A gyűrű
A gyűrű
Már reggel izgalommal ébredtem. Csodás napnak nézek elébe. Ma megteszem, mondogatom magamnak. Indulás előtt még végig nézek a lakásomon. Látszólag ragyog minden. Igaz a szekrényben nincs rend, de oda úgysem fog benézni, nem engedem. Nem azért hozom el ide. Igen, végre itt lesz, az otthonomban. Nem egy palota, a maga huszonnyolc négyzetméterével, de ez vagyok én.
Amióta először megláttam az udvaron, amint az iroda épület felé lépked magabiztosan, tűsarkúban, kis fekete miniszoknyájában és mélyen dekoltált felsőjében, elvesztettem az eszem. Minden szerdán találkozunk, már hónapok óta. Egy álomlány. Már a gondolattól feszül a nadrág rajtam, ahogy rá gondolok. Én a raktárban dolgozom, ő a könyvelőségen. Egyikünknek sem egyszerű. A cég kihasznál mindenkit, túlóra, több ember feladata ránk osztva, de a szerdát meg tudjuk oldani.
A nap úgy röppen el, mintha kötélen húznák, még dúdolgatok is, a kollégák meg jókat derülnek rajtam.
Este van. Már lassan sötétedik, a rakparton találkozunk. Átölel, rövid csókkal üdvözöl. Sürgeti, hogy menjünk már. Szokásunk, hogy megeszünk egy hamburgert, vagy hot-dogot, mielőtt megyünk a motelba. Mondom neki, hogy ma más a program. Csodálkozva néz rám. Ajkai szétnyílnak. Felhúzza magát a kőfalra, lógatja lábait. Kíváncsian faggat. Szétnyitom a combjait, beállok közéjük, kezem lassan végigsimít a formás lábán, mélyen beszívom finom parfümje illatát. Elmondom, hogy ma hozzám megyünk, hogy ott a vacsora a hűtőben, de szeretnék kérdezni valamit előtte. Érzem, amint légzése gyorsul. Tudom, már nagyon vágyik rám, látom a szemében. Lassan benyúlok a zsebembe, kiveszem a meglepetésemet. Három hónapig spóroltam rá. Tudom nem arany, meg gyémánt, de neki vettem. Kinyújtom a kezem, ott fekszik benne szerényen, a kis ezüst ékköves gyűrű. Megdöbben, ijedten néz rám. Mit akarok, kérdi. Szeretlek, súgom halkan, légy a feleségem.
Hangosan felnevet, gúnyosan, lekezelően. Ennél, még az a gusztustalan tanga is drágább, amit a múlthéten Hubától, a vezérigazgatótól kapott. Hogy mit képzelek én? Velem csak a szexért van, mert a Hubának ő ad, itt meg ő kap, tőlem. Csak kacag, harsányan, megvetően. Kezem előre lendül. Megütöm. Döbbenten bámul rám. Meglököm, hátraesik. Keze kapkodva markol a levegőbe, ijedten néz a szemembe. Sikít, de nem hallom.
Kinyújtom kezem a folyó fölé, a kis ezüst ékszer aláhullik, követi azt, akinek szántam.
Válaszok