Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
Te vagy
Bűnös vagy. Ócska, mondvacsinált kibúvók saját magad elől. Bálvány vagy, önöd sodrásában fuldokoló, kéjes áhítatot mantrázol, hogy mindennap meghalj belül, újra és újra. Óhajaid beteljesülését megelégedésed sóhaja kíséri, hiszen lelked legrejtettebb szegleteibe vésett vágyaid is testet öltöttek a valóságban, ára csupán te magad voltál.
Tekints ki létedből. Olybá tetszik, a Hold ma különös formát vett fel, serényen szórt fénynyalábjai összes vétked megvilágítják. A gátlásaid kiadják a kontúrt, a tartózkodás leple mit sem takar ezen az éjjelen. Közszemlére kerülsz, önmagad a közönség. Fenyegető, szénfekete lidérc tűnik vissza a tükörből, a múlt szelleme kísért, bár még csak nem is kísért, már az is csak hálni jár beléd. Lelkivilágod vérárasztotta csarnoka Atlantiszként merül el benned, és a pláne a egészben, hogy erre nyálat fröcsögtetve gerjedsz.
Perverz is vagy, saját léted mulandó fétise, az addiktív önpusztítás szado-mazo előjátéka. A Te és a Te közösül saját egód leképezésének peremén, magadon túlmutatni a két Te nem elég. Gyatra énképed beizzít, újabb bűnös éjszaka egyesben magaddal, miért bár újfent vezekelni kényszerülsz, nem bánod, sőt, észre sem veszed, de talán éppen emiatt csinálod.
Szerelmes is vagy, féktelen vonzalom izolációban tengődő éned iránt, ám magad útjába állsz, hogy megóvd magadat magadtól. Még ha a rezisztálást képes lennél hosszabb ideig fenntartani, talán komolyan tudnád venni magad. Túl büszke vagy a vallomáshoz, hisz ahhoz meg kéne nyílnod önös léted előtt. Mit számít, az elutasítás demoralizáló sava úgyis felismerhetetlenségig marna.
Áldozat is vagy. Az önzés börtönében rezideálsz, szíved cellájában magadra átkot, szidást szüntelen kiabálsz. Minél kétségbeesettebb a könyörgés magad felé, te annál jobban felizgulsz, s csak még intenzívebb sanyargatásban részesíted személyed. Személyed. Egyáltalán definiálható, leírható egy oly összetett entitás, mint a Te ezzel az egyetlen, rövidke szóval? Vagy bármilyen szóval? Van-e hatalma a szavaknak saját, belső birodalmad falain belül, hogyha mindent tudsz magadról, így nincs olyan, mit Te ne tudnál rólad?
Mindemellett Te is vagy. Ebből pedig összes erőtartalékodat latba vetve sem tudsz kiszakadni. Nem is kell, nem is kívánsz, behatárol, még sincs szebb dolog magadnál a világon, sőt, nincs is semmi más. Felfogásod, érzékelésed alkotja a világot, nem pedig az univerzum teremt téged. Részhalmazt képez belsődben a világ, mégis fejvesztve, ócska kifogásokat produkálva menekülsz előle. Oly sok gonosz, ádáz, s vétkes van benne, s menekülsz, mert tudod: az is te vagy.
