Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A vidámpark
Utáltam mindent, ami hangos, és túl hivalkodó volt, de nem akartam a barátnőm kedvét szegni azzal, hogy el sem megyek. Liza izgatottan készült az estére, úgy viháncolt, akárcsak egy tinilány, mert még soha nem volt vidámparkban. Épp leszálltunk az óriáskerékről, már azon törte a fejét, hogy mi jöhetne ezután, amikor kedvesen megkértem, hogy tartsunk szünetet, és vegyünk valami egészségtelen kaját. Erre húzni kezdett a büfék irányába, és egy nagy hamburger társaságában elindultunk az éjszakába. A Duna mellett sétáltunk, közben ijedten vettem észre, hogy már messze elhagytuk a vidámparkot, erdős részhez értünk.
– Nem kéne – fordultam Lizához, amikor ő hirtelen befogta a számat. A meglepődés erejétől megtántorodtam, és hallottam, hogy a cipőm alatt megreccsen egy ág. Tekintetemmel követtem Lizáét, majdnem felsikoltottam, ahogy a szemem elé tárult egy jelenet. Előttünk nem messze egy alak térdelt egy fiatal lány előtt, aki élettelenül feküdt a fűben, miközben a sötét alak kihúzott belőle egy vékony pengéjű kést, és pont ránk meredt. Torkomban dobogó szívvel rángatni kezdtem Lizát, majd futásnak eredtünk. Hátra sem kellett néznünk, tudtuk, hogy követ minket. Hallottuk a súlyos lépteket mögöttünk. Már éppen azon kezdtem tanakodni, milyen messze lehet tőlünk a mulatság, hogy meghallanának-e minket, ha sikoltozni kezdenénk. Ekkor Liza mellettem elvágódott valamiben, ezután hasra esett, megfordultam, hogy felállítsam. Hátranézve velőtrázóan elkezdtem sikítozni, mert egy bohóc arca tekintett vissza rám. Olyan közel volt már hozzánk, és a penge megcsillant a holdfényben, amin jól látható volt a vér. Liza felnézett rám pánikkal a szemében, amit felvett rögtön az önfeláldozás.
– Rohanj! – kiabálta torkaszakadtából, és megfogott egy követ maga mellett, hogy védekezni tudjon. Csak egyetlen pillanatig gondolkoztam, teljes erőmből futni kezdtem, egyfolytában kiabálva, hátha meghall valaki. Pár perc múlva, ami örökkévalóságnak tűnt, fényeket kezdtem látni, és még mielőtt odaértem volna a vidámparkhoz összecsuklottak a lábaim. Egy fiatal lányokból álló társaság kezdett felém rohanni, amikor egy sikítás hangzott fel az éjszakában. A fülemre tapasztottam a kezem, és szorosan behunytam a szemem, hogy kizárjam a barátnőm jajveszékelését a fejemből.
A nap felkelőben volt már, és hirtelen kipattantak a szemeim. Remegő ujjakkal hívtam fel Lizát. Hosszan kicsengett a telefon, de felvette. A megkönnyebbüléstől sírni kezdtem, és elmeséltem neki a rémálmot. A döbbent csendet Liza kapkodó lélegzetvétele váltotta fel, aki halkan betéve az ajtót maga után, futni kezdett a kocsija felé. Amikor már elindult az úton, akkor szólalt csak meg.
– Emma! Norbi este elhívott a vidámparkba, kérte, hogy gyere te is. Egy buta bohóc maszkot hagyott az előszobai asztalon – nyögte ki, és elindult hozzám, hátrahagyva a barátját, akit alig egy hete ismert meg.
Vajon ma este tényleg megtörtént volna a rémálom?
