfogatási parancsot Dao és Havrilo ellen is. Intézkedett a repterek és pályaudvarok lezárásáról is és a két körözött személy fotójának a közzétételéről a médiában.

Az arab nő, Aisa diadal ittasan nézett körül az Arénában. Tudta, hogy az elterelések ellenére nemsokára megérkeznek a terror elhárítási csapatok. Csakhogy akkor már késő lesz. Arra várt, hogy Abdal-Ati a megbeszélt időpontban elindítsa a mobil telefonja segítségével a robbanás sorozatot.
Ő volt jogosult arra, hogy beteljesítse Allah akaratát. Még 2 perc volt hátra.

A „Zöldsapkások”, bár fegyvertelenek voltak, a fizikai erejük és a taktikai felkészültségük alkalmassá tette őket a „megszállók” részleges ártalmatlanná tételére. Árpi és a Biztonsági vezető már az alezredes megérkezése előtt szakaszokra osztotta őket, óvatosan meg is közelítették a szektor kijáratokat. A terroristák csak a ,,mezei „biztonsági személyzettel számoltak és úgy gondolták, hogy azok elő sem mernek merészkedni mielőtt megérkeznének a különleges erők.

Bedő, miután meghallgatta Bill „produkcióját”, Árpival és az egyik akcióssal a lezárt öltözőhöz rohant. Szerencsére az arab még „elvarázsolva” feküdt a földön. Az alezredes átkutatta a zsebeit, csak egy mobiltelefont talált nála. A névjegyzék az Aisa névre volt állítva.

A GBE közben egyesével ártalmatlanná tette a kijáratnál posztoló terroristákat, de még szép számmal maradt belőlük, és az Aisa- hoz legközelebb lévőket még nem merték megközelíteni.

Gergely egysége elérte az Arénát, Bedő utasította a csapatot, hogy váltsák ki, illetve egészítsék ki az akció csoportot. Tájékoztatta őket, hogy nagyon óvatosan járjanak el, mivel valószínűleg, központi irányító egységgel akarják felrobbantani az egész Arénát. Közben elindultak volna tűzszerészek is, de Bedő még nem engedélyezte a mozgásukat, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy a kezükben lévő mobil telefon, az egyetlen kapcsoló a robbantáshoz.

Aisa nem idegeskedett, biztos volt abban, hogy oka van annak, hogy Abdal-Ati még nem került elő. Valószínűleg több időbe telik bezárni minden résztvevő öltözőjét, nehogy valaki is meg tudjon szökni az Arénából és ne lehessen részese a „megváltásnak”
Eljött az idő, felemelte a kezét, a még meglévő öngyilkos terroristák üdvrivalgással és fegyverropogással ünnepelték az akció fénypontját, így nem derült még ki, hogy megfogyatkozott a létszámuk.

A repülőtér hajnali ködben úszott, az irányítótoronyban arra vártak, hogy eloszoljon a pára és indíthassák a járatokat. Megerősítették a reptér biztonsági szolgálatát, a biztonsági vezető éppen azon aggódott, hogy bár megkapták a fotókat a körözött terroristákról, de valószínűleg hamis útlevéllel fognak próbálkozni, meghát ezek a filippínók olyan egyformák.

A központi pályaudvar ilyenkor korán reggel még nem azt a nyüzsgő képét mutatja, mint napközben, de azért az évszaknak megfelelően, a turisták már aktivizáltak magukat, megelőzve a korai hőhullámokat. A vasúti rendőrök éppen Havrilo fotóját tanulmányozták, bosszankodtak, hogy ezek a szlávok, oroszok, ukránok mindannyian ugyanolyan durva, jellegtelen vonásokkal rendelkeznek. Abban is biztosak voltak, hogy az ukrán rendelkezik több útiokmánnyal.

Az egyik terrorista utolsó mozdulatával még le tudott adni egy riasztó jelzést Aisha készülékére. A nő a hozzá legközelebbi nézői szektorra irányította a géppisztolyát és felüvöltött, -ha azonnal nem hívja vissza az embereit, azonnal tömegmészárlásba kezdünk!
Bedő, mivel még mindig nem lehetett teljesen biztos abban, hogy az Abdal-Ati-tól zsákmányolt telefon az egyetlen aktiváló készülék, azonnal hátra rendelte az embereit. Egy rossz döntés, mozdulat azonnali tragédiához vezethet!

Havrilo nem csodálkozott a felállított kordonon, határozottan nyújtotta át útlevelét a fegyveres nőből és férfiból álló ellenőrző párosnak. Mindjárt indul a Bécsbe tartó vonat, onnan meg repülővel irány Katar. A férfi kezdte el nézni az okmányt, majd átadta női kollégájának. A nő felnézett az igazolvány ellenőrzéséből, amiben a Bogdan Antin név szerepelt, hosszasan tanulmányozta Havrilo arcát, majd átnyújtotta és azt mondta- Se odna horosa poijzdka do v, jaznytsi! Havrilo már éppen el akarta rakni az útlevelét, de a járőr szavai megfagyasztották arcán a készülő megkönnyebbült mosolyt. Abban a pillanatban további fegyveresek léptek oda az ukránhoz és megbilincselték.
-Mit mondtál neki – kérdezte a férfi?
– További jó utat a börtönbe! – válaszolta Laura.

Aisa hiába várta, hogy Abdal-Ati befejezze a fő művüket. De az Al-Káidanak természetesen volt „B” terve is. A terrorista nő nem tétovázott tovább, egyik kezével felemelte a fegyverét a feje felé, a másikkal benyúlt a zsebébe és kivett egy mobiltelefont. A névjegyzéken kikereste Abdal-Ati nevét. Allah Ahbar! – kiáltotta.

Dao magabiztosan adta át úti okmányát a reptéri pultnál. Bár látta a Thaiföldi járathoz tartozó check-in board mellett álló állig felfegyverzett férfiakat, biztos volt benne, hogy nincs olyan reptéri alkalmazott, aki fel tudná ismerni őt, a hamis, Autthapon névre szóló útlevele alapján pláne.
A szigorú tekintetű flight operation officer hölgy elkérte a filippínó passportját, rányomta a pecsétet – Have a nice limbo! – mondta búcsúzóul. Bár a Fülöp-szigeteki nem tudott jól angolul, azt levette, hogy a „nice limbo” az nem biztos, hogy jó utat jelent. Furcsállón nézett vissza a recepciós nőre, aki még utána szólt,
-Jól hallottad Dao, kellemes utazást a pokol tornácába! Mire feleszmélt, a készenlétben lévő rendőrök már le is teperték a filippinót.
Ágnes megelégedetten hagyta ott a pultot.

Mielőtt Aisha rá tudott volna nyomni a hívás gombra, egy golyó süvített át a koponyáján, szétroncsolva az agyát. Bedő, bár még az esemény hatása alatt volt, azonnal kiadta a parancsot Gergelynek a megrökönyödött és a váratlan támadástól megbénult terroristák elfogására, illetve semlegesítésére. Árpi ráközelített a kamerával a nézők közül kiemelkedő, halálos lövést leadó személyre. Nem akart hinni a szemének.

A merénylők ártalmatlanná tétele után végre elindulhattak a tűzszerészek is, hogy át kutassák teljeskörűen az Arénát. Az összes óriás kivetítő hátulján, a legfelső nézőtéren és szinte mindegyik hangfalon találtak ciklonit alapú semtex robbanószert. A teljes felső karéj rábomlott volna a nézőkkel együtt, az alattuk lévő páholyokra, a hangosító berendezéseken lévők, amelyek behálóztak az egész arénát, pedig mindent és mindenkit elpusztítottak volna a küzdőtéren is. Árpi és a járőrök kiszabadították az öltözőjükbe zárt fellépőket, akik nem győztek hálálkodni. Bár nem tudták, hogy mi történt pontosan a félbeszakított koncert után, de azzal tisztában voltak a kiabálások és a lövöldözések hallatán, hogy nem a Gálaműsor része volt. Árpinak csak egy kérése volt Luc-hoz, hogy árulja el, hogy csinálta a mutatványát…
Bill Goyne volt természetesen a nap hőse, Abdal-Ati meghipnotizálása és ezáltal cselekvés képtelenné tétele miatt.

EPILÓGUS

A Diszpécseri helyiségben gyűlt össze a „csipet csapat „és átbeszélték az átélt „élményeket” és az előzményeket. Árpi, Laura, Gergely és Bedő felváltva, néha egymás szavába vágva mesélte el a történteket. A két beépített, de mint később kiderült, áruló TME ügynök, Adél és Eszter, elhelyezte, az Abdal-Ati által korábban felvételiztetett vendégmunkásokat az SDCH-ból és a Micro Integration-tól a célobjektumokba. Adél egyrészt fedezte a négy filippínót, akiket kiszervezett a Pásztor Aréna projektor kivitelezési munkálataira, másrészt elterelte a figyelmet, a másik Fülöp- szigeteki munkás Brown Scorpions-hoz való áthelyezésével, a későbbi álrabláshoz. Eszter meg kiutalta az ukránt, mint diszpécsert a G-Systems-hez, hogy szerelje fel a robbanó tölteteket, szintén elterelésnek. A filippínók a kivitelezési munkák közben elhelyezték a semtexet a kivetítőkön és a hangosító eszközökön. Még akartak elrakni gépészeti helyeken is, de erre már nem volt idejük és lehetőségük. Ha azok is felrobbantak volna, az Aréna környékén is nagy lett volna a pusztítás. Úgy gondolták, hogy az elterelésekkel és Zsóka elrablásával teljesen megosszák a TEE erőforrásait és megbénítják az irányítást is. Majdnem sikerült is nekik.
Vilmost, a pénzszállító autó kisérőjét később megtalálták az álrablás helyszínétől nem messze, egy gyorsbüfé mosdójában átvágott torokkal.
Dao-nak esze ágában sem volt megosztani az elrabolt pénzt Abdal-Atiékkal, elhelyezte egy pályaudvari értékmegőrzőben, aminek a kulcsát meg is találták nála a reptéri elfogása utáni átvizsgálásakor. Gondolta, ha majd leülepedik a dolog, visszatér és elviszi a pénzt. Bár a pénz szállító kirablása csak elterelés volt, a sikeres akció után az összeg az Al-Káida számláját gyarapította volna, finanszírozni a következő terrorista akciójukat.

Gergely átkarolta és megcsókolta Laurát, -ne feledkezzünk el a mi kis kódfejtőinkről és önjelölt nyomozóinkról sem, és jelentőségteljesen nézett Árpira is.
A beszámolót a nap másik hőse fejezte be:
-Azt már az elején sejtettem, hogy nem teljesen legális ipari célokra kell az araboknak a ciklonit. Azt állították, hogy a Katarban talált ősi régészeti maradványok, (szerintem inkább valami kincsfélék) feltárásához van szükségük nagyobb mennyiségű ciklonit-ra. A kávézóban történt személyes találkozásunk után kicsit elkezdtem szaglászni az önjelölt „Indiana Jones” és társai után. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy más célra is kellhet a robbanóanyag, de a biztonság kedvéért a nyomukban maradtam. Az Arénába simán be tudtam hozni a pisztolyt, mivel a beosztásom révén rendelkezem fegyverviselési engedéllyel. Láttam, hogy mennyire elfajult a helyzet és a legkisebb meggondolatlan lépés is tragédiához vezethet. Szerencsére jó helyen voltam, jó időben, Fejezte be mondandóját Déri Ádám a Pascalchem biztonsági vezetője.

Árpi kaján vigyorral a képén dőlt hátra a Centerben lévő új, Biztonsági Vezetői irodájában. Hogy erre nem gondoltam? A 32 lapos pakli tetejére és az aljára is 4-4, azaz az összes zöld kártyalapot helyezte a mutatványt megelőzően Luc. Amikor Eve lepakolta a kártyalapokat 4 oszlopban, akkor ennek megfelelően, minden oszlopnak az aljára és a tetejére is zöld számú vagy zöld figurájú lap került. Tehát, ha a bármelyik toronyból kiválasztott kártya, bármelyik oszlop tetejére kerül, és bármelyik torony kerül is rá, MINDENKÉPPEN KÉT ZÖLD LAP KÖZÉ KERÜL! A sorsolásoknak igy természetesen semmi jelentősége nem volt. Luc-nak csak azt kellett gyorsan megnéznie, amikor kiterítette a lapokat, hogy melyik kártyalap van két zöld lap pld. a zöld tízes és a zöld ász között! A technikussal megbeszéltek egy kódnyelvet, és amikor Luc elkezdte a beszédét, akkor” üzent” neki. „PERSZE azt gondolhatják, hogy a FELSŐBB hatalmak segítségével hajtom végre a mutatványt”. A Persze a PIROS, a FELSŐBB a FELSŐ-re utalt. A technikus ebből tudta, hogy a piros felsőt kell megjeleníteni a tableten. Ha például azt konferálta volna, hogy Mindenképpen HÉT próbás gazembernek fognak tartani, akkor azzal a Makk 7-est üzente volna az operátornak. Azzal, hogy elsőre nem „fordult „meg a lap, azzal csak fokozták a feszültséget.
VIGYÁZAT CSALTAM!