Van regény kéziratod? Esetleg egy kötetnyi novellád?
A Platinum Kiadó segít neked kiadni, és értékesíteni.
A tükör tükrében
Két rakodómunkás, Kornél és Simon, a mai napon is ugyanolyan lendülettel kezdte meg a munkáját, mint az összes többin, egészen pontosan nulla munkakedvvel. Egyhangúan falatozták párizsis zsemléjüket, miközben az adott politikai helyzetet elemezték. Épp fröcsögve szidták a legújabb intézkedéseket, amikor megszólalt Simon mobilja. Fuvart kértek a közeli antik-kereskedésbe. Legyűrte utolsó falat zsemléjét, ivott rá egy korty kakaót, majd annak zacskóját összegyűrve, megcélozta a sarokban lévő szemetest. Mint általában mindig, most is beletalált. Elégedetten állt fel, rákacsintott Kornélra. A mai sikerélmény is megvolt, hogy első fuvarjukat kacagva kezdhessék meg.
Az antik-kereskedés viszonylag közel volt, a hétköznapi forgalomban is odaértek cirka negyed óra alatt. Beléptek. A hatalmas terem tele volt sokat megélt, régi bútordarabokkal. Őket egy nagyméretű, neobarokk állótükör várta. Kerete szépen mívelt, tükre fózolt, bal felső sarkán a korából adódóan kissé homályos folttal. Szép darab, a homályos foltocska pedig nemhogy csúfította volna, inkább kedves bájt kölcsönzött külsejének. Embereink kissé nehézkesen emelték fel, tömör fa keretének köszönhetően tetemes súllyal rendelkezett. Miután tudatosult bennük, hogy a szállítási cím csak néhány utcácskával arrébb van, úgy döntöttek gyalog cipelik el új tulajdonosához a tükröt. Megfogták, és komótosan battyogva nyakukba vették a poros, napsütötte utcákat. Mire a közeli Főtérre értek, elfáradtak, és meg is szomjaztak. Betértek hát egy sarki kocsmába, hogy leöblítsék kiszáradt torkukat. A tükröt pedig a kirakat elé helyezték, hogy jól ráláthassanak.
– Oh, végre tágas, fényes környezet! – gondolta a tükör. Érezte különlegességét, azt, hogy a homályos foltocskáján megvillanó Napfénytől a Főtér csendesen megbúvó, díszes éke lett. Amint elmélázott jelenlegi, új helyzetén, egyszer csak egy feléje guruló focilabdára lett figyelmes. A labdát gyors iramban egy kisfiú követte, épp a lábaitól pár centire sikerült elkapnia a még mozgásban lévő játékszert. Sebesen emelte fel, és mielőtt tovasietett volna, belepillantott a tükörbe. Kalász-szőke, kócos haja, piros arcocskája körbefonta csillogó, ártatlan szemeit. A tükör még soha nem látott ilyen angyali tisztaságot, a kisfiú pedig olyan ártatlansággal pislákolt benne, ahogyan csak gyermeki tisztasággal pislákolhat valaki.
– Kár, hogy pár év múlva elillan ez a tisztaság – gondolta a tükör, de amint kigondolta ezt, a kisfiú máris tovaillant.
Még fel sem ocsúdott a kisfiú iránti csodálatából, amikor arra lett figyelmes, hogy egy fiatal pár szemléli önmagát és egymást a tükrében. Bolondoztak, heccelődtek, arcokat vágtak, és nagyokat kacagtak. A vén tükör azonban sok mindent megélt már, nem lehetett becsapni. Meglátta szemükben az előző éjszaka ki nem mosott emlékeit. A fiú gőgös önimádatát, a kielégüléssel nőtt önbecsülését. Ezzel szemben a lány tekintetében félelmek villantak meg. Mindezeket ügyesen palástolva ölelték egymást, bízva az összetartozásban. Nevetve sétáltak tovább, a tükör utánuk pislantva a lelkük kételyein tűnődött. Tükrében azonban még látszott, amint távolodva, az utcasarkon megcsókolták egymást, így temetve a pillanat gyönyörébe minden felvillanó kérdőjelet.
Miközben a tükör a fiatalok után bámult, egyszer csak mintha csiklandozta, simogatta volna valami a lábát. Maga elé nézve egy édes kutya kölyökképét pillantotta meg. Alakjából ítélve egy tacskó és egy foxi szerelmének gyümölcse lehetett. Zsemleszínű, kissé fakult szőrzetét nyakán világos foltocska fonta körbe, tekintélyt sugárzó éket adva külsejének. Utcai mivoltára, mindennapi küzdelmeire csupán csak kikandikáló bordája utalt. Gombszemeiből azonban még így is kutyaboldogság sugárzott. Vidám farkcsóválással, félrefordított fejjel vakkantott egyet, majd apró lábacskáit sebesen szedve elszaladt. A tükör utánanézve még megfigyelhette, amint kedves külsejével mosolyt csalt egy padon ülő, még ébredező koldus arcára. Reményteli mosolyt, az amúgy reménytelennek tűnő nap indításához.
A tükör álmélkodását egy előtte álló alak képe zavarta meg. Szűk, kissé koszos, ám gondosan ráigazított farmert és feszes, fehér pólót viselt. Hosszú haját lazán lófarokba kötötte. Napszemüvegén keresztül is érzékelhető volt szemeiben az esti rockkoncert bódulata. Mélybarna szemei körül karikák ültek, elárulva a mindennapi megélhetés utáni bizonytalan aggódását, a bulik és a megrázkódtatások álmatlanságát. Tekintetében keveredett az éjjel megélt hazug kéj és az alkohol mámora. Napszemüvegét a homlokára tolva szippantott egyet a friss levegőből, miközben szemében megcsillant az élet szeretete. Sarkon fordult, összeszedettségét bizonyítván kihúzta magát, és ráérősen elsétált.
A Főtér egyik hoteljéből középkorú, fiatalos hölgy lépett ki. Céltudatosan haladt, épp a tükör irányába. Elsétált mellette, majd vonakodva visszalépett és megállt előtte. Belebámult. Arca az éjszaka kéj-halmazaitól piros volt. Nyaki ütőerei kidagadtak. Tekintetére rátelepedett az agyában cikázó gondolatainak buja képe. Ajkán ott nedvesedtek elcsókolt csókjai. Testét átkulcsolták a szeretőknek járó vad, vigaszt nyújtó, szerelmes ölelések. Szemeiben pedig visszatükröződött a pillanat boldogsága, feltöltött energiája és az egyedül-ébredés sötét, halovány árnyéka. Kisimított egy arcába lógó kócos hajtincset, majd határozott lépésekkel folytatta útját. Üres töltettel, a következő ölelésig.
A tükör próbálta volna megfejteni érzéseit, ha nem foglalták volna le a talpát égető beton fizikai fájdalmai. Ha lett volna hangja, kiáltott volna belőle a perzselő kín.
Gyötrődéseiben ismerős hangra lett figyelmes:
– Kornél, haver, gyere, kapd a válladra azt a vén tükröt!
Kornél pedig jött, Simonnal egyetemben megragadták a tükröt, és a szomszéd utca lakóépületének második emeletére cipelték. Régi bútorzatú, tágas, világos otthon hálószobájának előkelő szegletében kapott helyet. Kellemes illatú, ősz hajú, idős hölgy állt meg előtte. Arcának mély barázdái árulkodtak sokat megélt emlékeiről. Homlokán húzódtak a gyerekei miatti aggódás redői, orcáin a fiatalkori szerelmek pozsgás foltjai, szemei sarkaiban a csalódások szarkalábai, szájának szegletében az unokáival közös kacajainak barázdái. A tükör meghatódott tiszteletet kiváltó megjelenésétől. Ebből a meghatottságból mély, ám szelíd férfihangra ocsúdott:
– Gyere Kedves, eljött az ideje, hogy felolvassam kedvenc könyvünk újabb fejezeteit.
Az idős Hölgy a tükör mellé nyúlt fehér botjáért, és segédletével szeretett fotelje felé indult…
