A novella szerzője: Gábor Pelva
Pelva Gábor vagyok. Zenész, dalszerző, író, műfordító. Sok saját kisebb-nagyobb írásom van, dalszövegek, versek, dalmagyarítások, külföldi költők fordításai, novellák és egy kisregény. Írásaimban a dráma mellett igen fontos szerepet szánok a humornak is. Igyekszem az olvasót mélyebben is megérinteni, ugyanakkor egyben szórakoztatni is. Fő írói példaképeim Bulgakov és Kosztolányi, de természetesen törekszem arra, hogy egyedi hangot üssek meg. Írásaimat főként egyfajta dramaturgiai láncra fölfűzött asszociációs láncreakcióként jellemezném és mivel rengeteget mesélek, ezért kissé belelóg a standup műfajába is, hiszen ezeket elmondhatnám egy képzeletbeli asztal mellett is, társaságban. Ebben az értelemben ez is a viszonyom az olvasóhoz.
Ezt a novellát ennyien olvasták el: 8
View all posts by Gábor Pelva
Zenészek kalandjai egy lagziban. Tapintatosan, mint egy hullaszállító, sziréna nélkül, mintha tudná hova jött, a még mindig mit sem sejtő vendégsereg tudta nélkül gördül be a kapun és beáll a Feuer mellé. Két vidám fickó ugrik elő piros mellényben és egy utolsó napsugár áttör az alkonyi felhőkön.
Egy zenész sajátos vallomása a Margit-hídról pesti hídfőjéről. A Híd és a Város ezen a ponton mágikus üzemmódba kapcsol. Ezt a szakaszt a következő Hídig nem lehet megúszni. Mindenkin átsuhan egy megmagyarázhatatlan sejtés és eufória. Nem akárhol vagyunk. De a pillanatnyi zavart nagy megkönnyebbülésre feloldja, és egyben érthetővé teszi a fő attrakció.
Egy színházi zenész nyelvi és gasztronómiai kalandjai egy walesi utazás során. Tönköly alatt megsüllyedt a padló, egy másodpercig megkövülten állt, aztán a közönség érdeklődő tekintetének kereszttüzében rogyadozva odament a pult végéhez és elvett egy villát. Hirtelen átvillant rajta, hogy a show kedvéért most meg kéne hajolnia, talán meg is tapsolnák.
