Libbenő toll

Libbenő toll - Novella Blog

Libbenő toll

Hajnalodott. Az első nagy testű madarak kezdtek tollászkodni, egy toll libbent elénk, alig mozdult, csak némán lebegett a víz felszínén.

Pirkadat volt, alig érezhető különbség, a hajnal és reggel első pillanatai között. Könnyű pára borított mindent, szinte remegett a felszín, még hűvösen áradt a tó illata…
Ültünk és átszellemülten gyönyörködtünk egy tollban, gondolatokat festve magunkban a hajnali köd lassan omladozó foltjaira. Olyanokat, melyekben az a kis pihe jelképezte a szellemiséget, azt a könnyedséget – amivel gondolataink szállnak.

A madár testéről pár pillanattal ezelőtt, lassan leereszkedő fehér pille, alig érintkezve a feszültségekkel teli felszínhez, tovalebbenve már egy nádszálba kapaszkodik. Mint amikor magunk is azt a lehetőséget megragadjuk, de hiába. Aztán egyre feljebb, ismét a szél szárnyain, fel az égbe… vakító messzeség kékjén egy piciny fehér pont.

Nagyra törő gondolatok jelképe, égiekkel kacérkodó magányos vándor. Egyedül nem tud repülni, társak kellenek, hogy egy szárny részeként a magasba emelkedhessen és szárnyaljon, mint a gondolat, szabadon és tisztán.

Click to rate this post!
[Total: 3 Average: 5]

Kapcsolódó cikkek

Az új vér!

A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha is felfedezett, a vámpírok létezése volt. Nem mesék, nem mítoszok, hanem valódi, halhatatlan lények. Az emberek évezredek óta féltek tőlük.

Irina emléke

A 60-as években játszódik Szombathelyen., , mikor 9 éves voltam. Közös udvarban laktunk Szovjet katonatisztek csaladjaival, kiknek gyerekeivel tilos volt játszanunk, ahogy nekik is tilos volt velünk. De a gyermeki tisztaság és makacsság felülkerekedett a szabályokon .Én , Irén /Irina/ és Kátya összebarátkoztunk kiharcolva magunknak a barátság jogát.

Válaszok

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük