Az üzenet

Az üzenet

A sportteremben fülledtség honolt, pedig már szeptemberben járt az idő. Az iskola beköszöntött a diákok legeslegnagyobb szomorúságára. A rendszeres edzések kezdetét viszont nem sajnálta Pali. Szerette az atlétika gyakorlatait, amikben szabadon engedhette energiáit. Erős testalkata volt, izmos, csöppet sem kövér. Barna haját egyik oldalt hosszabbra vágatta, míg a másikon rövidebbre lépést tartva a divatos féloldalasan menő hajviseletekkel. Igen ügyes és kitartó is volt edzője örömére. Mindig ő csinálta a legkészségesebben a legnehezebb feladatokat. Élvezte izmai minden mozdulatát, hatalmat érzett, büszkeséget, ahogy megélte erejét, feszegette korlátait. De most gondok nyomasztották.
„Azt-az-Nó-rit!” – gondolkodott ütemesen, miközben bemelegítés közben rántogatta hátra, majd előre karjait: „Mu-száj-volt-sza-kí-ta-ni.” – guggolt, majd emelkedett fel. „ Kár-ér-te,-jó-nő-ci-volt! Nem-úgy,-mint-ez-a-má-sik-csaj!” – csinálta a haspréseket. „I-ga-zán-csa-po-dár-ez-a-Vi-cus,-hogy-má-ris-ott-ha-gyott-és-egy-ből-új-pa-sit-sze-dett-fel!” – lihegett, ahogy ugrott a rúd felett. „De-ez-van,-majd-ke-re-sek-mást!” – zakatolt az agya futás közben.
Vége lett az edzésnek. Épp jókor, mert rendesen kifáradt, megszomjazott és úszott az izzadságban. Hangosan beszélgetve rontottak be a többi fiúval az öltözőbe.
– Mi van, haver? Játszunk, majd délután a gépen? – vetődött oda mellé Jancsi.
– Jó!– vetette oda és lekapta átázott pólóját. – Roli, te jól elbénáztad azt a szaltót! – szólt oda egy kissé nyeszlet fiúnak.
– Amúúúgy… tényleg! – kiáltotta valaki. Erre kitört a ricsaj, majd hirtelen csend lett, mindenki kifogyott a szóból. Kigúnyolódták magukat, Roli sem tudott mit mondani, mert tényleg ügyetlenkedett.
– Fúj! Miki, milyen büdös a hónaljad! – ordította valaki hirtelen.
– Az enyém büdösebb! – hencegett Roli. Mindenki elkezdte egymás bűzét méregetni. Versenyt is rendeztek: ki a legbüdösebb?
A pályázatot mindegyikük közül a legdagadtabb Ádám nyerte. Megpróbálták felkapni, ahogyan a tévében látták a bajnoki ünnepléseket, de nem bírták el. Majdnem leejtették, mire elkezdtek harsányon röhögni, felbolydult ismét az egész társaság. Erre ünneprontóan beszólt a helyiségbe Artúr bácsi, hogy fogják be és siessenek, szeretne végre bezárni.
Pali lazán vállára dobta a sporttáskáját, majd megindult kifelé kezében a telefonjával. A készülék kisméretű volt, de igazán felvágós, vastag, fekete tokos. Megnézte az üzeneteit. Anyja írt, egy haverja, meg… Nóri. „Már vártam. Egy hónapja mentünk szét, de még mindig nem jött, hogy Pali, kérlek, fogadj vissza, ne vesszünk már össze örökre, kérlek! Mindjárt megnézem!” – sóhajtotta. Szerette azt a lányt a maga módján és hiányzott neki.
Anyukáját elintézte azzal, hogy mindjárt hazaér, és igen megírta a dogát és igen, nem sikerült túl rosszul. Zsoltinak is csak annyit írt, hogy tényleg fincsi volt az ebéd a menzán, meg hogy jó hétvégét. Aztán jött az ügy, amit már hiányolt. „A csajok szinte mindig vissza akarják könyörögni magukat. De nem hagyom magam!” – erősítette páncélzatát. Megnyitotta az üzenetet.
– Hali
babát várok
tőled – olvasta döbbenten.
Pali megtorpant az út közepén. „Mi van? Ne!m, ez nem lehet! Biztos csak álmodom!” – kirázta a hideg, de a tenyere izzadt. Állt ott, mint akit villámcsapás sújtott. Meredt maga elé, majd fáradtsága ellenére hirtelen futásnak eredt. Zsebre vágta a készüléket és futott, egészen hazáig. Otthon anyukája meleg étellel várta.
– Na, mi volt a suliban? – faggatta.
– Semmi – dünnyögte. Megtúrta a kajáját, de alig evett egy-két falatot. Felment a szobájába, lefeküdt az ágyba és nézte az üzenetet. Most mit feleljen? Hirtelen ismét villant a képernyő.
– Musz töröljem az üzit az ősök miatt – írta Nóri. – Olvastad?
Pali érezte, valamit felelnie kell.
– OMG – pötyögte. Nóri erre az összes üzenetet visszavonta.
– Mi legyen? – csippant a teló újra.
– goz se – írta a fiú lazán, de belül kavargott. Végül folytatta: – vetesd el fizetem
– Neeem!
Hogy lehetsz ilyen!
– ez egy cuki-muki baba
nem ölöm meg
– nem
egy sejtcsomó
a tied
– A tiéd is!!! – erre aztán igazán nem tudta, mit mondjon. Félt, mi lesz, ha ezt valaki megtudja. És, hogy Nóri meg akarja tartani? Erre végképp nem számított. Mit kezdjen két gimis egykis kölyökkel?
– Komolyan
Írj!
Na! – jelzett a képernyő.
Szinte érezte Nóri tekintetét, ahogy könnyekkel áztatott arccal várja a támaszt.
Ha valaki vagány akar maradni, de nem tudja egy helyzet megoldását, azt tetteti, hogy közömbös számára, és elfedni bizonytalanságát, inkább beszól. Pali is az ilyenek közé tartozott. Meg is fordult a fejében, hogy odavág egy cinikus megjegyzést, de végül nem merte megtenni. Hiszen az ő magva is.
– nem tud semmit
hagyj
nem lesz en dolog – petyegte idegesen és kilépett.
Tétovázott egy kicsit, aztán rákoppintott a tiltás gombra.
Biztos?, kérdezett vissza a Facebook.
Újabb kattintás.
Mi mást tehetett volna?