A titok

5 (2)

A titok

Tamás, a Gellért-hegy tövében, a Bartók Béla út elején lakott egy háromszobás öröklakásban feleségével és két tinédzser korú gyermekével. Ötvenedik éve felé közeledő barna, középmagas, inkább vékony testalkatú főkönyvelő volt egy közepes méretű vállalatnál, ahol egyik évben elég kevés nyereséget könyveltek el és emiatt többször behívatták a minisztériumba. Sikkasztásra gyanakodtak. Azonban semmilyen bizonyítékot erre nem találtak, de megfenyegették, hogyha nem működik velük együtt, akkor meggyanúsítják és annak ugye ki tudja mi lehet a vége. Hosszas vívódást követően családja biztonságára gondolva hagyta, hogy a belügyesek beszervezzék és attól kezdve folyamatosan kisebb szívességeket kértek tőle. Általában munkatársai felől érdeklődtek, de csak szóban. Tartójával úgy kéthavonta váltottak szót a Gellért Szálló presszójában, vagy nyaranként a fürdőben, ahová rendszeresen járt a család. Mindig szorongott ezektől a találkozóktól. Nem is alaptalanul, mivel egy szép, május eleji napon, nagyon furcsa dolgot kértek tőle. Tamás, a szálloda presszójának teraszán találkozott tartójával és még szerencse, hogy ült.
– Kedves Tamás, most nem is tőled kérnék egy szívességet, hanem Kata lányodtól – kezdte a beszélgetést a tartója, miközben fél szemmel a presszó közönségét fürkészte.
– Hogyan? A lányomtól? – kérdezett vissza döbbenten Tamás.
– Igen, tőle. De ne ijedj meg! – próbálta oldani a feszültséget a tartó és kicsit mintha el is mosolyodott volna. – Úgy tudom, hogy a lányod nagyon csinos a hosszú barna hajával és okos. Két hét múlva megy a tavaszi osztálykirándulásra és ennek kapcsán a fiatal fizikatanáruk szervez számukra különböző látogatásokat is. Nos. Ezt a srácot szeretnénk egy kicsit jobban megismerni.
– És ebben hogyan tudna a lányom segíteni? – kérdezte Tamás.
– El kellene csábítania! De ne izgulj kedves Tamásom, csak egy kicsit – szólt a tartó, a nagy szemeket meresztő Tamás felé.
– De hiszen ő még egy gyerek! Igaz, többnek néz ki a maga tizenhét événél. De akkor is gyerek, kiskorú! – válaszolt egyre idegesebben Tamás.
Azonban a tartótiszt határozottan megfogta Tamás karját és nyugalomra intette, majd folytatta.
– Úgy tudjuk, hogy Szekszárdon fognak megszállni, az ottani olcsó szállodában, mivel tanítás lévén a kollégiumokban nincs hely. Ott van egy lehallgató szobánk. A mellette lévőbe át is tudunk látni a tükrön keresztül. A tanár majd azt a szobát kapja meg és a lányodnak a tükör elé kellene csalnia és ott megcsókolni. Ezt mi le tudjuk fényképezni. És ez a kép lehetne a mi kezünkben, ha netán valamikor szükségünk lenne rá – ismertette a tervet a tartó.
– És én ezt hogyan mondjam el a lányomnak? A családom azt sem tudja, hogy mi kapcsolatban vagyunk – próbálta Tamás hárítani magától a feladatot.
– Az nagyon jó, hogy nem tudnak rólunk. Azonban most be kell avatnod a lányod! De csak őt! Találd ki, hogyan veszed rá! Szerintem azért ez nem olyan kellemetlen feladat. Még az is lehet, hogy összejönnek – felelte a tartó, majd távozott.
Tamás ott maradt a gondjaival. Fizetett, majd ő is távozott, de nem tudott rögtön hazamenni. Teljesen le volt döbbenve. Hogyan mondja el mindezt a lányának? És hogyan vegye rá, hogy megtegye, amit tőle kértek. Hivatkozzon arra, hogy őt sakkban tartják egy ténylegesen piti ügy miatt, amelyben ráadásul nincs is igazuk? Végül hazament. Felesége látta rajta, hogy nagyon feszült, melyet Tamás a benti dolgokkal magyarázott. Nyugtalanul aludt. Másnap a munkahelyén is több kollégája észrevette rajta, hogy valami nincs rendben. Végül úgy határozott, hogy beszél a lányával. De ezt hogyan is tegye meg úgy, hogy a család többi tagja ezt ne hallja? Nem volt szokás náluk elvonulni, a család közösen beszélte meg a dolgokat, elsősorban a vacsora alatt. Kivel mi történt aznap? A gyerekeknél mi volt az iskolában? Feleségének milyen gondjai voltak aznap a titkárságon, ahol dolgozott. Igyekeztek egymást jó tanácsokkal ellátni. Ritkán zördültek össze. Ha valamelyik gyerek rossz jegyet kapott, inkább vigasztalták, nem szidták össze, illetve azon gondolkodtak, miként tudnának neki segíteni. Ez néha a fiatalabb fiúval fordult elő. Ő akkor nyolcadikba járt és szerették volna, hogy gimnáziumba mehessen. Majd TV-t néztek, vagy olvastak, a gyerekek bepakoltak másnapra. Kicsit unalmas, de nyugodt életet éltek. És ezt Tamás semmiképpen nem akarta kockáztatni.
Végül kitalálta, hogy fáj a feje és elmenne kicsit a Duna partra sétálni. Megkérdezte Katát, hogy nincs-e kedve neki is ehhez, ebben a szép májusi időben. Szerencséjére igent mondott. Már vagy tíz perce sétáltak, lementek a partra, leültek a lépcsőre és köveket hajigáltak a vízbe, majd Tamás végül elkezdett beszélni.
– Kata! El kell áruljak valamit neked. De kérlek, figyelmesen hallgass végig és ne szólj erről senkinek! – mondta és látszott rajta, hogy nagyon ideges. – Nagyon nehéz helyzetbe kerültem és csak te segíthetsz ebben.
– Mondd apa! – mondta Kata, miközben figyelmesen nézett az apjára.
– Tudod, nekem a munkám miatt sok különböző emberrel kell kapcsolatban legyek – kezdte Tamás, miközben a kezét tördelte, ami amúgy nem volt szokása. – És ők néha nagyon furcsa dolgokat kérnek tőlem. Ez sokunkkal van így, nem én vagyok az egyetlen, csak erről sosem beszélnek nyilvánosan. Gyakorlatilag fenyegetnek minket, hogyha nem tesszük meg, amit kérnek, akkor megvádolnak ezzel-azzal, amiből nem tudsz kimosakodni és ellehetetlenítik az életedet.
– Mondd apa, miről van szó? – kérdezte Kata.
– Most éppen a te fizikatanárod keltette fel az érdeklődésüket, és szeretnének róla valamilyen kompromittáló dolgot begyűjteni – kezdte Tamás.
– A fiatal Laci báról? – csodálkozott Kata.
– Igen, róla van szó – válaszolt Tamás.
– Egy hét múlva megyünk kirándulásra, és az osztályfőnökünk mellett ő lesz a másik kísérő tanárunk. Képzeld, sikerült megszerveznie, hogy ellátogathassunk az éppen épülő Paksi Atomerőműbe is. Már alig várom – mondta Kata.
– Igen, tényleg bemehettek az épülő erőműbe? – csodálkozott Tamás. – Lehet, hogy épp emiatt érdekes a te Laci bád a belügyi szervek számára? És ugye Szekszárdon lesz a szállásotok egy szállodában? – kérdezte.
– Igen, így van. Két-három ágyas szobákban fogunk aludni. De persze a kísérő tanároknak külön szobájuk lesz, gondolom. Hiszen Jutka néni biztos nem alszik majd Laci bával együtt – mondta Kata, aki még mindig csodálkozó arckifejezést öltött magára, hiszen nem volt számára világos, hogy ebben mi lehet olyan titkos, hogy senkinek nem szabad majd beszélnie róla.
– Különben neked mi a véleményed Laci báról? – kérdezte hirtelen Tamás a lányától.
– Laci bá nagyon jó fej. Jól magyaráz és néha vicces is – válaszolt Kata. – De miért érdekel ez téged? Mennyiben kapcsolódik a titokhoz?
– Egyszerűen nem tudom, hogyan mondjam el neked, hogy mit kértek tőlem, illetve ténylegesen tőled – válaszolt Tamás, miközben továbbra is a kezét tördelte.
– Apa, bökd ki! Most már tudni szeretném!
– Hát jó. Azt kérik, hogy kompromittáld. Például csókold meg a szobájában a tükör előtt, melyet ők lefényképezhetnek, és esetleg valamikor valamire felhasználhatják, ha úgy adódik – mondta el Tamás szinte egy szuszra, miközben a földet nézte.
– Apa, ez szörnyű! – kiáltott fel Kata.
– Igen. De ha nem tesszük meg, akkor ki tudja, milyen dolgokat foghatnak majd ránk és nem tudjuk bebizonyítani az ártatlanságunkat. Kata, én elmondtam neked. Ez volt az én dolgom. A többi a te kezedben van. De bárhogy döntesz, én melletted vagyok. Nem akarlak semmire sem kényszeríteni – szólt Tamás, majd megölelte lányát. – Ne haragudj! – suttogta.
Kata arcára kiült a döbbenet, és meg sem tudott szólalni. Majd mindketten felálltak és elindultak hazafelé. Útközben nem szóltak egymáshoz. A beszélgetés utáni napok nagyon feszültek voltak. Tamás felesége csodálkozott ugyan ezen, de betudta a kirándulás miatti izgalomnak. Nem is sejtette a valódi okot.
Végül eljött a nagy nap. Külön bérelt busszal utazott el Kata az osztályával. Először még arra gondolt, hogy esetleg beteget jelent, de annyira várta a kirándulást, hogy végül nem tette meg. Majd ott kitalál valamit. Az első megállójuk Pakson volt, ahol nagyon sok érdekeset tanultak, hogy miként is működik majd a tervezett erőmű. Végül elérkezett az este. Megtörtént a szobák kiosztása. A diákok figyelmét felhívták a két tanári szoba számára, hogyha bármi gondjuk akad, kit hol találnak meg. Este tízig kimenőt kaptak a diákok, hogy sétálhatnak egy keveset a gyönyörű májusi estén, de felhívták a figyelmüket, hogy egyedül senki ne kószáljon el és tíz után valóban takarodó, melyet ellenőrizni fognak.
Kata megjegyezte ugyan Laci bá szobaszámát, de akkor még arra gondolt, hogy semmiképp nem fogja felkeresni. Majd azt mondja, hogy a fiúk bementek hozzá mindenfélét kérdezni és majdnem egész éjjel ott voltak. Séta közben azonban meghallotta két osztálytársnője beszélgetését. Szinte suttogtak, nehogy valaki meghallja őket. És mintha Laci bá nevét emlegették volna. Hogy egyikük majd bekopog hozzá, amikor egyedül lesz. Micsoda? – hördült fel magában Kata. Mást is megbíztak a lejáratásával? Vagy tetszik a lányoknak a fiatal tanár? Mit tegyen?
Végül elhatározta, hogy előbb ő megy be. Már egy hete csak Laci bá járt az eszében és rájött, hogy valójában nagyon is tetszik neki a fiatal tanár. Nem engedi át másnak. Végül felment a második emeletre, ahol Laci bá szobája volt. Hallgatózott. Úgy ítélte meg, hogy nincs nála már senki. Vagy legalább is csend volt. De mit is mondjon, ha bemegy. Elhatározta, hogy fejfájás elleni gyógyszert fog kérni. Végül bekopogott. Laci bá azonnal ajtót nyitott.
– Miben segíthetek? – kérdezte.
– Hirtelen megfájdult a fejem és valami gyógyszert szeretnék kérni. Eszembe sem jutott, hogy hozzak magammal, mivel nagyon ritkán fáj a fejem – magyarázkodott Kata.
– Gyere be! Rögtön keresek valamit – Szólt Laci bá.
Kata zavartan körülnézett a szobában és meglátta a szokatlanul nagy méretű tükröt.
– Milyen nagy tükör van itt – monda csodálkozva, miközben önkéntelenül is megnézte magát benne.
Laci bá odament a tükörhöz és átnyújtotta Katának a gyógyszert, ő pedig megköszönte és gyorsan egy puszit nyomott az arcára, majd kiszaladt a szobából. Kiérve a folyosóra kis híján rosszul lett. De gyorsan lesietett az első emeletre és bement a szobájába. Nagyot sóhajtott. Megkönnyebbült, hogy végül mégis teljesítette a furcsa „feladatot”. Szerencsére a szobatársai nem figyeltek rá, annyira bele voltak merülve a cseverészésbe. Lezuhanyozott, majd lefeküdt és hamarosan el is aludt. A gyógyszerre persze nem volt szüksége. Megkönnyebbülten ébredt hajnalban, hogyha netán fényképet is készítettek a másik szobában a pusziról, az inkább számára lehet kompromittáló, mint Laci bának. Később pedig hallotta, hogy osztálytársnője dehogy mert bemenni a fiatal tanárhoz. Csak álmodozott róla.
A kirándulás másnapján már hazafelé tartottak, amikor Kata gondolt egyet és odament Laci bához. Ő megkérdezte, hogy elmúlt-e a fejfájása, mire Kata egy pillanatra értetlenül nézett rá, majd kapcsolt és mondta, hogy ja persze és köszöni a gyógyszert. Ellenben megkérdezte tőle, hogy miként sikerült elintéznie, hogy fogadják őket az épülő erőműben? Erre Laci bá készségesen elmondta, hogy volt egyetemi professzora segítségével, akinek több fizikus tanítványa is dolgozik ott.
Mikor hazaérkeztek, Kata elmondta apjának a történteket. Mindketten megnyugodtak, hogy ténylegesen semmi baj nem történt. Apjánál rövidesen jelentkezett a tartótiszt, aki elég sutának nevezte az elkészült fényképet, amellyel valójában semmire sem mennének, ha szükségük lenne rá. Erre Tamás elmondta nekik, hogyha a diákok épülő erőműbe való bejutása iránt érdeklődtek, akkor azt nyíltabban is megkérdezhették volna. Semmi titkos nem volt a dologban. Ezek után a tartó jóval kevesebbszer jelentkezett, majd elmaradt.
Laci bá Katával mindig is kedves volt, ahogy a többi diákjával is, de az eset után még inkább odafigyelt rá. Kata is igyekezett rendesen készülni a fizika órákra. Sőt, meg is szerette. Végül mérnöknek jelentkezett, ahová fel is vették. Örömmel ment vissza iskolájába elújságolni a hírt. Laci bával is beszélgetett, aki randira hívta. Végül összeházasodtak. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. Azonban Kata soha nem mondta el neki a puszi történetét.