Fortnight – A képzelet csapdájában

Fortnight – A képzelet csapdájában

Claire kezéből majdnem kiesett a könyv. Persze megint elbóbiskolt olvasás közben. Nem csoda, a vonat olyan kecsesen ringatózott alatta. Gyorsan körbenézett, hogy ki látta a malőrt. Lassan már szégyellenie kellett, hogy olvasott és nem a telefonját nyomogatta, mint mindenki más a közelében. Nehéz volt letenni ezt a könyvet. A történet egy vidéki kúrián játszódik, ahol a főhősnő és egy barátai társaság száll meg két hétre. Ezért is Fortnight a címe. Na ott aztán fenekestül felfordul az életük, hihetetlen dolgok történnek meg velük.
Jó időnként belemerülni egy ilyen álomvilágba és elmenekülni a gondok elől. Bár igazából erre az évre nem volt oka panaszra, most is a nénikéjéhez utazik Harrogate- ba, egy kis pihenésre. Szeretett ott lenni, nagyon nyugodt, hangulatos kisváros volt és az arisztokrata előkelőség kedvelt fürdőző helye. Claire- nek nem volt családja, csak Alicia tánti maradt neki, a szülei korán meghaltak, édesanyja leukémiás volt, édesapját az Alzheimer vitte el. Neki nem volt gyermeke, házas sem volt soha, bár már betöltötte a 39- et. Nem volt kimondottan szép, de azért jól tartotta magát. Hetente kétszer járt futni, bár elég nehezen vette rá magát, mert igazából utált kocogni, de viszont azért ki akart valahogy nézni. Az átlagnál magasabb volt, hosszú, eredeti vörös haját általában feltűzve hordta, csak éjszakára bontotta ki, meg ha kicsit feltűnőbbé akarta tenni magát, de ilyen alkalom ritkán akadt.
Szülővárosában Chelmsford- ban rengeteg park található, aki sportolni akar, vagy csak egyszerűen élvezni a természetet, annak ez a városka ideális választás. Mégis szeretett kiszakadni innen, Harrogate más volt, a hatalmas, kétszintes kastély szerű ház mindig elbűvölte, Alice néni pedig nagyon vendégszerető házigazda volt.
Claire egyszerű varrónő volt, de csodaszép ruha költeményeket alkotott. Nemcsak készített, hanem tervezett is, tudását és a kelmék, szövetek iránti szenvedélyét még a nagymamájától örökölte. Nem volt egyszerű a tudást megszerezni, szegény nagyika süketnéma volt, így Claire kénytelen volt megtanulni szájról olvasni.
Nemsokára meg kéne érkeznie. A könyvére pillantott, a közepén járt a kötetnek, kíváncsi volt, hogy a hősnőnek tényleg minden sikerülni fog- e. A könyvjelzőre még otthon ráírta a tánti telefonszámát. Fel akarta hívni, hogy nemsokára érkezik, de senki sem vette fel. Biztos a kertben van, gondolta a lány.
A szerelvény méltóságteljesen gördült be North Yorkshire, Harrogate állomására. Claire szokás szerint taxival ment a birtokra, az úton azon gondolkodott, vajon lesz- e valami változás a házban, már ráférne egy kis renoválás. Legutóbb három éve volt itt, akkor mintha pedzegette volna ezt a nénikéje. Alice tánti 76 éves volt, fizikailag már eléggé le volt robbanva, de az elméje még tiszta, friss volt. A kocsiból kiszállva kicsit furcsállotta, hogy senki nem fogadja, máskor a nénikéje már a kapuban toporgott, hogy mikor jön már. Levélben írta meg neki, hogy melyik vonattal érkezik, a tántival így tartották a kapcsolatot, szegény nagyothalló volt, valószínűleg mobiltelefonja sincs még mindig, a vezetékeshez meg mire odaér…Fogadóbizottság híján becipelte a behajtón a bőröndjeit, két hét pihenést szavazott meg magának, ennyi időre azért kell ennyi csomag. A ház ajtaja sem jelezte a szokásos kolomppal az érkezését amikor benyitott, úgyhogy a hallba sem jött elé egy teremtett lélek sem. Na ez már több volt, mint különös. Pont ma adott volna szabadnapot a házvezetőnőnek a tánti? És hol van Alicia néni? Direkt hangos puffanással rakta le a csomagjait, és elkezdte szólongatni a nénikéjét. Erre már valami mocorgás támadt, és egy testes, középkorú, kreol bőrű hölgy vonult le a lépcsőn, kezén szürke cérnakesztyűvel. Érdeklődő tekintettel meredve a nőre.
– Miben segíthetek? – mondta kimérten.
– Hát maga kicsoda, és hol van a nénikém?- nézett a matrónára meglepődve Claire.
– Az én nevem Isabelle, a ház úrnője szombat este rosszul lett, és először a megyei klinikára, utána Londonba szállították a Pulmonológiai Intézetbe. Összeomlott a keringése, és a légzése is leállt. Lélegeztető gépen van a legutóbbi információk szerint, nincs magánál, nem is látogatható egy pár napig még biztosan. Különben én sem voltam mindig házvezetőnő, régebben a Margaret Dabbs klinikán voltam nővér.
– És hol van Maria, aki heti háromszor járt a nénikémhez takarítani és intézte a bevásárlást meg egyéb ügyeket? – értetlenkedett Claire.
– Hölgyem, egy hónapja én vezetem a háztartást, az elődöm sorsáról, tartózkodási helyéről nincsenek információim, Önben kit tisztelhetek? – kérdezte Isabelle.
Hát ez már több volt a soknál, Claire teljesen le volt döbbenve- A tánti unokahúga vagyok Claire Avangale, és ahogy ezt már leleveleztem a „ ház úrnőjével” , körülbelül két hétig fogok itt tartózkodni.
Claire- nek közben eszébe jutott, hogy volt valami öreg barátja is a tántinak, Ernest, de az elérhetőségét nem adta meg anno Alicia néni. Ettől a fúriától meg hiába is kérdezné. Igaz, hogy már hónapokkal ezelőtt lefixálták ezt az időpontot a látogatásra, de azért a változásokat megírhatta volna a tánti. Mert az volt bőven! Még magához sem tért az első megrázkódtatásból, következett a többi. A régi hangulatos, falikaros lámpák helyett, hideg fényű, modern, igaz energiatakarékos neonarmatúrák szolgáltatták a világítást, csak a konyha bejáratnál maradt meg egy belőlük. Az antik kandalló helyett valami elektromos borzadály lett telepítve a hallba. Az ikonok helyett is valami absztrakt rajzok sorakoztak a falakon. A perzsa szerű szőnyegek helyett padlólap lett lerakva, ezek legalább ízlések voltak, és könnyen takaríthatóak. Ezek után az emeletre már nem is volt kíváncsi, dehát a régi szobája ott volt fent, a sarokban.
– Elfoglalhatnám végre a lakosztályomat- szólt most már türelmetlenül Claire, miután magához tért a megrökönyödésből.
– Legyen szíves kövessen- mondta kimérten a házvezetőnő, és elindult felfelé az emeletre. Ott egyből jobbra fordulva, a legelső szobát kinyitva tessékelte volna be Claire- t.
A nőt most érte a sokadik megrázkódtatás:
– Mit akár ezzel a szobával, a másik irányban, a bal sarokban van nekem fenntartva a lila lakosztály, gyerekkorom óta abban lakom, amikor ideérkezem.
– Az sajnos most nem lehetséges, az apartmant a Grant család foglalta le, ők a délutáni órákban érkeznek. Önt itt a keleti szárnyban tudom elhelyezni, az egyágyas, barna szobában- mondta határozottan Isabelle.
Claire kénytelen kelletlen bevonult a jelzett lakrészbe, de azért nem hagyta annyiban.
– És a középső, sárga lakosztályt ki használja, a római pápa?
– Oda már tegnap megérkeztek Smith- ék, így telve is vagyunk. A fsz.- i apartman természetesen a ház asszonya rendelkezésre áll továbbra is, remélhetőleg hamarosan felépül és viszontláthatjuk- mondta nem túl őszinte arckifejezéssel a matróna és mielőtt levonult a lépcsőn, még megjegyezte- A vacsora 6- kor lesz tálalva, reggeli 8 és 10 között, ebéd 12- től 2- ig. Önnek mint az úrnő rokonának természetesen nem kell fizetni a szállásért és az étkezésért, de a számlát azért kiállítjuk távozáskor és rögzítjük az egyéb fogyasztását is.
Claire nyelt egy nagyot, aztán egy pillanatra elgondolkodott, hogy sehol nem találna most hirtelen másik szállást, nemhogy ingyen. Mi lett ebből a családias apartmanházból, vendégfogadó?! Miért nem tudtam én erről? Szegény Alicia nénit jól kihasználja ez az új bagázs, vajon Ernest tud erről, hiszen régebben ő intézte a tanti pénzügyeit, a befektetéseit.
– Köszönöm Isabelle, én csak reggelizni szoktam itt, a többit elintézem a városban- mondta erőltetett mosollyal Claire.
Próbálta felhívni a londoni tüdőgondozót, de állandóan azt mondta egy automata, hogy nem kapcsolható. Valószínűleg félretették, mert sokan érdeklődtek a hozzátartozójuk felől. Na jó, akkor majd csütörtökön újra megpróbálja, addigra hátha felébred és többet tudnak mondani az állapotáról- gondolta magában. Nem volt kedve az olvasáshoz sem, pedig már csak a végkifejlet volt hátra. Szegény kötet ott árválkodott az éjjeliszekrényen.
A Fat Badger étterem felé vette az irányt a Coldbath road- on. Az egyik legelegánsabb hely volt a város szívében. Tágas belső terében a falakat hatalmas tükrök és festmények borították. Külseje egy ódon kastélyra emlékeztetett, csak persze kisebb méretben. Persze nem ez volt a törzshelye, ezt sajnos nem engedhette meg magának, de most úgy döntött, hogy megérdemli a kényeztetést az átélt izgalmak után. Roston sült lazacot fogyasztott vajmártással és párolt zöldségekkel, amit leöblített egy pár pohár száraz vörösborral. Fizetéskor jó mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Na ez volt az első és az utolsó, hogy így megvendégelte magát. Az ital kissé a fejébe is szállt. Szépen komótosan sétált vissza Claire a kúriába, ő már csak így nevezte. Direkt nem sietett, most nem volt kedve senkivel sem találkozni, remélte, hogy a vacsorának már vége és mindenki visszavonult, hiszen elmúlt 9 óra. Elfelejtett kapu kulcsot kérni a matrónától, de szerencséje volt, még nyitva volt a kertkapu és az ódon bejárati ajtó is. Gondolta beoson aztán feliszkol az emeletre. A kolompról elfeledkezett, most bezzeg szólt. Ez is persze elektromosra lett cserélve. Ennél hangosabban meg sem érkezhetett volna, a lába is beakadt a küszöbön és majdnem hasra vágódott. A hallban hét kíváncsi szempár meredt rá. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Motyogott valami köszönésfélét és felrobogott a szobájába.
Másnap reggel sokáig aludt, köszönhetően az előző este elfogyasztott bornak, és hát nemigen volt kedve és mersze sem mutatkozni a többi lakó előtt. Arra ébredt fel, hogy éhes, de nem remélte, hogy 11- órakor még kap reggelit. Valamennyire rendbe hozta magát, és letipegett a szobájából. Abban a pillanatban előtte termett Isabelle, megvető pillantások közepette szegezte neki a kérdést- A kisasszony igényt tart még a reggelijére? Claire csak bólintott, és helyett foglalt a hatalmas asztalfőn. Ijedten tekintgetett körbe, hogy látja e a többi lakó. Nem volt szerencséje, a Grant család vonult le teljes létszámmal a lila lakosztályból. A családfő, Dániel, egy 40- es, jólfésült, magas, jóképű férfi volt, a felesége Jessica is jó megjelenésű, csinos, ápolt hölgy benyomását keltette. Kamaszfiúk, Ethan már nem volt annyira bizalomgerjesztő, fitymálóan méregette a pirítóst majszoló lakótársukat- Lassan már ebédidő van, de előtte még bekapnék valami nasit , figyelsz Anya?
Az apja reagált először erre a nem túl udvarias kinyilatkoztatásra- Jól van fiam, először megnézzük a National Parkot, ahogy terveztük, ott biztosan lesz valami büfé féle.
Ha már lúd, legyen kövér. A szóváltásra megjelentek Smith- ék is. Nyájasan köszöntötték Grant- éket és Mrs. Smith, azaz Madison odaszólt Claire- nek is- Jó reggelit kívánunk. A nő próbálta lenyelni a falatot, majd egy gyenge jó napot- ot hebegett.
A Smith családnak kevésbé volt arisztokrata beütése, egy átlagos, melós família benyomását keltették. A két, szintén kamaszkoruk végén járó lány, Emma és Olivia egymás haját birizgálva követték szüleiket.
Mi a Valley Gardens- be megyünk, utána becsatlakozunk egy golfpartiba- szólt közbe William a családfő, tüntetőleg lóbálva egy kisebb méretű Titleis márkájú golfütős táskát. Miután tisztázták egymással az úticéljukat, Claire megkönnyebbülésére el is hagyták a házat.
Reggel ismét gyötrő fejfájásra ébredt. Előkotorta az orrspray- t az éjjeli szekrény fiókjából. Még jó, hogy ezt nem hagyta otthon. Lassan már létezni sem tudott a gyógyszer nélkül. Hiába sportolt rendszeresen, krónikus alvás zavarral küszködött, ami néha emlékezet kieséssel párosult. Állítólag valami SNAP 25 gén hibával született, emiatt gyermek korábban rendszeresen vitték orvoshoz. Megfogadta már többször is, hogy utána néz ennek a nagyon ritka betegségnek, de csak halogatta idáig. Addig jó amíg nem tudja, hogy mennyire komoly a dolog. A szülei valami alvajárásról is beszéltek kamaszkorában, de nem részletezték túlságosan, próbálták elbagatelizálni a történteket. Egy idő után a gyógyszerek rendszeres szedésével, meg a pszichiáteri elbeszélgetések hatására ezek a cselekmények elmaradtak. Most, hogy enyhült a fájdalom, ismét a lakótársai kezdték foglalkoztatni. Micsoda nagyzoló társaság. Úgy tesznek mintha két külön kasztba tartoznának, de Claire azért látta a szemkontaktusokat, érdekes módon mindkét férfi a másik család nő tagjának kereste a tekintetét.
Claire amikor kicsit depis volt, mindig meglátogatta a Brimham sziklákat. Ezek a csodálatos képződmények mindig megnyugtatták. Ezt tette most is, az idő szeles volt, felhúzta a fejére a kapucniját. A Tea Cruise- ban elköltött egy könnyed ebédet, vacsorára vett egy saláta mixet. Már megint rosszkor ért haza, pedig most direkt korábban ment mint a vacsora ideje. Isabelle pont azt taglalta, hogy három napig nem ő fogja kiszolgálni a lakókat mert a Michael Palin színjátszó körrel egy előadás körúton vesz részt. A helyettesítő egy spanyol chef lesz, Alberto, aki Alicante város Meliá hoteléből érkezik holnap reggel. A vendégek vegyes érzelmekkel fogadták a bejelentést. Claire örült, mert szerette a spanyol konyhát, Granték grimaszokat vágtak, a Smith család hölgy tagjai a paella- t emlegették mint kedvenc ételüket, más nem jutott eszükbe. Tüntetőleg kivonultak a kertbe, de Claire látta, hogy William erősen gesztikulálva kiabált Madison- nal. A két lány valószínűleg ezt már megszokta, mert ügyet sem vetettek a szüleikre, fogócskázni kezdtek a kertben. Amikor bejötek Olivia az apját nyüstölte, hogy kísérje le a pincébe, körül akár nézni. Ethan is lerázta magáról, és mivel senki sem volt hajlandó foglalkozni vele, keresett újabb áldozatot.
– Daniel bá , lejössz velem, biztos vannak szellemek ilyen régi házban. A férfi mosolygott, megsajnálta a lányt és elkísérte a kísértet túrára. Claire bár semmit sem hallott az előző veszekedésből, kamatoztatni tudta a szájról olvasási tudományát.
– Tudom, hogy megcsaltál vele, te cafka. Azért mert már régóta nem járunk össze velük, az nem jelenti azt, hogy semmit sem tudok róluk és rólatok. Az előbb is kihívóan meresztgetted a szemedet Daniel- re- ragadta meg a felesége vállát William.
– Persze, te meg egy szent vagy, észrevettem ám, hogy állandóan Jessica fenekét strirolod- vágott vissza Madison.
– Te képzelődsz, vagy biztos megint sokat hörpintettél a dugi Antigua- ból- folytatta a vádaskodást Smith.
– Ezt nem hallgatom tovább, megnézem merre van Emma- tépte ki magát William szorításából Madison.
Olyan hangossá fajult a vitájuk, hogy még a szomszédos ház ablakán is elhúzta valaki a függönyt és kikukucskált rajta.
Claire jót mosolygott magában, lám- lám, a minta családok, vajon milyen titkokat rejtegetnek még?
Ezek szerint mindkét férfinak a másik felesége jön be jobban, sőt William- nek konkrétan tudomása is van a felesége és Daniel viszonyáról? Kezd érdekes lenni ez a kis pihenés!
– Isabelle, tud valamit a nénikém állapotáról? Próbáltam hívni a klinikát, de állandóan foglalt volt- szegezte a kérdést Claire a matrónához, hogy oldja kissé a feszültséget, mert látta, hogy Granték között is vibrál a levegő.
– Ne tessék aggódni naccság, különben is hol van még csütörtök, majd én vissza felé a fellépésről benézek hozzá- próbálta kioktatni Claire- t a házvezetőnő, de annyira hevesen magyarázott, hogy elveszítette az egyensúlyát, és letántorodott a lépcsőn. Szerencsére nem állt magasan, csak a jobb keze zúzódott meg, amire ráesett. A vacsorát ezért bal kézzel volt kénytelen felszolgálni, amit egész ügyesen hajtott végre, a jobb karja be volt fáslizva. Smith meg is jegyezte, hogy ő és a felesége is balkezesek, de jobb kézzel nagyon ügyetlenek. Isabelle sopánkodott, hogy most hogy fog így fellépni. Még az a jó, hogy csak háttér szereplő lesz a darabban. Claire nem reagált erre semmit, inkább próbálta elkapni Daniel tekintetét, aki éppen Jessica- nak magyarázkodott két falat között. Szóval, ahogy a mondás állítja, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!
Claire- nek nem jött álom a szemére, olvasott egy kicsit a Fortnight- ból, de most a valóságot izgalmasabbnak találta a képzeletnél. Kikukucskált a szobaajtón, üres volt a folyosó. A sárga lakosztályból nem szűrődött ki zaj, ezért a nyugati szárny felé, a lila apartmanhoz iszkolt. Ott már nem volt annyira nyugodt a légkör, most Granték- nál állt a bál. Olyannyira, hogy Claire- nek nem is kellett hallgatóznia.
– Miért mutogatott olyan hevesen rád Madison?- kérdezte Jessica.
– Szerintem nem rám nézett, csak össze vissza gesztikulált- magyarázkodott Daniel.
– Pedig én másképp láttam, azt mondtad, hogy már régóta szakítottatok és már nem találkozgattatok, mielőtt engem megismertél- kételkedett Jessica.
– Ez így is van, hónapok óta nem láttam- mondta határozottan Daniel.
– És az is véletlen, hogy ugyanabba a városba, ugyanabba házba jöttek ők is nyaralni?- folytatta a faggatódzást Jessica.
– Én lepődtem meg a legjobban, amikor megérkeztünk és Smith- ék jöttek be a kertből- erősködött Daniel.
Claire úgy döntött, hogy eleget hallott, vissza lopódzott a szobájába. Hát nem volt túl meggyőző a férfi érvelése. Vajon ki intézte, hogy ez a két, igazából régi ismerős pár újra találkozzon, ráadásul egy fedél alatt kelljen eltölteniük két, feszültséget nem nélkülöző hetet? Nem valószínű, hogy a tánti feladott egy hirdetést:
– Kiadó két apartman, kizárólag egymást megcsalni kívánó házaspár részére!
Claire jót mulatott a saját eszmefuttatásán. Inkább az lehet, hogy a párok közül valaki direkt intézte így, na de melyikük? Smithné, hogy bájologhasson Grant előtt? Vagy Grantné William- nek? Esetleg Daniel, hogy felélessze a viszonyát Madison- nal? Tán William, hogy Grantné formás idomait bámulhassa? Négyesélyes a dolog, az viszont biztos, szinte mindenki féltékeny mindenkire, van aki ki is nyilatkoztatja, a többi csak forrong magában. Sebaj, legalább nem fogok unatkozni- morfondírozott Claire.
Szerda reggel szinte sokkot kapott a társaság amikor összegyűltek a reggelihez. Egy idős, kopaszodó, jobb kezével a botjára támaszkodó férfi köszöntötte őket először spanyolul, utána angolul. A kezén hasonló kesztyűt viselt mint Isabelle, csak az övé fekete volt. – Üdvözlöm a tisztelt egybegyűlteket, Alberto chef vagyok, én fogom önöket gasztronómiai élményben részesíteni három napig, amíg kolleganőm a nagyérdeműt szórakoztatja Yorkshire- ben. Ne tévessze meg a vendégsereget a fogyatékosságom. Habár egy évvel ezelőtt átestem egy stroke- on és a bal oldalam részlegesen lebénult, a jobb kezemmel mindent el tudok látni, a botom csak a közlekedésben segít. Néma csend követte a bejelentést, amit Jessica tört meg- Csak spanyol ételek lesznek a repertoáron, vagy angol is?
– Nemzetközi a kínálatom, ahogy Isabelle házvezetőnő kérte. Az étkezési időpontok változatlanok- válaszolt Alberto tömören. Daniel most egy fürdőző programra invitálta a családját és Smith- éket is, amit William rögtön elutasított azzal, hogy Madison- nak most ez sajnos nem annyira aktuális. Reggeli után Claire direkt húzta az időt a kirándulással, amit a Fewston Reservoir- ba tervezett. Remélte, hogy elcsíp megint valami pletykát. Nem csalódott. Smith- ék ismét kivonultak a kertbe, és folytatták az előző napi perpatvart. William állt szemben Claire- rel, így az ő szavait tudta leolvasni- Most sem ezt a szarházit bámultad mi? Bárcsak fulladna bele abba a Stray- be! Madison két kézzel ellökte magától a férjét. Jókor, mert Claire is úgy látta, hogy William nem állt messze attól, hogy lefejelje a feleségét. Úristen, micsoda vadállat- szörnyülködött magában Claire. El is indult inkább a tervezett festői szépségű vidékre, ott legalább harmónia és szépség veszi csak körül. Kellemesen elfáradt a nap végére, csodák csodájára üres volt a hall mikor hazaért. Gyorsan lezuhanyzott és bedőlt az ágyába.
Claire tanúja volt egy furcsa beszélgetésnek. Egy kis nassoláshoz volt kedve, ezért alvás előtt le akart menni konyhába. Jessica és Madison sustorgott az élelmiszer raktár bejáratánál. Na milyen rendes ez a Smithné, próbálja vigasztalni Grantnét. Nem vették észre őt mert nem ment le teljesen, a lépcsősor közepén állva próbálta ismét kamatoztatni a szájról olvasási képességét. Jessica állt úgy, hogy értelmezni tudta a mondandóját.
– Vagy rendezed a restanciádat, vagy most már napvilágra fogom hozni az egészet. Nekem is szükségem van pénzre, ez a zsugori dög már egy fillért sem ad. Madison csak megadóan bólogatott. Jessica nem úgy tűnt mint aki túlságosan gyászolja a férjét, a felemelt kezével is fenyegette a megszeppent nőt. Claire gyorsan vissza húzódott a lakosztályába, már nem is volt szüksége az édességre, a hallottak kielégítették.
Csütörtök reggel velőtrázó sikoltásra ébredt. Jessica állt halottsápadtan a lépcső közepén, mindkét kezével a korlátba kapaszkodva, és a sikoltása után csak annyi ereje volt, hogy a lila lakosztály felé mutasson. Claire lesegítette a hallba, leültette és a közben odaérkező William- mel óvatosan megközelítették a nyugati szárnyat.
A belső szobában vérfagyasztó látvány fogadta őket. Ethan állt az éjjeli szekrénynek támaszkodva, mindkét keze csupa vér volt.- Apa, apa- csak ennyit tudott kinyögni.
Az ágyban Daniel feküdt félig a bal oldalára fordulva, a jobb halántéka és a párnája vértől piroslott. William kitámogatta a fiút és intett Claire- nek is, hogy hagyják el minél előbb a helyszínt, nehogy valami nyomot megsemmisítsenek. Claire bólintott és követte a fiúkat a földszintre, ahol már Alberto sopánkodott és közben Jessica- t próbálta vigasztalni több kevesebb sikerrel. Előkerült a Smith család többi tagja is, Madison a lányaira támaszkodva zokogott. Alberto a vonalas készüléken hívta a rendőrséget, akik kb. húsz perccel később meg is jöttek. Thomas felügyelő lépett be először a házba, őt két egyenruhás követte. A főhadnagy ötvenes éveiben járt, alacsony termetű volt, sűrű ősz haját hátra fésülve viselte, barna, kockás öltönye hanyagul volt begombolva. Apró, szűk szemei gyorsan jártak, párnás kezeit összekulcsolta a háta mögött, úgy járkált fel alá. Elővett a táskájából egy helyszínelő papucsot és kesztyűt, felment az emeletre megtekinteni a bűntény helyszínét, közben utasította az egyenruhásokat, hogy a törvényszékiek megérkezéséig biztosítsák a területet és a jelenlévőket kezdjék el kikérdezni. Később a helyszínelők behatolásra utaló nyomokat találtak a pince felől. A külső és a belső, a pincéből a hallba vezető ajtó zárja is fel volt törve.
Az orvosszakértő tömören közölte a tényállást- A halál oka tompa tárgy okozta trauma a jobb oldali agylebenyen, körülbelül este 11 és hajnali 2 óra között történhetett, de többet majd a boncolás elvégeztével tudok közölni. A felügyelő ősz szakállát bongyorgatta, közben intett, hogy elvihetik a holttestet. Próbálta Jessica- t elterelni a letakart tetemtől, de aztán két percre megengedte, hogy itt is elbúcsúzhasson tőle. Ethan nem mert odanézni, inkább félrevonult. William arcán nem mutatkoztak érzelmek. Madison és a lányok a szobájukban várták, hogy kihallgassák őket, látszólag jobban megviselte őket a haláleset, mint Jessica- t. Alberto a konyhában próbált összeütni valami reggeli félét, Claire Jessica mellé ült miután a tetemet elszállították, és igyekezett bátorságot önteni belé. A kihallgatások nem sok eredménnyel jártak, senki nem észlelt, hallott semmit az éjszaka folyamán. A szomszéd viszont jelezte a felügyelőnek az elmúlt napokban tapasztalt hangoskodásokat, veszekedéseket a Smith házaspár részéről. Bár a ház bűnügyi helyszínnek számított, a teljes körű átvizsgálás után már nem kellett attól félni, hogy bármilyen nyom eltűnne, a lila lakosztály lett le pecsételve. Grantné és Ethan leköltözött a földszintre a cselédlakás melletti parányi szobácskába, ami olyan tartalék féle volt, igazából raktárnak készült, de Alberto hamar hadrendbe állította William és Claire segítségével. Egyelőre még senki sem jelezte, hogy ki akarna költözni a házból, miután a megrongált zárakat Alberto rendbe hozatta egy helyi vállalkozóval és Thomas felügyelő is őrszemeket állított éjszakára a birtok elé. Azért arra is felhívta a figyelmet, hogy senki ne hagyja el a várost, és további kihallgatásokat helyezett másnapra kilátásba. Természetesen Smith- ék vitáját nem csak Claire vette észre, hanem a többiek is, bár a szöveg csak neki volt értelmezhető. Azért sejteni való volt, hogy a viszályuk összefüggésben van Grantékkal, ezért William igencsak az érdeklődés középpontjába került. Igyekezett a helyzetet azzal enyhíteni, hogy a szokottnál kedvesebb volt Madison- nal és szervezett is egy közös buszos kiruccanást a lányokkal Emmerdale- be. Bár a nyomok alapján idegen elkövető volt valószínűsíthető, azért elméletileg még mindenki gyanúsított volt, talán legkevésbé az érzelmi érintettsége miatt Smithné, és a fogyatékossága miatt Alberto. De mivel Daniel és Madison viszonya jelenleg csak pletyka szintű volt, így Grantné is kizárható volt. Jessica és Ethan is eltávozott Moors- ba, egy vonatos nosztalgia utazásra. Úgy látszott, mintha jót tett volna a kapcsolatuknak a családfő halála. Claire is kiruccant Leeds- be, ott ebédelt. Estére mindenki csendesen vissza és nyugovóra tért.
Pénteken már hajnalban felébredt, nagyon zavaros álmai voltak. Ásványvizet akart felvinni, félálomban botorkált le a lépcsőn. A tetején majdnem hanyatt esett egy szétterült zsíros folton, legalábbis a sötétben annak tűnt. Nem kapcsolt villanyt, nehogy felébressze Alberto- t és Jessica- ékat. Belerúgott valamibe, ezért óvatosan tett egy kis kitérőt a konyha felé. Mit hagyott lent is ez a komornyik szanaszét?Még hogy teljes értékű egy kézzel is, szalad az egész ház. Azért vissza felé belekapaszkodott az ajtófélfába és jobban megnézte, hogy mi képezte az akadályt. Valaki mintha feküdt volna a lépcső alján. Erre már felkapcsolta a falikart és most ő verte fel az éjszaka csendjét egy hatalmas kiáltással. Jessica volt elterülve a földön, hason fekve, lábai összecsavarodva, a feje alól vér csurgott ki tócsába verődve, életnek semmi jelét nem mutatta. Akkor vette észre Claire, hogy az ő jobb keze is véres, amit mire próbált volna letörölni, Alberto már előtte is termett, tőle szokatlan fürgeséggel- Mit tett kisasszony?
– Ezt hogy érti? Így találtam rá ebben a pillanatban- rökönyödött még a lány.
– Csak azért mert véres a keze még a ruhája, netán hozzá ért a hölgyhöz?- kérdezte gúnyosan a lakáj.
– Dehogy nyúltam hozzá, és jobb ha maga sem ér hozzá- mondta most már magabiztosabban Claire.
Alberto előbb a kint posztoló rendőrt értesítette, utána közvetlenül Thomas felügyelőt hívta, aki hagyott mindenkinél egy névkártyát előző nap. Nem sokkal később a korábbi protokoll szerint lezajlott a helyszínelés. Az orvos most sem szószátyárkodott- A halál közvetlen oka valószínűleg a lépcsősor tetejéről történő esés okozta nyakcsigolya törés, de sérülések találhatóak a fej elülső részén, valamint a térd és a csukló ízületeken, a háton és a bokán. A halál beállta a máj hőmérséklete alapján éjfél és három óra közé tehető, egyelőre az esetet balesetként aposztrofálom, de pontosabbat majd a boncolás után tudok mondani. Mindenkinek döbbenet tükröződött az arcán, vajon mit keresett az emeleten éjnek idején Jessica, hiszen leköltözött onnan? És kinek állhatott volna érdekében a halála, főképp a férje elhunyta után? William nem tudta türtőztetni magát és zokogásban tört ki. Madison nem igazán tudta hogyan reagáljon ezek után, Ethan- t igyekezett a szárnyai alá venni, ebben most segítségére volt Olivia és Emma is. A legújabb esemény tükrében Smith kiesett az elkövetők köréből, de legalábbis kisebb mértékben vetült rá a gyanú árnyéka. A baleset körülményei látszólag tisztázták a ház lakóit. Alberto kifejezetten örült, hogy már csak egy napot kell ebben az elátkozott házban szolgálnia. Thomas felügyelő ismételten felhívta a figyelmet, hogy senki ne távozzon az engedélye nélkül Harrogate- ből. A maradék társaság úgy döntött, hogy megvárják Isabelle visszatértét, rendezik az eddigi költségeket, aztán lehet, hogy a nyomozás lezártáig átköltöznek máshova a városba. A nap további részét mindenki a szobájában töltötte, csak a vacsorára jöttek elő, az ebédet kihagyták, senkinek sem volt igazán étvágya. Az esti étkezés is inkább arról szólt, hogy egymást fürkésszék. Daniel meggyilkolását még mindig rejtély övezte, főként az indíték miatt és Jessica halála sem volt mindennapi. Alberto elköszönt a vendégektől, jelezte, hogy még az este folyamán eltávozik, a reggelit már Isabelle fogja prezentálni. Claire kikukucskált, hogy kint vannak- e a rendőrök, de nem látott senkit. Aztán bekapcsolódott egy fényszóró amely megvilágította a kert elülső részét, ahol több egyenruhás ténfergett. Mikor Claire befejezte a nézelődést, észrevette, hogy minden szem rászegeződik.
– Mi a fenét bámulnak? Csak nem engem gyanúsítanak mert véres voltam? Biztos megfogtam az ajtófélfát amibe Jessica is kapaszkodhatott- próbálta mentegetni magát Claire nem túl meggyőzően, azzal felvonult a szobájába. Most jött rá, hogy nem vette be még a gyógyszerét, amit a pszichiáter írt fel. Rendszeresen kellett volna szednie, de hol bevette, hol nem. Előkotorta a fiókból a fiolát, megszámolta mennyi van benne. Elhűlt benne a vér, amióta itt volt, egy szemet sem szedett be..
Bár a használati utasítás úgy szólt, hogyha elfelejtette beszedni, akkor ne vegyen be utána többet, fittyet hányt rá és dupla adagot vett be. Szombat hajnalban úgy érezte hogy vécére kell mennie, el is indult a mosdó felé, azaz csak indult volna, falnak ütközött. Nem találta a papucsát sem, a földön el kezdett tapogatódzni, de valami fémes tárgyat érzett a puha lábbeli helyett. Kitapogatta a falon a villanykapcsolót. Amint világosság lett akkor érte a sokk, a sárga lakosztályban volt, a hálószobában Madison ágya mellett. A nő haja merő vér volt, a bal keze lelógott az ágyról, ami mellett egy kis méretű Zbrojovka típusú hangtompítós pisztoly hevert, valószínűleg ezt tapogatta ki az előbb. Az éjjeli szekrénykén altató gyógyszeres fiola és egy levél féle volt. Az ágy jobb oldalán William feküdt mozdulatlanul. Kiment a hálóból, a külső részen a két lány látszólag nyugodtan aludt. Claire rápillantott a kezére, megint véres volt, de most mindkét keze. Elindult az ajtó felé, a parketta hatalmasat nyikorgott, amire Emma felriadt és kinyitotta a szemét- Maga mit keres itt?
Észrevette Claire véres ruháját is, amibe törölve a nő próbálta eltüntetni a vér nyomokat.
– Én csak zajt hallottam- mentegette magát Claire, nem sok sikerrel. Emma kikelt az ágyból, de mire az ajtóhoz ért, Claire beszaladt a szobájába. Pár másodperc múlva ismét velőtrázó sikoltás verte fel a házat Emma részéről. Ebben a pillanatban nyílt a bejárati ajtó és Isabelle lépett be, aki már kintről hallotta a kiáltást.
– Dios Mío, que paso- rontott be csomagostul a házvezetőnő, akinek fogalma sem volt az elmúlt napok eseményeiről. Emma szédelgett le az emeletről, kezében egy papír darabbal- Azt hiszem Anya öngyilkos lett- mondta elhaló hangon és összeesett. William és Olivia is előkerült, egy pohár vízzel és némi arcpaskolással sikerült Emmát magához téríteni. Claire a szobájában gubbasztott, miután próbált megszabadulni a vértől ami a kezeit és a ruháját borította.- Ugye nem én, ugye nem én- motyogta magában. Előjöttek a kamaszkori emlékei, amikor azon kapták a szülei, hogy az ő szobájukban matat éjnek idején, majd amikor rászóltak, szó nélkül vissza bolyongott a saját helyére. Ilyenkor el- el tűntek dolgok, sőt egyszer a macskájukat is a kamrában találták agyonütve. Ezekre a dolgokra később Claire egyáltalán nem emlékezett, a pszichiáter sem tudta elővarázsolni a tudatából a kezelések alkalmával. Az orvos a SNAP 25 gén hibára fogta a történteket , amire igazából nem létezett gyógymód vagy gyógyszer. A skizofréniára hatásos gyógyszert írta fel neki, aminek a rendszeres szedésével az állapota szinten volt tartható.
William a telefonhoz nyúlt, hogy riassza a felügyelőt, amikor hirtelen hátra hőkölt.
Isabelle vállán elég riasztó foltok, bőr kiütések voltak, amiket a sáljával próbált eltakarni, de amikor lehajolt, hogy bevigye a csomagjait a szobájába, a kendő lecsúszott és napvilágra kerültek az elváltozások. Az arca is feltűnően piros volt, de mint később kiderült, nem a cipekedéstől, amire fogta, hanem a napok óta tartó láztól, ami kínozta. Nem is szólva a nyakán éktelenkedő nyirokcsomó duzzanatokról.
William még sápadtabb lett és hívta a főhadnagyot. Közölte vele, hogy a felesége öngyilkos lett és a házvezetőnő tüneteit is ecsetelte. A felügyelő türelmet kért, azt ígérte, hogy azonnal vissza fogja hívni. Félóra is eltelt mire visszaszólt.
– Ezidáig a Járványügyi Hivatallal egyeztettem. Nem messze Önöktől van a Weybridge laboratórium, ott az egyik kísérlet során, egy természetes immunelnyomó gén, az IL- 4 felturbózott változatával módosítottak egy egérhimlő vírust, ami így már az emberekre is halálos veszélyt jelenthet. Egy ilyen vírussal kezelt egér szökhetett meg a kutatólaborból és kezdte el terjeszteni a betegséget. Utasítom Önöket, hogy további intézkedésig senki ne hagyja el a házat, és Isabelle- t próbálják meg izolálni, azaz ne kerüljön vele senki semmilyen kontaktusba. Konzultálok még az egészségügyi szakemberekkel, nemsokára ismét jelentkezem.
A házvezetőnőt beparancsolták a lakrészébe, azzal, hogy azonnal vegyen fel szájmaszkot és fertőtlenítővel mosson kezet.
Thomas felügyelő újabb információkkal szolgált, azt mondta, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az említett vírus okozza Isabelle tüneteit, de a biztonság kedvéért két hétig karanténban kell mindenkinek lennie. Annyit kért még, hogy nyissák ki belülről a pince ajtót és tegyék lehetővé az azon keresztüli bejutást a házba, és senkinek se szóljanak se az öngyilkosságról se a feltételezett fertőzésről. A hívás után hamarosan megjelent egy fekete teherautó, ami szorosan a pince lejárathoz állt be. A hallon keresztül benyomult öt, teljes védőfelszerelésbe öltözött helyszínelő, akik a megfelelő vizsgálatok után elszállították a holttestet. Hozták tartós élelmiszert is, abból egy kisebb készletet Isabelle lakrészében helyeztek el. Thomas főhadnagy nem volt a csapat tagja, azt üzente, hogy majd a boncolás és a törvényszékiek részletes jelentése után fog tájékoztatást adni a történtekről.
Claire szerencséjére, a szkafanderesek megjelenése miatt kialakult pánik miatt Emma elfeledkezett, vagy egyelőre nem akart foglalkozni a bolyongásával és a vérrel való szennyeződésekkel. Isabelle kapott lázcsillapító injekciót és C, D vitamint az egészségügyi szakemberektől, de ezek csak a tünetek enyhítésére voltak elégségesek, oltás vagy bármilyen ellenszer még nem állt rendelkezésre. Szerencsére a lenti cselédlakáshoz külön kis teakonyha, mosdó és kamra tartozott, így teljesen el volt szeparálva a többiektől. Most érdekes lett a felállás, a megmaradt lakók William, Claire, Emma, Olivia és Ethan lettek kénytelenek főzni és takarítani magukra az elkövetkező két hétben. Isabelle egyelőre el tudta magát látni, nagyrészt feküdt, étvágya nemigen volt, a szobája üvegajtaján keresztül érintkezett csak a vendégekkel.
William a felesége búcsú levelét olvasta, de csak a felügyelő által telefonon keresztül átküldött szöveget, az eredetit elvitték a helyszínelők.
Madison beismerte, hogy régóta folyamatos viszonya volt Daniel- lel, bocsánatot kért mindenkitől, de ezek után már nem látta értelmét az életének. A lányokat a férje gondjaira bízta, akikkel az utóbbi időkben erősen megromlott a kapcsolata. Megbukott minden tekintetben, mint anya, feleség és ember is..
Mivel Isabelle csak a földszinten járt az elszeparálása előtt, Ethan nem törődve a hivatalos pecséttel, a biztonság kedvéért visszaköltözött az emeletre a lila lakosztályba, inkább a rossz emlékeket választotta a megfertőződés veszélye helyett. A hall helyett a konyhába tették át az étkezések helyszínét is. William a hálószobából kiköltözött a lányok szobájába a díványra, most a belső szoba volt lezárva rendőrségi szalaggal. Tudta, hogy a felesége apja katonatiszt volt, és hogy volt lőfegyvere is, de azt nem, hogy azt Madison magával hordta. Bár az utóbbi időben elég furcsán viselkedett, üldözési mániája volt, emiatt is sokat veszekedtek.

Claire teljesen kétségbe volt esve. Ennyire leromlott volna az állapota? Megint visszatért az alvajárós időszaka? Na de gyilkolni csak nem lenne képes? Különben is, az elsőnél ismeretlen behatoló volt a tettes, a második baleset volt, ez még öngyilkosság- tépelődött félhangon. Kicsit megnyugodott, de csak addig, amíg nem futott össze Emmával a konyhában.
– Nem vagy ám elfelejtve, neked vértől bűzlik mindened- bizalmaskodott a lány, őrült tekintettel. Claire zokogásban tört ki és kirohant a helyiségből. Legszívesebben világgá ment volna, de hát még a házat sem hagyhatták el.
Vasárnapra virradó éjjel Claire többször felriadt, ellenőrizte, hogy a saját szobájában van- e, és nem véres- e a keze. Már világosodott, de nem mert kimenni. Attól tartott, hogy megint sikoltás fogja felvenni a házat. Nem csalódott. Olivia szaladt be Ethan- hoz, az apja nevét üvöltözve.
– Nem tudom felkelteni, Istenem, Ethan csinálj valamit! A három kamasz felváltva próbált életet lehelni William- be, de a férfi nem mozdult. Mivel a szív kompresszió hatására sem emelkedett a mellkasa, Ethan közelebb hajolt a férfihoz, hogy meghallgassa lélegzik- e.
– Mandula illatot érzek, olvastam valahol, hogy a ciánnak van ilyen szaga!
– Megmérgezték, csak az a némber lehetett!- kiáltott fel Emma.
Ethan gyorsan körbenézett, hátha talál valami nyomot. Becsukta az ablakot, mert a szél mindent felkavart. A díványban és mellette a földön sem talált semmit. Nincs búcsú levél, akkor ez gyilkosság! Berohantak a barna szobába és kirángatták Claire- t- Ezt már nem fogod megúszni te rohadék sorozat gyilkos!- sziszegte eltorzult arccal Emma. A nőt lecipelték a konyhába és a szárítókötéllel az egyik székhez kötötték. A nagy zajra Isabelle is ki akart volna jönni, de rá volt zárva az ajtó. Közben Ethan hívta a felügyelőt és tájékoztatta mindenről, beleértve a gyanújukat is Claire- ről. Thomas nem akart hinni a fülének, el van átkozva ez a ház? Ismét kivonult az orvosi- nyomrögzítő brigád a legteljesebb diszkrécióval. Már majdnem végeztek, amikor az egyikük egy darab cetlivel a kezével jelent meg az étkező ajtajában.
– Engedjék el a hölgyet, itt a búcsú levél, az ágy alatt volt.
– De hát még ő is azt hajtogatta egyfolytában, hogy- Biztos én voltam, biztos én voltam!
– Valószínűleg a szél fújta be a sofa alá- mondta határozottan Ethan és kioldozta Claire- t, aki üveges szemekkel bámult maga elé. Ezt a levelet sem hagyták ott mivel tárgyi bizonyíték volt, hanem az előzőeknek megfelelően, a főhadnagy elküldte üzenetben, de tekintettel a lányok állapotára, most Ethan telefonjára.
– Ezt akkor sem hiszen el, biztos hamisítvány a levél, csak ez az elmeháborodott tehette- őrjöngött Emma, Claire- re mutatva
– Dehát mi oka lett volna rá?- kérdezte kétségbeesetten Olivia.
– Honnan tudjam, az őrültek tetteire sosincs magyarázat- bizonygatta a teóriáját a lány. Megjött a szöveg a fiú készülékére, Ethan hangosan olvasta fel a lányoknak:
– Drága gyermekeim! Még édesanyátok se tudta, hogy előrehaladott leukémiában szenvedek, ez volt oka a titkos kimaradásaimnak. Pár hetem, talán hónapom lehet csak hátra. Nem akarom, hogy nektek kelljen ápolni és végignézni a szenvedésemet. Úgy döntöttem ezért, hogy véget vetek az életemnek, Isten áldjon titeket! Olivia és Emma egymás nyakába borult, Ethan magukra hagyta őket. Claire is magához tért a révületéből, eloldalgott a szobájába. De hosszú lesz ez a két hét még itt, mindenképpen új gyógyszert kell felíratnia a kezelőorvosával- gondolta magában. Nem tudott egy helyben maradni, a pince felé vette az útját. Ott is sok minden változott, a régi borospince hangulat helyett egy rendezvényterem szerű miliőbe tévedt, bárpulttal, két kisebb raktárral. Az egyik kulcsra volt zárva, a másikon lakat lógott, de amikor megrángatta kinyílt, rosszul volt rádugva. Ez felkeltette az érdeklődését. De nem volt ideje megnézni belülről, valaki fentről a nevét kiabálta. Ethan kereste, mert Isabelle akart vele valamit közölni. Alicia néniről volt információja, vagyis nem volt igazán érdemi. Meglátogatta a turné után ahogy ígérte, de az állapota változatlan, éber kómában van. Claire el is szégyellte magát, hogy elfeledkezett a tántiról, dehát ebben a zűrzavarban ez nem volt csoda.
A következő napokban Emma látszólag lenyugodott, a levél hatásának köszönhetően nem piszkálta tovább Claire- t nyilvánosan, de az egyik reggel a barna szobában kutakodott, amikor Claire belépett a helyiségbe- Ez mi a szösz, dili bogyó?- lóbálta a nő gyógyszerét.
– És ez milyen orrspray? Ilyet én még nem láttam, ez biztos nem náthára van, tuti, hogy valamilyen tudatmódosító szer, még halálfej is van rajta- Na ezeket elkobozom, nehogy megöljél még valakit!- kiáltotta Emma és kirohant a szobából Claire fioláival és rázárta az ajtót.
– Azonnal add vissza azokat, és engedj ki- üvöltötte Claire kétségbeesetten. De hiába dörömbölt, Emma kérlelhetetlen volt, Claire a szoba foglya lett, ráadásul a most már szinte életmentő gyógyszerei nélkül..
Olivia és Ethan próbálták rávenni Emmát, hogy engedje ki Claire- t, de meggyőzte őket, hogy addig vannak biztonságban amíg a nő be van zárva, majd visznek be neki ennivalót. A „drogjait” meg jobb ha nem szedi!
Emma még Claire könyvét is elvette, bele is olvasott.
– Már tudom, honnan vette ez az őrült az ötleteit, ez a könyv tele van gyilkosságokkal!- osztotta meg az aggodalmát Emma a többiekkel.
– Te paranoiás vagy, menjünk inkább aludni- hurrogta le Olivia.
Kedden éjszaka Emmának rémálma volt, Claire magasodott fölé és a nyakát szorongatta. Csapzottan és kimerülten ébredt, örült hogy vége az éjszakának. Biztos a rohadt könyv miatt van- gondolta és az éjjeli szekrényhez nyúlt, hogy kidobja a szemétbe. Nem volt ott. Belenyúlt a fiókba, de ott sem találta és az elkobzott gyógyszerek sem voltak meg. Felkeltette a Oliviát, hogy nézzék meg együtt Claire szobáját, de a lány elhajtotta- Hagyjál már a képzelgéseiddel, álmos vagyok. Ugyanígy járt Ethan- nal is. Kénytelen volt egyedül megközelíteni a kis barna lakosztályt. Csalódnia kellett, az ajtó zárva volt, a kulcs benne kívülről. Óvatosan benyitott, Claire az ágyban feküdt és hangosan horkolt. Emma visszazárta az ajtót, de most kivette a zárból és elrakta a kulcsot. Bement a fürdőszobába lemosakodni, hátha jobban észhez tér. Megdöbbentő látvány fogadta a tükörbe nézve, a nyakán lila foltok éktelenkedtek..
Nem merte megmutatni a fiataloknak, biztos még jobban hülyének néznék, inkább felvett egy garbót. Most már kezdte ő is elveszteni a józan ítélő képességét.
Este nem mert elaludni, de látta, hogy a testvére milyen nyugodtan pihen, ettől ő is álomba szenderült. Nem sokáig volt nyugta, ismét Claire- t látta maga előtt aki ezt suttogta- Véged van!
Felriadt és egyből a tükörhöz rohan, újabb foltokat nem talált és az előzőek is kezdtek halványodni. Lement reggelizni, hagyta a többieket pihenni és hogy megmutassa mennyire rendben van, készített pirítóst mindenkinek. Még beszólt Isabelle- nek is aki már jobban érezte magát, jelezte, hogy kitart még a kajája is, el tudja látni magát. Emma elégedetten kezdte el majszolni a kenyerét, benyúlt a hűtőbe, hogy kenjen rá mégis egy kis vajat. Amint kinyitotta az ajtaját, fej nagyságú papíron egy halálfej meredt rá!
Halálsápadtan roskadt le a székre, és lesöpörte az asztalról a szendvicseket.
Oliviát és Ethant jó nagy kupleráj fogadta a konyhában.
– Te nem vagy komplett, már megint mit műveltél- esett neki a húgának Olivia.
– Ez a ribanc az őrületbe kerget- fakadt ki Emma.
– Na jó nézzük meg együtt, hol az a kulcs- mondta Ethan.
– Én oda nem megyek- nyavalygott Emma és odadobta a kulcsot.
Ethan és Olivia először alaposan megvizsgálta az ajtó környékét, aztán a zártságát. Óvatosan benyitottak a barna szobába. Claire az ágyon feküdt és a könyvét olvastam.
– Mit akartok még tőlem, tudjátok, hogy ez a személyi szabadság megsértése, ezért börtönbe fogtok kerülni- fordult Ethan- hoz Claire.
– Itt a kulcs, szabad vagy, csak ne okoz semmi galibát- rettent meg a börtön szóra Olivia, és kivonultak a szobából.
A fiatalok kitelepültek a verandára, az volt a demarkációs vonal, azon túl nem mehettek. Claire ezt várta, beköszönt Isabelle- nek, aki mondta, hogy már nincsen láza, és teljesen visszajött az étvágya is. Ezután Claire ismét a pincébe ment, folytatni akarta a félbehagyott felfedező útját. A hátsó kisraktárban, amit korábban már sikerült kinyitni, mindenfelé szerszám volt akkurátusan felakasztva. Jókora por borította mindegyiket, látszott, hogy mostanában nemigen voltak használva. A sarokban lévő kis méretű faláda viszont feltűnően tiszta volt és azon egy jól megtermett számkombinációs lakat is csüngött, amivel sajnos rendesen le is volt zárva. Claire kicsit gondolkodott, aztán beállította a házszámot, a 3244- et a lakaton. Nem engedett. Alicia néni születési éve következett. Ez sem volt jó. Ezek szerint nem a Tánti zárhatta le, mert tőle más kombinációt nem tudott elképzelni. Maradt a házvezetőnő, róla viszont szinte semmit sem tudott. Azaz egy információ az eszébe jutott. Kikereste a neten az Isabelle által említett színjátszó csoport névadóját, Michael Palin- t, állandóan őt istenítette a matróna. Beállította a születési évét, az 1943- at. Bingó! Szezám tárulj! A láda tartalma nem kis fejtörést és meglepetést tartogatott a számára. A három tárgyból egyet könnyebben azonosított, de a másik kettő teljesen ismeretlen volta számára és ideje sem volt tanulmányozni őket, ezért a telefonjával gyorsan mindent lefényképezett és visszazárta a tárolót. Kezdett összeállni a kép, de még így is rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. Szerencsére a tinik nagyon bele voltak merülve a társalgásba és nem tűnt fel nekik Claire hiánya. A nő tudta, hogy csak ideiglenesen nyerte vissza a szabadságát, Emma bármikor újra bekattanhat, és a végén még a telefonját is elveszi. Előkotorta a főhadnagytól kapott névkártyát és felhívta a felügyelőt, de nem vette fel, ezért elküldte neki a fotókat amiket a láda tartalmáról készített. Nagy csalódására semmi válasz nem érkezett. Megint csak ő képzelődik? Gyorsan megszámolta a kapszuláit, most úgy néz ki, hogy rendesen szedte..

Emma, nem találkoztál a lila hajcsatommal?- kérdezte a testvérét Olivia.
– Azt már napok óta nem láttam a hajadban- válaszolt Emma. Olivia elgondolkodott egy kicsit majd a barna szoba felé indult.
Claire már kezdett megnyugodni, amikor kopogtak az ajtaján. Olivia volt az, aki most kivételesen megmutatta a rosszabbik énjét is:
– Láttam ám, hogy lent voltál a pincében, mit szaglászol, nincs ott semmi keresnivalód!
– Csak te mehetsz le kísérteteket keresni- vágott vissza Claire. Ahogy ezt kimondta, Olivia elvörösödött és elviharzott. Ethant kereste, de nem találta a lila apartmanban. Kinézett a verandára, de ott sem lelte. Csak nem ez is a pincében van? Össze szedte a bátorságát és lemerészkedett. A fiú a sarokban kuporgott és kétségbeesetten gesztikulálva telefonált.
– Értse meg, hogy nem megy előbb! Még nem volt még a hagyatéki eljárás sem, különben is karanténban vagyunk. Azt nem mondhatom meg! Még egy kis türelmet kérek és mindent rendezni fogok! Hát te mit keresel itt?- fordult meglepetten a lebotorkáló Olivia- hoz.
– Semmit, vagyis téged is, meg azt- mutatott zavartan a szerszámok mellett a földön porosodó hajcsatra a lány- Tűvé tettem érte már az egész házat. Olivia úgy tett mint aki semmit sem hallott Ethan beszélgetéséből, de a fiú sejtette, hogy az utolsó mondatokat biztosan.
– Figyelj Olivia, nem tudom mennyit vettél le az elhangzottakból, kérlek, hogy ne add tovább. Elég nagy szarban vagyok, így meg pláne, hogy be is vagyunk zárva.
– Kapcsolatban van a régi függőségeddel?- kérdezte bátortalanul a lány.
– Igen, de esküszöm, hogy már nem játszom. Ez egy régóta húzódó ügy, amit most már le is tudnék rendezni, ha hozzá jutnék az örökséghez- töprengett a fiú.
– De ugye- folytatta volna a faggatódzást Olivia
– Hova gondolsz, eszedbe ne jusson ilyesmi, semmi közöm a szüleim halálához. Azért ti sem jártok olyan rosszul ezzel a helyzettel- zárta le a kérdezősködést a fiú.
– Olivia meg sem tudott szólalni, könnyek között rohant fel a nővéréhez. Hogy elterelje a figyelmét az elhangzott vádról, benyitott a lepecsételt hálószobába. Leült a szülei ágyára és egy kicsit még tovább pityergett. Zsebkendő híján elkezdett kutakodni a szekrényben. Az átlagnál több ruha sorakozott az édesanyja szekrényében. A halvány rózsaszín bőrönd is ott árválkodott az alján. Olivia beletúrt a szennyesek közé, mert ott látta az egyik ritkán hordott blézerét, ami rajta se volt szerinte. Az oldalsó cipzáras részben valami papírfélét tapintott ki. Hát nem egy cédulát talált, hanem legalább egy tucat blokkot, különféle ruhákról. Mindenfajta márkájú és fajtájú termék szerepelt rajtuk, tetemes volt a végösszeg. Az volt az érdekes, hogy ezeket a ruhákat még sosem látta az anyján. Tovább kutatott, az összes rekeszt felnyitotta amit csak lehetett. Még további húsz számlát talált, hasonló tételekkel. De honnan volt erre az anyjának pénze, és miért volt szükség ennyi ruhadarabra? Vajon milyen titkokat rejteget még a múltja? A lány úgy gondolta ezt az új információt megtartja magának, különben is Emma olyan különös mostanában!

Thomas felügyelő a Claire- től kapott fotók elemzése alapján kiterjesztette a nyomozást szélesebb körben. A ház összes vendége és alkalmazottja, sőt a még mindig kómában lévő tulajdonosa és gazdasági ügyintézője is górcső alá került. Volt mit elemezni, itt van egy feltételezett külső behatoló, egy furcsa baleset és két öngyilkosság. A szimata azt jelezte, hogy senkit sem lehet kizárni az elkövetők köréből. Bár Claire se volt kivétel, azért azt nem akarta, hogy meglincseljék. Ezért is helyeztette el a helyszínelőkkel Smith búcsú levelét. William a megkapott orvosi leletei alapján valóban halálos beteg volt, készülhetett a tettére, hiszen a ciánnak ott kellett lapulnia valahol a személyes tárgyai között. Viszont a felesége halála olyan hirtelen jött, és úgy megrendíthette, hogy nem volt ideje és ereje megindokolni a saját öngyilkosságát. A harmadik haláleset után a főhadnagy remélte, hogy ezzel véget értek az elhalálozások, de úgy látta jónak ha szorosabban egyben és szemmel tartja a vendégeket. Isabelle kórisméjét hallva, természetesen konzultálva szakemberekkel, kitalálta az egér vírusos történetet. Tudományos alapja volt ugyan, de nem történt semmilyen fertőzés. A házvezetőnő tüneteit valószínűleg egy herpesz vírus okozhatta, akár egy csípősebb étel elfogyasztása után is. Mivel a házat nem hagyhatták el, Madison halála után a helyszínelők által elhelyezett lehallgató készülékeken keresztül, szinte minden helyiségben elhangzott beszéd rögzítésre került. Ezeknek, valamint az aprólékos személyi tényfeltáró vizsgálatoknak és házkutatásoknak a segítségével Thomas sok mindenre fényt derített. Hasznosak voltak tehát a Claire által a pincében készített fotók, de ezek lehettek egy elterelő hadművelet részei is.
A látszólag egyértelmű tényállások ellenére a felügyelő hosszú pályafutása során még nem találkozott ilyen szövevényes üggyel. Az első eset kivételével az elsődleges nyomok és a tanúvallomások nem utaltak idegenkezűségre, de az előbb említett vizsgálatoknak köszönhetően mégis szinte mindenki gyanúsított lett..
Claire állapota ismét romlott a rendesen szedett gyógyszerek ellenére is, és egyre gyakrabban szorult az orrspray használatára. Megint kényszerképzetek gyötörték, megelőzésként magára zárta az ajtót éjszakára, nehogy el kezdjen megint bolyongani és valami visszafordíthatatlan dolgot kövessen el. El is szenderült. Egyszer felriadt, mintha valaki a kilincset babrálta volna, még látni is vélte ahogy mozog. Félálomban odabotorkált, de szerencsére zárva volt az ajtó. Megtapogatta kulcsot a párnája alatt, ekkor hívást jelzett a telefonja de nem volt képes felvenni, hatott a tripla adag gyógyszer és mély álomba zuhant.
A fiú tűvé tette a házat, de nem találta amit keresett. Biztos az öregasszony bent tartja a szobájában- morfondírozott magában. Azért tett még egy kísérletet. Leosont megint a pincébe, de most körül is nézett. A hátulsó raktárak közül az egyik nyitva volt, de ott egy lezárt ládikón és szerszámokon kívül nem talált semmit. Nem volt türelme bajlódni a kombinációs zárral, ezért tovább kutatott. A másik helyiség zárva volt, de ezen hagyományos régi típusú lakat volt. Visszament az előző raktárhoz, belemarkolt az ott szétszórt szögekbe. Ezek segítségével könnyedén kinyitotta a zárat. A helyiség falán ott lógott a keresett tárgy. Nagy kő gördült le a szívéről.

Thomas fülhallgatóval a fején üldögélt a dolgozó szobájában. Bár éjszaka volt, nem lankadt a figyelme, felváltva hallgatták a történéseket, most ő volt ügyeletben. Mintha valami nyikorgásféle ütötte volna meg a fülét. Feljebb tekerte a hangerőt. Halk ajtócsukódás. Léptek zaja, majd egy határozott hang:
– Ennyi volt, véget ér a rémálom! Tompa puffanások egymás után. Újra lépések és ajtó záródás.
Thomas levette a fejéről a fejhallgatót és hívta a kollégáit- Uraim, vészhelyzet van, változott a terv, azonnal bevonulunk a kúriába, véget vetünk ennek az ámokfutásnak.

Claire próbálta kinyitni a szemét, de mintha valami akadályozta volna. Halk hangokat vélt hallani. Nagy nehezen felemelte a fejét, egy nő és egy férfi körvonalai rajzolódtak ki.
– Magához tért!- észlelte Claire a régen hallott hangot.
– Feküdj vissza, ne erőlködj!- csatlakozott az előző ismerős hanghoz egy erőteljes férfi orgánum.
A lánynak sikerült végre kinyitnia a szemét
– Alicia néni!- sikoltott fel.- És maga a..
– Ernest vagyok- felelte a férfi.
– Hát te élsz, ennyire jól vagy már?- rebegte Claire és vissza hanyatlott a párnára.
– Igen élek, persze, hogy élek, de te majdnem odalettél kislányom!
Claire körülnézett- Hol vagyok nénikém?
– A Yorkshire- i megyei kórházban, egy hete hoztak be, élet és halál között lebegtél. Hál Istennek, hogy magadhoz tértél, azóta kómában voltál.
– Melyikük tette, Ethan vagy valamelyik lány? Hol van Thomas felügyelő?
Alicia Ernest- re nézett- Szegénykém, megint félrebeszél, amikor ideszállították és még magánál volt akkor is valamilyen Isabelle- t és Alberto- t emlegetett.
– De hát ott volt az a sok rejtélyes haláleset, biztos az az őrült Emma vert fejbe- tapogatta meg a vastag kötést Claire.
– Ezek biztos az utastársai voltak- nézett könnyes szemmel ismét Ernest- re Alicia néni.
– Miről beszéltek, ők a lakótársaim voltak a házban nálad nénikém, amíg te a tüdőgondozóban voltál- erősködött Claire.
A tanti közelebb lépett a lányhoz és megsimogatta az arcát.
– Kedvesem, te meg sem érkeztél a kúriába. A vonat amivel utaztál, nem messze a Harrogate-i állomástól kisiklott, amikor az utolsó egyenes szakaszon nagy sebességgel közlekedett a szerelvény. Eltört a sín és a vonat három kocsija az árokba borult, köztük az is amiben te utaztál. Súlyos fejsérüléssel szállítottak ide, azóta az első napon egyszer- egyszer rövid időre magadhoz tértél, utána kómába estél és most tértél csak magadhoz. Itt van a könyved, abban volt egy cetli amit könyvjelzőként használtál, arra volt írva a kúria telefonszáma, így tudtak engem is értesíteni.
Claire rápillantott a könyvre, ahol legutoljára megjelölte a könyvjelzővel:
– A nyulánk vörös hajú hölgy megjelenése teljesen felkavarta a kúria vendégeinek az életét.
Akkor az egészet álmodtam és ami abban történt az a saját életemnek és a könyvben olvasottaknak a keveredése volt?- gondolkodott hangosan Claire.
– Pihenjél kislányom, ráérsz még olvasni, különben is erős fájdalomcsillapítókat kaptál.
– Hol vannak a gyógyszereim?- riadt még Claire.
– Nem volt semmilyen fiola vagy ilyesmi a csomagokban, már amit megtaláltak a vasutasok. Ha szedsz valamit rendszeresen, akkor azt jelezni kell a kezelőorvosodnak.
– Nem, semmit, de ezek után lehet, hogy egy ideig szükségem lesz valami enyhe nyugtatóra. Meg van a telefonom?
– Itt van a fiókban, benne volt a zsebedben, még jó, hogy nem tört össze, de most már tényleg pihenjél, jövünk holnap is- nyugtatta Alicia néni.
– Csak még egy kérdés, volt valami átalakítás a házban, mióta nem voltam?- kérdezte Claire.
– Dehogy volt, ez a vén bolond eltőzsdézte majdnem az egész renoválásra szánt összeget, de utólag már nem bánom, én megszoktam már így ahogy van- bökte oldalba Ernest- et a Tánti.
– Köszönöm, suttogta a lány és oldalára fordulva elaludt.
Claire nem tudta mennyit pihenhetett, még mindig kába volt a feje, a kórterem körvonalai is elmosódottak voltak. Megerőltette magát, felült, kihúzta a fiókot és kivette a telefonját. Az utolsó hívás egy ismeretlen számról volt. Egy olvasatlan sms- e is volt:
Kedves Claire!
Bár voltak megmagyarázhatatlan cselekvései, ezek az erős antidepresszánsoknak, fájdalomcsillapítóknak és a skizofréniára szedett (egyébként az ön betegségére ez teljesen hatástalannak bizonyult) gyógyszereknek voltak köszönhetőek. Megnyugodhat, nem ön követte el egyiket sem a házban történt gyilkosságok közül. Természetesen mindenkinek vájkáltunk a múltjában mindenre kiterjedően, beleértve a családi, munkahelyi és egyéb, eddig titkolt dolgaikat.
Jól sejtette, a két házaspár már régóta ismerte egymást, Madison folytatta a régebbi viszonyát Daniel- lel. William rájött erre, de a titkolt betegsége miatt csak színleg foglalkozott vele , igazából már nem volt energiája foglalkozni vele.
Madison rengeteg adósságot halmozott fel a vásárlási kényszerbetegsége következtében. Jessica- tól kért kölcsön, de nem tudta megadni. Attól félt, hogyha William megtudja akkor ez még rátesz egy lapáttal az amúgy is hajszálon függő kapcsolati válságukra.
Jessica is tudott természetesen a férje újból fellángolt félrelépéséről, de amíg anyagilag független volt tőle, nem érdekelte. Az utóbbi időben viszont nem ment jól a gazdasági tanácsadó cége, sőt csőd közelbe került. Daniel egy fillért sem adott a vállalkozása megmentésére. Jessica az utazásuk előtt, az utolsó fillérjeiből kötött egy magas összegű életbiztosítást a férjére.
Ennél a résznél kicsit behunyta a szemét Claire, de aztán erőt vett magán és folytatta az olvasást:
– És most nézzük a többieket,
Ebben a pillanatban egy fehér köpenyes nővér lépett oda Claire- hez- Asszonyom, nézzen rám, be szeretném beadni a vérhígító injekciót.
A lány megadóan odatartotta a jobb karját. Behunyta a szemét, nem akart odanézni, nem bírta a vér látványát, hátradőlve pihent közben.
– Utána néztünk tehát mindenkinek- folytatta a felügyelő az sms- t.
– Ethan- nak tetemes kártya adóssága volt, ami miatt a szülei halála igencsak jól jött neki, főképp az apja örökségi része. Mégsem ő a gyilkos. Az ő bűne csupán annyi, hogy miután a két lány szövetkezett egymással, a zsarolásukra megszerezte a pótkulcsot Claire szobájához. A két család együttes nyaralását Olivia szervezte meg, aki plátói szerelmet táplált Daniel iránt. Természetesen a férfi elhárította a lány közeledését, akkor is, amikor a pincében, kibontott hajjal és rövid topban próbált közeledni hozzá. Neki nem volt semmi inditéka a gyilkosságokhoz. Olivia csak egy szerelmes infantilis lány nem erőszakos tipus. Emma volt az aki benyomult Önhöz és fejbe verte az apja golfütőjével. Azt hitte meghalt, mivel az ütés nagyságát felerősítettek a kábító hatású gyógyszerei és emiatt teljesen élettelenül hevert az ágyban, vértől tocsogva. Ő sem az elkövető, azt hitte, hogy maga az, és bosszút akart állni.
Mivel Daniel- t a sérülése alapján csak egy bal kezes üthette meg halálosan a tompa tárggyal, ez a bal kezes Smith házaspárra és a golf ütőjükre terelte a gyanút, nem is szólva William féltékenységi indítékáról. A golfpályán viszont nem látták játszani William- et. Kiderült, hogy egy korábbi vállsérülése miatt nem tudott sportolni, sőt nem volt képes jelentősebb erőt sem kifejteni. Csak nagyzolásból cipelte a golftáskát magával, csak nézelődni, kirándulni mentek a golfklubba. Gyanúsított volt Jessica is, akinek mint kiderült, erős anyagi érdekeltsége fűződött a férje halálához. Miután ő is meghalt, maradt Madison a fő gyanúsított aki így elkerülhette az anyagi csődöt és a megszégyenítést. A nő halála viszont feladta a leckét.De egyik nő sem lett volna képes gyilkolni.
Az anyagi helyzetek feltérképezése után érdekes dolgok derültek ki. Mindkét nő még az elutazásuk előtt átutalt 2500 Fontot egy Mallorcai számlára. Daniel halála előtt William 5000 Fontot utalt Madison- nak, aki ebből 2500 Fontot Jessica- nak utalt tovább. Daniel halála után Jessica ismét elutalt 2500 Fontot a Mallorcai számlára. Jessica halála után Madison is átutalt ismét 2500 Fontot a Mallorcai számlára.

Jessica előre kitervelt mindent. Megbízott egy, mint kiderült nemzetközileg körözött bérgyilkost a férje megölésére. – Nem tudhatta, hogy Madison ugyanezt az elkövetőt bízta meg az Ő likvidálásával! Ezzel próbált megszabadulni az adósság és a szégyen terhétől. Az elkövető egy utolsó egyeztetésre hívta fel Jessica- t a lila lakosztályhoz, ekkor lökte le nagy lendülettel a lépcsőn.
Madison sem lett öngyilkos, őt is a bérgyilkos tette el láb alól, a kezébe adva a saját pisztolyát, miután dupla adag altatót kevert az esti vizébe, és elhelyezte a hamisított búcsú levelet is, ezzel elvarrva a szálakat.
William viszont tényleg maga vette be a ciánt, szándékosan vetve ezzel véget az életének. Elveszítette a feleségét, akit nem csalt meg, a Jessica- ra vetett pillantások csak a férfiúi hiúságnak szóltak. Halálos betegségét és a szenvedést sem tudta kezelni.
Nagy nehezen sikerült azonosítani a Mallorcai számla tulajdonosát, aki persze nem volt más mint a nemzetközileg körözött bérgyilkos. A részleges DNS- ét meg is találtuk Madison halálakor a tetthelyen, ami után lehallgató berendezéseket helyeztünk el a legtöbb lakóhelyiségben.

Következett Isabelle feltérképezése. Valóban járt valamikor a Michael Palin színjátszó csoportba, de mostanában a színét sem látták! A kórházban sem látogatta meg senki Alicia nénit. Egy dolog igaz volt, valóban dolgozott a Margaret Dabbs plasztikai sebészeti klinikán mint nővér. Innen voltak az injekciók, a színházból pedig a ragasztó és a hamis szőrzetek. Ugyanis,
Itt újabb nővér érkezett, aki infúziót jött bekötni – Claire, kérem figyeljen rám, nyújtsa ide a bal kezét.

A lány folytatta az olvasást:
– Alberto nem volt más mint:
Ekkor egy rendőr lépett oda a lány ágyához.
– Isabelle- rebegte felé Claire, és folytatta félhangosan az olvasást, tudomást sem véve róla.
– Egy ember volt, aki mindenhez hozzáfért, de ő minden gyanú felett állt, a fél nyomorék állapota miatt. Isabelle- Alberto, eredeti nevén Bibiana Remedios természetesen nem volt béna. A ládában talált fiolák, arc dinamikus ráncok elleni, izom- ideg jelátvitelt blokkoló injekciók voltak. Ezekkel ért el ideiglenes bénulást a teste bal oldalán. A másik üvegcsében Kryolan MASTIX, mesterséges arcszőrzet felillesztésére szolgáló ragasztó volt. Az UNIZDRAV összecsukható, lámpával felszerelt fémbot volt még a segítségére a színlelt rokkantsága és a tette elkövetésére.

– Igen kisasszony, hallgatom- szólt türelmes várakozás után az egyenruhás.
– Maga nem Thomas főhadnagy!- hökkent meg a lány.
– Nem hölgyem, én Thomas őrmester vagyok- mosolygott a rendőr.
Claire legyintett egyet és folytatta saját maga az okfejtést, mivel itt véget ért az sms.
– Isabelle így csinált magának alibit, elvileg távozott a házból, a tettek helyszínétől. Közben végig ott volt, mind a három gyilkosságot ő követte el. Átmaszkírozta magát a béna Alberto- nak, és mivel mind a két kezét ügyesen tudta használni, ahogy ez a legelején a sérülése után is kiderült, bal kézzel a botjával verte agyon Daniel- t, két kézzel nagy erővel letaszította Jessica- t a lépcső tetejéről, jobb kézzel, bal oldaláról lelőtte Madison- t. Kesztyűt viselt, azzal fogta meg Madison kezét, ráhelyezte és meghúzta vele az elsütőbillentyűt, úgy, hogy a lőpornyomokból a nő kezére bőven jusson. William golfütőjére óvatosan rákent Daniel véréből. Ő rongálta meg a zárakat is.
Biztosra akart menni, kellett még egy potenciális gyanúsított, hogy ezzel is összezavarja és megnehezítse a rendőrség dolgát.Tudott az ön előéletemről és hogy milyen típusú gyógyszereket szedek Az előzetes mesterkedéseivel először egymás ellen uszította a fiatalokat, utána pedig egyesítette őket ellenem. Nem tudta, ahogy senki más sem, hogy az emeleti barna szoba fürdő része, régen egy kis konyha volt, étellifttel, ami természetesen a földszinti nagy konyhába vezetett.Ezen az úton jutottam ki a szobából, őrületbe kergetve Emmát.
Végül majdnem sikerült a terve, hogy ne tudjanak még kihallgatni se..
Arra viszont nem számított, hogy Madison búcsú levelét írás szakértővel megvizsgáltatják, valamint arra sem, hogy a nyom szakértők elhelyezik a mikrofonokat. Azt sem feltételezte, hogy valaki fel tudja nyitni a titkos ládáját és megtalálja az átalakulásához szükséges eszközeit.

– A rendőr türelmesen végighallgatta Claire monológját és odahívott egy nővért- Asszonyom, önnek még sok pihenésre van szüksége, csak egy gyors kérdés, kíván élni kártérítési igénnyel a vonattársaság felé? Claire bambán ránézett, utána a telefonjára, aztán megadóan bólintott egyet és ismét álomba merült.
Epilógus

Másnapra Claire- nek már tisztább lett a feje, gondolta olvas egy kicsit. De az állapota miatt türelmetlen és persze kíváncsi is volt, úgyhogy egyből az utolsó oldalra lapozott:
– A felügyelő figyelmeztette a titokzatos vörös hajú hölgyet, és azt ígérte neki, hogy másnap reggel lecsapnak az egész társaságra. Sajnos mire odaértek, a feltételezett elkövető, Bibiana Remedios már eltűnt. Nemzetközi körözést adtak ki ellene, jelenleg is szökésben van.
Claire becsukta a könyvet, zavartan feltekintett a neszre, Ernest bácsi toporgott ott, egy szatyorral a kezében.
– Szervusz kicsim, a nénikédnek megint beindult az allergiája, gyengélkedik, csak én jövök egy darabig. Különben rosszul mondta tegnap a kis huncut, azért egy kis átalakítást végeztünk a házon. A cselédlakáshoz csináltattunk egy vészkijáratot, a tűzoltóság előírására. Maria először berzenkedett, de aztán belátta , hogy ez az ő érdekét szolgálja. Meg hát a szabály az szabály. Amikor távoztak a szakemberek, azért kívül- belül lefedette velem, hogy ne virítson annyira. Ő már csak ilyen. Azt mondta, majd a hét végén ő is meglátogat. Egyél majd, hoztam egy kis gyümölcsöt, kell a vitamin..