Erdős Sándor – A kolostor
A kolostor
Belső-Ázsia 4900 méterrel a tengerszint felett.
Jarlung Campo szurdok.
Harmadik hete küzdök a felszerelésem súlyával a Himalája ritka levegőjében. Lassan kiérek a szurdok félelmetes szorításából, ahol a hideg légáramlatok szinte a csontomig hatolnak. Hosszú, fáradságos út áll mögöttem, de a célom már közel van.
Korunkban kevés szó esik, az is csak érintőlegesen, a lélek hatalmáról, erejéről. Egy élő legenda nyomait kutatva jutottam el a Himalája e távoli szegletébe. Híre ment, hogy él egy kivételes képességekkel megáldott szent ember Tibetben egy eldugott kolostor falain belül. Utam során szinte mindenhol belebotlottam a róla szóló hihetetlen történetekbe. Indiában meséket szőttek emberfeletti képességeiről. Állítólag a távoli hazájából magával hozott tapasztalatokat kamatoztatva a testi funkcióit minimalizálni tudja a hit erejével. Mesék szólnak arról, hogy mindenfajta élelem híján is heteket képes átvészelni a nélkül hogy látható károsodásokat szenvedne. A hideg éjszakákat is kibírja a szabadban kehülés nélkül. Belacs rinpocse egy élő legenda a világ ezen szegletében. Azon elhatározásomat, hogy felkeresem tettek követték és elindultam, hogy megtudjam ki ő és honnan bukkant fel, valamint mi a titka a rendkívüli képességeinek.
A szurdokból kiérve egy hegyorom tetején meg is pillantottam a Hulla-la kolostort, mely felhők fátylába burkolódzva igazán pompás látványt nyújtott. Imamalmokat forgatott a szél és távoli mormolás hallatszott, ahogy a papok az imáikat kántálták. Közel egy óra caplatás után már a kolostor udvarán álltam. Egy kisebb procedúrának is beillő üdvözlés után a szent ember elé vezettek. Belacs rinpocse egy kőemelvényen ült szinte meztelenül és a távolba révedt a tekintete. Kőrösi Csoma Sándor könyvével a kezemben meghajolva léptem a rinpocse elé.
– Namaste – köszöntöttem a szent embert és Kőrösi Tibeti-Magyar szótárát lapozgatva kérdeztem meg tőle tört tibeti nyelven:
– Szent rinpocse, kérlek áruld el titkodat. Ki vagy és honnan érkeztél, honnan ez a szent tudás?
A rinpocse tekintete visszatért a távolból, rám vetette és válaszra is méltatott.
– Kovács Béla vagyok Budapest III. kerületében születtem anyám jóvoltából.
Ezután belehúzott a keze ügyében tartott pálinkásüvegbe és tekintete ismét a távolba révedt.
Válaszok