A kennelben - Állati Frakciók 1

A kennelben – Állati Frakciók 1

– Mit csinálsz?
– Járkálok.
– Ne járkálj már, mert idegesít!
– Engem az nem érdekel, akkor is járkálok. Megnyugtat.
– De engem akkor is idegesít.
– Akkor számolj hangyát. Látok párat a táladban.
A zsemleszínű, alacsony és kissé zömök keverék nagyot sóhajtott. Megunta, hogy nézze a fekete puli cikázását. Unott fejjel inkább besomfordált az ólba. Nagyot huppant, amitől az összegyűlt por és szőrszálak szanaszét röppentek.
– Rambo! Most komolyan hátat fordítasz? Azért ez elég nagy bunkóság.
A zsemleszínű egy, az orra alatt eleresztett unott vakkantással dobott oda valami válaszfélét. A puli felhagyott a sétával, és mérgesen a kutyaólhoz lépett. Vakkantott egyet, de nem kapott választ.
– Most komolyan nem állsz szóba velem? – kérdezte idegesen.
– Ugyan miről beszélgethetnénk? – válaszolt Rambo egy másik kérdéssel. – Te csak a köreidet írod, és az agyamra mész vele.
– De muszáj – vágta oda egyből a puli.
– Miért lenne muszáj? Látod, én is nyugodtan ülök a seggemen. Illetve fekszem.
– De te nem vagy puli. Értsd meg. Nekem nincs megállás. Jöhet farkas, vagy bármi – mondta amaz, miközben kidüllesztette a mellkasát.
– Farkas? – húzta fel a szemöldökét Rambo. – Szutyok, ne idegesíts már! Hol lenne itt farkas?
Szutyok közelebb hajolt, körbekémlelt, és suttogni kezdett.
– Bármikor jöhetnek. Vagy medvék. És mi van a hiúzokkal?
– Te hülye vagy? Azt sem tudod mi az a hiúz.
– Nem kell tudnom. Az ösztöneim súgták – vágta oda büszkén a puli.
– Ösztönök? Nagy szavak ezek haver. Főleg egy ilyen késői viharos éjszakán – mondta nevetve Rambo. – Itt csak tyúkok vannak, és csirkék, galambok, na meg a rigók. Hiúznak, medvének vagy farkasnak nyoma sincs. A nyájról nem is beszélve.
– Ez az őseim hagyatéka. Neked nem jelent semmit a vér szava? Büszke dinasztiád öröksége?
Rambo nevetni kezdett, és nagyot nyújtózkodott elterülve az ólban.
– Büszke dinasztia? Azt sem tudom ki volt az apám. Valami utcai csavargó eb, aki éjjel beszökött anyámhoz, aki meg nyilván kapható volt egy kis éjjeli huncutkodásra. Büszke dinasztia. Cöh…
– Ne légy ilyen szigorú magadhoz – válaszolta megértően Szutyok, miközben az egyik mellső tappancsát Rambo tappancsához érintette.
– Hagyj már lógva öreg – rázta le magáról a baráti gesztust.
– Én a barátod vagyok, még akkor is, ha nem vagy egyensúlyban önmagaddal.
– Gondolom ma este sem fogsz leállni – sóhajtott Rambo.
– Ismerem a történetedet koma. Az első embereid kikötöttek a susnyásba. Szomorú egy sztori, de itt biztonságban… Vau! Vau! Vau!
Szutyok hirtelen heves ugatásban tört ki, ahogy dörögni kezdett az ég. Rambo csak a fejét csóválta.
– Miért kell minden dörgésnél ezt csinálnod?
– Nem tudom. Hangos és félek. Mi van, ha azért dörög az ég, mert megrepedt? És ha egyszer a fejünkre esik?
– Ha lenne tenyerem, vagy a saját homlokomra csapnék, vagy téged pofoználak fel.
– Most miért vagy ilyen? Ha a nagy Nyaff így akarja?
– Most hagyjuk a vallást, oké?
Szutyok összeborzolta a szemöldökét, majd sértődötten nézett oldalra.
– Bántja a fülemet ez a hitetlen beszéd. Nekem ez igenis fontos. Főleg ilyen nehéz időkben.
– Milyen nehéz idők? – kérdezte ingerülten Rambo.
– Most, hogy itt az Apokalipszis, igenis fontos, hogy hittel a szívünkben térjünk meg a teremtőnkhöz.
Rambo egyre ingerültebb lett ugyan, de próbálta türtőztetni magát.
– Te tényleg teljesen hülye vagy. Hogy lenne már világvége?! Ez csak egy szokásos nyári vihar.
– Most érzem, hogy nem. A bolháim is másképp mozognak.
– Vau! Vau! Vau! – Rambo idegesen csaholni kezdett.
– Vau! Vau! Vau! – viszonozta Szutyok. – Most miért veszekszel velem? Inkább kulcsold imára a kezed.
– Kutya vagyok. Mancsom van, és nem tudom imára kul… De most komolyan miért vitatkozok veled?
Ezzel Rambo megfordult, és ismét besétált az ólba. Még fújtatott pár erőteljeset, majd lehuppant.
– Min vitatkoztok? – szólalt meg egy mélyebb, de nyávogósabb hang a háttérből.
– Szia Bandita. Épp teológiai eszmecserét folytatunk – válaszolt Szutyok.
Bandita, egy fekete kandúr, nagy lendülettel ért földet a kennel tetejéről, majd lassú mozdulatokkal megindult Szutyok felé, és dorombolva körbejárta, miközben hozzásimult.
– Nem folytattunk teológiai eszmecserét, csak már megint kezdtél hülyeségeket magyarázni – vágta oda dühösen Rambo.
– Jó, jó srácok. Relax – kezdte nyugtatgatni a kutyákat Bandita. – Inkább azt mondjátok meg, hogy van e még valami kajátok?
– Ott találsz még Szutyok táljában némi brassóit – hányta oda egykedvűen Rambo.
– Király – lelkesedett be Bandita.
Odasietett, és nekilátott a maradéknak. Gondosan kiválasztotta a húsokat, mert a krumplit nagyon nem szerette.
– Éf mép vaptok beváva megint? – érdeklődött, miközben tele volt a szája sült hússal.
– Az embereink közül a legkisebbet nyilván zavarja, hogy ugatunk éjszaka. Pedig mi csak az ellenséget kergetjük el – válaszolt Rambo.
– De jól van ez így. A nagy Nyaff, azért küldte az embereket, hogy nemessé tegyenek minket a farkas létből. Ez az égi csaholó akarata. Az emberek meg az ő angyalai – csatlakozott be Szutyok.
– Ne kezd már megint – forgatta a szemeit Rambo.
– Nem kezdem, folytatom. De igazad van. Hogy védjük meg őket, például a hiúzoktól, ha itt tartanak?!
– Nincsenek hiúzok errefelé te idióta! Vau! Vau! Vau! – rivallt rá mérgesen Rambo.
– Csak mert nem láttál még egyet sem, attól még lehet. A levegőt se látod, mégis itt van – mondta Szutyok, miközben közelebb ment, és kissé vicsorogni kezdett.
– Vau! Vau! Vau! – vágott vissza Rambo.
– Vau! Vau! Vau! – folytatta Szutyok.
– Vau! Vau! Vau! – reagálta le Rambo.
– Vau! Vau! Vau! – védekezett Szutyok.
– Nos, úgy látom, kifogytatok ismét az észérvekből. Én megyek is. Amúgy is jóllaktam – szólt közbe elégedetten Bandita. Ezután lassan felmászott a kennel tetejére, és elnyelte az éjszaka.
– Vau! Vau! Vau!
– Vau! Vau! Vau!
– Vau! Vau! Vau!
– Vau! Vau! Va…
– Szutyi! Randzsi! Csend legyen már! Éjszaka van! Komolyan mondom.
Az emberek házából jött a hangos utasítás, melyre a két kutya hirtelen elcsendesedett.
– Basszus, az emberférfi – jegyezte meg suttogva, fülét, farkát behúzva Rambo.
– Legyen meg Nyaff akarata – válaszolt átszellemülten Szutyok.
Rambo inkább tudomást sem vett a társáról. Közben elült a vihar, és a csillagok is megjelentek az égen.
– Látod? Mondtam, hogy csak egy vihar. Nem pedig világvége.
– Ez csak a hitemet erősíti. Ez egy jel volt Nyafftól, ami…
– Tudod mit? Inkább felejts el mára! Jóccakát.
Ezzel Rambo újfent a házban kötött ki, de már le is hunyta a szemét. Pillanatok alatt elnyomta az álom. Szutyok még egy darabig a csillagos eget bámulta, majd ő is leheveredett. Még egy utolsó pillantást vetett az égboltra.
– Ámen.