Egy titkos dal
Egy titkos dal
van egy titkos dalom.
Csak akkor énekelem, ha eszembe jutsz, amikor a hold átsüt a függönyön, és hűs szél fúj. Látok valami kis bogarat a fényben, magamra húzom a paplant, és valamire gondolnom kell, ami erőt ad. Ez a titkos dal egy apró érzésről szól, törékeny, mint a kristály, de a fénye beragyogja ezt a sötét helyet. Elveszített kincs az út mentén, hacsak beszélek róla másnak is, tudom, tovaröppen, de Neked beszélhetek, dúdolhatok halkan, egészen. itt van a levegőben, itt maradt, és tudom, hallottad, egy aláhulló levél zaja. Nem hosszú, csak amit ad. Volt egy perc, amikor vidám volt, és mosolyogtam, inkább érzékeny, néha szomorú. Egyszer hallottam, azóta itt van velem, és amikor dúdolom, elhallgat minden, csendben elpihen. Olyankor felszáll a Szentjánosbogár fényt adni, a tücsök cirpel hozzá, de csak halkan. Libben a függöny, titkokat tár fel, és egy érzést. Itt érzem a tekinteted, a szuszogásod illata andalító. Hajnalt látok a víz felett, elhúzom a hajad, rám mosolyogsz, és megnyugszom, sóhajtok. Dúdolok Neked valami kis dallamot, nézem a szemeid, és nincsen semmi baj.. A fák között ott zenél a reggel, egy madár fekszik a dallamra, azzal viteti magát, könnyező madár. Elrepül messzire…
nagyon messzire…
Hozzád
/nővéremnek/
Válaszok