Pár perc romantika
Pár perc romantika
Amikor felszállt a metróra azonnal észrevette. A férfi az ajtó mellett állt, tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott, mint amikor két fűzfaág összeakad a szélben és a levelek kétségbeesetten kapaszkodnak össze, de egy újabb fuvallat elszakítja őket egymástól.
Leült, de a szeme sarkából próbálta figyelni, látta, hogy változtatott a testtartásán, most felé fordult. A férfi cipőjét nézte, makulátlanul tiszta volt. Vagy felesége van, vagy nagyon ad magára. Azt olvasta egyszer, hogy először mindig a cipőt kell megnézni, mert az jellemzi magát az embert. A saját elnyűtt, kétes tisztaságú sportcipőjére tévedt a tekintete és megállapította, hogy az emberek mindenféle baromságokat írnak, kizárt, hogy egy cipő alapján meg lehet ítélni valakit.
Lassan felnézett, a férfi arcát vizsgálta. Atyaég! Mint egy címlapfotó, enyhén borostás, markáns arcélek, tökéletes alakú orr és micsoda tekintet! Újra egymásra néztek, de elfordította a fejét, azonban azt még látta, hogy a férfi szája körül pajkos mosoly jelent meg. Mereven bámulta a kocsi padlóját, próbált kifejezéstelen arcot vágni, azért ilyen könnyen nem adja meg magát. Ott lent a padlón azonban hirtelen kirajzolódott egy asztal, majd székek, ott ültek ők ketten, vacsoráztak egy elegáns étteremben, majd hirtelen váltott a kép és a tengerparti homokban sétáltak kézenfogva, a férfi kigombolt fehér ingét fújta a szél, mint a filmekben. Majd kirajzolódott egy ház, visszafogottan de otthonosan berendezve, a kertben gondosan rendben tartott fák, gyep, virágok, madarak csivitelése ahogyan a teraszon isszák a reggeli kávéjukat.
Áh, biztos van valami hibája, mindenkinek van. Mondjuk nem hajtja le a WC ülőkét. Ez bosszantó…de amúgy kit érdekel? Lehet, hogy a zoknit magán tartja az ágyban? Na ezt a képet gyorsan elhessegette, a szex még odébb van. Vagy mégsem? Ha lenne bátorsága újra felnézni lehet, hogy már ma este az ágyában találná magát.
A kocsi padlója visszaváltozott, már nem voltak képek, csak szürkeség némi meghatározhatatlan eredetű folttal. Szóval így megy ez. Mosolyog a nőkre a metrón, meg mindenhol, megjátssza magát a menő cipőjében, közben meg egy rohadék nőcsábász, na ettől aztán mindent várhat az ember, csak boldogságot nem. Nyilván otthon elvárja a rendet, meg a meleg kaját, közben meg ide-oda kujtorog, a jó szó, a kedves tekintet csak az idegeneknek jut. Alig tudta türtőztetni magát, olyan ideges lett. Mit képzel ez a piperkőc majom?
Közeledett a következő megálló, direkt ahhoz az ajtóhoz ment, leszállás előtt megvetően végigmérte a férfit, majd fejét büszkén magasra tartva ezt gondolta: Ez most nem jött be Öregem!
Válaszok